A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Az idődilatáció, a hosszkontrakció és a müon-paradoxon
Idézet Holics László "Fizika" c. könyvéből: A müon olyan elemi részecske, amely pozitív és negatív elemi töltésű változatban is előfordul, tömege kb. 210 elektrontömeg, a légkör magasabb rétegeiben, kb. 20 km-es magasságban keletkezik, majd lejut a Föld felszínére. Kimutatható, hogy a részecske pl. ólomrétegen való áthaladása során 2 µs alatt elbomlik. Keletkezésének magasságát léggömbökre szerelt detektorokkal állapították meg. Figyelembe véve a részecske 2 µs élettartamát, klasszikusan gondolkodva érthetetlen, hogyan juthat le 2 µs alatt a földfelszínre a müon, még ha v = c sebességgel is lenne képes közlekedni, hiszen a megtett út még ekkor is csak
lehetne. Márpedig a Föld felszínére is jut müon! Érthetővé válik az egész, ha a müon élettartamát nyugalmi mérőszámnak tekintjük. Ekkor a mozgó müon élettartamának a mérőszáma nagyobb lesz. Mekkorának is kell lennie a müon minimális sebességének ahhoz, hogy dt mozgási élettartama 20 km befutására elegendő legyen? Legalább 30-szoros dilatáció (dt = 30 dto) a képlet alapján
sebességnél már fellépne. Az a tény, hogy a fent keletkezett müon leér a Földre, bizonyítja az idődilatációt. A speciális relativitás elve, az inerciarendszerek egyenjogúsága alapján nem csak a mi földfelszíni inerciarendszerünkben érthetjük meg a müon problémáját, hanem a müon inerciarendszerében is, a következőképpen. A müon együtt mozgó rendszerében az élettartam (nyugalmi mérőszám) 2 µs. A befutandó távolság (ami mellett fut a müon) azonban nem a müon, hanem a mi (földi) vonatkoztatási rendszerünkben 20 km. A müon rendszerében ez a hossz Lorentz-féle hosszkontrakciót szenvedve éppen harmincszor rövidebb. Így azonos inerciarendszerekre vonatkozó mérőszámokkal elég a nyugalmi élettartam a kontrahált távolság befutásra. Ezért a müon földi megjelenése egyben a hosszkontrakciót is bizonyítja. Nos, eddig az idézet, mely nem egyéb, mint egy piszok egyszerű dolog spekulatív félremagyarázása, eget verő baromságok bizonygatására. Az idő nem dilatálódik, a hossz nem kontrahálódik és nincs itt semmiféle müon-paradoxon. Most nézzük, hogy miért is! Arról nem szól a fáma, hogy a müon miből is keletkezett ott 20 km-es magasságban, ami azt bizonyítja, hogy a müonok keletkezését sohasem mutatták ki, vagyis a müon egyszerűen csak ugyanúgy ott van 20 km-es magasságban, mint a Föld felszínén is. Szintén nem található feljegyzés egyetlen egy szakirodalomban sem arról, hogy a müon mivé is bomlik el 2 µs alatt. Emiatt a müon elbomlása az áprilisi tréfa kategóriájába tartozik. A müon 2 µs élettartama valójában nem a müon valós élettartama, hanem annak az elektromos áramnak a lecsengési ideje, melyet a detektor ólomrétegén áthatoló müon elemi töltése idézett. Ha az ólomréteg vastagságát elosztjuk az elemi töltése által keltett áram lecsengésének a 2 mikroszekundumos időtartamával, akkor megkapjuk a müon sebességét. Mivel a Föld felszínén is észlelhető a müon jelenléte, akkor az két dolgot jelent. A Föld felszínén ugyanúgy jelen vannak a müonok, mint a 20 km-es magasságban, amit az is bizonyít, hogy a Föld felszínén elhelyezett ólomdetektorban is 2 µs idő alatt cseng le a müon elemi töltése által előidézett elektromos áram. Ha a müon 20 km-es magasságból lejut a Föld felszínére, akkor az nem az idődilatáció és a hosszkontrakciónak nevezett bődületes hülyeségeknek a következménye, hanem annak, hogy a müonok a földi légkör alkotóelemeivel egyáltalán nem, vagy egészen másképpen lépnek kölcsönhatásba, mint a jelenlétüket kimutató detektor ólomrétegével. Mivel a müonok elektromosan semleges állapotban, valamint pozitív és negatív elemi töltés birtokában egyaránt megjelennek, így a müonok nem elemi részecskék, hanem ellentetten ionizált atomok.
És azt hogy csinálod, hogy sem az elemi töltés megmaradása, sem a te gravitációs töltésed megmaradása nem sérül, mivel a elektron töltés/tömeg aránya nem állandó? Tehát ne bolondozz!
