előzmények a hozzászólás-ámokfutóverseny 70-88-ban.
hogy ne kelljen lapozgatnom:
virtuálhóhér válasz erre | adatok | e-mail 2002-11-24 22:23:23 (88)
mit tudom én! egyszerűen csak untam magamat, csináltam egy hülye nicket, hiányoltam innen a kiradírozott hozzászólásokat, zaphira volt a szimpatikusabb (mert a képmutatást jobban utálom a zakkantságnál), érdekelt volna a folytatás, de elvették, most itt vagyok.
biztos, hogy minden látszatot le kell bontani? persze, sokáig jól hangzanak a buddhista szélsőségek, de aztán megvilágosodsz és legyintesz rájuk. vannak illúziók, amelyek gyönyört okoznak, és még azelőtt eldobom őket magamtól, mielőtt fájdalmassé válnának. vannak illúziók, amik megvédenek, aztán, ha kinövöm őket, akkor felmondok az isteneimnek.
hazugságok szövik át az elmét. néha azt érzem, hogy nem is léteznénk hazugságok nélkül. olyan alattomos módon vezetik a cselekedeteinket, hogy szinte észre sem vesszük. és amikor őszinteséggel dobálózunk, akkor is sokszor kiderül, hogy csak egy hazugságot fedezünk vele.
minél többet mondasz, annál kortalanabb vagy számomra. ami tökmindegy. már nem próbállak beskatulyázni.
ha már komolykodunk, akkor én se bánnám, ha nem bénítanánk meg a gondolatok terjedését különböző védjegyekkel. de ez egy ilyen 'céges' világ. kis érdekközösségekben rejtegetik az egyre nivótlanabb semmit.
azt gondolod, hogy nem értelek jelzés nélkül? mi van, ha csak továbbszaladok egy vonalon, hogy letapogassam, meddig lehet elmenni? ne félj, ha tényleg nem értelek, megsértődés helyett odaitélem neked a (kettős)pontot!
