De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk.
BŰZ szóból sincs BISZ. FŐZ szóból sincs FISZ. FŰZ szóból sincsen ilyen. GŐZ szóból sincs GISZ. De a GÁZ szóból sem tudunk erről.
HÚZ szóból sincs HISZ, mivel utóbbi a HIT szava. SZŰZ sem ismert SZISZ formában, úgy legfeljebb sziszeghetünk.)) GYŐZ sem ismert GYISZ formában.
Tehát még példát sem tudunk hozni hasonlóra, tehát a TŰZ---TISZ kapcsolatot legjobb esetben is egy esetleges feltételezett kapcsolódásként vehetjük és nem ténynek tekintve...
A "TŰNŐ/TŰNIK szó leginkább a LÁTSZÓ/LÁTSZIK szóval szinonima jelentésben, persze hangalaki kapcsolat nincs köztük. A tű hegyéhez ennek sok köze aligha lehet...
"Kényszeres kötekedés ez, semmi több... Érthetően leírtam, a JÖN szó az nem egészen a JÁR,"
Én is pont ezt mondom, akkor ebben mi a kötekedés?
" de JERE/JERJ és ebből a GYERE szavunk nagyon is passzol a JÁR-áshoz.." Mit értesz a 'passzol' kifejezés alatt? Azonos a két gyök, (a jár és a jer) vagy nem?
"És vajon miért nem ?...
Mert a GYERE elődje a JER(J) már elvégezte ezt a feladatot, ebben van benne az hogy : JÁR(J) ."
1./ Honnan veszed, hogy a GYERE elődje a JERJ? Erre semmilyen írásos bizonyíték nincs.
Ellenkezőleg! A korábbi dátum a GYERE szóhoz kötődik:
A szócikk írója is csak feltételezi: "Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti, ősibb változat a jerj lehetett." amit J-GY hangváltozással próbál indokolni.
De milyen szabályos hangváltozás az, ami csak félig sikerül még az adott szóban is?- vagy még úgy sem...
Ugyanis kénytelen elismerni, hogy az igeragozásnál mind a hat formája J-vel kezdődik: jövök, jössz, jön, jövünk, jöttök, jönnek és csak a felszólító módban találkozunk a GY-s változattal:
jöjjek, gyere jöjjön, gyerünk, gyertek, jönnek.
Miután a GY-s változat arányaiban elenyésző, így nem beszélhetünk hangváltozásról. Szabályosról meg végképp nem...
Ugyanakkor Te is a GY-s változatokat emlegetted: gyövök, gyössz, gyön, gyövünk, gyöttök, gyönnek... (lehet Ü-vel is: gyüvök...)
Ezekre viszont nem hivatkozik a cikk írója. Van is rá oka, hiszen ezeket a változatokat egyre kevésbé használjuk, kikopnak a nyelvünkből.
Ezek szerint minden fordítva történik... Mert ugye, ha a J-ből lett GY, akkor miért a GY-s változat kopik ki, miért nem a J-s?
A JER is csak a GYER néhány ragozott alakjával azonosítható: GYERE (jer), GYERÜNK (jerünk) és a GYERTEK (jertek) És csak felszólító módban!
Akár honnan is nézzük, itt három, különböző alakú, teljesen azonos jelentésű gyököt látunk s mind csak felszólító módban...: JER, GYER, JÖJ(j)
2./ Definíció szerint:
"A jár más, mozgást kifejező igékkel kapcsolatban a magyarban elsődlegesen a cselekvés tartósságát, ismétlését, határozatlan irányát jelöli." https://uesz.nytud.hu/index.html
Jön: "Közelebb érkezik egy személy, tárgy, jelenség, közlekedési eszköz. Megközelíti vagy eléri a beszélő személyt az irányába történő mozgással; távolabbi helyről a beszélő felé halad."
Valóban összekötötted a tüzet a TŰ-zéssel, ez rendben is volna. Én a TŰZ--TISZ kapcsolatot kérdőjeleztem, hiszen a TŰZ szó végi Z-je igeképző, egyébként TŰ a szótöve. A TŰ meg csak Ü-vel működik beazonosíthatóan.
A "TŰN" szó meg láthatóságra vonatkozik, nem illik a képbe . Azzal vigyázzunk hogy maga a TŰNŐ szó egyáltalán nem az eltűnést jelenti, az igekötő alapból meghatározza hogy hogyan TŰNIK az egész.
