Nem tartozik szorosan az eszmefuttatáshoz, de (azt olvastam valahol, hogy) a XX. sz.-i USA-beli felhőkarcoló-építkezéseknél előszeretettel használtak indiánokat. Tériszony, szél, hideg nem fájt nekik. Vagy fájt, szó nélkül tűrték.
Ez egy hamis toposz. Az elborzasztó, életveszélyes munka elvégzésére csak a legkiszolgáltatottabb rétegekben találtak hajlandóságot (kényszert). Egy szó sem igaz a tériszony hiányáról meg effélékről."
A zseni mivoltát egy pillanatig sem vontam kétségbe, azért is linkeltem be az oldalát, amit ebből az alkalomból találtam meg, hogy ne csak a fotót, a szerzőt is lássuk.
A magasságot bíró indiánokról meg olvastam valahol, réges-régen, talán Élet és Tudományban.
De valami trükkje volt, hogy úgy nézzen ki, mintha a mélység fölött lennének, szabadon, de az csak a megfelelő nézőpont kiválasztása miatt látszik úgy. Lehet hogy rosszul emlékszem.
Hihetetlen. Sok háttérben álló épületet újabbnak gondoltam ennél. Valahogy az az érzésem hogy New York is mint Budapest a harmincas-negyvenes évek fordulóján lehetett a lexebb.
Ifjúkori élményem, hogy egyszer a spanyol tengerparton szedtünk kagylót. Bedobáltuk a lábosba, só, bors, fűszerek, alágyújtottunk, és a végeredmény valami fantasztikusan abszurd, felfújatlan luftballon élmény lett. Tömör gumi, bár az ízesítettebb fajtából. Fogalmam sincs, mi volt a hiba, de a belga vendéglők jobban csinálják.
A kagyló nekem sem vágyam, de a leszopogatható részt azért szereti az ember, mert a csont melletti, csonthoz közeli rész a legízletesebb, amiért érdemes kézbe venni egy-egy, amúgy kevesebb hússal rendelkező csontot.
Most eszembejutott a levesben főtt velőscsont, amiből a velőt a friss pirítósra tettük, azon melegében, még a leves előtt. Nyamm
A rákkal egyetértek! A sós tengeri és az édesebb édesvizi egyaránt nagyon finom sonkajellegű megfőzve. 25 éve még Pilisszentkereszten a patakból szedtünk egy fazéknyit a kövek alól. Egyszál bele a faroktekeréssel ki, megfőzve babéros-cotromos vízben, nagyon finom volt.
Csigát nem tudtam eddig mást kóstolni mint sűrű gumit. Lehet hogy 10× csak pechem volt, de megértem.
A fekete kagyló esetében viszont legyőztem viszolygásomat az Adrián. Kibontva, hogy is mondjam...? :-) Olyan sós orrváladék szerű anyag, de finom volt. Az étteremben drága, de másnap hajnalban a helyi halásztól negyedáron vettünk. Úgy magában, élve, nyersen. Vagy 2-3× alaposan belakmároztunk belőle.
Esetleg talán érdemes adni egy esélyt neki. Ok, nem létkérdés.
Csak még a kézzelevéshez: vajaskenyér, fagyi esetében? :-)
