A férfigyűlölők minden megnyilvánulásából árad a szexizmus, a női elkövetők mentegetése, a férfiak hibáztatása, a fárfi áldozatok letagadása, az alterverzum és a diszkrimináció propagálása.
Ezzel szemben a normális emberek a tárgyszerűséghez és a jogegyenlőséghez való ragaszkodásukkal 'agyalják' a fentemlítetteket, illetve hüledeznek egyes megnyilvánulásaikon.
A számaidból amire van rálátásom, az mind téves volt, úgyhogy nem láttam érdemesnek foglalkozni vele.
Hosszú mese, de ez megint egyfajta nőmentegetés. Most ennyi erővel a nője fejét bucira verő ffit is mentegethetnéd, kituggya, annak milyen előzménye volt, valahogy ffi esetében nemszámít. Nőnél meg mindig vmi kibúvót keresnek, hogyugyan miért is nem a saját hibája, ha elkövet vmit.
ez az úri/úrhölgyi társaságot ez nem nagyon izgatja...
kemény ilyenbe belegondolni...
nem tudom mit csinálnának, hogy éreznének, amikor mondjuk egy 4 cm-es miniatűr lábat (comb, térd, lábszár, boka lábfej és ujjak) kéne trancsírozniuk mintavétel céljából... mert hát nem ártana kideríteni, hogy a bántalmazás során erőszakba fogant gyermek apja ki is ( a rokonok és ismerősök közül)... nekem kellett ilyet csinálni... hidd el nem a jelszavak jutottak eszembe...
hát kicsit máshogy tűnik nekem... a "férfigyűlölők" és a "hímsoviniszták" agyalják egymást, visszaolvasva sok száz hozzászólást nem sok hozzáértő, értelmes vitaindító, párbeszédre alapot adó hozzászólást olvastam
adok kapok megy
hogy miért írtam, mert valaki feldobott egy kérdést, egy magas labdát, hogy finom legyek...
"Miért nem a nő mondja el MAGÁTÓL a társának, hogy gyereket vár? Miért nem megy el a nő MAGÁTÓL orvoshoz, esetleg a társat bevonva, vele együtt?
Lássuk, fenti kettőt hogyan vezeted le, mint a férfi hibáját!"
senki sem reagált rá semmit, holott vitaindítónak jó lehetett volna... a benne szereplő problémakört, számokat (amik szerintem brutálisak) senki nem kifogásolta...
csak odabactam 3 minuszt... szerintem nem jutottak el oda, hogy a környezetükbe hány nő/férfi/gyermek él és statisztikailag mit is jelentenek a számok...
és ha elgondolkodtak, akkor a "minálunk ilyen nincsent" sem gondolták tovább (egyrészt ki tudja mi van a sötétben) másrészt ha náluk nincs akkor máshol még több van...
stb.
jófajta ideológia megoldás a nagy minuszolás, bárminemű tényeken alapuló cáfolat / reflexió helyett...
Jól látod, a férfigyűlölők és a normális emberek között folyik a harc azért, hogy egy alternatív valóság épüljön be a köztudatba, vagy a tényleges valóság.
Jó, csakugye, a végeredmény mindnél ugyanaz: halál, v nyócnapon túlgyógyuló sérülések. Ésmost mivel is jobb az, h vkit az uccán ver össze mondjuk a féltékeny opponens, mint az, h vkinek a féltékeny férje veri bucira a fejét? Tehát az én nézőpontom szerint elsősorban a 'végeredmény' azaz, a sérülés súlyossága kéne, h a mérvadó legyen, a sértett-elkövető viszonya pedig másodlagos szempont. (Az indítékot enyhítő/súlyosbító körülményként most is figyelembe veszik, tehát nem mindegy, h mondjuk vkit előre eltervelten késelsz meg, v épp ő támadott meg, és te védted magad) Az meg egyébként is hülyeség, h a családon belüli perpatvar legyen a súlyosabb. Most veszekedések még a legjobb házasságban is előfordulhatnak, ha ennek nem eredménye lerúgott állkapca, v másikba álmában belevágott kés, akkor a kisebb balhékhoz ponthogy a kívülállóknak szvsz semmi köze.
Egyelőre a kollégád által linkelt cikkben ezt olvastam pl:
Gardner azt mondta, a fiúk hazudnak, mert az anyjuk kimosta az agyukat, és „fenyegetésterápiát” javasolt. Ez abból állt, hogy a gyerekeknek megmondták, hogy tisztelettudónak és kötelességtudónak kell lenniük, ha az apjukhoz mennek, mert ha nem teszik, az anyjuk börtönbe kerül.
Nem sokkal később a legnagyobb gyermek, a 16 éves Nathan Grieco felakasztotta magát hálószobájában.
Hátrahagyott naplójában az állt, hogy élete véget nem érő tortúrává vált.
Tudod, az a helyzet, hha az ember szereti a gyerekét, nem jutnak eszébe ilyenek, h "fenyegetésterápia"...
És mégha el is idegenítik tőlem a gyerekem, akkor sem megyek oda, és mondom azt neki, h tessék engem szeretni, mert különben az anyádat/apádat börtönbe juttatom... Ez őrültség! Pszichiátriai eset!
Mi más lenne az, amikor a nő pl. kispárnával megfojtotta a csecsemőt, vagy bedobta a wc-be, vagy a másik eset, mikor addig rázta, amíg sírt...? És sorolhatnám még a szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb minősített eseteket. :(((((
Ez nem együttműködés, hanem háború. És úgy látom, h nem a nőszervezetek voltak az agresszorok...
És végülis nem lehet igazságot tenni. Ilyen esetekre pl, ha én bíró lennék, a család összes tagját kötelezném a testkamera viselésére 24ben...
Amúgy hogy gondolod? Ha pl. megveri az anyukát az apuka a gyerek előtt, és a kölyök az anyánál marad, akkor szerinted az anyuka hogyan foglaljon állást az agresszióval, durvasággal kapcsolatban gyermeknevelési szempontból?
A csjt nem a nőknek kedvez, hanem annak a félnek, akinek jobb (zsiványabb) ügyvédje van. Vice versa megvan a másik fél ellehetetlenítése. Tehát vmi az eljárásjogban lehet, valami ott hibázhat. Ezért lenne nagyon fontos, h a mai világ technikai fejlettségéhez igazítsák a bizonyítékok elfogadását, és ne a bírón múljon annak esetlegessége. Nagyon sokat tudna lendíteni az ügyek tisztázásában.
Az is OK, h az erőszak ellen nemtől, és mindentől függetlenül kell küzdeni. De lássuk be, h az erőszaknak különféle válfajai vannak, amik megkívánják a szakosodást. Nem ugyanazon okból történik egy csecsemőgyilkosság, mint ha halálra fojtogatja vki a feleségét, mert az nem megfelelő hőmérsékleten tálalta fel az ételt, vagy, ha tökönszúrja vki a férjét, mert az kurvázott... Ezekben a példákban egyetlen egy ponton van egyezés, és az az, h családon belül követik el őket, de mindegyik más és más pszichológiát igényel.
Micsoda ötlet!
Hogy a zsidók erre miért nem gondoltak annak idején? Csak együtt kellett volna működniük a náci szervezetekkel, és akkor közösen sokkal jobb törvényeket hozhattak volna...
