A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Emil, nem ártani ismerni azt a fizikát, amit védelmezel.
A relativitásnak éppen az a lényege, hogy a mozgás nem különböztethető meg a nyugalomtól, mert mind a mozgás, mind a nyugalom viszonylagos. Csakis azon múlik, hogy mit választasz viszonyító testnek.
Ebből következik, hogy a relativitás világában a mozgásnak nem lehet olyan következménye, ami alapján a mozgó és az álló rendszer megkülönböztethető lenne. (lásd Galilei hajós kísérletét)
A tapasztalat azonban cáfolja a relativista felfogást. A mozgó elektronnak van mágneses mezeje, az állónak meg nincs. Ez által megkülönböztethető az álló és a mozgó rendszer.
Persze az ismert tény, hogy a tapasztalat szerint a Földhöz képest mozgó elektronnak van mérhető mágneses mezeje, a Földdel együtt mozgónak pedig nincs. Ez méréssel igazolt tapasztalati tény, ebben valóban nincs semmi új.
Csakhogy ez ellentmond a ma elfogadott relativista fizikának. Az relativista fizika szerint nem lehetne megkülönböztetni a mozgó rendszereket. A tapasztalat szerint pedig meg lehet különböztetni, mert a mozgó (valóságosan mozgó) elektronnak van mágneses mezeje, az állónak meg nincs.
Az én elméletemben az az új, hogy nem mond ellent a tényeknek, sőt helyesen magyarázza azt, a mozgó (valóságosan mozgó) elektronnak miért van mágneses mezeje, az állónak meg miért nincs.
"Akkor lenne tévedés, ha volna cáfolata. De nincs."
Emil, ma már minden tudós tisztában van azzal, hogy léteznie kell a természet által kijelölt bázisnak. (Einstein előtt is tudták). Erre több bizonyíték is van, de most csak kettőt említek.
Mér írtam, hogy a tapasztalat szerint a Földhöz képest mozgó elektronnak van mérhető mágneses mezeje, a Földdel együtt mozgónak pedig nincs.
A másik bizonyíték a forgó mozgás. A Föld forgása (mint mozgás) nem lehet relatív, mert a forgás mérhető centrifugális erőt létesít, amely sohasem tűnik el, akármilyen koordinátarendszerből nézed.
Mindkét jelenség azt mutatja, hogy lennie kell valamiféle különbségnek a mozgó és a nem mozgó rendszer között, vagyis létezik valóságos mozgás.
"És nincs vakvágányon, csak kimerítette az eddigi lehetőségeket."
Lehet finoman fogalmazni, hogy a modern fizika kimerítette az eddigi lehetőségeket, elvesztette a lendületét, hanyatlik, válságban van, stb. Mindegyik azt takarja, hogy már képtelen a fejlődésre, ideje új után nézni.
Lehet, hogy vakvágányon van, mert a relativitás és a kvantumfizika nem illeszkedik. De melyik nem jó? Arra, amire használják, mindkettő jó. Vagy összeilleszteni kéne őket, vagy egy újat kitalálni.
Sajnos szerintem nem ez a topik fogja megoldani. Szörnyű tévedéseket és butaságokat olvasok itt. Semmi gyakorlati haszna nincs itt semminek. Már az elmélet borul, nem áll meg a lábán.
"a valóságos mozgás és a relatív mozgás között nem az a különbség, hogy a valóságos mozgás nem viszonyított mozgás, a relatív mozgás pedig viszonyított.
Mindkettő viszonyított, tehát nem ez a különbség."
Tehát a relatív az viszonyított, de nem valóságos. A valóságos is viszonyított, de nem relatív. Még az is lehet, hogy mégiscsak érdemes ezért pénzt adni. De nem. Inkább nem.
"a valóságos mozgás bázisát a természet kijelöli számunkra"
Az Ősanya személyesen? Hűha! És neked elmondja? :-)
Te különleges tudás birtokosa vagy, igaz? Szerintem nagyon válogasd meg, hogy kinek adsz el könyvet... :-)
"A jelenlegi relativista fizika szerint természet által kijelölt bázis nem létezik. Ez a mai fizika legnagyobb tévedése. És sajnos ehhez a tévedéshez igazították, és igazítják ma is a modern fizikát. Ezért van vakvágányon a modern fizika. "
Akkor lenne tévedés, ha volna cáfolata. De nincs.
És nincs vakvágányon, csak kimerítette az eddigi lehetőségeket.
