Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ezt inkább ide mondom, mint a könyvesbe, mert ugyan nem szépirodalom, ám mindenképp szeretnék pár szót a könyvről. A szerző egyike volt azoknak, aki túl élte a koncentrációs tábort lánytestvérével, míg szülei meghaltak.
Amikor a haláltáborokról olvasok bármilyen vonatkozásban, megjelenik előttem Auschwitz Birkenau képe, jó pár éve egy lengyelországi kirándulás során egy napot szántunk a helyre. Na szóval, ez a könyv nem erről szól, sokkal inkább arról, hogy amit ott érzett, látott, hogyan volt képes feldogozni a szerző, hogyan tudta előre mutatóvá tenni a borzalmak átélése után kapott életet, ami ő ajándéknak nevez.
Az élet ajándék, bánjunk vele ennek megfelelően. Buzdít, hogy az elme által felállított börtönből, illetve a múltból szabadulni érdemes, ehhez 12 fejezeten át saját és páciensei életén keresztül mutat példákat. Amúgy pszichoterapeutaként ténykedik 93 évesen is, Dr. Edith Eva Eger, a könyv pediglen Az ajándék.
Sajnos az első könyvét, A döntés-t nem olvastam, de Az ajándékot biztos többször fellapozom az idők során, érzem.
És ha már kultúra, a hidegtől eltekintve kellemes sétát tettünk Esztergom városában, lent a Duna parton, a szigeten, majd felkutyagoltunk a Macskalépcsőn, amiről már korábban írtam (vadregényes és romantikus, a panoráma pazar minden egyes visszanézésnél), majd a Bazilika környékén, be is mentünk, amúgy ez volt egyetlen hely, amit nyitva találtunk, aztán lesétáltunk a belvárosba, bodéban vettünk forró teát, jól esett, még az a néhány óra is, amíg a szemünk lakmározott.
Ezt hívják kellemes meglepetésnek! Általában csak rövid ideig járok Vácon, (a Vácott is jó) átszállás céljából tartózkodom ott, de azért néha-néha megtörtént, hogy késett a vonatindulás, vagy én maradtam ott körbenézegetni. Felfedeztem, hogy van ott egy Sajdik-múzeum, meg kéne tekintenem. Bár úgy emlékszem, hogy csak előzetes bejelentkezés után fogad, de hátha rá tudom beszélni a nyugdíjasklubot. Valamikor.
Itt Pesten rendszeresen jártam (BJC, Opus, If Cafe), csak hát most ugyebár... Bár a Jedermann-ba pont most jutottam el a "Titkosan kezdődött" kiállítás kapcsán (a térképen alul az 58-as)
Idén tavasszal hallottam róla először, hogy ott is vannak koncertek, de akkor is zárva volt miden. Most a kirakatban a képeket néztem, amikor láttam, hogy egészen jó árban is van elviteles kaja, így bementem, Nagyon hangulatos hely, majd fogok menni. Bár voltam a BJC-ben is kétszer is. :-)
Hétvégén voltunk Vácon(ott) nem tudom, hogy helyes, aztán a séta során betérünk a Dómba (ezt is nevezik bazilikának, székesegyháznak valamelyik csak jó lesz) és pont megszólalt az orgona. Csodás vasárnapi ajándék volt, ebben a kiéhezett időszakban.
Kaptam értesítést a könyvtárból, hogy lejárt a könyvek olvasási ideje, juttassam vissza, hát gondoltam, elbattyogok, ha ilyen könnyen megy. Aztán visszapattantam az ajtóról, írtam nekik, hogy ott jártam, akkor most hogyan tovább, mert a kiírt 10-14 óra között én dolgozom, aztán írásban is megerősítették, hogy bizony csak akkor tudják átvenni, azt is előre egyeztetve. Megkértem egy ismerőst vigye már vissza. Aztán nézegettem a katalógust, és van nekik Backman, így megenyhültem, sőt mi több, nagyon megörültem. Felkeltettétek a kíváncsiságomat!
Egyetértek, nekem is hiányoznak a különféle kiállítások, rendezvények, mozik. Bevallom, ritkán jutok el színházba, ezért ez kevésbé érint. legjobban a könyvtárak bezárását nehezményezem, de nem sokat tehetek ellene. Nekiállok újraolvasni néhány olyan könyvet, amit már vagy negyven éve nem vettem kézbe. Elszántabb pillanataimban a Rakéta regényújság előbányászásán gondolkodom.
Nagyon régen és csak pár órát jártam Kaposváron, úghogy nem ártana még egyszer odalátogatni.
Ami a színházát illeti, tudom, hogy legendás, de bennem valahogy úgy maradt meg, hogy tarisznyás, fapapucsos, nagoyn lila bölcsészek kedvence. Igaz, ez alighanem a hetvenes évekből származik, úgyhogy nem ártana ezt is újra átgondolnom.
Már hagyományszerűen februárban szoktam ilyen rendezgetéseket csinálni, meg szanálni, vannak ilyen kis rutinjaim az év minden szakaszára leosztva, jó időben sajnálnám erre az időt.
És ha már kultúra (jaj de hiányzik mozi színház kiállítás előadások), szilveszterkor a tévében néztem a kaposvári színház közvetítését, és megerősödött, hogy el kell menni Kaposvárra (még nem voltunk), várost nézni, ott lenni, lődörögni, meg hát egy előadást megnézni sem lenne piskóta.
Köszönöm! Sajnos, botfülem van, de tegnap rászántam magam némi fiókrendezésre, és ez nagoyn illett ehhez, hiszen számos, már-már elfeledett tárgy került elő, jó néhány emléket felidézve.
