Más. Erkölcsi dilemma, és most itt ülök, kétségek közt, ami nem különösebben jellemző rám. Az előző autószerelőm a következőt posztolta a facebookon:
"Autószerviz nőknek !! Ahol kulturált és megbízható, segítőkész kiszolgálásban van részük. Itt mindent elmagyaráznak és megmutatnak. 061/----- H-Cs 7,00-17,30 P: 7,30-15,00"
Ábra: hosszú lábú, kosztümös nő száll ki "női" autóból.
Ilyenkor illik beírni, hogy "Kulturált és segítőkész, ez szentigaz. Mellesleg, a merőben férfias autóm porlasztócsúcsára és a fékrendszerére százezreket fizettem rá egy másik szervízben. Igaz, ott nem nőként, hanem autóvezetőként tekintettek rám. Azóta legalább nem leselkedik rám a halál minden kanyarban."? Khm. A fenébe is.
Ahogyan már sok szó volt róla: egységes utca- és megállótáblák, valamint zebrák kellenek, és esetleg szemetesek és padok. Az egész városban azonosan kellene a vakokat segítő útburkolati jelzéseket kialakítani, ahogy az a miénknél sokkal nagyobb városokban megoldott. Ahol még az aluljárók lépcsőkorlátjára is ráhajtottak vakírású információs fóliát. Sőt, ott az aluljáróból feljőve egy burkolólap az északjelet mutatja, hogy az idegen feljőve a felszínre be tudja tájolni magát. Ezek mind filléres apróságok, de csak egységes elrendeléssel lehetne létrehozni. Ez minden más fővárosban megoldott, csak itt nem.
A város halála a szétaprózottság, a különböző érdekek centrifugális ereje.
Valamiért a rendszerváltás idején úgy gondolták, hogy az angol, londoni példát kell követni.
Legyenek önálló kerületek, város (főváros) szinte ne is legyen.
Az utca egyik oldalán én söprök, a másikon te, a közepe meg senkié.
Nincs, mert nem is lehet általános fejlesztés, mincs városi koncepció, csak különálló érdekek vannak és a dafke: csak azért sem csinálom, ha te akarod. (Budai fonódó villamos - például.) Ráadásul ez persze sokba is kerül, hiszen huszonhárom + egy szervezet van, az egy helyett.
Abszurdum az, hogy egy munkálathoz, ki kell kérni két-három-négy kerület véleményét, engedélyeztetni kell velük, ráadásul esetleg különböző szempontok szerint.
No persze a kerületi lakosoknak ügyeket is kell intézni, arra valóak lennének a kerületi elöljáróságok.
Az egységes fővárossal együtt járna a "Közmunkák Tanácsa" is, vagy valami ahhoz hasonló szervezet, amely egységes koncepciót dolgozna ki a város irányítására és fejlesztésére.
Igaz, annak is voltak hibái, mert egy idő után mindenhatónak érezte magát, úgy is viselkedett, s ha valami nem úgy történt, ahogy elképzelték, nagyon meg tudtak sértődni. Siklós László 1930-ban megjelent könyvében nagy puffogássa adja elő, hogy annak idején (1870-ben) a Közmunkatanács azon a véleményen volt, hogy a budapesti vízműveket mesterséges szűrőkkel jell megépíteni, de erős belügyminisztériumi hátszéllel mégis csak természetes szűrésű kutakat épített a főváros. És hatvan év múlva is meg volt bántva ezért.
Szóval, hogy teljesen szét ne terjeszkedjek, elsődleges lenne az egységes, minden tekintetben erős főváros megteremtése. Nagy hiba volt a rendszerváltástól (az akkori politikusoktól) a város széttagolása.
>melyek volnának a legsürgősebb teendők Budapesten, ...
A legeslegsürgősebb a BKV járműparkjának a javítása volt/van.
Erősebb főváros szerintem nem kell, sőt, gyöngébb lenne jó, mert amit a főváros művelt a 4-es metró útján a Móricz Zsigmond körtérrel és a Rákóczi téri csarnokkal, annál a kerületek jobban megvédték volna magukat a fővárossal szemben. Nagyobb hatalmat kellett volna hagyni a kerületeknek, mert úgy tűnik, jobb gazdái a területüknek, mint a főváros.
Most egy nagyon hülye kérdést fogok feltenni, de kéretik komolyan venni, mert tőlem is komolyan kérdezték.
Ha komoly emberek komolyan beszélgetnének arról, hogy melyek volnának a legsürgősebb teendők Budapesten, ti mit sorolnátok ebbe a körbe?
Ami engem illet, olyanokra gondolok, hogy kell-e erősebb főváros a huszonhárom szekérvár helyett - persze az is kérdés, milyen funkciókat kéne központosítani, és melyek jobbak így, közelebb az eseményekhez -, vagy hogy fel kell-e éleszteni a Fővárosi Közmunkák Tanácsát.
