“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Na szóval Gombóc Artúr rendszeresen kap Balaton szeletet, a helyszín miatt ez a sztenderd. :D Alapban egy jár neki, de néha meg jön a habzsidőzsi. :D Fotó a fészbúk csoportból. (Amikor én voltam akkor sem volt csokija.)
Na én meg egy kínai konyhában láttam , amikor a csaj a földön ült , és kopasztotta a lába között lévő tyúkot . Ajjaj ... senki nem tudja mit eszik a más konyhájából .:-)))
Ha van mikród, akkor az elkészítése: beteszed a fémfedő nélkül és elküldöd pár körre. Konyharuhával megfogva kiveszed, és az előzetesen megfőzött tésztára borítod. Kinyitod a reszeltparmezános zacskót és ízlés szerint szórsz az egészre. Leülsz és megeszed. A tésztafőző lábost kidobod, akkor mosogatni se kell. Vagy még jobb: a maradékból megkínálod a szomszédasszonyt, és lábasban viszed el. Ő kötelességének érzi majd elmosni és sütemény kíséretében tisztán visszaadni. :)
