Zsolt. 75,9Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. [Jer 25,15-16;Jel 14,10]
Mózes 5. könyve, a törvény summája 7:13And he will love thee, and bless thee, and multiply thee: he will also bless the fruit of thy womb, and the fruit of thy land, thy corn, and thy wine, and thine oil, the increase of thy kine, and the flocks of thy sheep, in the land which he sware unto thy fathers to give thee.
Bor H.jajin, tírós, 'ászísz, hemer.A tírós-t sok B-fordítás helytelenül mustnak fordítja. A Hós 4,11-ből és a Talmudból tudjuk, hogy részegítő hatású. A LXX is bornak (oinosz) fordítja. Talán a bor archaikus neve, talán a bor legfinomabbja, amely abból a mustból erjedt, ami a szőlőből legelőször, az alaposabb préselés/ taposás előtt folyt ki. Az 'ászísz ugyancsak részegítő (vö. Ézs 49,26).
G. oinosz és gleukosz.Az utóbbi az ApCsel 2,13-ban fordul elő, a g. szó az édességére utal. Talán ugyanez a különbség köztük, mint a h. jajin és tírós között.
A felvizezett bor negatív hasonlatban szerepel (Ézs 1,22). Gyakran itták viszont fűszerezve (Zsolt 75,9; Péld 9,2.5; 23,30; Énekek 8,2). A színe vörös (1Móz 49,11; 5Móz 32,14; Péld 23,31; Ézs 63 2; Jel 14,20).
A B általában Isten ajándékaként beszél a borról. A kiküldött kémek a föld termékenységének bizonyítékaként óriási szőlőfürtöt hoznak (4Móz 13,23). Isten áldásának egyik állandósult kifejezése, hogy megadja a gabonát, bort (tírós) és olajat (5Móz 7,13; 11,14; 18,4; Jer 31,12). Gabona és bor szerepel Izsák áldásában (1Móz 27,28), Jákóbéban a bor olyan bőséges, hogy Júda abban mossa ruháját (1Móz 49,11), kenyeret és bort visz Melkisédek Ábrahám elé (1Móz 14,18). A biztonság jele, hogy mindenki a szőlője és fügefája alatt lakik (1Kir 5,5). Viszont büntetés az, hogy művelik ugyan a szőlőt, de nem isszák borát (Ézs 5,10; Mik 6,15). A büntetés elmúlása és az áldás visszatérte, ha újra van gabona, bor és olaj, mégpedig bőven (Jóel 2,24 és 4,18). A béke jele a szőlőtaposók vidám kiáltozása, a csapásé ennek elhallgatása (Ézs 16,10; Jer 25,30; 48,33). Hozzátartozott az ünnepélyesebb étkezéshez (1Móz 27,25; 1Krón 12,39kk), az úti felszereléshez (Bír 19,19; Lk 10,34).
Isten adja a bort, ami felvidítja az ember szívét (Zsolt 104,15). Hozzátartozik a szerelemhez (Énekek 8,2). A Préd szerzője borral vidítja magát, de csak úgy, hogy eszét a bölcsesség vezesse (2,3). Már inkább a szomorú realizmus, mint valóságos tanács jegyében ajánlja a Péld 31,6k, hogy bort adjanak az elkeseredett embernek.Jézus első csodájával bort ad egy olyan lakodalmi társaságnak, amelyik már ivott (Jn 2,1kk), az úrvacsorában pedig vérének jelképévé szenteli. Keresztrefeszítésekor nem fogadja el a mirhás bort. De ez nem a bor elutasítása, hanem tiszta öntudattal akarta vállalni a szenvedést (Mk 15,23).
Egészségügyi hatása: felüdíti az elcsigázott menekülő sereget (2Sám 16,2). Pál ajánlja Timóteusnak a mérsékelt borfogyasztást gyomrára és gyakori gyengélkedésére való tekintettel (1Tim 5,23). Alkoholtartalmánál fogva alkalmas sebek fertőtlenítésére (Lk 10,34).
