Megtörtént a csoda. Ismét a Kárpát-medencén belül.
Marián Varga újból összehozta a Collegium Musicumot. Volt már sok hasonló kámbekk, de itt a legnagyobb elismerésem.
Azokat a híres számaikat játsszák, amitől azok lettek, akik. És ugyanúgy. Az orgona is, a basszus is. Pont úgy szólnak, szinte pont olyan a hanxerkezelésük is. Nem modernizáltak, nem gondolták újra. Az jön ki a kezeik alól amit mindenki hallani kíván tőlük. Marián Varga újból hadrendbe állította -az egyébként kétséges hangú, de ide pont való- X77-et is. A Burlesque mintha 1973-ból szólna. Ráadásul a játéktechnikájuk sem kopott meg olyan látványosan mint pl. Lordnak, Emersonnak. Egész friss. Komoly The Nice érzés. A 2009 novemberi, pozsonyi koncertjükről idén kiadtak CD-t, DVD-t.
Nekem PC3x-em van, az orgona emuláció sokat tud, de egyelőre nem meggyőzően. Nem ez a fő erőssége a vasnak. A Sonikmatter fórum egybehangzó véleménye az, hogy a Leslie-emuláció gyenge, szerintem nem csak ez a gond, nekem pl. a keyclick hangja se teszik (bár a Claviáké sem, pedig azokat nagyon istenítik).
Minden paramétere programozható. Felerészben virtuális hangkerekekből építkezik, felerészben hangmintákból. A 9 slider drawbarként működik, van a vibratonak/chorusnak, leslienek sok gomb, tehát kezelhetőségben elmegy. Billentyűzetről nem tudok nyíilatkozni, az enyém kalapácsos, alapvetően zongora.
Én végül leprogramoztam egy K-eredetű szinuszos programból magamnak egy olyan orgonát, ami a Dynacord leslie-n megszólal.
Várható mindenféle rom, meg oprendszer frissítés, úgyhogy ez még alakulni fog.
Hát gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Még nincs szükség az átalakításra, és, ha a midi kábelon keresztűl is lehet menteni nótákat, akkor meg lehet, hogy bele sem vágok a projektbe. Egyelöre....
Hamar átlehet "RS232"-é kötni a din csatlakozós megoldást ha megszerzed a gép service manuálját. Van 9 tüs, és 25 tüs megoldás is , és akkor editáló programmal beléphetsz
Kui úr sokat beszélő és semmit mondó tud lenni ha olyan kedvében van. Erre projektre inkább egy taknya nyálát egybe folyató , egész nap pizsamában internet elött ülő számitógépes okoskát érdemes keriteni , csak vigyél magaddal tolmácsot is mert lehet hogy nem fogod megérteni mit motyog :)
Más
Magyarországon Pl a KORG a Roland, és a Yahama szerviz is magánkézben van tudásom
szerint ,és a Japánokat az eladáson kivül nem sok minden érdekli , ugy hogy ki mit barkácsol az magán ügy ..
Inkább arról van szó, mivel nem nagyon ismert , mert a floppys technika már a multé
/erről egy hitspaces okoska homályositott fel/ ezzel már nem is akarnak foglakozni.
Amit azért tudni kell a floppy emulátorokról , hogy a betöltési sebessége , ugyan olyan "lassú", mint az eredeti floppyé, mert az adtátviteli sebességet nem lehet növelni, mert behülyül.
Tulajdonképp nagyon készségesek voltak, de csak a gyári megoldások jöhettek szóba. Barkácsolásba nem kezdenek:-) Gondolom a márkaszervíz működési engedélye ugrana, ha valaha kiderülne az ilyen munka. Megjegyzem, hogy ez a kr-5 made in Japan. Látszik is rajta, hogy nem Kínában rakták össze...
Van két KORG DSS1 ös szemplerem, abból az egyikben most egy USB floppy emulátor müködik, egyenlöre hibátlanul. El kell játszógatni a jampereléssel, de különben korrekt
Hammond hangszin van 4-5 féle benne, és ezek külön külön effektezhetők, és az effektek intenzitását egy külön csúszkával 0-100-ig lehet állítani. Jó hír, hogy a fiam újabban a "Rock organ" hangszínt preferálja, ami sajnos még nem érhető el a B3-on:-( Még nem szántam el magam, de már furdalja a kíváncsiság az oldalam, hogy mi van a "dobozban", mert egy külső monitor csatlakozó is jól jönne....
Annyiban ON hogy van vagy 25 Hammond jellegű hanxín is benne. Persze ilyen kalapácsmechanikás billentyűvel inkább zongorázásra jó. Komoly hanxer, sokat tud. Még egy felkészült, képzett muzsikus is nehezen tudja kihasználni szerteágazó szolgáltatásait.