Az E = mc2-tel sem volt igaza Einsteinnek: a tömeget nem lehet energiává átváltoztani, az elemi részecskék elemi tömegei mP és me mindig megmaradnak, épp úgy mint az elemi elektromos töltései!
Csinálhattok amit akartok, és mindegy mit szajkózik a modern fizika is.
Az Új Fizika a négy stabil elemirészecskékre, e, p, P és E-e alapított atomisztikus fizika, ami bedolgozta a Planck állandót is, mint egy Lagrange multiplikátor az elméletébe!
A kölcsönhatást okozó mezök meg a c-vel terjedö, nem-konzervatív elektromágneses és gravitációs mezö. Ez a két mezö egyesítve van, egy elméletben!
A kvantumelmélet alapját a kvantált elemi töltések képezik.
A gravitációt sem a téridö meggörbülése, hanem elemi g-töltések okozzák!
A következményeket megtalálhatjátok a honlapon www.atomsz.com
Ti meg tudatlan és föleg taníthatatlan bunkók vagytok! Nem olvassátok el, amit írok. Nincs is szuperfizikátok!
Többször mondtam, hogy a Lagrange multiplikátorok a mellékfeltételek miatt lépnek fel a részecskék mozgásegyenleteiben, mégpedig azért, mert az elemi részecskék megmaradnak. A matematikai leírás itt van: M. Giaquinta, S. Hildebrand, Calculus of Variation I: The Lagrange Formalism, Chapter 2. Springer, Berlin-Heidelberg-New York, (2004), ISBN: 3-540-50625-X
És mi a Lagrange multiplikátorok szerepe a fizikában? Ezek határozzák meg az összetett részecskerendszerek stabil állapotait. Ilyen stabil állapot pl. az atomok alapállapota, a neutrínók és a stabil neutron létezése, meg az anyag stabil alapállapota k.b. 10-24 g/cm3 anyag sürüségnél. De ilyen stabil állapoton vannak azok az égitestek is, amik egy központi csillag körül keringenek.
A Planck állandó, h, is egy ilyen L. m., nem kvantál semmit, nem kvantálja az energiát sem. Max Planck és Einstein tévedetek, amikor a h-t interpretálták, mint E = hv-s foton.
Hogy jön ki a te elemi töltéseddel és a gravitációs töltéseddel az elektron fajlagos töltésváltozása különböző energiaértékeken? Melyik sérül a kettő közül?
Max Planckról: "1894–1896 körül érdeklődését Otto Lummer és Ernst Pringsheim a Birodalmi Fizikai-Technikai Intézetben végzett mérései a feketetest-sugárzás felé fordították. Az addig elméleti alapon levezetett eloszlásfüggvények ugyanis csak a nagyon kis (Rayleigh–Jeans-törvény), illetve a nagyon nagy (Wien-törvény) frekvenciákra tudtak elfogadható közelítést adni. Planck a Berlini Fizikai Társaság 1900. október 19-i ülésén terjesztette elő saját, általános érvényű formuláját, amely speciális (határ)esetként magába foglalta a két korábbi elképzelést is. Az ülésen részt vett Heinrich Rubens kísérleti fizikus, a berlini egyetem fizikatanára is, aki még aznap éjjel egybevetette Planck képletét saját mérési eredményeivel, és nem talált ellentmondást. Világossá vált, hogy az új képlet tényleg alkalmas a hősugárzás eloszlásának eloszlására, csak az nem, hogy miért — a tapasztalati jellegű formulának nem voltak elméleti alapjai. Ezeket Planck újabb egyheti, megfeszített munkával találta meg, de ehhez szüksége volt Ludwig Boltzmann statisztikus mechanikájára. Ezt korábban mereven elutasította, így elutasította a termodinamika második főtételének tisztán statisztikai értelmezéseit is. Mégis „…a kétségbeesés egy pontján…én hajlandó voltam minden eddigi fizikai meggyőződésemet feladni…”. Végül a statisztikai megfontolások és Boltzmann eredményei vezették arra a forradalmi következtetésre, hogy az energia csak oszthatatlan elemi részecskék (kvantumok) formájában létezhet az
E = h ⋅ ν {displaystyle E=hcdot nu }
összefüggésnek megfelelően, (ahol a h {displaystyle h} a hatáskvantum — h=6,63•10−34 Js — a ν {displaystyle nu } pedig a sugárzás frekvenciája). Ez a kvantumhipotézis."
A Planck állandó minden fénysebességgel haladó elektromágneses sugárzás energiájának és frekvenciájának az állandó hányadosa, valamint minden impulzus és hullámhossz szorzatának az állandó eredménye. Nem egy Lagrange multiplikátor, ahogy te azt szeretnéd megetetni a kóklerekkel.
A modern fizika állítólag tudja mi a Planck állandó és mi a kvantumelmélet, amik Einsteinre lettek visszavezetve, de a modern fizika nem tudja, mi a kvantumelmélet és a gravitáció kapcsolata?