Mindent nem árulhatok itt el, mert akkor nem veszed meg a könyvemet.
De a kérdés jó. (Még néhány jó kérdés, és kapsz egy tiszteletpéldányt).
Azért jó, mert amint azt már korábban írtam, a valóságos mozgás és a relatív mozgás között nem az a különbség, hogy a valóságos mozgás nem viszonyított mozgás, a relatív mozgás pedig viszonyított.
Mindkettő viszonyított, tehát nem ez a különbség.
A valódi különbség az, hogy a valóságos mozgás bázisát a természet kijelöli számunkra. Vagyis nem mi választjuk meg a bázist.
Míg a relatív mozgás esetében rajtunk múlik, hogy mihez viszonyítunk. Bármihez viszonyíthatunk, akár a vasedényhez is.
A jelenlegi relativista fizika szerint természet által kijelölt bázis nem létezik. Ez a mai fizika legnagyobb tévedése. És sajnos ehhez a tévedéshez igazították, és igazítják ma is a modern fizikát. Ezért van vakvágányon a modern fizika.
Vegyünk egy jókora sakktáblát - hogy ne távolodjunk el nagyon a laposföldes szemlélettől -, ami a rajta lévő bábúkkal együtt mozog minden egyébtől kellően messze (Saint Venant). Mit csinálnak a figurák a sakktáblán? Lépnek.
Amelyik figura lép, az új helyén azonnal érzi az összes többi bábu hatását. Azonnal!
(Na, ehhez még lesz egy apró kiegészítésem.)
Mi történik, amikor egy másik bábu lép?
Az összes többi csak késleltetve érzi ennek a hatását. ÁÁÁÁÁÁ
Ja és ígértem egy apró kiegészítést...
Amelyik figura lép - mint mondottuk -, azonnal érzi a többi figura hatását. Kivéve?
Na micsodát?
Feynman pedzegette ezt a dolgot, de nem tisztázta. Talán mert még ő sem értette, akár a többi őse.
Ha Einstein elmélete hibás lenne, ma nem taníthatnák egyetemeken, mert perek indulnának, és a világsajtó már rég tele lenne a hírrel. Tehát valamit félreolvastál.
Már megvan rá a megoldás, majd elolvashatod a "vicckönyvemben".
A korábbi időkben azért nem találták a megoldást, mert elkövették ugyanazt a hibát, amit te is.
A mozgás viszonyítási bázisának egyetlen abszolút álló dolgot kerestek az univerzumban. Ilyen azonban nem létezik.
Az valóságos mozgásnak mégis létezik bázisa. Hogy mi ez, arra már néhányan rájöttek tőlem függetlenül is.
A relativitás eszméje, amely szerint a mozgás kizárólag relatíve értelmezhető, nagy tévedése volt a fizikának. Az Szuperfizika korrigálja ezt a baklövést. Az újfizikában már létezik a valóságos mozgás, de természetesen megmarad a relatív mozgás is. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, mégcsak nem is mondanak ellent egymásnak.
Talán egy-egy példával megvilágítható, hogy mire gondolok.
Egy elektron csakis akkor létesít mágneses mezőt, ha valóságosan mozog. Itt a valóságos mozgás számít.
Ha két autó szemből összeütközik, akkor a két autó relatív (vagyis egymáshoz képesti) sebessége mondja meg, hogy mennyire fog összeroncsolódni a két kocsi. Ebben az esetben a relatív sebesség számít.
"Például a Földdel együtt mozgó töltésnek nincs mágneses mezeje, a Földhöz képest mozgó töltésnek pedig van. Tökmindegy, hogy honnan nézed.
Ezt a kérdést a relativista fizika nem képes értelmesen kezelni, csak mismásolás van.
A Szuperfizika teszi helyére a dolgokat."
Hova rögzíted az abszolút teret? A Naprendszer mozog a galaxishoz képest. A galaxis is mozog a többi galaxishoz képest. Mi az ötleted? Hogy méred meg? Hogy fogsz vele számolni?
"Lerakunk a térben elektromos töltéseket, és rögzítjük őket."
Ez a relativista fizikában nem lehetséges, mert nincs "abszolút álló" pont, ahová lerögzíthetnéd a töltéseket. Persze a valóság egész más.
"Az álló megfigyelő elektromos mezőt érzékel. Ha elkezd mozogni, az elektromos mező részben mágneses mezővé konvertálódik - ahogy a mozgó megfigyelők elektrodinamikájában le van írva."
