Miért nem inkább az egy csikó a valós történet racionalizálása később?
Mindkét irányból meg lehet oldani a kérdést. Így ha a kérdés fennáll, úgy a TELJES történet megkérődjeleződik, és SEMMI nem elfogadható belőle, amíg nincs BIZONYÍTVA hiteles forrásból.
A bejegyzésedből egyedül arra reagálok aminek értelmet találtam: a "gazdag fiú" esete nem tudom miről szól, még nem olvastam. Passzus megadása nélkül meg nem tudom kikeresni.
Ugye az ÚSz egyszer azt írja, hogy Júdás fölakasztotta magát, másszor meg, hogy alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. Szeréntetek elszakadt a kötél/ág (és így mindkét állítás helyes, nincs ellentmondás), vagy inkább ragaszkodjunk ahhoz, hogy mánpenig ez ellentmondás, és punktum...?
Mikor a Tóra szövegeit először elkezdték összeszerkeszteni, i.e. 7-8 században, akkor a széleskörü kultikus ismeretsége és tisztelet miatt, az egyiptomi Széth isten népszerűségét nem lehetett csak úgy kihagyni, a szönyeg alá söpörni és ezért bekerült a Teremtés Könyvébe. Csakhogy mégsem lehetett egy szamárfejü, negatív figurát berakni a sok snájdig zsidó ős közé, ezért szemitásították, és zsidó Séth lett belőle. Új tartalommal töltötték fel, megváltoztatták származását, szerepét, miáltal már csak nevében hasonlított Ozirisz testvérére.
Márknál és Máténál olvashatjuk Jézus szamárháton történő bevonulását Jeruzsálembe, mikoris a nép pálmalevelekkel hintette be az utat előtte. [Virágvasárnap] A történetet, milyen egyszerűen el tudjuk képzelni; láttuk már számtalan filmben, festményeken, nincs mögötte semmilyen lehetetlen csoda
-- Ókori vázákon talalhátó olyan ábrázolás, ahol Dionüszosz szamárháton ül, vagy lovagol.
--Arisztophanész, görög vígjátékíró említi a szamarat, mint aki a misztériumokat hordozza a hátán.
-- Jelentős azon ókori ábrázolások száma, ahol a szamár ‘phallusz erectus‘ képformával van megalkotva. A szamár, mint háziállat az emberiség kultúrfejlődésében jelentős pozitiv szerepet töltött be; béketűrő, igénytelen, kitartó munkabírással megáldott kedves állat. Mindezek ellenére az egyiptomi misztériumok világában sok rossz, negatív tulajdonsággal látták el. SZÉTHisten állatja volt, illetve a szamár maga volt Széth is, mint egyfajta istenkép. Széth, Ozirisznek volt ikertestvére, aki megölte Oziriszt a hatalomért, hogy ő uralkodhassék. Evvel a gyilkossággal ő lett minden rossz; sötétség, szárazság, terméketlenség, vihar-mennydörgés, jégeső, stb. megtestesítője. Kultusza, a sok rossz tulajdonság ellenére széleskörben elterjedt.
A hikszoszok, (1) Manetho szerint, Széthet azonosították saját Szütek nevű istenükkel és tiszteletére templomot építettek Avarisz város központjában. Plutarkhosz, az i. u. első évszázadban még mindig talált Tüphón (Széth görög neve) (2) istent kielengesztelő áldozatokat, ahol egy szamarat bűnbaknak kineveztek, majd azt vörös sárban hempergették meg. A szerencsétlen állat így felvette képletes szellemi formáját Széthnek, majd a szamarat egy szakadékba kergetve feláldozták. E mögött, - mint írja – az a hagyomány találtatik, hogy Tüphón [Széth] vörös bőrrel és szamárfejjel született. Máshol azt írja, hogy Tüphón szamárháton menekült el a Hórusszal való küzdelem elől a számára biztonságos ‘Hyerosolma' [mai nevén Jeruzsálem] városába. Morália című értekezésgyűjteményében úgy írja, hogy a zsidók a szamarat, mint kultikus állatot nagy tiszteletben tartották.
A szamár misztikus értelmezése mindig az ember alacsonyabb állati felét jelentette, amit le kell győzni, amin úrrá kell lenni. A szamár hátán ülni, annyit jelent; az ember hatalommal bír a saját állati énje felett, mely alatta van és így legyőzve azt, - uralkodik az érzésein, az egész belső mivoltján. Az ‘isten-ember', 'isten-fiú' mitológiai hős jellegzetességének része volt az a kifejezésforma is, hogy szamárháton lett szerepeltetve. Szimbolikája csak gazdagította az isteni hős misztikus értelmezését; ha Ozirisz misztikus útját akarjuk követni, akkor felül kell kerekednünk az alantas állati énünkön, állati ösztöneinken.
Azt olvassuk hogy nagy ünneplés köepette bevonult, s aztán mi is történt?
"Bement Jeruzsálembe a templomba és miután körös.körül mindent megtekintett a 12vel kiment Betániába"
El tudod azt képzelni, hogy a várva várt a széles tömegeket foglalkoztató "messiás" bevonul, majd körülnéz és kimegy Jeruzsálemből? S a tömeg meg néz bambán mint borjú az újkapura, semmi sem történik? Hozsánna és hallelujah! Jön az áldott?
