Most nézem a zeneiskolába felvett gyerekek neveit, hát mind olyan tervezett név. : ))) Látszik rajtuk, hogy sokat gondolkohztak úgy az egész néven, nem csak azon, hogy milyen keresztnevet adjanak.
Ma a következő feliratot találtam kisfiam ovis gumicsizmájában: ANDRASCH. (Igen, az óvónénik pingálták bele, mert a hanyag anya révén eddig az volt beleírva, hogy ANNA. :-))
"A JUda meg annyit jelent, hogy Júdás? Nem a Júdás annyit jelet, hogy Júda. Ugyanannak a névnek a latinosított változata, hogy lehessen ragozni. Lásd még Mattitjahu/Matthias, és ha jól sejtem a Jézus név is Jesuaként kezdte pályafutását.
"A Júda persze, hogy "júdeai"-t jelent." Ahogy a Júdás is...
"Vagy a Jozef Oroszországban." Joszif Grúziában. A Visszarionovics apai név amúgy sem hiszem, hogy olyan elterjedt lenne szerte FÁK-ban, de Sztálin grúz volt, ott még esélyesebb az ilyen. Amúgy pedig egyet értek.
"Maradjunk inkább Dél-Amerika helyett spanyol nyelvterületnél. Spanyolországban is használják a Jesús nevet." Szerintem Brazíliában is...
"másrészről annyira bűnronda ez a Samu név. Sámuel már jobban tetszik," Én ezzel pont fordítva vagyok, bár hozzátenném, hogy a Samu sem tetszik, de elfogadhatóbb számomra, mint a Sámuel.
De ha benne volt az újságban, akkor nyugtassatok meg már, hogy a tanár kapott valamilyen retorziót ezért. Ezt nem lehet, ha a gyerek neve Leukádia, akkor sem.
Apropó, nekem ez a Júdás abszolút nem ugrik be, mint asszociáció, két betű eltérés van. Minden névből lehet ilyet fabrikálni, ha nagyon akarja az ember.
legutóbb láttam a Camino c. filmet, abban ezt a kettősséget érdekesen alkalmazzák, hogy nem tudni, hoyg a haldokló imádkozik-e v. a Jesus nevű szerelmét hívja.
Országa válogatja. Dél-Amerikában a Jesus teljesen normális, sürün használt ffi keresztnév. Európában hóttröhej lenne. Meg - mondom én, mint hívö keresztény - tiszteletlenség is. Dél-Amerikában másképp alakult, ok. De Európában iszonyú nagyzási és/vagy vallási mániaként könyvelném el, ha vki így nevezné a gyerekét. (És reménykednék benne, hogy amúgy sem engedélyeznék, hacsak nem Dél-amerikai szülökröl lenne szó.)
Vannak az én szememben "No-go"-nevek. Ilyen pl. az Adolf is, holott biztosan nem kéne túl mélyre ásni, hogy találjunk vmi szent életü Adolfot, aki tömegek áldásától kísérve szállt a sírba, és azóta is a Teremtöje oldalán ül. Mégsem adnám gyereknek, mert az elsö, közvetlen asszociáció negatív. Vagy a Jozef Oroszországban. Jozef Nikolajevics ok, de ha az apai név Visszarionovics, akkor inkább nevezném a gyereket Anatolijnak, vagy akárminek, bármennyire is szeretném a Jozef nevet. Egyszerüen azért, mert nem akarnék kiszúrni a saját gyerekemmel. Vagy: a Himmler vezetéknév. No-ban épp most adott ki a telefonkönyv a kérésemre majdnem 400 ilyen vezetéknevü embert. Ha fiam születne, nem feltétlenül Heinrichnek akarnám nevezni, pedig tetszik a név. A Júdával is ez a bajom: az elsö, ösztönös asszociáció negatív. És azt már tudjuk, hogy milyen nagy szerepet játszik az elsö benyomás egy ember megítélésében.
Ezek után már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mi lenne annak a gyereknek a sorsa (hic et nunc) , akit per Jézusnak neveznének. Tudtommal az is csak egy keresztnév... vajon ő kapna több gúnyolódást kis Jézusként, vagy egy kis Juda?
Sajnos egyébként az aggályoknak van ám vastagon alapja. Pár évvel ezelőtt volt pl. egy sztori, hogy volt egy gyerek, akit Saminak neveztek. Egyszerűen azért, mert az anyja hasában így nevezték. Még csak nem is első keresztnév volt, hanem mondjuk így, hogy Kovács János Samu. És történetesen a középiskolában egy mélymagyar történelemtanár keze alá került, aki állandóan cikizte, rossz jegyeket adott, és gúnyolta a neve miatt. Ez van.
A Júda persze, hogy "júdeai"-t jelent. Csak egy átlagembernek ez kevésbé jut az eszébe (legalábbis én igy gondolom), sokkal inkább a Júdásra asszociál.
Így van, Iván unokám először az anyja hasában a Ruben névre hallgatott. Nem vagyunk zsidók, de a lányom azt mondta, neki ez tetszik, mert József bátyjai közül ő volt a legidősebb és ő volt ellene József megölésének, és ő volt a legfelelősségteljesebb.