Aztán lám, az árvíz arra jó volt, hogy megmutatta, a város máris "élhetőbb", ha közel lehet menni a vízhez. (Igaz, autóval spec. nem lehet ilyenkor közlekedni benne.)
Vagy hogy amint van valami felhúzó erő - pl. a Corvin negyed, utáljuk bármennyire is -, a körúti üzletek is felélednek, méltó funkció költözik beléjük. Viszont ahol nincs (pl. Erzsébet körút), ott jön a gagyi, pl. a háromszázér' vicikvacakokat áruló, vagy a "Válság" névvel ellátott bolt. (Ez történetesen optikai szaküzlet - bátor döntés.) Magyarán: a kereskedelem se nő, mint a dudva, kell valamiféle tudatos várostervezés ahhoz, hogy felhajtóerő lehessen a város számára.
De hát én ezekre gondolok már vagy tizenakárhány éve, osztán sosem lett belőlük semmi. Tehát nagyon megköszönném, ha kölcsön adnátok a saját mániáitokat. A közösből talán kijön valami.
Persze hogy dől a Lánchíd, föntről nyomja a víz és lefelé lejt a meder, azért is folyik a Duna :-)
Csillaghegyen végre (a tulaj szerint nem) "úszik" a hajó formájú szálloda.
Eddig talány volt hogy miért áll az orra a part felé, de most egyértelmű, így kötött ki :-) A hajóstopikon meg meglátták a mellette horgonyzó vasércgúlákat szállító önjárót is :-)))
Az óriáskerék így látványos, de nem bánom hogy nem állandó. Az EURÓPA hajó is érdekes magasságokban található. Közben találtam egy négytornyú templomot a belvárosban.
Mindez a vasárnap délutáni nézelődés eredménye. A víz picit feljebb volt a járdaszintnél és jóval feljebb a Bem rakparti villamospályánál, útszintnél. Kb 1/2m-el.
Ellenkezőleg, reggel arra gondoltam, hogy gyerekkoromban nem az őrjöngő forróság volt a tél egyetlen alternatívája, hanem létezett az a mérsékelten meleg, még elviselhető, kicsit szellős idő is, amelyet akkor nyárnak hívtunk.
Délelőtt volt pár óra, amikor ilyen volt. De délutánra már az elméletem minden része romokban hevert. :-)
A hó nekemmindig hideg volt, így arra nemigen emlékszem. De a szép meleg nyarakra annál inkább. No meg arra a tényre, hogy teniszpálya lett felöntve télre korcsolyapályának. Vol tolyan tél, hogy a bérlet, amin 30 hely volt lukaszatásra, nem volt elég, tehát sokáig hideg volt.
>Viszont az eszemmel tudom, hogy létezik a megszépítő messzeség.
Beeezony. A felnőttek többsége úgy emléxik, hogy gyerekkorában havasak voltak a karácsonyok. Pedig a meteorológusok meg tudják mondani, hogy a karácsonyok többsége akkor sem volt havas.
Biztos olyan volt. Én is olyanokra emlékszem. Viszont az eszemmel tudom, hogy létezik a megszépítő messzeség. Biztos akkor is esett az eső meg ilyesmik.:-(
Próbáltam reprodukálni a dolgot. A telefont USB-vel (OviSuite módban) fel kell csatolni a gépre. (A gépen legyen Nokia PC Suite, vagy OviSuite telepítve) A letölthető file egy .sis kiterjesztésű symbian telepítőanyag. Rá kell kattintani a letöltött fájlra, az települ a telefonra.
Másik (nem próbált) megoldás, a .sis-állományt fel kel tölteni a telefonra (elvileg bárhová), majd az alkalmazáskezelővel telepíteni kell (menü>beállítások>alkalmazáskezelő>telepítőfájlok). Nálam tapasztaltabbak szerint ez így is működik.
Nagyon érezni a víz erejét. Persze nekünk itt a város belsejében nem sok bajunk lehet, de azért a víz az úr, és kevésbé szerencsés (kevésbé védett) helyeken ezt nagyon megérezhetik.
Ehhez képest elképesztő a piknikhangulat. Sétáló, bámészkodó tömegek, fagylalt, sör, és gyerekek pancsikolnak a vízben. (Mondjuk, ha én volnék az anyjuk, nem pancsikolnának. De az anyjuk biztos kevesebbet olvasott a tífuszról és a koleráról, mint én.)
A teremgarázs is egy borzalom. Lényem kifejezetten utált lemenni. Viszont a közönségnek ingyen van. Legalább is mi még soha nem fizettünk. Mostanában viszont taxival járunk és dühöngünk.
Arról már nem is beszélve, hogy a tömegközlekedés sincs tisztességesen megoldva. Ha jár a 2-es villamos az jó lenne ha eszébe jutna valakinek, hogy szinház/hangverseny kezdési időben 2 percenként járassák. De erről szó sincs. 8-10 percenként járnak és akkor kész tömegnyomor.
