Kedves Tafkó Birgut!
Az általad hivatkozott cikkben azt olvastam:
"Minden ember a jó bort szolgálja fel először, és mikor már annyit ihattak, amennyit akartak, akkor az alábbvalót (Ezt a kifejezést általában úgy szokták fordítani, hogy "megittasodtak", de a pontos fordítás a fent leírt módon hangzik, tehát nem részegségről van itt szó. Lásd: Ádámtól Krisztusig. Szent István Társulat, 1965., 279. o.) Te mindeddig tartogattad a jó bort" (Jn. 2:7-10)."
Te rendre ezt a cikket hozod fel sok kérdésre válaszul, s talán nem tévedek, ha azt mondom: ezen fordul meg a kánai menyegző történetének általad adott értelmezése. De én meg azt olvasom a görögben, hogy
Jn 2,10
kai legei autw, pas anqrwpos prwton ton kalon oinon tiqhsin, kai otan mequsqwsin ton elassw: su tethrhkas ton kalon oinon ews arti.
Ez magyarul nagyon helyesen van így fordítva:
Jn 2,10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor
megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
A "methüszkó" vagy "methüó" szónak eléggé egyértelmű a jelentése. Varga Zsigmond J. szótára szerint (ő az újszövetségi szóhasználatot öleli fel): lerészegít, megrészegszik, ittassá lesz, dőzsöl, ittas, részeg, mámoros, kába. Kapitánffy szerint (ő a klasszikus görögség egész szókincséből merít): lerészegít, átv. mámorossá tesz, lerészegszik, részeg, jót eszik-iszik, lakmározik, dorbézol.
Semmiképpen nem nevezhető "a pontos fordítás"-nak az, amelyet a görög előfordulások elsöprő többsége, a lakomázási szokások és a józan ész semmiben nem támogat. A te módszered (és fő forrásodé, Samuele Bacchiocchié is) az, hogy megpróbálod kimutatni az értelmezésed által igényelt jelentés valamilyen lehetségességét, nem törődve azzal, hogy a másik jelentés túlnyomó többségben van az általa vizsgált anyagban is. Így pl. az "oinosz" minden görög nyelvi korpuszban elsöprő többségben bort jelent, te mégis gond nélkül állítod, hogy az Újszövetség e konkrét helyén vitathatatlanul mustot jelent. Vedd észre, hogy te csak egy puszta (és valld meg, igen soványka, kis valószínűségű) lehetségességét mutattad meg ennek azáltal, hogy rámutattál arra: az "oinosz" olykor mustot is jelent.
De nézzük csak a kánai menyegző leírását. Tudom, ezt páran megpróbálták már neked elmagyarázni, de betonba ütköztek. Én sem fogok sokáig erőlködni.
A szöveg szerint a lakoma rendes menete az, hogy először a jó bort adják fel, aztán az alábbvalót. Ennek (valld meg ezt vagy bizonyítsd az ellenkezőjét!) az a természetes magyarázata, hogy amikor az ember már részeg, kevésbé érzékeli a minőségi különbséget a borok között, és valamivel rosszabbal is beéri. Te meg azt állítod, hogy a lakoma rendes menete az volt, hogy először adják fel a mustot, s miután már elég mustot ittak, jöhet a rosszabb "oinosz."
Ha ez utóbbin szabad bort értenem (Bacchiocchi engedelmével, aki "jó vinumnak" Plinius egy helye és mások nyomán azt nevezi, amelyből főzéssel vagy szűréssel csökkentették az alkohol mennyiségét, és saját szakállára a "legjobb vinumnak" a mustot!), akkor a te értelmezésed ide lyukadna ki: a lakomákon általában mustot ittak, míg tele nem lett a gyomruk, aztán sorban elmentek vécére, és ittak némi bort (bizonyára gyógykezelésül).
