A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Látom, nem érted az ábrát. Szóval szerinted ezért engedi át a légkör az egyiket, a másikat meg nem. Hehe. Kérlek ezt mindenképpen írd majd bele a vicckönyvedbe. Ha megjelenik, az iskolai fizikaszakkörön fogják darabokra cincálni a gyerekek. Ráadásul visítva röhögve. :-)
A képeddel éppen lábon lőtted magad. Azt bizonyítja, hogy a különböző elektromágneses hullámok nem csak hullámhosszban térnek el egymástól, hanem pl. abban is, hogy a Föld légköre átengedi-e vagy sem.
A mikrohullámot nem engedi át, a rádióhullámot pedig átengedi.
Vagyis több olyan tulajdonsága is van az elektromágneses hullámoknak, amiben eltérnek egymástól.
Ilyen az is, hogy a fény szakaszos hullám, a rádióhullám pedig folyamatos.
Máskor legalább nézd meg az ábrát, amit bemásolsz, mielőtt butaságokat beszélsz.
dezsőke, már írtam, hogy amihez halványlila fingod sincs, ahhoz nem érdemes hozzászólnod. Csak a tudatlanságodat teszed közkinccsé.
A rádióhullámok és a fény között éppen az az egyik különbség, hogy nem ugyanaz a forrásuk.
A fény az atomokban keletkezik, de az atomok nem sugároznak folyamatosan. Csakis akkor sugároznak, amikor az elektronfelhőjük átrendeződik. Ezért szakaszos (impulzusos) a fénysugárzás.
A rádióhullám pedig egy rezgőkörben keletkezik, és folyamatos a sugárzás mindaddig, amíg a rezgőkör be van kapcsolva.
Szóval nem csak a hullámhosszukban különböznek.
De a laposföldeseknek persze ennyit bőven elég tudni.
"A házilag elvégzett kísérletek alapján azt a következtetést vonta le, hogy fotonok nem léteznek!"
Micsoda véletlen!
Én is éppen ezt a következtetést vontam le.
"A fény elnyelődése és kibocsátása kvantált."
Én is éppen így gondolom. Az atomok fénykeltése nem folyamatos, hanem rövid (néhány méteres) hullámsorozatokban történik. Vagyis a fénykibocsátás módjából következik, hogy az atom az energiát adagokban bocsátja ki, vagyis az energia kvantumokban születik, úgy is közlekedik, és úgy is nyelődik el. De ehhez nem kellenek fotonok.
"Mi van akkor, ha a fényt nem atomok bocsátják ki?"
Például egy gyorsuló elektron? Vagy mire gondolsz?
"Mi van a rádióhullámokkal?"
A rádióhullámok nem kvantáltak, mert rezgőkörökben keletkeznek. Nem az atomokban, ahogyan a fény.
Nem jó az analógia. Te láthatóan nem értesz ahhoz megfelelő szinten, amit itt csinálni próbálsz. Csak fikázod a valódi tudósokat, akik igen. Megpróbálsz tudóskodni is valami érthetetlen okból...
dezsőke, tudod ez olyan, mintha én elmennék nézőnek egy kendó meccsedre, és folyamatosan bekiabálnék, hogy milyen szerencsétlen béna vagy. Hogy semmit sem csinálsz jól.
És amikor te erre azt mondanád, hogy tessék gyere le a küzdőtérre és mutasd meg hogy mit tudsz, akkor én azt válaszolnám, hogy "Sem affinitásom, sem megfelelő képzettségem, sem megfelelő körülmények" nincsenek, és nem is célom megtanulni a kendót. De azért ilyen bénán, mint te, még "én is tudnék persze, csak ÉN nem akarok..."
Írtam már hogy nem dolgom a fizika megújítása. Sem affinitásom, sem megfelelő képzettségem, sem megfelelő körülmények. Kamukat durrogtatni én is tudnék persze, csak ÉN nem akarok...
