Egyébként Te azt honnan vetted, hogy Ráháb az ősanyja volt Jézus Krisztusnak?
Nem a moábita Ruth-tal kevered össze véletlenül, aki jövevényként jött Izrael földjére, majd Boáznak, Dávid király nagyapjának asszonya lett?
A moábiták viszont nem kánaániták , hanem - az edomitákhoz és az ammonitákhoz hasoonlóan - az izraelitákhoz nyelvileg és kulturálisan is igen közel álló északnyugati szemiták.
Moáb törzsi királysága Júdától keletre terült el, nagyjából az izraelita királysággal egy időben vagy valamivel később alapították.
Többször is háborúba keveredtek Izraellel, később Moáb királyságát a korabeli nagyhatalmak számolták fel.
Igen ez érdekes téma!Majd utána nézek mert ez egy eléggé érdekes téma ugyanis nem mindenkit vittek a harcba.Például konkrét tudom,hogy azokat nem vitték akik friss házasok voltak és azokat sem akik rettektek a harcoktól.De még utánna nézek!:)
És,hogy hány fő volt az Ízraelita táborban?Ennek is pontosan utánna nézek!:)
Izrael népe között lehettek jövevények de akinek ez volt a választása és férfi volt annak át kellet esnie a körülmetélkedés kötelező "formaságán".A nőknek is nagyon szigorú szabályokat kellet követnie.Minden akkori nép tudta,hogy ízrel népe nincs egyedül.Sok áldásban részesültek mindaddig amíg engedelmeskedtek istennek.Erről is szól a Biblia ószövetség része.De javíts ki,hogy ha tévednék....:)És remélem elnézitek nekem,hogy olyan dolgokról beszélek ami már szóba jött a topicon de belefájdult a szemem,nem tudtam visszaolvasni.
Minden esetre érdekes volt olvasni azt a kis beszámolót ami igazolta Józsué történetének egyik részletének történelmi hitelességét.Arra gondoltam,hogy keresek még ilyen történelmi bizonyítékot mert mostmár kíváncsivá tettetek.Valóban történelmileg hiteles a Biblia?Mennyire?
Megkérdezném viszont,hogy maradhatok Józsuénál vagy adtok más témát?:)
"A dolognak néhány száz, legfeljebb néhány ezer halottja lehetett. "
Tekintve, hogy a korabeli közel-keleti, főleg szemita hadviselési módszerek rendkívül véresek és irgalmatlanok voltak (vesd össze: asszírok), én inkább a több ezerre szavazok.
"Mekkora erő állhatott az ízraelita nép mögött?:)"
Újabban sok kutató felveti, hogy a Mózes negyedik könyvében, a Számok könyvében (lat. Numeri) sokszor szereplő óhéber 'elef' kifejezést helyesen nem az 'ezer' tőszámnévvel kellene fordítani, hanem tkp. 'nagycsaládnak' vagy 'nemzetségnek'.
Azt is felvetik, hogy katonai jelentése is volt a szónak, az egy nagycsalád által kiállított harcosok csoportja.
Ez alapján az izraelita honfoglalók lélekszáma is a hatszázezer felnőtt férfiről rögtön hatszáz nagycsaládra csökkenne, ami a modern történelmi és régészeti kutatások tükrében elfogadhatóbb, kezelhetőbb adatnak tűnik.
Bár nekem nincs adatom arra vonatkozóan, hogy egy korabeli szemita nagycsalád hány férfit tudott harcba küldeni, de ha - feltételesen- 20-25 férfival számolsz, akkor az jön ki, hogy Józsué népe kb. 12-15 ezer harcost számlálhatott.
A korabeli katonai viszonyok között ez is épp elég félelmetes ármádia lehetett...
"Maj amikor ízrael népéhez csatlakozott az a nagy kiváltság érte,hogy ősanyja lehetett Jézus Krisztusnak.Azért ez elég elgondolkodtató..:)"
szerintem leginkább azt fejezi ki, hogy azokat a kánaánitákat, akik hajlandóak voltak az együttműködésre, nem irtották ki, sőt lehetőséget adtak nekik, hogy beolvadjanak az izraeliták közé.
A későbbi Galilea népessége - ahonnan az Úr Jézus is származott - egyébként sem volt tiszta izraelita népesség, erről is már írtunk a topikban.
"Mekkora erő állhatott az ízraelita nép mögött?:)"
Mármint hogy gondolod?
Lélekszámban, katonai erőben vagy netán arra gondolsz, hogy az ÚR támogatását élvezték? :-)))
Ez az egyik történet a Bibliából ami nagy hatással volt rám.Ráháb megmentette a kémek életet.Cserébe azt kérte,hogy emlékezzenek meg erről a cselekedetéről Józsué és Káleb.A vörös kötelet kitette az ablakába és az a torony ahol ő lakott bizony megmaradt?Minek köszönhette az életét?
