Azért nekem az is tetszett, amikor nagy fáradsággal kigyűjtöttem azokat az újszövetségi helyeket, ahol az ojnosz szerepel a görög szövegben. és csak annyit kértem Tafkótól, hogy mondja meg, hol kell mustot érteni rajta és hol bort. Erre egy szóval válaszolt: "Szőlőlé..."
Vagy inkább linket arra a bibliahu-s cikkre, amely mellesleg nem tesz mást, mint bővebb szövegben bizonyítás nélkül megismétli az itt éppen szétcincált állítást.
Nagyon helyesen.Egy apokrif történet szerint két ember kerül halála után Szent Péter elé, az egyik egy részeges teherautósofőr, a másik meg egy pap, és bizony nagy meglepetésükre a részeges sofőr is a mennybe kerül.
Amiko reklamál a pap, Szent Péter megindokolja, hogy amíg ő prédikált, az emberek aludtak, de amíg a részeg sofőr száguldozott azutcán, mindenki imádkozott. A részegség is lehet erény, és hasznos.
Remegek az izgalomtól, mert nem tudom eldönteni, hogy erre Tafkótól mosolygó szmájlit, kacsintó szmájlit, kérdőjelet vagy egy háromszavas idézetet fogsz-e válaszként kapni.
No erre még felelek; nem az igénytelen, etikátlan és értetlen Tafkó Birgut kedvéért, aki többszöri kérésem ellenére érdemben semmiben nem válaszolt nekem, hanem a későbbi olvasó kedvéért, aki megérdemli, hogy a hozzám, írásaimhoz kapcsolódó szálaknak láthatóan végük legyen.
"Mi alapján jelenti ki bármelyik görög szótár, hogy a methuszkei jelenthet ezt is, azt is, amazt is, de az oinos esetében csakis megrészegedést jelenthet...?"
Egyszerű: a szótárak megadnak egy rakás jelentést, melyek közül némelyek általánosak, mások nem annyira általánosak. Általánosítani és bizonytalan jelentésű szöveghelyekbe beleolvasni először az első jelentést szokás, csak aztán a másodikat, és így tovább. Vagyis ahol nem tudni, melyiket jelenti a szó, ott a bizonyítás terhe inkább arra a félre nehezedik, aki a második stb. jelentést erőlteti. Főleg úgy, ha a második jelentés sokkal ritkább, mint az első. Itt pedig ez a helyzet.
A "jót eszik-iszik" mint Tafkó Birgut által önkényesen kiemelt és leipiapacsolt jelentés (valójában pedig körme szakadtáig ásott kibúvó) Kapitánffynál a második számot kapta, tehát gyakoriságra nézve a kevésbé általános jelentés. Ezt egyébként a szócsalád többi felsorolt tagja is igazolja:
methü = szeszes ital, bor, sör
methümnaiosz = a részegség istene
methüszisz = részegség
methüszma = mámorító ital
methüszokottabosz = a kottabos-játék közben lerészegedő
methüszosz = részeg
methüsztikosz = részegségre hajlamos, könnyen megrészegítő
Kapitánffyból elfelejtettem kimásolni a "methüó" ige jelentéseit: részeg (állapotban van), illetve ázott, nedves.
De nekünk most ott van támpontnak az "oinosz" szó, amely alapjelentésben igenis bor. (Aki ezt tagadja, annak kell ellenbizonyítást adnia.) A bor jelentésmezejébe beleesik a lerészegedés, míg a lakmározás ettől távolabb esik. (Nem is beszélve arról, hogy a "lakmározás" és az "jót evés-ivás" a józan ész és a kultúrtörténet tanúsága szerint is nagy valószínűséggel magában foglalja a szeszes italok fogyasztását. Aki ezt kapásból elutasítja ebben a kánai esetben, annak kell ellenbizonyítást adnia.) A két szó ("oinon" és "methüszthószin") ráadásul egy mondatban foglal helyet, és erős a valószínűsége, hogy a násznagy ok-okozati összefüggést állított fel közöttük. (Aki ezt tagadja, annak a jelentésmezők távolságára való tekintettel ellenbizonyítással kell előállnia.)