Kiegészítő része volt az áldozatoknak (2Móz 29,40; 3Móz 23,13; 4Móz 15,7.10; 28,14) a szenthelyre is vitték magukkal (1Sám 1,24; 10,3). Idegen isteneknek is mutattak be italáldozatot (5Móz 32,37k; Ézs 57,6; 65,11; Jer 7,18; 19,13).Óv a B a bor veszélyeitől: Nóé részegsége (1Móz 9,21). Lót leányai leitatják apjukat, hogy így rávegyék a vérfertőzésre (1Móz 19,32-35). Sokak számára vonzó, de csalárd, mert nagyhangúvá tesz (Mik 2,11; Hab 2,5). Sokat foglalkozik vele a Péld: csúfolódóvá és lármássá tesz (Péld 20,1), ínségre juttat (Péld 21,17; 23,19k; vö. Préd 10,19), kivetkőztet emberi mivoltunkból (23,29-35). A keresztyéneknek kerülniük kell a részegeskedést (Lk 21,34; Róm 13,13; Ef 5,18), különösen a gyülekezeti együttes étkezéseken visszataszító (1Kor 11,21). A pogányság szokása (1Pt 4,3).Különösen veszélyes a részegség a vezető embereknél. Romlásba döntik a rájuk bízottakat is (Ézs 5,11k; 56,11kk; Hós 7,5; Péld 31,4k; Préd 10,16-19). A gyülekezet vezetője nem lehet részeges (1Tim 3,3.8; Tit 2,3). Sőt minden keresztyén inkább tartózkodjék teljesen a bortól, ha szabadságával valakit megbotránkoztat (Róm 14,21). Különösen veszélyes papoknál, prófétáknál (Ézs 28 7).
Halálbüntetés terhe alatt tilos volt a papoknak bort inni, amikor bementek a kijelentés sátrába (3Móz 10,9); amikor bementek a belső udvarba (Ez 44,21), vagyis a szolgálat végzése közben.A názírnak fogadalma egész ideje alatt nemcsak borivás volt tilos, de nem fogyaszthatott szőlőt és semmit sem, ami azzal kapcsolatos (4Móz 6,3k). Sámsonnak még az anyjára is vonatkozott ez a tilalom (Bír 13,4.7.14). Keresztelő János sem ivott bort (Lk 1,15).
A rékábiak háznépe is tartózkodott a bortól (Jer 35,1-11). Náluk ez a nomád élet-ideál megőrzése érdekében történt: házat sem építettek, földet sem műveltek. Márpedig a bortermelés érdekében földet kell művelni.Dániel nem iszik bort, hogy ne szennyezze be magát a pogány király borával (Dán 1,8 vö. 5Móz 32,38), valamint amikor gyászol (Dán 10,2).
A hasonlatok a bor pozitív és negatív tulajdonságából indulnak ki. A bölcsesség kenyere és bora szerepel a Péld 9,2.5-ben. Isten ingyen áldására, kegyelmére vonatkozik az Ézs 55,1. Azembert feszítő mondanivaló olyan, mint az új bor feszítő ereje (Jób 32,18k). Isten haragja bódító bor (Zsolt 60,5; 75,9; Jer 13,12-14; 25,15). Hasonló módon Babilon részegítő bor az Úr kezében (Jer 51,7). Ugyancsak Isten haragjának, bosszújának jelképe a Jel 14,10 és 16,19-ben. A nagy parázna paráznaságától megrészegednek a föld lakói, maga pedig részeg a vértanúk vérétől (Jel 17,2.6). Jézus új üzenete szétfeszíti a régi kereteket, ahogyan az új bor a régi tömlőt (Mk 2,22). Akik visszariadnak az újtól, olyanok, mint akik az óbort szeretik jobban az újnál (Lk 5,39).
Borvidékek: Eskól völgye (a név szőlőfürtöt jelent), Hebrón közelében, Szibmá, Jazér, Hesbón (Ézs 16,8k; Jer 48,32), Samária (1Kir 21; Jer 31,5), továbbá Damaszkuszban Helbón (Ez 27,18), Libanon (Hós 14,8). A bor kereskedelmi áru is volt (2Krón 2,9.14; Ez 27,18). A régészet feltárt borászati központot, borospincéket (Gibeon), a bor tárolására, szállítására szolgáló korsókat. (Ld. még SZŐLŐ).