Maj amikor ízrael népéhez csatlakozott az a nagy kiváltság érte,hogy ősanyja lehetett Jézus Krisztusnak.Azért ez elég elgondolkodtató..:)Mekkora erő állhatott az ízraelita nép mögött?:)
"Jerikó eleste olyan esemény volt, mely nem csak a kortárs kánaániták tudatában hagyott nyomot hanem a város romjain is. Ezek a romok szolgáltatják a legerősebb bizonyítékokat a kivonulásról és Kánaán elfoglalásáról. John Garstang professzor kiterjedt ásatásai 1930 és 1936 között feltárták a városfalakat, melyeket természetfölötti erők pusztítottak el Józsué idejében. Garstang arra az eredményre jutott, hogy a várost Józsué korában kettős fal vette körül, és mindkét fal leomlott annak a dombnak lejtőjére, melyen Jerikó épült. Garstang az eseményt földrengésnek tulajdonította, ami igazolja, hogy a várost Józsué korában nem rohammal vették be, hanem isteni beavatkozás pusztította el. Azt is megállapította, hogy a várost olyan sűrűn lakták, hogy falának tetején magánházak is álltak. Gerendákat fektettek le a két fal között, és ezekre építettek. Palesztina egyetlen más feltárt városában sem találták nyomát annak, hogy a városfal tetején házak épültek volna. Ráhábról, aki a kémeket háza ablakából eresztette le, említi a Biblia, hogy "az ő háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott" (Józsué 2,15). Ez a tény a Biblia írójának számára is egészen rendkívüli volt, mert sohasem látott a város falán épített házakat, és ezért olvasóinak is elmagyarázta, akik egyébként nem érthették volna, hogyan bocsáthatta alá a kémeket Ráháb egy ablakon keresztül úgy, hogy azok ugyanakkor a városfalakon kívülre jutottak. Garstang ásatásai azt is igazolták, hogy szándékosan, tervszerű előkészületek után gyújtották fel a várost, és a pusztító tüzet még táplálták is. ’ ’A szokatlanul vastag hamuréteg és a roppant hőség nyomai azt a benyomást keltik, hogy a tüzet előkészítették és tüzelőanyaggal még jobban felszították. A hamu között elszenesedett nád és fa nyomait találtuk, és bár tény, hogy ugyanilyen anyagot használtak a helybeliek tetőfedésre, de itt az arra a célra szükséges mennyiség tízszeresét találtuk. Bőségesen találtunk ilyen nyomokat a házakon kívül és belül is. Ugyanez a helyzet a városfalak közötti területen, ahol az elégett anyag magassága néhol a másfél métert is eléri. A fő fal belső oldalán a feltárás után évekig tisztán látszottak a tűzvész nyomai. A jelek szerint tehát Jerikót a megfelelő előkészületek után felégették. A tények azt mutatják, hogy tűzáldozatnak szánták, pontosan úgy, ahogy Józsué könyve megörökítette: ’A várost pedig megégették tűzzel, és mindazt, ami benne volt’ (Józsué 6,24) Jerikó lakosságát mindennapi tevékenységük közben érte a pusztulás Ez világosan látszik a lerombolt házakban talált háztartási eszközök tömegéből, amelyekben elszenesedve ugyan, de minden tévedést kizáróan ott maradtak az utolsó étkezés nyomai. A család élelmiszerkészletét képező datolyát, árpát, zabot, olajbogyót, hagymát és borsot találtak a kenyéren kívül, és nagy mennyiségű kelt tésztát, amit a másnapi sütéshez készítettek elő. Mindez mutatja, milyen váratlanul érte a katasztrófa Jerikó lakosságát, és milyen hitelesen ög a város pusztulását a Biblia. Mindez 3400 évvel ezelőtt történt."
Szerintem a Jozsué-féle honfoglalásnak nem azért nincsenek régészeti bizonyítékai, mert ne történt volna meg, hanem mert sokkal békésebb volt, mint azt a Biblia utólag leírja. Vszleg egy néhány ezer fős nomád sereg lerohant pár jelentős kánaánita várost és lemészárolta az ottani elit be nem hódoló részét. A dolognak néhány száz, legfeljebb néhány ezer halottja lehetett. Aztán - mivel ez a hadjárat lett az új elit legitimációs bázisa - utólag honfoglalássá kellett átminősíteni, hosszú ostromokkal kiirtott kánaánitákkal.
A Bibliában, Józsué könyvében leírt izraelita "honfoglalásnak" (én jobban szeretem a hódítás kifejezést) egyenlőre kevés konkrét történelmi és régészeti bizonyítéka van, ez persze nem ok arra, hogy azt állítsuk, hogy a valóságban nem történt meg.
Írd be a gyorskeresőbe a Józsué szót, indítsd el a keresést és a topik összes eddigi olyan hozzászólását kidobja, amely tartalmazza a Józsué szót.