Igen, úgy tűnik. Igaz, hogy a fényelhajlási kísérlet hazugság volt, amivel ismertté vált. Ezt ma már mindenki elismeri. És azóta is a média viszi a hátán.
"Nézd Gyula bát, mire jutott érdemben."
És te mire jutottál? Annyira sem mint Gyula. Őneki még van minimális esélye, neked semmi. Ezért nem értem, mire olyan a nagy az arcod. Talán a kendóban vagy nagyon jó? Azt sem hiszem, mert akkor nem Gyulával foglalkoznál, hanem a saját sikereiddel.
Gyula a fizika megújításának megszállottja. Te csak egy senki vagy mellette.
A jövő fizikájában nem lesznek olyan feltevések, amelyeket semmiféle tapasztalati tény nem támaszt alá. Nem érdemes felépíteni olyan elméleti rendszereket, amelyek csupán feltevésekre épülnek, akkor sem ha szép kerek elmélet jön ki belőle. Azért nem, mert kísérleti bizonyítékok nélkül sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a feltevések helyesek.
Gyula, az én elméletem nem mondja meg, a gravitáció keletkezésének mélyebb okait, a te elméleted pedig nem sokat mond a gravitáció működéséről.
Amit pedig mond, az nem gravitáció, vagyis nem tömegvonzás. Mert ugye szerinted az elemi töltések vagy vonzzák, vagy taszítják egymást. De a tömegtaszításra eddig semmiféle tapasztalati tényt nem tudtál felvonultatni.
Tapasztalati tények nélkül pedig a tömegtaszítás csak egy bizonyítatlan feltevés.
A jövő fizikája ellenőrizhetően, mérhetően és bizonyíthatóan megmondhatná, hogy mi közvetíti a gravitációt a tömegek közt. Mesékre, üres dumára, nyilvánvaló blődségre senki nem kíváncsi.
Sajnos jelenleg nem létezik helyes gravitációs elmélet.
Newton elmélete nem veszi figyelembe a gravitációs hatás sebességét. Tulajdonképpen végtelen hatássebességgel számol.
Einstein relativitáselmélete pedig még a gravitáció létezését is tagadja, helyette a "görbe téridő" zavaros elméletét hozta be a fizikába.
Pedig a gravitáció megérdemelne egy helyes elméletet, hiszen a gravitáció a világegyetem legátfogóbb jelensége, ami minden más jelenségben is benne van. Gravitáció nélkül nem létezne a univerzum, nem léteznének galaxisok, bolygórendszerek, de maguk az égitestek sem.
A jövő fizikája a gravitációt visszahelyezi az őt megillető helyre.
Persze, hogy nem. Mi itt egy új fizikát építünk, te meg a régit szajkózod. Ugyanúgy a régi fizikában hiszel, ahogyan a laposföldesek a mégrégebbiben. Te valójában laposföldes vagy, csak még nem vetted észre.
Az idő egy fogalom, amely az események rendezésére szolgál. Nem tud sem felgyorsulni, sem lelassulni, sem dilatálni, mert az időnek nincs sebessége, sem semmilyen más fizikai tulajdonsága. Majd ha túlteszed magad a laposföldes gondolkodáson, akkor majd megérted.
Mi valóban különlegesek vagyunk, mert a fizika megújításán dolgozunk. A történelem csakis azokat tartja számon, akik valami újat alkottak. De elfelejti azokat, akik csak a régi dogmákat ismételgetik, mint ahogyan te is.