A floppy biztos kiváltható. Valami kártyaolvasó vagy USB aljzat konverter kéne. A samplerembe a SCSI1-et két generációval én is felfejlesztettem és CF kártya olvasóm van. Ha ott meg lehetett oldani, itt is, az biztos. Kapcs.rajz híján bele kéne kukkantani.
Letöltöttem a kezelési útmutatót. Lesz egy kis időm tanulmányozom majd. Sok dolgot ki lehet találni rajta, de azért vannak dolgok amit csak papír után érdemes csinálni:-)
Előre is elnézést az off-ért! A fiamnak vettünk egy használt, de nagyon megkímélt digitális zongorát (Roland KR-5) Az lenne a kérdésem, hogy a benne levő floppy meghajtót ki lehetne e cserélni pl. egy pendrájv, vagy memóriakártya olvasóra. Van rajta még egy pc. csatlakozó, ami kb. úgy néz ki mint a kerek billentyű, vagy egér csati, de 9 vagy 12 esetleg 16tűvel csatlakozik.
Ha kérdeztél volna - mondom... A 90-es évek végén fellépett a budai Vár Oroszlános udvarában, instrumentális zenével. Sajnos a szervező - aki maga konferálta fel, csak azt nem mondta el, hogy magyar származású. Az értelen népek meg finoman szólva cikizték a magyar népi motívumokkal kivarrt inge miatt. Sajnos a szervező nem engedett a közelébe, pedig korábban egy-két levelet váltottunk. A műsorára sem volt vevő a közönség, mert valami tekerős, énekes produkciót vártak Tőle. Azóta sem járt erre, talán nem is vágyik... :-(
Nem azn első eset, hogy egy magyar gyökerekkel rendelkező egyént megsértsenek, megbántsanak olyannyira, hogy örökre elfelejti gyökereit.
KLASSZIKUS HANGSZERTALÁLMÁNYOK / ZENEAKADÉMIA Mandel Róbert restaurátor és hangszertörténész kurzusa
2010. november 25. 15:00 Régi Zeneakadémia Kamaraterem (Budapest VI. Vörösmarty u. 35.)
A hangszer nem más, mint a fába, fémbe vagy üvegbe meredt történelem. A hangszertalálmányok a kor vágyainak kifejezőjeként feltalálóik tehetségéről, csalódásaikról és sikereikről is szóltak, de számtalan vidám és szomorú történet is kötődik hozzájuk. A kurzus keretein belül szeretnék néhány tréfás korabeli eseményről beszámolni, többek között az “éneklő poharakat” elhangoló italozó társaságról, a tenger fenekén kutató hangszerkészítő “csigahegedűjéről” vagy az elforgatható hangtölcsérekkel épített Dupla-Euphonium sajátos történetéről. Olyan régi, mára valóban elfeledett ünnepi eseményeket is felidézek, mint a nemzeti hangszerként megszülető tárogató és a pedálos cimbalom bemutatója vagy a gőzorgona dicsőséges míg a lángorgona kissé félresikerült debütálása. Számos furcsaságról érdemes lerántani a leplet, mint a néhányak által “orosz fagottként” ismert basszuskürt, vagy a Verdi által is előszeretettel használt Cimbasso félreértéseken alapuló elnevezése vagy akár a szájharmonika feltalálása körül született félreértésekről.....
Az előadás keretein belül olyan ritka klasszikus hangszertalálmányok rövid bemutatását tervezem, melyekről talán még a szakma ismerői is keveset tudnak. Lehetetlen lenne maradéktalanul feltérképezni a klasszikus és romantikus zenei korszakok összes számottevő találmányát, így nem is célom a 18-19. század zeneeszközeinek hiánytalan lexikális ismertetése. Az általam legkülönösebbnek tartott, részben már feledésbe merült hangszercsodák bemutatására törekszem, melyeket a szabadalmi rajzokkal, korabeli fotográfiákkal és az eredeti példányokról készült műtermi fotókkal illusztrálok. A világ jelentősebb gyűjteményeiben többnyire elhanyagolt állapotban fellelhető hangszerek újrafelfedezése és kalandos történetük felidézése sokat segíthet abban is, hogy emlékezzünk a találmányaikon évtizedekig dolgozó, elhivatott feltalálókra, és életművüket átmentsük a jövő zenekedvelői számára.
A bemutatandó hangszerek között szerepel többek között az üvegharmonika, a klavicylinder, a terpodion, az acoucryptophon, az orthotonophonium, a szöghegedű, a glassichord és a billentyűs okarinák, omnitónikus kürtök és a különböző basszuskürtök. Az idő rövidsége miatt természetesen csak a hangszercsaládok legkülönösebb darabjai kerülhetnek reflektorfénybe, de reményeim szerint az érdeklődők és a hallgatók számára a zenetörténet egy eddig meglehetősen kevéssé ismert területére hívhatom fel a figyelmet.
