Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Bár ingyenesnek írja, a linken meg kell adni egy kuponkódot (a Beszélgetések alatt adja meg), amivel regisztráció után 20% kedvezményt ad az 1490 Ft-os árból. Én még csak a regisztrációig jutottam el...
Nekem könnyebb dolgom volt, már láttam a moziban így jobban odafigyelhettem a részletekre.
Visszagondolva, enyhe kételyeim vannak arról, hogy a futbalcsapatban, mi ráadásul koedukált volt, szerepelt-e egyáltalán tizenegy játékos! Efelől az ellenfél esetében sem vagyok biztos.
Azt hiszem, módosítom véleményemet :) olyan részeket említesz, amire én is felkaptam a fejem, de nem álltam meg itt ezeknél, pedig hangsúlyosak voltak Britt M életében, meg amúgy is.
Az mondjuk, hogy nem csapot patáliát, valahogy a helyzete is hozta, negyven évig teljes kiszolgáltatottságban élt, ám ennek ellenére mégis mert lelépni és újba belevágni, 63 évesen (szentséges ég, nem tudom én képes lennék-e rá, ugye hogy ugye).
Azt hiszem, nekem az érzelmek hiányoztak ebből a nőből.
A nagyobb gond az volt, hogy vasárnap néztem meg, egy nagyon sűrű és mozgalmas nap után és nem tudtam ráhangolódni erre a csendes lassú víz partot mos filmre.
Bevallom, számomra szimpatikus volt Britt-Marie. A könyvben persze erősebb a lélektani hitelesség, de így is jó.
Tetszett, ahogy a helyzetet kezelte. Meglátva a férje barátnőjét, nem kezdett el patáliát csapni, beérte azzal: Gondolom, egyedül is kitalál.
Ezt főleg azért méltánylom, mert nemrég fejetem be az Amikor elhagytak című könyvet, no, ott kezdtem félteni a hősnőt, hogy előbb-utóbb kényszerzubbonnyal jönnek érte. Szerencsére helyrerázódott, de ennyire szélsőséges reakcióval nehéz azonosulni.
Két dolgot nem értek Britt-Maire történetében. Az első az, hogy mi vitt rá arra egy viruló szőkeséget, hogy viszonyt kezdjen egy kétszer olyan idős férfival? Nem olyan jóképű, és nem is olyan gazdag, úgyhogy az ő motivációját nem nagyon értem.
Ezzel kapcsolatban is van egy jó észrevétele a feleségnek: A férjem szerint nincs fantáziám. El sem tudja képzelni, mennyi fantázia kell ahhoz, hogy magamnak megmagyarázzam, miért van parfümszaga az ingének.
A másik az, hogy nem jutott eszébe a leglogikusabb munka: a takarítás. Egy ilyen rendmániás nő, aki mániákusan tisztít mindent, ráadásul bio módszerrel takarít, az nagyon megbecsült munkaerő lehet.
Néhány barátnőm is mondott olyasmit, hogy szeretné, ha a férje elismerné az ő munkáját is.
Igaz, közvetve megtette, hiszen azt mondta, hogy a feleség nélkül feje tetején áll a ház.
Meg van, sem szimpátiát, sem együttérzést, részvétet nem éreztem a főszereplő iránt. Nem szeretni szintén nem volt miért. Ez a közömbösség rosszabb mindennél.
Jo Nesbo pl szórakoztatott így kriminálisan (kettőt olvastam), de aztán úgy voltam vele, hogy annyi időm azért nincs, így meg a szépirodalom helyét szűkítette. Jonasson-on meg szinte fetrengek. Láttam, hogy most is jelent meg, az még nem volt a kezemben.
Néha furcsa egybeesések adódnak. Tegnap hoztam ki Elena Ferrante: Amikor elhagytak című regényét. Itt egy kétgyerekes anyát hagyott ott a férje. Ez a nő mindig is azt tartotta magáról, hogy utálja felemelt hangot, a veszekedést, a jeleneteket. Most kitapasztalja, hogy mit jelent a kifordul magából kifejezés.
