Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Kimaradt a Rumpedli zenekar, ez gyerekeknek szól, és Csilla is gitározik benne. :-) Róluk nemrég hallottam először, sajnos megnézni/meghallgatni nem tudtam őket más program miatt. Amúgy Annáék minden formációban alapvetően saját számokat adnak elő, a stílust nem tudnám belőni, nevezzük úgy, hogy dalok.
Érdekesnek tűnik, biztosan tetszene nekem is. Sajnos a könyvet sem olvastam.
Ilyenkor döbbenek rá anyanyelvünk kifejező voltára, ami a gyakorító igéket illeti. Aki hegedülget, az nem zenész, aki festeget, az nem festő, aki pihenget, az nem pihen!
Ehhez van egy történetem. :-)
Mivel gyakran járok "kis" koncertekre, az előadókkal és a velük együtt lévő ismerőseikkel* is szoktunk beszélgetni a koncert után. Egyszer a Szimpla Kertben Szlávics Annáék koncertje után is felmentünk sörözgetni (ami ugye nem sörözés :D). Az egyik - szintén zenész - lány meséli, hogy néha fest ezt-azt. Egy másik lány szavaiból úgy vettem ki, hogy nem áll tőle messze ez a művészeti ág, megkérdeztem, hogy ő is szokott-e festegetni? Húúúú, de ki volt akadva. :D Ugyanis ő festő (Ruzics Csilla), nem sokkal később a MOHA-ban volt kiállítása. :-)))
Ez a megnyitó tavaly októberben, Annáék (most Cirkusz-KA, valamint Anna és Márton) zenélnek (gitározik Rock Tamás, tényleg így hívják :D), Csilla az egyik képe előtt ül.
*És ez - mivel az ismerősök között sok a zenész és egyéb művész - persze azzal is együtt jár, hogy "na és te hol zenélsz?" kérdés után, jön a "majd megnézlek téged is, hol lépsz fel legközelebb?", és így egyre bővül a programkör. :D
Moziba érdemes menni, mert alig vannak, nem hogy mellettünk nem ült senki, de a sorban is csak mi voltunk. Az art mozikat most nem tudom, kisebb teremre nem vállalkoztunk. Máskülönben egész fura volt pláza mozizni, sok éve már nem jártunk.
Tegnap megnéztem a Pilátus című tévéjátékot. Sokat olvastam róla, tudom, hogy egy tucat díjat söpört be, ezért fokozott érdeklődéssel ültem le a tévé elé. Szabó Magda rajongója vagyok, ezért aztán voltak fenntartásaim, de ezek gyorsan elmúltak. A történetet kissé aktualizálták, a film nem maradt teljesen hű a könyv cselekményéhez, de annál inkább a szelleméhez! Egy naív és kedves vidéki asszony szeretett férje halála után a gyakorlatias, értelmes, de nem túl empatikus orvos lányához kerül Pestre.
Újak a körülmények, az embereket nem ismeri, a város, a gépek, minden-minden új.
Ráadásul világéletében munkához szokott, itt házvezetőnő van, nincs teendője, egyszerűen unatkozik. Iza, a lánya szerint csak pihengessen.
Ilyenkor döbbenek rá anyanyelvünk kifejező voltára, ami a gyakorító igéket illeti. Aki hegedülget, az nem zenész, aki festeget, az nem festő, aki pihenget, az nem pihen!
Suta barátkozási kísérlete kudarcba fullad, sajnos egy iszákos, kétes múltú nővel próbál beszélgetni, mi több, meg is hívja magához. Azért Iza, a lánya alaposan túlreagálja a dolgot,
Mint kiderül, azzal tölti a napot, hogy megállás nélkül oda-vissza utazik a villamoson, ez engem a ketrecbe zárt állatok kényserű körben járására emlékeztet.
A végén felcsillan menekülés reménye, a lánya elvált férje, aki anyjaként szereti, meghívja, költözzön vissza a régi házába, a bútorai közé, a megszokott életébe, csakhogy ez már későn jön.
A Szűcsnét alakító színésznő zseniális, mindig is így képzeltem el Etelkát.
Viszont Iza alakítójával nem tudtam összebékülni, valahogy intellektuálisabb külsejűnek képzeltem. Viszont lehet, hogy ez az én hibám, hiszen mindenki másnak képzelheti egy könyv hőseit.
Ami még csodálatos, az az operatőr munkája, hangulatos, remek.
Annyira hatott rám a film, hogy utána már nem is kívántam mást nézni, lekapcsoltam a tévét.
A könyvet is csak ma reggel vettem elő, érdemes lesz újraolvasni. Először vagy negyven éve olvastam akkor kissé közelebb állt hozzám Iza, most – nem túl meglepő módon – jobban értem Etelka érzéseit is tetteit.
Én az utóbbi időben több kortárstánc előadáson is voltam (Nemzeti Táncszínház, Trafó MU Színház, ez utóbbiban tegnap is), ezeken is "ritkított" nézőtér van, és így eleve kb. fele/harmada jegyet adnak el. Emiatt néha igyekezni is kell a jegyvásárlással. Ahol szóló székek vannak (MU), ott eleve egymástól távolabb teszik a székeket, de van pár egymás mellett is az együtt érkezőknek (nekik már úgyis mindegy :D), a beépített székeknél meg A4-es papírok vannak a kihagyandó székeken. És természetesen maszk mindenkin, az előadás alatt és az előtérben is.
Ezek között vannak kisebb-nagyobb mértékben interaktív előadásokon is, ezek sajnos csorbulnak a nagyon közeli vagy akár érintéssel járó elemek kihagyása miatt.