Az idődilatáció, a hosszkontrakció és a müon-paradoxon
Idézet Holics László "Fizika" c. könyvéből: A müon olyan elemi részecske, amely pozitív és negatív elemi töltésű változatban is előfordul, tömege kb. 210 elektrontömeg, a légkör magasabb rétegeiben, kb. 20 km-es magasságban keletkezik, majd lejut a Föld felszínére. Kimutatható, hogy a részecske pl. ólomrétegen való áthaladása során 2 µs alatt elbomlik. Keletkezésének magasságát léggömbökre szerelt detektorokkal állapították meg. Figyelembe véve a részecske 2 µs élettartamát, klasszikusan gondolkodva érthetetlen, hogyan juthat le 2 µs alatt a földfelszínre a müon, még ha v = c sebességgel is lenne képes közlekedni, hiszen a megtett út még ekkor is csak
lehetne. Márpedig a Föld felszínére is jut müon! Érthetővé válik az egész, ha a müon élettartamát nyugalmi mérőszámnak tekintjük. Ekkor a mozgó müon élettartamának a mérőszáma nagyobb lesz. Mekkorának is kell lennie a müon minimális sebességének ahhoz, hogy dt mozgási élettartama 20 km befutására elegendő legyen? Legalább 30-szoros dilatáció (dt = 30 dto) a képlet alapján
sebességnél már fellépne. Az a tény, hogy a fent keletkezett müon leér a Földre, bizonyítja az idődilatációt. A speciális relativitás elve, az inerciarendszerek egyenjogúsága alapján nem csak a mi földfelszíni inerciarendszerünkben érthetjük meg a müon problémáját, hanem a müon inerciarendszerében is, a következőképpen. A müon együtt mozgó rendszerében az élettartam (nyugalmi mérőszám) 2 µs. A befutandó távolság (ami mellett fut a müon) azonban nem a müon, hanem a mi (földi) vonatkoztatási rendszerünkben 20 km. A müon rendszerében ez a hossz Lorentz-féle hosszkontrakciót szenvedve éppen harmincszor rövidebb. Így azonos inerciarendszerekre vonatkozó mérőszámokkal elég a nyugalmi élettartam a kontrahált távolság befutásra. Ezért a müon földi megjelenése egyben a hosszkontrakciót is bizonyítja. Nos, eddig az idézet, mely nem egyéb, mint egy piszok egyszerű dolog spekulatív félremagyarázása, eget verő baromságok bizonygatására. Az idő nem dilatálódik, a hossz nem kontrahálódik és nincs itt semmiféle müon-paradoxon. Most nézzük, hogy miért is! Arról nem szól a fáma, hogy a müon miből is keletkezett ott 20 km-es magasságban, ami azt bizonyítja, hogy a müonok keletkezését sohasem mutatták ki, vagyis a müon egyszerűen csak ugyanúgy ott van 20 km-es magasságban, mint a Föld felszínén is. Szintén nem található feljegyzés egyetlen egy szakirodalomban sem arról, hogy a müon mivé is bomlik el 2 µs alatt. Emiatt a müon elbomlása az áprilisi tréfa kategóriájába tartozik. A müon 2 µs élettartama valójában nem a müon valós élettartama, hanem annak az elektromos áramnak a lecsengési ideje, melyet a detektor ólomrétegén áthatoló müon elemi töltése idézett. Ha az ólomréteg vastagságát elosztjuk az elemi töltése által keltett áram lecsengésének a 2 mikroszekundumos időtartamával, akkor megkapjuk a müon sebességét. Mivel a Föld felszínén is észlelhető a müon jelenléte, akkor az két dolgot jelent. A Föld felszínén ugyanúgy jelen vannak a müonok, mint a 20 km-es magasságban, amit az is bizonyít, hogy a Föld felszínén elhelyezett ólomdetektorban is 2 µs idő alatt cseng le a müon elemi töltése által előidézett elektromos áram. Ha a müon 20 km-es magasságból lejut a Föld felszínére, akkor az nem az idődilatáció és a hosszkontrakciónak nevezett bődületes hülyeségeknek a következménye, hanem annak, hogy a müonok a földi légkör alkotóelemeivel egyáltalán nem, vagy egészen másképpen lépnek kölcsönhatásba, mint a jelenlétüket kimutató detektor ólomrétegével. Mivel a müonok elektromosan semleges állapotban, valamint pozitív és negatív elemi töltés birtokában egyaránt megjelennek, így a müonok nem elemi részecskék, hanem ellentetten ionizált atomok.