Azaz egyoldalú értelmezés volna ezt eltűnéssel azonosítani, mert annyit mondok hogy FELTŰNIK és FELTŰNŐ valaki, akkor épp ellenkező az értelme. De a KITŰNŐ is láthatóan kiemelkedő. Vagy a TÜNDÖKLŐ szavunk is egy jól látható dolgot nevez meg ami jelen van. Ugyanez a FEL-TÜNTET esetén is a lényeg, azaz az igekötő módosítja hogyan értsük ezt. Mert az sem mindegy hogy valaki megköti a kutyáját, vagy felköti azt. Hangyányi különbség ugye.))
GYULA hadvezérek megnevezése volt. Neki meg fel kellett tüzelnie a seregét, így a GYÚLÓ lehet a jó kapcsolódás.
DÚL szó gyökszinten mást jelent, annak a DŐL szavunk lehet az alapja. DÉL/DOL/DÚL/DŐL/DŰL :
DÉL előtt még DŐLés előtt van a nap, DÉL van, most kezd DŐLni a nap. DÉL után már a DŐLése után vagyunk. Még nem ESETT le, de ha le fog, akkor lesz ESTE, a nap LEESTE.
DOLINA víznyelő , DŐL beléje a víz.
DŰLŐ utak megnevezése mindig a dombos meredek utcák helyei, DŐLŐ utak ezek...
A TŰZ szó és a TISZTA szó hangtani kapcsolatában én egyáltalán nem vagyok oly biztos. Főleg emiatt :
A "TŰZ" szó már egy képzett hangalak a TŰ-ből, és a Z hang a szó végén már egy igeképző a FŐ és a FŐZ mintájára . Igeként kezdte a pályafutását a TŰ szóból, zászlót ki TŰ-Z valaki valahová.
Majd ott van a TŰZ-ő nap , ami vitathatatlanul a TŰ szó képzete, hiszen erről a napSZÚRÁS kifejezésünk is tanúskodik. A TŰZŐ nap meg valóban képes TŰZ nevű dolgot produkálni, így okkal megvan a főnevünk is.
A kiejtés akcentusa sokszor sok helyen valójában nem oly lényeges, nem változtat érdemben a jelentésben, de a TŰ szó esetén nagyon is lényeges, mivel ez egy ösztöni hangutánzó reakció a hirtelen szúrásra vagy a nagy fokú hőségre, ez a TŰŰ vagy TYŰŰ de forróság van típusú kifejezést még ma is hallhatjuk. Azaz a szótő egy valósan hallható ösztönreakció pontos megjelenítése.
A TISZA az írott emlékeink előtt vagy jó 50 félére is megvan írva, ezek meg mind görög és latin források amelyek összevissza irkálják le a folyónevet, de ez a TIS(z) forma azért a legjellemzőbb fix pont úgy általában azért megvan. Mai leírása szórványosan Z-vel nem tudom mennyire lehet mérvadó, több ezer kilométerrel távolabbról nem feltétlen meggyőző néhány efféle írás , mivel egy földrajzi nevet a helyben élők fognak nevesíteni és nem a világ másik felén fog név születni rá.
Az bizonyos lehet hogy a TISZ kezdésű szavaink a tisztaság fogalmával kapcsolódóak , és jó eséllyel a kerek számjegyünk a TÍZ is ide tartozó lehet. TIZEDES/TISZTES. A TISZTESSÉG fogalma a TISZTASÁG fogalma gyakorlatilag, elég erős az áthallás köztük, gondolom ez nyilvánvaló is.
És még egy + : Ha egy folyót a régi leírások szerint is gyakran dicsérik mert TISZTA, és mellette meg az érintett folyó neve meg TISZA, akkor szerintem némi esély lehet az egyezőségre...
Gyula = Dúló, vagy Gyúló - Fővezér, amelynek mindent elsöprő hada dúl és gyújt
Vajda = Viadalra, győzelemre segíti a népét, a népért küzd, harcot vív, szenved. Távolabbról, ha egy asszony vajúdik, vajlódik, ő is küzdelmet vív, hogy életet adjon a gyermekének.
Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta"
----
Érintetlen, tehát a SZÉPség magában foglalja az ÉP-ség fogalmát is.
Maga az is épség az, ha valaki/valami jól fel van építve, vagy épp felépült, hiszen aki ép, az épületes. Az épület pedig az egészség fogalmát rejti. SZÉP, ÉP, ÉPÜLETES, = Egészséges, Rontatlan,Tiszta
Látszik, hogy a szláv veszítette el az elsődleges jelentését, nem pedig fotdítva. Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta". Maga szín szó is tisztát, tündöklőt is jelent, mert minden szín, tisztán különbözik a másiktól, azért egy külön szín. Mint ahogyan a magasságban a szintek is fokozatosan következnek. A szintek ugyanis egymás fölött elhelyezett fel-színek.
