Ez persze hazugság. A színes égi jelenségek nem a gravitációs lencsehatás következményei. Te még a csillagászati megfigyeléseket is a téveszméidhez akarod hozzáigazítani.
A mai hibás fizika úgy tanítja, hogy a gravitációs lencse nem bontja színekre a fényt.
De akkor hogyan keletkeznek a szemet gyönyörködtető szivárványszínű égi alakzatok?
Egy vetető csillagász szerint úgy, hogy utólag kifestik a képeket, vagyis az égi alakzatok színei nem valódi színek.
Megkérdeztem egy asztrofotóst. Az mondta, hogy a csillagász úr tévedett vagy hazudott. Ő nem festeget semmit, mégis színesek a képek. Ha igaza lenne a csillagász úrnak, akkor roppant nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért festik a különböző asztrofotósok pontosan ugyanolyan színűre az égi alakzatokat.
A Gravitációs optika alapja az inhomogén gravitációs mezőben történő fényelhajlás.
Az égitestek körüli gravitációs mező általában gömbszimmetrikus, mivel maguk a nagy tömegű égitestek is többnyire gömb alakúak. A mező erőssége az égitesthez közeledve egyre erősebb. Ez az inhomogenitás az oka a fényelhajlásnak.
A gömbszimmetrikus gravitációs mezőben a fényelhajlás körszimmetrikus, aminek olyan a hatása, mint egy optikai lencsének. Összegyűjti a fényt, de nem egyetlen fókuszpontba, hanem egy fókuszvonalra, ami a lencse tengelye.
Abban is hasonlít a gravitációs lencse az optikai lencsére, hogy a különböző színkomponenseket különböző mértékben téríti el, ezért úgy viselkedik, mint egy színhibás üveglencse.
Azonban különbségek is vannak az üveglencséhez képest. A képalkotási céllal készített domború üveglencse egyetlen fókuszpontba gyűjti a fényt, mert a domború lencse a tengelyen nem töri meg a fényt, de kifelé haladva egyre nagyobb szögben történik a fény megtörése.
A gravitációs lencsék ez esetében éppen fordítva van.
Persze, mivel az égi lencséket nem az ember készítette és nem képalkotási céllal, a lencsék által kivetített képek általában egyáltalán nem hasonlítanak arra az égitestre, amelyet leképeznek.
Így alakulnak ki a változatos formájú és változatos színű virtuális égi alakzatok.
Az új Gravitációs optika megoldja a planetáris ködök 300 éves rejtélyét, a kvazárok és kvazók eredetét, segít tisztázni, hogy mi is van valójában a galaxisok közepében.
Ezekre egységes elmélet keretében adja meg a válaszokat, nem pedig egyedileg előrángatott magyarázkodás révén. A megoldás a gravitációs mezőben rejlik. A mező sem szabad szemmel, sem távcsővel nem látható, mégis ott feszül az égitestek között. Ez kapcsolja össze az égitesteket, ez szabályozza mozgásukat, ez szervezi hierarchikus rendszerbe őket.
Ugyan miért éppen itt, a bolond "újfizikusok" fórumán kellene bemutatni az érdemleges alkotásokat?
Nem inkább a megfelelő szakmai fórumokon, folyóiratokban, szakkönyvekben, konferenciákon, előadásokban, kiállításokon, szakmai bemutatókon? Mint ahogy tettem én is több mint száz lektorált publikációban. Arról nem is beszélve, hogy mennyi berendezés működik az országban, s azon kívül is, amelyeket én terveztem és építettem.
Erre a fórumra az "újfizika" tartozik. S te állítod, hogy van valami ilyened. De évek óta csak ígérgeted, eddig egy kukkot se tudtál mutatni belőle.
Megértem, ha egy olyan ember, aki életében semmi érdemlegeset nem alkotott, irigykedik azokra akik valami újat alkotnak. Vicsorogva próbálja bizonygatni, hogy ő mégiscsak okosabb.
Az édeskevés, hogy te magad értékesnek kiáltod ki a saját titkos elgondolásaidat. A nemlétező könyved örökösen ismételgetett tartalomjegyzékeitől senki se fog elájulni. A fizikusok kihalásáról pedig ráérsz majd azután képzelődni, miután értékelhető egzakt módon kifejtetted az elméleteidet, és kiderült, hogy a belőlük kiszámolt eredmények pontosabban írják le a kísérleteket és észleléseket, mint a korábbiak.