Ne próbáld Bacchiocchi nyomán magyarázni nekem, hogy voltak ilyen-olyan eljárások az ókorban, melyekkel a mustot hosszú időre tartósítani lehetett, illetve meg lehetett szabadítani a hasmenést keltő hatásától. Ha voltak is ilyenek, semmiképpen nem tételezhetjük fel, hogy általános elterjedtségnek örvendtek, hiszen még ma sem könnyű dolog az ilyesmi. Ráadásul ezzel ismét a puszta sovány lehetségesség bizonyítását kísérelnéd csak meg.
Aztán Jézus konkrét eljárására térve: te a násznagy szavait kénytelen vagy úgy értelmezni, hogy tényszerűen a "rosszabb oinoszt" adták fel először, és a "mustot" a végén. De hát mégis miért mondta ezt a násznagy a vőlegénynek a meglepetés hangján, ha a te értelmezésed alapján már korábban is tudnia kellett, hogy nem a "legjobb oinosz" volt eddig az asztalon? Talán bizony úgy értette, hogy eddig is must volt ott, de most még jobb must érkezett? Emlékezz, a násznagy nem Jézus csodatételéből indult ki, hanem a szokásokból, és fel kellett tételeznie, hogy amit előszöre kap, az a "jobb oinosz," azaz szerinted must. Úgy véled, hogy a násznagy egy olyan lakomát intézett és vezetett végig, ahol a résztvevők csakis ilyen vagy olyan mustot ittak? És hogy a vendégek ezt szó nélkül végigitták? Erre légy szíves igennel vagy nemmel (s az első esetben elfogadható indoklással) felelni.
További leküzdhetetlen nehézség adódik számodra abból, hogy a tények szerint nem volt már "oinoszuk." Hogy értsük ezt? Elfogyott a mustjuk, amit először kellett feladni? Sebaj, adhatott volna bort, ahogy szerinted a lakoma szokásos menete követelte. Hiszen azt mégsem feltételezhetjük a vőlegényről, hogy mustról gondoskodik, de borról nem! A Bibliában leírt helyzet egyszerűen meg sem valósulhatott volna, ha értelmezésed helyes volna. Erre is felelned kell. Illetve egy olyan lakomatípust kellene feltételezned, adatolnod és hitelesen leírnod, amelyben egyáltalán nincs bor, mint fentebb.
Végül már csak egyetlen szál maradt elvarratlan. Azzal próbálod az értelmezésed malmára terelni a vizet, és ellehetetleníteni a hagyományos értelmezést, hogy Jézus semmiképpen nem adhatott már részeg embereknek még több bort. De először is, az "oinoszuk" éppen elfogyott, tehát túlságosan részegek nem lehettek, még úgy sem, ha a hagyományos értelmezésből indulunk ki. Másodszor: a lakomákon igenis volt helye némi részegségnek, hiszen a bor a Teremtő áldása, rá általános tilalmat sosem mondott ki, és mértékletes élvezetét egyenesen ajánlotta is, illetve pozitív metaforaként használta. Igehelyeket is kénytelen vagyok írni, mert szemlátomást nem veszel róluk tudomást: Énekek 5,1; 7,9; Péld 31,6; Préd 10,16; Zsolt 78,65; 104,15; Zak 9,15; 10,7; Ésa 25,6; 5Móz 14,26.
Az általad unos-untalan citált "ne nézd a bort" és sok más hasonló hely sem vonatkozik az első (néhány) pohár bor elfogyasztására (egyéni alkattól függően). A mértékletesség szerintünk is szép keresztény erény, tehát itt sem találsz fogást rajtunk. És ne próbáld az úrvacsorai bor alkalmazóit és a te elméleted támadóit úgy feketíteni, mintha ők a részegeskedést általánosan pártolnák. A bor mértékkel és hálaadással fogyasztva még akkor is Isten jóváhagyását élvezi, ha neked mindenféle mondvacsinált kifogásaid és értetlenkedéseid támadnak abból kifolyólag, hogy nem tudsz vagy nem akarsz köztes eljárást ismerni a teljes bornemisszaság és a részegeskedés között.
Pálról és Timóteusról most nem is beszélek, ott nincs mit magyarázni.