Tehát azon kívül, hogy a megrészegedés mint jelentés túlnyomó többségben van a görögben, még ott van mellette egy arra utaló szó is, hogy csakugyan ez a jelentés érvényes most. Aki tehát azt az értelmezést akarja elsütni az eddig felhozott nyelvi, szokásbeli és logikai érvek ellenében, hogy "minden ember először a jó mustot adja fel, s mikor már jóllaktak, akkor hozza elő az alábbvaló mustot," annak ezt nagyon erős érvekkel kell igazolnia a fenti érvekhez kapcsolódóan. Nem elég neki abba a két, össze sem fércelt szalmaszálba csimpaszkodnia, hogy "valahol valamelyik görög szerző használta a "methüszkó" szót a lakmározásra, és az "oinosz" olykor jelenthet mustot is," hanem összefüggő érvekkel kell kimutatnia, hogy az ő értelmezése a valószínűbb.
Persze vannak olyanok is, akiknél az ilyen szalmaszálakon csüngő állítások jelentik az üdvösségre szolgáló hitrendszer gerincét, s az ilyenektől nem várhatjuk el, hogy egy tapodtat is engedjenek egy ilyen mellékes kérdésben, hiszen azzal teológiai létalapjukat veszítenék el, és jó ideig nem lennének képesek az emberek elé állni. De elég legyen itt azt kimutatnom, hogy ők életszerűtlen magyarázatukkal és bizonyítási képtelenségükkel intellektuálisan is elásták magukat.
Ez mind nagyon szép. De akkor is: Hol van megírva?? Már úgy értem, hogy a te hagyományaidat leszámítva. Ne feledd, hogy a Kánai mennyegző idején még nem volt Szentlélek, sem megváltás, sem újászületés. Akkor még ószövetség volt.
Elismerem, hogy moralizálásban bajnok vagy. De nekem az smafu. Tudod: Sola scriptura.
Ezt pedig ki írja? Pál mindössze szembeállítja a kettőt. De a részegséget nem említi bűnnek. Az előbb beidézett ige is mindössze az óember cselekedetének minősíti, mint hiábavaló dolog (pogányok akarata). No de hogy bűn lenne? Ez csak a tafkoista bibliában lehet.
Elképesztő, amit művelsz. Neked nincs is szívedbe semmi sem beleírva, csak a holt betűkhöz ragaszkodsz...?
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban...
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
Na ez is egy érdekes gondolat egyébként. Pál azt mondja az Isten nem személyválagató, akkor kérdem én csendesen, engem miért nem töltött be már embrió koromban Szentlélek, Keresztelő Jánost meg igen? Nem értem én ezt semmiképp. Én sem innék bort, ha betöltött volna a Szentlkélek, de engem nem töltött be, így én helyette kénytelen vagyok bort és részegítő italokat inni.
Hol említi Isten Igéje azt, hogy a részegség bűn? Egyszerűbben: Mi volt a részegségért bemutatandó áldozat tarifája a Törvényben? Illetve milyen büntetés járt a részegség bűnéért?
Ez öngól volt. Hiszen ezzel azt mondod, hogy most már itt van a Földön a Szentlélek, tehát Rád már érvényes - nem mintha a kánai menyegzőn résztvevőkre nem lett volna érvényes, hiszen Pál nem azt mondja, hogy csak azért ne legyetek részegek, mert már itt van a Szentlélek, bezzeg 50 évvel ezelőtt mégmegrészegedhettetek volna bortól, dehát most már pech, itt a Szentlélek. Ráadásul:
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
Ki volt az a tévedhetetlen, s csalatkozhatatlan, aki kimondta azt a szabályt - s egyáltalán mi alapján merészelte -, hogy a methuskhei, ha oinos szó szerepel mellette, csak és kizárólag megrészegedést jelenthet...?