De amit te eddig itt produkáltál, az nem több, mint egy tudatlan, és önértékelési zavarban szenvedő hazudozó önleleplezése.
Nem rejtélyek ezek. A te magyarázataid pedig szamárságok, mint ahogy az már kiderült itt a ködök meg a galaxismagok esetén. Csak az elemi fizikai, csillagászati tudatlanságaidat kombinálod mindenféle tények tagadásával és egyéb hazugságokkal.
A Gravitációs optika segít megoldani a planetáris ködök 300 éves rejtélyét, a kvazárok és kvazók eredetét, segít tisztázni, hogy mi is van valójában a galaxisok közepében.
És még sok más érdekes problémára ad magyarázatot.
Remélem azért tudod, ezeken a szövegeiden csak nevetni lehet.
Egy olyan ember kényszeres hazugságai, aki végképp beszorult a téveszméi közé. Egy csepp reményed sincs rá, hogy a világ komolyan vegyen. Ezért aztán becsukod a szemed, és kétségbeesetten tagadsz mindent, ami kijózanítana az illúzióidból.
Ugyanazt műveled, mint iszugyi a halála előtt az atomisztikus imamalmával.
Aki végképp elkótyavetyélte minden szakmai hitelességét.
A te történeted ennél is kisszerűbb.
Neked soha nem is volt mit elkótyavetyélned. Se neved, se szaktudásod, se hitelességed.
Te öreg korodra is ugyanaz a levegőbe beszélő hebrencs maradtál, mint voltál huszonévesen, amikor tdk dolgozatban akartad cáfolni a relativitást.
A gravitációnak a téridő görbületére alapozott magyarázata butaság.
Az összeütköző feletelyukak meséje még nagyobb butaság.
Először azért, mert feketelyukak nem léteznek, másodszor meg azért, mert ha léteznének akkor sem tudnának összeütközni.
Gravitációs hullámokat az egymás körül keringő tömegek keltenek, de csak a tömegek környezetében, amelynek kifelé nincs hatása, vagyis távolból a hullámok nem észlelhetők.
Ezekre a jelenségekre a Gravitáció mezőelmélete ad helyes magyarázatot, amely a Szuperfizika egyik részelmélete.
"a gravitációs hatás terjedési sebessége és a fény terjedési sebessége között semmiféle kapcsolat nincs, sem logikai, sem tapasztalati."
Itt is hazudsz!
2017-ben az amerikai LIGO és az európai Virgo detektorok észlelték két neutroncsillag összeolvadásának (100 másodpercig tartó) gravitációs hullámait, majd 2 másodperccel később közel 70 földi és űrbeli optikai obszervatórium észlelte annak fényjeleit is. Pedig ez az ütközés 130 millió fényévre volt tőlünk, tehát a gravitációs hullámok és az elektromágneses hullámok vákuumbeli terjedési sebességei nagyon nagy pontossággal egyeznek.
Ahhoz, hogy a galaxis peremén lévő égitestek mozgását számolni lehessen, ahhoz több adatra lenne szükségünk, mint ami jelenleg rendelkezésünkre áll.
Ismernünk kellene:
- a galaxis össztömegét, alakját, tömegeloszlását
- a gravitációs hatás sebességét
Teljesen alaptalanul a "modern" fizika a gravitációs hatás sebességét azonosnak veszi a fény sebességével. Ezt Einsteinnek a soha nem bizonyított kijelentése alapján feltételezik, ami úgy hangzik, hogy "vákuumban minden hatás fénysebességgel terjed".
Természetesen ez csak Einstein fiatalkori találgatásai közül való. Ha figyelembe vesszük, hogy semmi bizonyíték sem támasztja alá, (és Einstein a többi fiatalkori elképzelését is "módosította" bölcsebb korában), akkor várhatóan ez az elképzelése is a kukában fog landolni.
Ugyanis a gravitációs hatás terjedési sebessége és a fény terjedési sebessége között semmiféle kapcsolat nincs, sem logikai, sem tapasztalati.