Szerintem érdemes elolvasni őket, utána indíthatjuk az eszmecserét:-)
Az etil vagy itil török nyelveken folyót jelentett. Innen jön az Etelköz szavunk is, ami a Szeret, a Prut és a Dnyeszter folyók által vidékét jelentette. Ha az Etil-t nagy E-vel látod leírva, az a Volgát jelentette, ahol a IV-től a XIII. sz-ig török népek éltek.
Korábban jó néhány hozzászólás foglalkozott a pátriarkák, az Exodus és a Józsué-féle hódítás időszakával, de foglalkoztunk már a királyok és a kettős királyság (Juda - Izrael) korával is.
Kérdezz bátran, de nem biztos, hogy válaszolni is tudunk:-)
Sziasztok!Én még itt nagyon új vagyok de meg szeretném kérdezni,-mivel belefájdulna a szemem is és a fejem is ha vissza kéne olvasnom-hogy túl vagytok már a Krisztus elötti időszakon?Amikor még a zsidőkat izraelitáknak hívták?Tudom,hogy a mostani témától ikcsit eltér a kérdésem,de...........:)Bárki válaszol köszönöm.:)
Kétségtelenül hibás szemlélet volt azokban a napokban.
Emlékezzünk a ritkán emlegetett Linder Bélára, akinek az édesapja volt zsidó. Ő sajnos nem éppen piros betűkkel írta be a nevét történelmünkbe...
Windischgrätz Lajos herceg szerint „egyike volt az elhunyt Ferenc Ferdinánd trónörökös régebbi bizalmas híveinek, s miután a királyi herceget meggyilkolták, Lindert …kitették a vezérkarból…”Ezért feltételezhető, hogy Linder Béla ezredes mellőzöttségéből kifolyólag kereste a kapcsolatot a változást sürgető elégedetlen elemekkel. Az őszirózsás forradalom idején személyes kapcsolatainak köszönhetően váratlanul felívelt politikai karrierje: vezérkari ezredesből, pártonkívüliként, 1918. október 31-én hirtelen hadügyminiszter lett. November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek a frissiben megalakult ún. népkormányra. Ekkor hangzottak el a vörös nyakkendőt viselő, egyesek szerint ittas Linder híres-hírhedt mondatai.
Ma már vitán felül áll, mekkorát hibázott Linder, és nemkülönben az "elvtársak", amikor a válságos helyzetben a KuK-hadsereg ütőképes maradványait leszerelték és a pacifista lózungokat szajkózták...
Igen, érdekes módon a középkorban már a kapitalista beruházások csíráit lehet felfedezni, mert sokszor "magántőkéből" épültek, s ha kimerült a keretösszeg, vagy visszalépett/elszegényedett a befektető/szponzor, akkor ezek az építkezések kifulladtak. Míg az ókorban ezek inkább központi jellegű beruházások voltak, azaz pénz nem számított annyira, a'la komcsi vízlépcsők. Röhejes, hogy pl. Zrínyi a saját jövedelméből bővítette az a Szigetvárt, amely az egész országot védte, ez valahogy agyrém.
On: Szovjet kutatók állítólag megtalálták a kazár fővárost.. Illetve találtak valamit. Legalábis amit eddig írtak, abból ítélve halászfalu is lehet.. :) Egyébként zsidó múzeumok szponzorálták az ásatást. Úgy látszik, űk sem tudják, miért tértek át a kazárok zsidó hitre.
Paul Johnson a Zsidók történetében 6 (!!!) milliós zsidó diaszpóráról ír. Amúgy kilenc11 10% körüli számára én is emlékezni vélek, de gőzöm sincs honnan.
Messze nem csak a pénz mozgott, főleg a középkorban. Egy falak közé beszorított városban kosztot-kvártélyt kellett adni a munkásoknak, helyben kellett biztosítani az emberanyagot a kőfejtéshez és a szállításhoz, főleg, amikor az egyszeri, statikai szempontból nélkülözhetetlen munkálatokat végezték. Ha nem feszült meg az egész város és nem ment rá még a pantallójuk is, nem juthattak semmire, a champagne-i vásárövezetben vagy a kőgazdag Burgundiában nem véletlenül épültek kisebb katedrálisok.
St. Denis kivétel, mert Párizs közelsége miatt a a koronázási hellyé vált.
A lényeget illetően viszont úgy gondolom, hogy kb. annyi szerepe volt az adott városnak, mint amikor Veszprém és Fehérvár versenyez, hogy merre kanyarodjon az új autópálya. Mindent megmozgtnak, mindent hozzáadnak, de az autópálya attól még a központi költségvetésből, tízmillió adószedő pénzéből épül fel.
Nem pontosan; példa okán ott van Amiens és Beauvais esete, akik azon versengtek, melyikük tudja magasabbra húzni a boltozatot. Chartres építtetője, Geoffrey a Szentföldtől kezdve egész a környékbeli ácsokig kalapozott; presztízsberuházásoknál, mint pl. St. Denis-nél előfordult, hogy villámidő (uszkve harminc-negyven év..) alatt felépült a templom...
Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez; VI. közl., in: Tört. Tár 1881, 23.