"Az élvezetek nincsenek megtiltva számunkra, de korlátok közé kell szorítanunk őket. A józan aszkézis gyümölcsöző eredményekkel jár: ha néhány napig megvonunk valami élvezeteset magunktól, később még jobban fogunk örülni neki, s nem fog elkopni az érzés. "
Ott van, hogy: ne nézd a bort. Ha ő ezt képes úgy értelmezni, hogy idd csak nyugodtan, akkor ha maga Plinius is támadna föl, neki sem hinne. Teljesen reménytelen a trollja...
"...mert nyalvánvalóan NEM következik, hogy: tudták...
Elvileg tudhatták volna (ha csoda történik) de gyakorlatilag nem tudták."
Gyakorlatban tudták tartósitani, nálad ezek szerint jobb szakemberek voltak. Olvass müvelődj:Samuele Bacchiocchi: A BOR A BIBLIÁBAN
részletek
"1. Szőlőlé tartósítása lepárlással
A must tartósítása érdekében Columella elmagyarázza, hogy „néhányan a mustot ólomedénybe teszik, és főzéssel csökkentik egy negyedével, míg mások egy harmadával. Nem kétséges, hogy aki a felére sűríti be, valószínűleg a must sűrűbb, jobb változatát készíti el ”.39
Az egy harmadára besűrített mustot defrutumnak nevezték: „A lehető legjobb, legédesebb mustot eredeti tömegének egy harmadára sűrítik be, és amikor besűrítették defrutumnak nevezik”40 Columella, De re rustica, 12, 19, 1.
Plinius eltér Columellától, amikor a felére besűrített mustot nevezi defrutumnak és sapá-nak az egy harmadára főzöttet. Amikor a különböző fajtájú „édes borok”-at tárgyalja (vinum dulce), azt írja: „A siraeum, amit néhányan hepsemának neveznek, a mi hazánkban pedig a sapa, egy művi termék, nem a természet alkotása, a must mennyiségének egy harmadára történő lepárlásával készül; a csupán felére besűrített mustot pedig defrutumnak nevezik.”41
A besűrítéssel készült különböző fajtájú mustoknak adott nevek közötti különbség csak arra szolgál, hogy megerősítse ennek az italnak az általános használatát. A must besűrítő főzéssel történő tartósítása figyelemre méltó gondosságot kívánt.
Columella ezt a bepillantást nyújtó leírást adja: „Először felfűtjük a kemencét szelíd tűzzel, csak kis fadarabokkal, melyet a vidéki emberek cremjának (rőzse) neveznek, úgy hogy must visszafogottan főhessen. Az ezzel a főzéssel megbízott embernek kákából vagy cirokból készült szűrőket kell készenlétben tartani, az utóbbi nyers állapotban legyen, azaz nem kalapáccsal összetörve. Az aljára leülepedett üledéket fel kell kavarnia, hogy felhozza a tetejére, majd a szűrővel az összes felszínen maradt habot le kell szűrni, ezt addig folytassa, amíg a must meg nem tisztul minden seprőtől. .”42
Biztonságos tartósítás
Ha az eljárást a szükséges figyelemmel, körültekintéssel végzik, a felforralt szőlőlé hosszú ideig biztonságosan tartósítható. Ez hosszas főzést és minden üledék gondos eltávolítását igényeli, ahogy Columella magyarázza: „Ha sok a fa, jobb főzni a mustot, és letisztítani a habot az üledékkel, ha ezt tesszük, csak egy tizedét veszítjük el, de a többi jó marad örökre.”43
Széles körben használt felfőzött szőlőlé
A szőlőlé főzéssel, sziruppá sűrítéssel való tartósításának szokása Közel-Keleten és a mediterrán országokban évszázadokon át fennmaradt. Olaszul vino cottonak ismerik (főzött bor). Franciául vin cuit , Szíriában nardenk, arabul pedig dibs.