Mert a tűz tisztította ki a salakot a fémből. Ami különösen fényes, az a tűz, mert Tündököl.
A tűvel, vagy tüskével tűzni, azaz döfni lehet, mert hegyes. A dísz is valaminek a csúcsán van, ezért ékes. A tő elvékonyodik. Magas hangrendű magánhangzót kap.
Valami azért tud eltünni, mert hirtelen elfogy, mint a tű hegye.
Igen, a folyóneveinkbe annak jellemző tulajdonságai vannak beleépítve. Magyarul mindez természetesen...
És az értelmezés szerintem nagyjából jónak is látszik így első ránézésre, még nem néztem át jobban.
Annyi hogy a ZALA formát azt tudom hogy annak SZALA elődje volt utalva a sebes SZALA(DÓ) felső részére.
A többi jónak néz ki, a TISZA TISZTA-ságával a KÖRÖS körzésével és a többivel egyetemben.
Valószínűleg a magyar nyelv köti össze Pokljukát az Üüreg tóval .)) Ajkán van barlang ilyen, meg Tatán is van Öreg-tó, már ha a mongol tó nem "üreg" éppen...
Természetesen ezek a szavaink olyannyira magyarok, hogy bennük hordozzák már a nyelvünk egyedi toldalékolását/ragozását is.
GEREBEN és GEREBL(Y)E közt mindössze annyi csak a különbség hogy épp GÖRBÉN állnak benne a fogak vagy GÖRBÜLŐ fogak vannak benne. )) Nézzük ezt meg a GARABOLY szavunknál, és hogy hangzanak ezek más nyelvekben.
GARABOLY is GÖRBÜL alapfogalma szerint (G_R_B_L), de így már egy pontos szó egy dologra, egy icipici apró lépéssel a tágabb értelmű igénk egy pontosan behatárolható főnevet mutat meg így már :
Egy gömbölyű, kerek fonott kosarat, ami amúgy tényleg GÖRBÜL(Ő) külalakú használati eszközünk. És ez a GÖRBÜLŐ alapfogalom képezve/ragozva ott van más nyelvekben :
Német Korb még csak GÖRB(E) . Latin CORBIS már GÖRBÉS. Olasz CORBA még csak GÖRBE, de a CORBELLO már GÖRBÜLŐ ! . Ahogyan a "francia" CORBEILLE mögött is a GÖRBÜLŐ hangalakot fedezhetjük fel. Valóban ilyen a fonott kosár, elég csak a fonást nézni vagy a tárgy egészét, ahogyan jólesik.
A szavak nyelvünkön értelmezhetőek. A magyar ad rá teljes magyarázatot.
Szlovákok még egy kósza ötlet sem voltak ezen a világon mikor ezen GÖR-BE értelmű szavainkat már felruházta a magyar képzésekkel és ragokkal, sőt új és új szavakat létrehozva tárgyakra, földrajzi nevekre alkalmazva. Puszták/hegyek/dombok/patakok nevében utal GÖRBEségre. Eleve a "szlovák" szó is magyarul ragozott (és készített ) szó már, hát nézzük már meg a végét.)) Annyi mint SZLÁVOK, és valóban azok. Két magánhangzója van mindössze kicserélve és ez most a mai alakja.))
Nemhogy a szótő nem fiktív, hanem nagyon jól azonosíthatjuk a GÖRBE szót és a magyar toldásait.
GÖREB (edény) is annyi mint GÖRBE. De a GÖRÖB mögött is az áll hogy GÖRBE. A GÖRBEC is az, meg a családnévként ismert GÖRBICZ is ide tartozóak , van egy kicsinyítő C rátét, az alapunk itt is a GÖRBE...
A finnugristék a gereben-gereblye szavakat szlávnak veszik, a gerinc szavunkat viszont belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszónak.
Nos, annyira fiktív ez a tő, hogy ez a gereben, gereblye szavak alapja is. Ha finnugor szavak lennének, már lobogtatnák az egyező töelemeket.