És arra is panaszkodnak az előadók, hogy a maszk miatt nem igazán látják a reakciókat, pedig ebben a műfajban ennek elég nagy a jelentősége. Az amúgy is kisebb közönség (még a vírusmentes időszakra gondolok, eléggé rétegműfaj) és egyes előadásokon a közelség miatt ez jobban látszik, és elég sok teret engednek az improvizációnak, ami pont erre épít.
Én ezért merek elmenni ide-oda, mert erősen sanszos, hogy nem ülünk majd egymás hegyén hátán :-)
A fellépők meg szerintem tisztában vannak azzal, hogy most kizárt a telt-házas előadás, de azért csak-csak jó Nekik is, hogy van visszajelzés a közönség részéről.
Múltkorában voltam Csányi Vilmos előadásán, hát ott sajnos még félház sem volt, és nem az érdektelenség miatt. És mindig érdekesen és figyelem fogóan beszélt. 85 éves!
Igen, sok-sok rendezvény, koncert, előadást maradt el, - és időnként még most is elmarad.
Ezért vagyok úgy, hogy most felteszem a maszkot, és megyek, hadd érezzék a fellépők, hogy nem hiába vállalják :-) Grecsó és Csík is említettem, mennyire rossz nekik, hogy nem volt fellépés, - mert ott látják, érzik igazán a visszajelzéseket.
A nézőtereken erősen érződik a visszafogottság, általában fél- vagy háromnegyed házzal mennek azok a rendezvények, melyekre régebben jegyet sem nagyon lehetett kapni, ha nem léptél időben.
Aztán csütörtökön bérletes komolyzenei hangversenyen voltam, kicsit tartottam tőle, mert Liszt és Wagner volt műsoron, és hát én azért annyira nem vagyok vájtfülű, - de szerencsére nagyon dallamos, szerethető zenéket választott, aki összerakta a hangversenyt :-)
Pénteken pedig népzenét hallgattam a Kodályban, Rendhagyó prímástalálkozó címmel,- ez is nagyon élvezetes volt. És cimbalmon ugyanaz a Balogh Kálmán játszott, aki a szerdai csoda egyik megalkotója volt :-)
Helyeslem, ha ezt teszik, elvégre egy múzeumot fel kell tartani valamiből, a gőzmozdonynál is ez volt a helyzet. Volt kézi hajtány is (remélem, így hívják) nagy örömmel próbálgatták a benne ülők.
Igen, mivel itt a látogatókat utaztatják pénzért, mennek egyet oda-vissza. Normális használatnál irányba fordítják. Ezt úgy csinálják, hogy alul a súlypont közepén van egy leereszthető talp, azt leengedik, és akörül kézzel elforgatják. Gondolom ennél is van ilyen lehetőség.
Ha nincs rendezvény, akkor azért pár mozdony el van zárva, és nincsenek a vasúti programok sem. Akkor csak a kiállított járművek vannak, viszont nyugodtabban lehet végignézni őket.
Tavaly én is pénteken jártam ott, hasonló meggondolásból, de pénteken nem áll meg ott a vonat, legalábbis ezt állapítottam meg, külön buszjárat pedig most nem indult, és nem akartam sokat keresgélni. Képes vagyok arra, hogy még egy ekkora területet se találjak meg. Ráadásul nem tudom, beüzemelték volna akkor is gőzmozdonyokat?
Viszont maga a kiállítás annyira sokrétű és érdekes volt, hogy mindent úgysem lehet megírni róla.
Az egykori slágert idézve: Elmondani nem tudom, mert mindezt látni kell.
Már lassan innen is kikopok, pedig ha késéssel is, de olvasgatok.
Itt volt metszéspont, annyi különbséggel, hogy mi pénteken voltunk, a hétvégi tömeget szerettük volna elkerülni. Kényelmesen, lötyögősen lehetett még mászkálni, meg úgy vettem észre, kevesebb kiállított autó volt a fedett részen az elmúlt évekhez képest. Amit hiányoltam, hogy nem volt mindenhol kitűzve az autó történetéről, előéletéről információ, illetve ami számomra érdekes lehetne még, az autók akár becsült értéke. Így jobban eltudom elhelyezni a koordináta rendszeremben :)
A babás részen azért hosszabban töltöttem az időt, tényleg szépek és az igényes aprólékos munkával cicomázott ruhákon hosszan időzött a szemem. Tetszett, hogy mindenhol a hangulathoz illő régi zene szólt.
A gasztro pavilonsor végén kondérban főtt babgulyással, majd kürtős kaláccsal, házi készítésű csokoládéval, bodzaszörppel, kávéval zártuk a napot. A többit mind leírtad :)
Úgy látom, mindig van valami érdekes látnivaló. Lehet, hogy kifejezetten a veterán autókért nem mentem volna el, de a négy az egyben felállás (babakiállítás, autók, vasutak, plusz disznótoros fesztivál) nagyon jó összeállítás, legalábbis számomra.
volt rajta egy fél mozgópostakocsi! Ezen azt értem, hogy a vasúti kocsi egyik része el volt választva, ott voltak a posta dolgozói. Az ajtóra levélszekrényt szereltek, aki biztosra akart menni, oda dobta be a küldeményt.
Nem túl hosszú, jó kis leírás. :-) (Nekem pont az ilyen hosszú írásokra nincs idő, két hónapja tervezek egyet, de majd megerőszakolom magam.)
A Füstiben az ilyen programokon akad látnivaló bőven. Old Timer kiállításon 9 éve voltam (egy képet azért hozok erről is), egyebeken nagyon sokszor. Korábban volt többször pl. az étkezőkocsik találkozója, évente van ilyen a gőzösöknek, a vasútmodell kiállításokon is előszedik a járműveket. Idén is mentünk volna kiállítóként, de most a vírus miatt elmarad.