John Kitto régi, de felújított Bibliai irodalmi enciklopédiája – (Cyclopedia of Biblical Literature) a „bor”-ról szóló cikkében néhány 19. századi történészt idéz a főzött bor használatáról a Közel-Keleten. Egyikük, Dr. A. Russell, Aleppo természetrajza (Natural History of Aleppo Aleppo) c. művében ezt írja: „A szőlő besűrített levét, a sapa vinit, amit itt dibbsnek neveznek, bőrtömlőkben hozták a városba, és nyilvános piacokon eladták. Látszatra olyan volt, mint a sűrű méz, az íze édes volt, és minden rendű és rangú ember sokat fogyasztott belőle."
Talán ha lesz kedvem bemásolom neked a szőlőlé szüréssel való tartósitásárol ránk maradt történelmi feljegyzésket, vagy a hidegen történő tartósitást, vagy a különféle gyömölcsök pl szőlőfürt tartósitását akár egy évig is. Ja meg ottvan a kénes füstöléssel való tartósitás...
Hát, ez az, troll. Miért kárhoztatták borivással? Nem tartották tán a bort "Isten áldásának"; úgy tudták tán, hogy mégcsak rá se nézzünk, hogy veszendőnek való az csak, troll...?
és a farizeusok közül való írástudók látván, hogy a bűnösökkel és vámszedőkkel (együtt) eszik, ezt mondták a tanítványainak: hogy-hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt eszik (és iszik),
Károli:
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
Márk 2,16
Szerinted mit ivott Jézus????
Vizet? Mustot? Ellen G White vizeletet?
Mi nem teccett az írástudóknak? A vízivásának módja?
Igen. És olyan hülye volt, hogy a "metaforájában" a jóhoz (szerénted ó bor) hasonlítja a farizeusok kárhozatos, romlott, bódító, elmét homályosító, romboló, pusztító tanításait, és a sz@rhoz (szerénted új bor) hasonlítja a saját idvet hozó, frissítő, éltető, üdítő tanítását. Logikus, suvikám...
Az állítólagos J.K. amikor szervezte az Uccsóvacsit, azzal is röffentette egybe a szűkebb csapatát: -Gyertek, és utoljára így Húsvét előtt, jól beoinosozunk!
Aztán, ahogy a birkát felfalták jóétvággyal, mind bekötötte a szemét, hogy beoinosozzonak.
De aztán ahogy csökkent a hit, meg J.K. nem jött vissza egy emberöltőn belül, ahogy ígérte az oinos hatása alatt... elsikkadtak a dolgok.
És aztán azok a hívei, akik rá 100 évre írogatták, amit ugye a szegény ács nem tudott, valahogy elsikkadt az oinos, és helyette az oinos lépett életbe, ami must létére az óborral vót ekvivalencsos.
És a keri egyház. J.K. földi helytartói, fincsi óoinost isznak az emlékére, csipetnyi pékárúval, ostyával itatva azt fel....
De ahogy hörpölik a kelyhet, iszonyat izgulnak, miféle tömlőt vethetne szét az oinos? Újat, régit, kerékpárét?
Ezek után kijelenthetjük, aki nem iszik behumot szemmel elég oinost, az lop is!
;-)
Amúgy érdekes, hogy egy borászatból suvernyákot győzködsz, győzködtem, aki noha suvernyák a szőlő feldolgozáshoz, elő szeretettel hivatkozik olyanokra, akiknél nem a nedű volt a lényeg, hanem a metafora!
És ez a Biblia rákfenéje, mert bárminemű kattant bármit beleláthat, és orrvérzésig védheti, lészen az bármennyire ostobaság:-)
És persze, innen a XXI.sz.-ból, semminemű jelentősége sincs, hogy behunyott szemmel hashajtóztak, vagy kinyílt pupillával adtak a kulinális élménynek, és szipkázták az fincsi óbort a bárányhúsra:-)
