Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
A régi sekrestyéről találtam, itt a reliefeket és a bronzkapukat szintén Donatello készítette, az alsó képen pedig Piero és Giovanni de' Medici sírja látható. A régi sekrestye bejáratánál rögtön balra. Ez Andrea del Verocchio munkája. (és ez saját fotó)
A Santa Crocéról olvasottakban is egy helyen írva volt, hogy ott van Donatello, de kérdőjelet is tettem utána, mert gyanús volt a dolog. Általában csak olyat szoktam komolyan venni, amit legalább két helyen olvasok.
Még kiemeli a könyv a jobb oldalhajó végében található Desiderio da Settignano által 1461-ben készített márvány tabernákulumát,, mely példaként szolgált számtalan templom számára Itália szerte.
Igen két szószék van, két oldalt és ha picit még előbbre megyünk és a lábunk elé nézünk ott van Cosimo il Vecchio, a Medici-dinasztia alapítójának sírja, (egy egyszerű, de szép kőlap jelzi). Erről nincs fotóm.
Hát ha engem kérdezel, merthogy ott laktunk nem messze, én sem vagyok híve az ilyesminek, de ez hagyján, engem inkább az borít ki, hogy a Via Calzauolin is így állnak zárt sorban, de erről majd akkor.
Viszont érdekes volt, hogy amint véget ért a piac, fél órán belül olyan gyönyörű rend volt, hogy csak na.
Nem domborítottad ki, hogy két szószéket készített Donatello (igaz, halála miatt a tanítványai fejezték be), ez elég ritka eset, a felső képeken látszanak. Teológiai viták céljára rendelték őket.
A fején épp egy galamb teszi tiszteletét... nekem ez a környék egyáltalán nem tetszett, a szemét és a nagy tömeg, a bolhapiac miatt. Ha rajtam múlna, kitiltanám őket onnan... de hát... :)
Hát, attól függ kinek mi tetszik. :) Ha már..., ebben az épületegyüttesben szerintem a régi sekrestye és a Medici kápolna az igazán gyönyörű... és a Biblioteca Mediceo-Laurenziana, de az be volt zárva, nem láthattuk, csak fotóról.
Még egy fotó a térről, ill. a Giovanni delle Bande Nere szoborról (I. Cosimo apja).
Erről a téren "ülő" szoborról majdnem elfelejtkeztünk, Bacci Bandinelli (aki Michelangelónak valósággal ellensége volt, de nem ő törte el az orrát, az még gyerekkorában történt) alkotása (1540) és Cosimo nagyherceg apját, Giovanni delle Bande Nere zsoldosvezért ábrázolja. A talapzatra, mely ezek szerint korábbról ott volt, csak 1850-ben helyezték a szobrot. A talapzaton a hadvezér győzelmét megörökítő dombormű látható.
A templom helyén már 393-ban Szent Ambrus felszentelt egy templomot, melyet a XI. században újjáépítettek román stílusban, majd egy tűzvész után kérték fel a Mediciek Brunelleschit az új templom megtervezésére. 1461-ben szentelték fel. Hét másik firenzei család is támogatta az építkezést, úgyhogy nem csak a Mediciek tartottak itt esküvőket, temetéseket, keresztelőket. Lorenzo Medici esküvője is itt történt, utána álllítólag három napig mulatott Firenze népe.
Annyit elmesélek, egy könyvből tudom, hogy szegény Michelangelót VII. Kelemen pápa (alias Giulio Medici) megbízta a homlokzat megtervezésével, de ragaszkodott hozzá, hogy csak tökéletes márványt használhat, ezért elküldte egy Carrara melletti hegyre, ahol valamikor valaki már elkezdte a bányászatot, de a zord körülmények miatt felhagytak vele. Nem ragozom, három évet fordított az életéből Michelangelo arra, hogy beindítsa a bányászatot embertelen körülmények között, aztán amikor az első szállítmányt végre leszállították Pisába, akkor lefújta a pápa a dolgot, mert inkább háborúzni kezdett. A kitermelt hatalmas márványok ott is maradtak a pisai kikötőben.
Akkor mutatok én képet (nem tudom mennyire szépek) a San Lorenzo templomról :)
Pár gondolat... majd kiegészítitek. :) A San Lorenzo a Medici-család plébániatemploma volt, komoly pénzeket is áldoztak rá. A templom átépítését 1419-ben Brunelleschi kezdte el, tőle származik a régi sekrestye terve is. A templom homlokzata viszont a mai napig nem készült el, bár, állítólag Michelangelo több tervet is készített hozzá. A Medici sírokról előzetesen annyit, h. Michelangelo 1520-ban kezdett el dolgozni rajtuk.
Annyira mi sem dobáljuk a pénzt..., igaz, a kajára sem vagyunk túl igényesek, nyaralás alatt! :)) A helyi ízeket persze meg kell kóstolni. :) Nekünk az a kevés reggeli, néha egy-egy fagyi, gyümölcs kitartott a vacsoráig, és csak ketten voltunk. Mi 90 eurót fizettünk egy éjszakára. Ez, Firenzében, viszonylag kedvező ár, szerintem. Aki gyerekekkel megy, vagy több személy van a csapatban, annak más az ábra... akkor tényleg előnyösebb az apartman.
Ez már azért elegánsabb hely, de mi apartmant akartunk, mert elég kevés pénzünk lévén azért az étkezést meg kellett oldanunk olcsóbban. Így bőséges reggeli, este vacsorakészítés, néha vacsorázás valahol.
Ez valóban nagyon kedvező ár. Mi itt laktunk, a Pitti Palotától 5 percnyire, gyalog. Kedves, belevaló társaság üzemelteti. Reggelit is adnak, de nem kell nagy svédasztalra számítani (tea, kávé, pirítós, dzsem, joghurt,...) + naponta takarítás, törülköző csere, viszont a szomszédságában van kajalelőhely bőven. Áraik a honlapon.
Van egy aranyos tetőteraszuk, ahol bármikor lehet üldögélni és elég szép kilátás nyílik Firenze tetőire, tornyaira. Ezeket onnan fotóztam. Középen a San Lorenzo kupolája kukucsál, jobbra a Dóm. :) Az alsó fotón pedig a Pitti Palota.
Bár ez nem a reklámozás helye, de ebben a nagyon klassz kis apartmanban laktunk, remélem az idén is két éjszakát eltöltünk benne. 100 € volt 4 személyre egy éjszaka, gondolom a piac kölesége miatt volt ilyen olcsó, mert ez firenzei viszonylatban és a kényelmét tekintve nagyon olcsónak számít.
A mai este sem lesz könnyű, a San Lorenzo templomról nekem sincs személyes élményem, de a Medici kápolnákat láttam. Nem is értem, miért nem mentem be a templomba, hiszen ott laktunk mellette, a harngjai ébresztettek reggelente. Így láttam az ablakból:
Erről a téren "ülő" szoborról majdnem elfelejtkeztünk, Bacci Bandinelli (aki Michelangelónak valósággal ellensége volt, de nem ő törte el az orrát, az még gyerekkorában történt) alkotása (1540) és Cosimo nagyherceg apját, Giovanni delle Bande Nere zsoldosvezért ábrázolja. A talapzatra, mely ezek szerint korábbról ott volt, csak 1850-ben helyezték a szobrot. A talapzaton a hadvezér győzelmét megörökítő dombormű látható.
Én ezt találtam még a legelfogadhatóbbnak.