A mező honnan tudja, hogy mikor kell konvertálódnia? Honnan tudja, hogy mozog-e a megfigyelő vagy nem? Sehonnan.
A másik lehetőség, hogy a a mozgó megfigyelő rendszerében megjelenik a mágneses mező, de akkor a mágneses mező csak fiktív mező lehet. Mert ha a mező valóságos, akkor nem függhet a megfigyelőtől.
Szóval sehogyan sem stimmel.
"Most álljon a megfigyelő, és kezdjenek mozogni a töltések.
Az elektromos mező változása csak késleltetéssel jut el a megfigyelőhöz. (Retardált potenciál.)
Na de a feltételezett mágneses mező változás is csak késleltetéssel tud eljutni a megfigyelőhöz.
Einstein összekapcsolta a mágnesességet az elektromossággal, a mozgó megfigyelőnél alkalmazta a Lorentz-transzformációt.
Nézzük meg alaposabban.
Lerakunk a térben elektromos töltéseket, és rögzítjük őket.
Az álló megfigyelő elektromos mezőt érzékel. Ha elkezd mozogni, az elektromos mező részben mágneses mezővé konvertálódik - ahogy a mozgó megfigyelők elektrodinamikájában le van írva.
Most álljon a mefigyelő, és kezdjenek mozogni a töltések.
Az elektromos mező változása csak késleltetéssel jut el a megfigyelőhöz. (Retardált potenciál.)
Na de a feltételezett mágneses mező változás is csak késleltetéssel tud eljutni a megfigyelőhöz.
A relativitás egy téveszme, már Michelson is megmondta. Eötvös Loránd sem hitt benne.
"Nem mindegy, hogy a megfigyelő mozog, vagy pedig a töltések mozognak?"
A relativitás elmélete szerint mindegy, hogy melyik mozog, de ez eleve értelmetlen, mert a relativitáselmélet szerint nincs is olyan, hogy a töltés mozog, mert valóságos (abszolút) mozgás a relativisták szerint nincs.
A relativista szemléletet azonban a tapasztalat egyértelműen cáfolja.
Mozgó töltés mágneses mezőt generál. Az álló meg nem. Ha nem létezik valóságos mozgás, akkor mitől függ, hogy van mágneses mező, vagy nincs? Attól, hogy honnan nézem? Ez értelmetlen, mert a mágneses mező létezése egyértelműen kimutatható.
Például a Földdel együtt mozgó töltésnek nincs mágneses mezeje, a Földhöz képest mozgó töltésnek pedig van. Tökmindegy, hogy honnan nézed.
Ezt a kérdést a relativista fizika nem képes értelmesen kezelni, csak mismásolás van.
"Igen, Eddington mérése a rossz időjárás miatt nem volt hiteles."
Nem csak erről volt szó. Mielőtt az ellenőrző méréseket elvégezték volna, Eddington bejelentette az újságírók előtt, hogy a mérés Einsteint igazolja. Mérési eredmény sem volt, és az összehasonlító mérés sem állt rendelkezésre. Szándékos csalás volt. Többen leírták már, pl. Székely László.
Vajon miért volt szüksége Einsteinnek, hogy csalással szerezzen hírnevet magának?
"Későbbi napfogyatkozások alkalmával viszont pontosabb mérésekkel igazolták Einstein tételét."
Ez nem igaz. Sohasem igazolták. Minél pontosabbak lettek a mérések, annál távolabb kerültek Einstein előrejelzésétől. Nézz utána. A Fizikai szemlében megtalálod a mérések eredményeit.
Einsteinnek a fényelhajlásra vonatkozó képlete tök rossz. Egyszerűen beszorozta 2-vel Newton hibás képletét.
Köszönöm. Igen, Eddington mérése a rossz időjárás miatt nem volt hiteles. Későbbi napfogyatkozások alkalmával viszont pontosabb mérésekkel igazolták Einstein tételét.
"A téma elején még ott tartottál, hogy a rádióhullámnak és a látható fénynek semmi köze egymáshoz."
Már megint hazudgálsz. Ezt egy 10 éves gyerek is tudja, hogy mindkettő EM hullám. De azt is, hogy teljesen más a fény és a rádióhullám forrása. A fényt az atomok keltik, a rádióhullámot meg egy rezgőkör. Ezen kívül az áthatoló képességük is különbözik. A fény nem megy át a falon, a rádióhullám meg átmegy.
De minek is magyarázom ezt egy laposföldesnek. Aki még kendósnak is hazudja magát.