Egy másik fórumon találtam, bemásolom, mert jónak találom:
"Duna ősibb neve Ister, amiben összetér a többi folyó (Ísztér). Túr- Tura, durva-Dráva (a szemcsék lehettek durvák), marós-Maros, mar-Mura, marva-Morva, vág-Vág, szemes-Szamos, zagyva-Zagyva, bódorog-Bodrog, tiszta-Tisza, körös-Körös (A Körös elnevezés latin és görög nyelvhez hajlított alakja a népvándorlás idején bukkant fel: Gresia (Ravennai Névtelen Geográfus), Grisia (Iordanes), Kriszosz (VII. Konsztantinosz bizánci császár). Kniezsa István szerint e név egy régi, talán még a római idők előtti Krisus szóalak fejleménye. ), Kőrös város Horvátországban latinul Crisium. Körözne-Kraszna, köröm-Garam. Varasd-várasd Várad, Várda. Bős tér-Bösztör, bős teres-Beszterce, Beszterec, sebes ló-Szoboszló. A szkíta világ határ sávja a Száva. Szála alá Zala vize. Zala, Sajó, Sió egymás nyelvi változatának tűnik. Olt-folyó oltja, oltványozza a tájat. Szeret-Szeret folyó. Emlékeim szerint ezeket többségében szláv eredetűnek tartják!!!!! A mar, vág, túr, dúr, durva, szemes, köröz, bódorog, tiszta, zagyva, olt, összetér ez a tájban élő folyók működését írják le. Kérdés, mi és ki köti össze Pokljukát ÜÜreg-tóval?"
"gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg":
GERECSE - ősi magyar elnevezés lehet, gyakorlatilag egyezik egy a gerinc szavunkból lett névvel. Magyarul ma Gerence lenne, de simán el tudok képzelni egy archaikus, -n nélküli szót is, azonos jelentéssel.
Gerecse:
"A középkorban Hegyes-hegy, illetve Csúcsos-hegy néven ismerték; első írásos említése egy 1212-es határjárás adataiból származik Mons Hyges formában. A 18. században egyes térképeken Gercse-hegy(Mons Gercse) néven említik, a délnyugati lejtőjén fekvő Gercse falu miatt."
Itt egy másik helynév, nem messze a Gerecsétől:
"Grébics (Gerebecs) az Árpád-kor-ban még virágzó település volt. Neve kun (kabar) eredetű, s nagy valószínűséggel a honfoglalás korában a került gróf Cseszneky család ősatyja, az Anonymus krónikája által említett Ketel fia Alaptolma birtokába. Nevét az oklevelek 1237-ben említik először, Grebuch,1284-ben Guerebuch alakban."
Ha ez kun eredetű, akkor ezek a kunok "magyarul" beszéltek.
Tovább is van:
Grébics-hegy Tatán...
----
Figyeljük meg, mi lehet a közös a gerinc és a gerblye szavakban: A gereben-gerebje fokai hasonlóan nyúlnak ki, mint a gerinc fokai, vagy a grádicsban a fokok, amelyek összekötik a két egyenest.
Szerintem ez nem lehet véletlen.
A gyertya gerjeszthető is, és girnyó, azaz vékony is.
Czuczorék le is írják a GER-gyöknél, ám pl. külön a gerblyét már nem elemzik.
CzF.:
GER v. GÉR, elvont gyök, mely többféle szók alapját teszi. Ilyenek: gernye, geher (= gerh), s talán gerény is, melyekben szár-az, sovány jelentéssel bír. 2) Gerj, gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg, s rokon közelebbről a latin germen, német gähren, Gier, gerne, begehren, héber (ingerel), hellen χρηζω (kivan), szanszkrit gardh (kiván) stb. szókkal. Ide tartozik gerjed azon értelme is, midőn ez gyúladást jelent. 3) Geréb, gereben, gereblye, gerely, gerezd, gerincz, melyekben a ger valamely sértést, szurást, karczolást jelent, s rokon vele ez értelemben a hellen χραυω, χραω (karczol), szanszkrit garh (megfog; körülvesz). 4) Gerle, gerlicze hangutánzók. Valamennyiben fő és alaphang az r. (V. ö. R), melynek érteményei némileg a g, vagyis görbeség, görbedés érteményével módosúlnak.
--
Gondoljuk tovább. K-hanggal is hasonló jeletéseket kapunk.
A Karunkat is ki tudjuk nyújtani és karolni is tudunk, ami egy görbedő mozgás. A körömmel - karommal karmolunk.
Ez jó megfejtés ! Biztos vagyok benne hogy a GÖRBE szóhoz lesz köze. Azaz GIRBE--GURBA--GÖRBE . A szláv nyelvekben mindenütt jelen van, persze nem csak ott. A latin nyelvben is jelen :
GIBBUS vagyis GÖRBÉS már kiesett R hanggal. Rövidebben GIBBA is van nekik, ez a GIRBE--GÖRBE megfelelője, persze az R hang már itt sincsen meg. Bolgár GÁRBICA , olasz GOBBA, japán KOBU (gobu), lombard GÖBA / GOEUBA alakokba már csak az R hangot kéne visszatenni .))
Aztán van "occitan GIBA", ősszláv GRUBU, szorb GJARB, és egyéb variációk, mind a magyar hangalak elváltoztatott megfelelői lehetnek...
