Tudom, nem tőlem kérdezed, de a minap fizettem ki egy havi keresetemet egy szemüvegre, amelyik -7-től +2 dioptriáig enged látni, nem néz ki úgy, mintha egy szódásüveg talpa lenne, az uv-szűrőtől a párásodás elleniig mindenféle bevonat van rajta (az utóbbi mérsékelten hatékony). Az nagyjából ki van zárva, hogy szappannal, borotvahabbal, babasamponnal és a fülem tudja mivel kenjem. Részemről szelepes maszk. Távolságtartás. Home office. Kilencedik hónapja nem találkoztam emberekkel. Aki ennél többet akar tőlem, az hozzám hasonlóan vegyen fel egy rendes maszkot és maradjon két méterrel odébb.
Volna egy scifi kérdésem. Hajdanában olvastam, lehet hogy egy Galaktika magazinban.
Egy szitu maradt meg élesen, az érzelmi vonulat: két személy találkozik _élőben_ valahol. A látogató egy kis űrhajóval (?) érkezik. A vendéglátó már teljesen átalakult a megváltozott életmód miatt, a feje aránytalanul nagy, többi testrésze szinte elcsökevényesedett. A vendég is egyedi, de erre nem emlékszem igazán. Úgy rémlik, hogy már nagyon kevés ember van a világon, a néhány megmaradt pedig teljesen szétszóródva létezik, magányosan. "Online" tartják a kapcsolatot, igazgatják a világ(?) ügyeit.. Anyagi gondjuk persze nincs.
Elsősorban ez az elszigetelt életforma, a deformáció ténye, a nagy magány a nagy űrben- ez ragadt meg, és az, hogy ha távolságtartóan is, de nagyon örültek ennek a páratlanul ritka eseménynek.
Ma kipróbáltam Opera böngészővel is a kilépést a fortepan.hu -ról. Ott sikerült, ff-ban nem. Aztán frissítettem, a dell-t. Aztán minden előzményt töröltem. Most jó! Vannak címkék is. Bár címke az androidos mobilon nem volt , aztán ma már volt. Na mindegy, csak gondoltam hogy szólok, hogy rendben van. :) Úgy tűnik, egyedül voltam a kiépési mizériával.
"Children in old photos show us both how life changes and stays the same between their time and ours.
The differences in these historical photos will make you reflect on what their lives must have been like; we might notice that children were dressed just like adults and if maybe more was expected of them. But the similarities will bring a smile to your face: a smile that is mirrored on the faces of happy kids at play, often with friends, a favorite toy, or a pet.[..]"
40 Must-See Photos From The Past "The phrase “a picture is worth a thousand words” was coined by American newspaper editor Arthur Brisbane in 1911. It’s a simple notion that applies to many aspects of our lives, but especially to historical photos. Sometimes, one simple picture can tell you more about history than any story you might read or any document you might analyze. [..]"
Nálunk van egy hasonló történet ("listák alapján keresték a lakásukon a mezei párttagokat"). Anyum 13 volt akkor, egy olyan házban laktak ahol négy család lakott, egy közös folyosóról nyíltak a bejáratok. A forradalmi napok egyikében érkeztek ketten férfiak /fiúk valakiért a házból. Akihez kopogtattak ott se kép se hang, ez után fedezhette fel egyikük a listáján-, papírján n-né nevét, mondta "itt lakik az n-né, vigyük őt akkor". Anyum eléggé ijedt lehetett ebben a helyzetben az érintettel együtt, néhány méterre a fal túlsó oldalán. A másik ember mondta erre hogy őt majd máskor /legközelebb, így távoztak. Nem derült ki soha ki volt aki ellentmondott, kik voltak ezek az emberek, ha vitték volna n-nét hová viszik, mi történt volna vele. (N-né nem volt ávós.)
Új fortepan lap Tegnap bejelentkeztem, hogy kipróbáljam a címkézést. Be tudtam írni címkét/kulcsszót, de semmi mást nem láttam. Sem a meglévő képek címkéit, semmit, amit amúgy regisztráció nélkül nem látnék. Nem láttam lehetőséget saját csoportosításra, pedig mintha lett volna anno ilyesmi. De ez mind semmi. Ma látom, hogy nem vagyok kilépve, pedig azzal zártam a napot. Most próbálgatom, de makacsul fogvatart az oldal :O
Azt sejtem, hogy ha minden előzményt törlök, akkor talán ez is rendbejön, de az egyszerűbb megoldás kellemesebb volna.
Mert teljesen értelmetlen lett volna, sima minisztériumi embereket össze szedni. Akkoriban majdnem mindenki párttag volt, mondjuk osztályvetőtől felfele. Az én fatelepi főnököm is párttag volt. Ez volt a norma.:-(
Hogy lehetett azt félreérteni, hogy a hivatalokból megszerzett listák alapján egyszerű emberekre (nem ávósokra) vadászó fiatalokat "hős" jelzővel illettem? Miért, nem azok voltak?
Nem értem a hozzászólásodat, mert az általad leírtakat én is így tudom, ezek vitathatalan tények (bár a Kossuth téri vérengzésnél még az oroszok is szóba jöhetnek). Amit én leírtam, azt nem találod hihetőnek? Mármint, hogy a Verseny utcai padlásokról lőtték a Kerepesi úton bejövő szovjet csapatokat?
Én 10 évesen már az egész pesti ostromot megéltem, komoly bombázásokkal.
Nem vonom kétségbe az élményeidet, de én 23.-án éjszaka a Brody Sándor utcában voltam, ahol már lőttek, mielőtt a csepeli "lámpagyárból" megérkezett volna a teherautó a fegyverekkel. Azt a fiatal lányt, akit pár méterre tőlem lőttek agyon, tutti, hogy az ávósok lőtték le. Másnap, mikor az Andrássy út 60 előtt tünettünk, akkor is a házból engedtek ránk egy sorozatot. A Kossuth Lajos téri mészárlás is a minisztérium tetejéről jött, nyilván nem magukat lőtte az ifjúság.
Szóval nem tudom mit tanítottak nektek az iskolába, de biztos, hogy nem az igazat.
