Kedves Matyooo ! Többször végighallgatva a felvételt, - nem akarom összeválogatni azokat a dicsérő szavakat melyek gondolataimban forognak- egyszerűen : számomra zseniális ! Nagyon magas zenei szinvonal, úgy a számokban hallható ötletekkel, mint a zenészek hangszeres tudása !
Azt kívánom, hogy legyetek minnél ismertebbek külföldön. Küldjétek el minden Jazzfesztiválra az anyagot, pedálozzatok fáradhatatlanul a szervező irodáknál !
Ezt a szenvedélyes orgonálást hiányolom a legtöbb előadóból. Rockereknél még néhol fel lehetett fedezni a múltban. Ma divat, kúúúl a finomkodás, ami elmegy ugyan, szép, de nagyon könnyű elfelejteni.
Szóval néha mint állat, bele kell tenyerelni a billentyűk közé! Aki nagy, attól lett nagy.
Szép megoldás az eredetivel egyező formájú, de átlátszó, polikarbonát kottatartó.
Tegnap belebotlottam egy eddig általam nem ismert előadóba. Zseniális a fazon. Mindkét lemezén minden szám csúcs. A mellékelt szám inkább a futtott még kategória a többihez képest. A Hey Jude-nak van egy rossz, rövidített változata a Youtube-on, de eredeti 8 percben lehengerlő.
szerintem is felesleges a pneumatikus lejátszás amikor abban az időben is léteztek kíváló humanoid vezérlők
Viszont a perforált tekercs jobban megõrizte a humanoid controllerek játékát, mint az akkori hangfelvételi technika. A nemrég megjelent Liszt - Chopin könyv melléklete egy CD, amin az 1900-as évek legelejérõl megmaradt, most átjátszott gépzongorás felvételek is vannak. Tökéletesen visszaadják a korabeli játékot, teljesen zajmentesen...
HAMMOND BA típus. Mint a gépzongorák esetében, itt is egy önműködően játszó hangszerről van szó. Középen a nagy nyílásba kellett behelyezni a lukkártyát=kottát. A lyukkártya-szalag vezérelte a pneumatikát, ami lökdöste a billentyűket. Ez igen látványos.
A kártyaolvasó (nem SD!!! :-) és a légvezetékek fönt extra helyetigényeltek, ezért nőtt meg annyira a felső része.
Lent meg van egy furcsa szekrénye, az a fújtató doboza. Mivel egy teljes értékű B orgonaként is kellett működnie, ezért a léxekrényt nem helyezhették a pedálokra, csak elé, ami a mélységét is megnövelte.
Így jött létre az egyik legtestesebb Hammond B típus. Túl nagy sikere nem lett. Mindössze 1938-ban gyártották és kb. 200 darabot.
(szerintem is felesleges a pneumatikus lejátszás amikor abban az időben is léteztek kíváló humanoid vezérlők)
Az extra feltét a B-n, középen az adagoló nyílással és szalagtovábbítóval, majd a sebességszabályozóval.
Dögcédulája, a vastag billentyűemelő mechanizmusa és a légcsövek minden billentyűhöz.
A fújtatatókerék, a 4db fújtató. És ennek is megvolt az extra, kissé elhangolt kórusgenerátora.
Olyan Hammond-ot mint ami a képen van még nem láttam sehol. Gondolom az a magasítás csak dísz a tetején. Abban nincs semmi. Bár kitudja... Elég jól elkérték az árát már akkoriban is.
Pont ezt a felvételt szerettem volna belinkelni, de hirtelen nem találtam.
Egyszer kipróbáltam egy ilyesmi dögöt. Talán valamivel újabb volt, de nagy, hárommanuálos, kétlábú és fehér. Meg kihúzható fiókban nyolc drawbar. Meg két nagy fehér aktívbox.
A hangja? Mint egy PSR-nek. (vagy milyen?) Baloldalt.