Most hétvégén az időjárás kínálta fantasztikus jelenséget csodáltuk meg Dobogókőn, minden de minden csupa zúzmara volt, a fák, a bokrok vastagon fehérbe öltözöttek, tényleg ámulatba ejtő látvány, mintha menyasszonyi ruhák, fátylak sokasága alatt bujkáltunk volna. Népünnepély volt, nagy tömegekkel.
Aztán vasárnap olvastam a Pilis Parkerdő és a tűzoltóságok felhívását, senki nem menjen oda, mert életveszélyes, több riasztás is volt, kidőlt fák miatt.
A másik örömöm - bebiztosítva magamat -, megvettem Molnár Ferenc legújabb kötetét, eddig ismeretlen kisregényeinek gyűjteményét.
Az említett filmek többsége örömjáték a színészeknek, igazából már nincs tétje, amit eddig tudott vagy akart letett az asztalra, ezekben simán vissza/kikacsintanak az életmű részeire.
és lesz is ünnepek alatt. Nem az űrutazós része fogott meg, hanem az öregfiúk "bolondozása".
Az utolsó előtti kérdésedre meg a saját példámmal jövök, amikor autó vásárlás előtt álltunk és már meg volt a típus, meg a szín is, azt vettem észre, hogy az utakon egyre több ilyen autó jön szembe, kinyílt rá a szemem :) biztosan más van ezzel így.
A százéves könyvben ezerszerte jobb volt, mint filmen. Nem tudták átvinni vászonra a humorát, kb mint Rejtőből filmet csinálni.
Érdekes egybeesés, hogy tegnap egy idős nőkről szóló film (Könyvklub) utolsó negyven percét láttam. Azért kissé valószínűtlen, hogy az ilyen korú nők egytől-egyig lovagias, fiatalos kinézetelű társat találjanak maguknak, ennek a statisztika mond ellent. Bár, ki tudja?
Viszont elgondolkodtam, arra alkalmas a helyzet. Többek között azon, hogy vajon mi az oka annak a jelenségnek, hogy a könyvekben és filmekben egyaránt megszaporodott az idős emberekről szóló történet. Állítólag a hetven az új ötven, bár ebben nem vagyok egészen biztos.
A könyvek közül több is eszembe jutott, ilyen a Százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, a Férfi, akit Ovénak hívtak, Rablás uzsonnára, .a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, Két vén bolond otthonra talál, Ezekből az első három, a skandinávok a kedvenceim. Ilyen az Itt járt Brit-Marie is, de ez inkább egy kissé szabványos helyzet, de nagyon érdekes és újszerű módon feldolgozva A történet arról szól, hogy a férj elhagyja a feleségét egy fiatalabbért. A nőnek viszont emellett még munkát is kell keresnie, mi több, találnia is.
A többnyire tévében látott filmek között is elég sok az ilyen. Például a Red (mindkét rész) a Feláldozhatók, (az összes) a Bakancslista, és nemrégiben láttam a Vén rókákat. Ide tartozik.még a Furcsa pár II, és a Szomszéd nője mindkét része. Azért az első kettő szuperhőseit némileg eltúlzottnak találom, sebaj.
Ami engem illet, ezt csak helyeselni tudom, de van-e valami különös oka?
Esetleg az, hogy egy csomó remek színész van ebben a korban?
A Pecsába én is elég sokat jártam, ha szerencsém volt, a bolhapiacot összekötötzem a kisállatkiállítással. Általában vettem valamit, mind a piacon, mind a kiállításon. Ez utóbbin általában macskatápot, esetleg valami szép növényt.
Én speciel azért nem neveztem meg, mert nem tudom, hogy per pillanat mi a neve :-) Anno Évá-ának ismertük, aztán visszakapta az Éva előtti nevét: Caflisch, és most bevallom hősiesen, hogy gőzöm sincs, milyen néven fut :-( Pedig nem egy eldugott helyen van, a belvárosban, a Király utca közepén, a régi Belvárosi Áruházzal szemben, ami most Nappali néven fut, - de már nem áruház, hanem vendéglátó-hely :-)
Szóval ezért használtam az "ikonikus" jelzőt, a megnevezés helyett :-)
Egy bolhapiacért érdemes utazgatni. Anno az ecseri, majd a pecsás, szombat délelőttönként, na nem rendszeresen, évente alig párszor, hogy megmaradjon a varázsa :) Azóta ha ilyenbe akadok bárhol, eszembe sem jut kikerülni, tavaly még Szlovéniában is azon gondolkoztam, ha vennék valamit, hogy cipelnénk az autóig, mert a városba nem lehetett behajtani. De végül is csak a szememet lakattam jól, hasonlóan hozzád.
A kávéfőző-burkolat valóban egy ikonikus tárgy volt, egy ikonikus cukrászdában :-) Már olvastam helyi hírekben, hogy visszakerült ez eredeti cukiba, - köszönet érte az adományozónak!
Sajnos én sem tudom pontosan, merre vannak? A kukacot már kerestem a Bem rakparton, közeli fotó háttere alapján (emlékezetből) próbáltam megtalálni, de nem sikerült. Majd megkeresem a többit is, ezt az újat meg megnézem, kivételesen ismerem az épületet. :-)
Viszont jó hogy említetted ezt a másik két cikket, akkor nem néztem meg, tényleg klassz!
De nagyon jók :-) Ezekről eddig nem is tudtam, köszönet a linkért :-)
Továbbá azért is, hogy a cikk mellett levő kis képre (A szecessziós Kőrösyí villa....) kattintva, a cikkből eljutottam egy csodás összeállításhoz, a budapesti Zsolnay-épületkerámiákhoz :-) Mivel pécsi vagyok, Zsolnay nekem egy kicsit olyan, mint egy barcelonai-nak Gaudi :-) Most élvezkedek egy kicsit a fotelból :-)
