A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"A klasszikus fizika fényelméletében is vannak még megoldatlan kérdések. "
Az is kérdéses, hogyan kell a klasszikus fizikát általánosítani? Az energétikus fizikán, vagy mégis az atomisztikus fizikán keresztül?
Amig a modern fizika az energétikus fizikán keresztül probálgatta, én az atomisztikus fizikát helyeztem, eredményesen, az elötérbe és ez az én bünöm. www.atomsz.com
Einstein nyomában a modern energétikus fizika nem tudta megoldani
- miböl áll az anya,
- hogyan müködig az anyag fénykibocsátása, vagyis hogyan müködik az anyag-e.m.-mezö kölcsönhatás,
- még a gravitációs mezö mivoltát sem tudta felderíteni,
- mi is a tömeg, és hogyan függ össze a gravitációval,
- hogyan mozognak a részecskék a kölcsönhatást okozó mezökben?
Nem tudom mire büszték a modern fizika követöi? A badarságukra?
A klasszikus fizika fényelméletében is vannak még megoldatlan kérdések.
Az egyik ilyen, hogy a hullám amplitúdójának mérésére nincs eljárás.
Ezt csak számolni tudják, a fény erősségéből.
Sajnos ez a számítási mód nem jó, mert abból a hibás feltételezésből indulnak ki, hogy a fény folyamatos hullám, így a fényerősség arányos lenne az amplitúdóval.
Mivel azonban a fény szakaszos hullám, egy atom fényerőssége elsősorban az időegység alatt keltett fényimpulzusok (fényszakaszok) számától függ, tehát nem csak a fényhullám amplitúdójától. Ezért a fényerősségből nem lehet helyesen kiszámolni az amplitúdót.
További problémát jelent, hogy a fényszakaszok (hullámsorozatok) térbeli hosszúságának mérésére szintén nincs semmiféle eljárás. A fényszakaszok térbeli hosszúsága (L) azonban számolható a fényimpulzusok időtartamából (radiációs időből) és a fénysebességből. L=T*c. Pl.: L = 10 ns * 300 000 km/s = 3 m
Ezekre éppen azért nem dolgoztak ki mérési eljárásokat ezidáig, mert a fotonelmélet zsákutcába vitte a fénytant, és a hullámelmélet további fejlődését akadályozza. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint volt Newton korpuszkuláris fényelméletével, ami 100 évre blokkolta a fény hullámelméletének kibontakozását. Jelenleg az értelmetlen fotonelmélet akadályozza a fény valódi (szakaszos hullám) elméletének kibontakozását.
Persze, hogy nem jó. Ezért nem lesz a te új fizikádból seggre esett fene sem.
A mértékegységek pedig nem dimenziók. Kezdesz gyanús lenni, hogy te az egykori Privát Emil vagy! Ha kiadod ezt a baromságot, az utcátokban nem fognak visszaköszönni.
Hogy a fenébe ne. Most már nem Jm3 az eredmény, ha Jsm2, Joule helyett. Te valami baromi nagy kókler vagy a fizikához. Egyáltalán bejártál te a fizika órákra? Ha azt mondod, hogy igen, hát nem fogom bevenni!
A hullámoknál a h-nak a jelentése: annak az elemi hullámnak az energiája, ami 1 mp alatt 1-et rezeg.
A Szuperfizika szakaszos hullámelméletében egy hullámszakasz energiája:
E= h*f*L*A2 (ennyi egy atom által egy adagban kisugárzott energia)
Az L-t szerencsésebb lett volna T-vel jelölni, mert időtartamot (időbeli hosszúságot) jelent. Ez az atom radiációs időtartama, vagyis annak az impulzusnak a hossza, amíg az atom sugároz. Pl. 10 ns.
Tehát érthetőbben:
E= h*f*T*A2 (ennyi egy atom által 1 adagban kisugárzott energia)
Ahol:
h ... a Planck állandó (vagyis az 1 Hz-s elektromágneses hullám egy rezgésének (egy elemi hullámának) az energiája J
f ... a fényhullám frekvenciája 1/s
T ... a hullámszakasz időtartama (időbeli hosszúsága) s
Nagyon nem vagy otthon a fizikában. Nem tudom, hogy mi késztet arra, hogy egyértelmű kísérleti tényeket tagadj és valami nagy ökörséggel megdumáld. A te "Szuperfizikád" a vicc kategóriában is elbukna.
"A sebességfüggő tömeg ökörséget éppen azért találták ki, mert az elektronnak bizony nem állandó a tömege, míg a töltése az."
A Szuperfizikában nincs sebességfüggő tömeg. Az elektron tömege állandó.
Valóban van olyan jelenség, amely úgy néz ki mintha a mozgó elektron tömege megnövekedne. De valójában nem növekszik meg.
Arról van szó, hogy az elektron viszi magával az elektromos mezejét, és a mozgó elektromos mező mágneses mezőt gerjeszt. A mágneses mező pedig visszahat az elektronra, mégpedig úgy, hogy ellene hat az őt létrehozó oknak (Lenz törvénye), vagyis az elektron mozgásának. Fékezi az elektront, ami látszólag olyan, mintha a tömege nőtt volna meg.