Maga a bevonulás kétséges történet.
A szamárcsikó, nem kell arra gondolni, hogy Jézus emberfeletti mód tudta hol van. Mivel többszőr is járt Jeruzsálemben megbeszélte egy ottani tanítvánnyal, hogy erre a jelszóra adja neki kölcsön. Elég volt megegyezni a jelszóban.
De minek kellett neki a szamár?
Ha gyalog jön, közönséges zarándoknak nézik. Ha lovon jön uraságnak nézik. Harci paripán sem, mert nem politikai zeóta, aki a rómaik ellen jön. A szamárcsikon történő bemenetel szimbolikus prófétai tett, amivel tanítói küldetését támasztja alá. Nyilvánvaló hogy ehhez elég egy darab szamár, a két szamár már szájhagyomány szinezése.
Zakariás: "alázatos, és szamáron ül...eltünteti a harci szekereket"
Békeprogram.
A bevonulás megtörténthetet, de nem úgy ahogy ki van színezve.
A probléma a szegénységgel az hogy nem igaz az hogy JÓ szegénynek lenni és nem igaz az hogy a gazdagság ROSSZ.
A Biblia egy politikusok által összeállított könyv, amelynek az egyik oka az hogy egy olyan vallást terjesszenke el amelyik megnyugtatja a szegény tömegeket.
"Mégis, a középkorban nagyrészt miről szólt a művészet? A legtöbb mű témája nem a Jézushit?"
De nem azért mert az emberek a vallás köré építették az életüket. Hanem azért mert az egyház volt olyan gazdag hogy megfizesse a festőket. Mihelyt kialakult a gazdag polgárság a festők jobbára feladták a vallásos képek festését.
Esetleg mert az emberi természettel ellentétes szemléleten alapul. Ha te gürizel mint az állat, a szomszédod meg nem akkor nem szívesen adod a pénzt neki. Esetleg abbahagyod a gürizést és mindenki éhezik.
A környezetet általában nem érdeklik a jószándékú világtól elvonult bolondok. (igaz hogy ha igen akkor a kommunáknak annyi esélye van mint hógolyónak a pokolban , mivel életképtelenek.)
"A történelem, az irodalom, a művészet...egy hazugságon alapul?"
Természetesen! Minden történelem a győztesek hazugságán alapul. A régészet esetleg felfedheti a valóságot de ez nem egyeszerű 2000 év távlatából. Mindenesetre sok kutatás igazolja azt az elméletet hogy ha élt is egy Yeshua ben Yosef az első században annak nem sok köze van a Bibliában leírtakhoz. Az ezekről szóló kutatásokat akit érdekel megnézheti a Discovery-n esetleg utánna olvashat.
De az emberek töbségét nem érdekli! Esetleg elfogadják tényként, de nem része a mindennapi életnek. Ha konfrontálod őket esetleg vitába szálnak ideig óráig, de aztán valszeg olyan fontosabb dolgokkal törődnek mint az evés meg az alvás (esetleg egy kis szex) Az embereket nem érdekli hogy pl egy Giorgione festményen a valóságot ábrázolták vagy legendát.
Amúgy meg a modern társadalom a felvilágosodáson az pedig a klasszikus kultúrákon alapul, nem a keresztény egyházon.
A kérdés csak az, melyik tíz? Hogyan válogatod ki OBJEKTÍVE? Mert te mondjuk azt választod ki, hogy "fordítsd od a amásik orcádat is", én meg azt választom ki, hogy "gyűlöld egész családodat és hagyd el őket egy szó nélkül". HOGYAN válogatod ki objekítven, IGAZOLHATÓ módon?
És vaklóban: ha olyan kommunák jöttek volna létre, amikről Jézus prédikált már éhenhalt volna az emberiség. "Add el minden vagyonodat és a pénzt add a szegényeknek." A tökéletes lemondás a tökéletes műveletlenség eszménye.
Dehogynem. Ha az egyházak kezébe adod nem kapsz értelmes embert, "homo sapienst". Kapsz helyette "homo religionist", vallásos embert.
"De, az európa 19. sz előtti történelme teljes hiábavalóság, és hazugság, ha a kereszténység nem más, mint egy történelmiesített, meghamisított Jézus-Misztérium."
Nos, tuti, hogy Jézusból mítoszt, azaz hazugságot csináltak. A 19.20. század pedig a tudomány időszaka, a kor, amiben a vallás végre ténylegesen kezdett háttérbe szorulni.
"A történelem, az irodalom, a művészet...egy hazugságon alapul?"
A történelem nem. De a történelemnek semmi köze a történelmi Jézushoz. A művészetek (aminek része az irodalom) a művészek fantáziáján alapul. A művészet önmegvalósítás, és nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint bármilyen igazság.
Más szóval: mások már rég elhasználódtak, mire én kerültem sorra. Remek, remek.
Sosem vágytam amúgy nagyságra. Tisztességre vágytam. Azt azt hiszem sikerül. Amúgy kösz a bókot.
"A maga szemében mindenki isten. Az evolúció ezzel biztosítja, hogy ne őrüljünk bele a Világegyetem elképesztő méreteibe, értelmetlenségébe és saját jelentéktelenségünkbe."