Aztán végül az lett a döntő, hogy az apja által kapott keresztnévhez (amihez ragaszkodott) egyszerűen annyira nem ment, hogy elvetették. Az Iván se megy jobban, de az azért már egy bejáratott név.
A JUda meg annyit jelent, hogy Júdás? Nem azt, hogy egyszerűen júdeai?
Hát, bevallom, bennem fel sem merült, hogy (az árulkodó) Júdásra asszociáljak. :-o Csak én vagyok így ezzel? Az is igaz, hogy nem vagyok mai óvodás...
A parázs vitához: szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy a saját ill. a párja gyökereiből, hagyományaiból, családja szempontjaiból, stb. mit, mennyit, hogyan, vagy hogyan nem akar figyelembe venni, mi az az elvárás, amit túlkapás a rokonok részéről, ill. mi az, ami tapintatlanság lenne a szülők részéről, és kellő beleérzéssel remélhetőleg nem is nyúl nagyon mellé.
Alapjában véve teljesen egyetértek Veled. Majd akkor lesz béke a világon, ha Árpád, Fatime, Connor meg Júda békésen együtt ünnepelnek minden ünnepet, és ami még fontosabb, nemcsak együtt ünnepelnek, hanem semmilyen formában nem b....gatják egymást.
A Júda név nem is azért ütös az én szememben, mert a zsidó vallásra utal (mondtam, hogy kedvenc neveim közé tartozik a Ruben, a Ráchel meg a Rebeka), hanem mert az átlagemberek többsége (mint én is) elsö lépésben nem Judeára asszociál, hanem Júdásra. És az a gyerekek társadalmában csakis negatív elöjelü, mert csakis olyan összefüggésben hallják, hogy "árulkodó Júdás". Nem arra gondolok, hogy Jézus elárulójáról van szó, mert az a legtöbb mai gyereknek olyan hóttmindegy, hogy csak na. De maga a név a köznyelvi használatban kizárólag negatívan asszociált - mintha egy gyereket Boszorkánynak, vagy Ördögnek, vagy Darth Vadernek neveznék el. A gyerekre nem azért fognak ferde szemmel nézni, mert zsidó neve van, hanem mert Júdásnak hívják. Persze, meg lehet magyarázni, hogy a Júda nem azonos a Júdással. De ez olyan, mint a viccben:
- Hova loholsz ilyen kétségbeesetten, Nyuszika? - Jaj, szaladok, mentem az irhámat, rókavadászat van az erdön! - Dehát te nem is vagy róka! - Naja, de amíg én azt elmagyarázom!
Ne haragudjatok, de jidele már vagy ötödször kapja meg, hogy a Júda név ütős, predesztináló stb. Hát persze, hogy ki van jelölve vele az útja, mert a szülei vallásosak, ebben a hitben nevelik.
A világon mindenkinek eleget tenni nem lehet és ha nekem meg a páromnak az életünket átitató, meghatározó tényező a vallás, akkor ennek alapján választunk nevet, nem arra gondolunk, hogy a második osztályban majd lesz egy kisfiú, aki ezt furcsállni fogja.
Sőt, ilyen történelmi háttérrel még jobban értehető a választás, legyen már vége a bújkálásnak, meg hogy csak Dávidot merjünk adni mert az mainstream név, nem kimondottan utal a származásra.
Valaki írta, hogy globalizálódunk. És ki tudja, Júda majd együtt ül többféle nációval, ott lesz Connor, akinek az apukája ír, vagy Fatime, akinek anyukája török és Árpád, akinek mindkét szülője magyar. És lesz szó ramadanról, Szent Patrik-napról meg Hanukkáról is, hogy egyik se érezze csudabogárnak magát.
Másik megoldás a vallásos iskola, azzal sincs semmi baj, azon sem ütközünk meg ugye, hogy vki református iskolába adja a gyerekét, mert hívő.
Tényleg oda lukad ki a topik lassan, hogy vagy a kimondottan magyar nevek jók csak, vagy pedig a patinás, értelmiségi családra utalóak, pl. Júlia, Borbála.
Most már legyünk egy kicsit toleránsabbak másokkal, azok szempontjaival és ne egy szemellenzőn át nézzük a világot.
Apropó, nagynéném nagy komcsipárti volt, most is balra húz, és két kimondottan magyar nevet adott a gyerekeinek.
Vallásos, katolikus hitoktató barátnőmnek meg 3 gyereke van: egy virágnevet kapott, a második fiú lett és magyar neve van, a harmadiknak meg héber származású.
Na igen, de ez csak itt mukodne, mert odahaza az a szabaly ugye, hogy barmi amit bejegyeznek a magyar irasmodot kell, hogy kovesse, magayrul meg az Portugalia :)
Egyebkent ketteskenek egy nagyonIndiat szerettem volna, de mindenfele kozbejott :)
Mégis mit kéne szólni hozzá? Akit zavar a Júda, azt zavarná a kölyköm Krisztiánként is. Remélem, a gyerekeim soha nem ostoba és (szalon)antiszemita emberek mércéjével mérik majd magukat