Azért remélem, ő nem fogja negyven évig dédelgetni a sérelmeit.
Bevallom, a most divatos skandináv krimiket nem szeretem. Kettőt elolvastam, aztán feladtam. Ők azok, akik képesek úgy leírni egy illatos, mosolygó barackot, hogy az penészes, rohadt gyümölcsnek tűnjön.
Backman legtöbb regényét viszont kedvelem! Nem ő írta, de a Százéves ember is jó.
Szeretném megnézni a britt-Marie-t is, remélem, nem alszom el.
Nekem is sikerült hosszabban elmerengenem ennek a két embernek a történetén, meg hogy hogyan volt képes bezárni magát a sértődöttségbe, meg hogy inkább eltaszította magától azt is, ami karnyújtásnyira volt, ehh.
Meg az a párhuzam, hogy pont olvastam Kaffka Margit regényét, teljesen véletlen az egybeesés, és óhatatlanul hasonlítom, ki hogy állt élete vége felé a múlthoz, milyen elfogadással vagy szemrehányással.
Juj de jó! :) Meg annak is örülök, hogy ezt a filmet megemlítetted, szeretem az európai különösen a skandináv filmeket. Olyan sokára lesz, hogy felveszem, és majd egy másik nap megnézem, télen nem tudok fent maradni, szinte a tyúkokkal fekszem. :)
Most szeretném megköszönni, hogy felhívtad a figyelmemet a Duna tévére! Teljesen véletlenül jutottam el oda, és egy töredéket láttam a Briliáns barátnőm című filmből, ami a könyv alapján készült. Sokan dicsérték, de a cím alapján az a tévképzetem támadt, hogy valami partin villogó, húsz deka drágakövet mutogató nő. Nagyobbat nem is tévedhettem volna! Most már várom a folytatást, és ha lehet, megszerzem a könyvet is.
Tegnap sikerült egy könyvári partizánakciót kifognom, de ez a regény nem volt meg.
Úgy emlékszem, holnap lesz az Itt járt Britt-Marie, ez könyvben-filmben egyaránt tetszett, jó lesz ismételnem.
Ne legyen lelkifurdalásod, hiszen csöppet sem bánom, hogy megnéztem. Annyi, de annyi sekélyes filmet lehet látni a tévében, amit két perc után elfelejtesz. Ez legalább két napot foglalkoztatott, próbáltam átérezni a helyzetet, csak nem nagyon ment. Általában a praktikus énem győzött, de ha már ennyit foglakoztat valami, akkor az figyelemre méltó.
Viszont az erős, nyomasztó atmoszférát többször is felidéztem magamban.
Most nagyon komolyan hamu hintek fejemre az ajánlás miatt. Nekem valami sokkal mélyebb élményként élt az emlékezetemben ez a történet, biztos a könyv tette, de ez a film csalódás volt. Egyetértek a meglátásaid többségével. A film nem adta vissza azt a feszültséget, mélységet, ami ennek a két ember kapcsolatát, félelmét, bizonytalanságát (?) jellemezte. A színészi alakítások sem tetszettek igazán (nyilván erősebb elvárásom volt a könyv miatt), hiányoztak az erős, nyomot hagyó gondolatok, akartam hallani ami a fejemben volt. Ám mindezektől függetlenül én sem bántam meg a ráfordított időt.
Volt egy idő, amikor sok Márait olvastam, meg színdarabhoz is volt szerencsém. (elnézést, hogy így elcsúsztam a válasszal)
Az ajánlás hatására megnéztem Márait, nem is bántam meg. Először is bevallom, hogy nem túl jól emlékeztem rá, csak éppen egyes motívumaira.
A feudális jelzőt viszont fenntartom, a tábornok úgy beszél a fővadászával, mintha nem történt volna közben egy s más, háború, forradalom, megváltozott országhatárok, no meg egy mostani háború.
Már vagy negyven éve bezárkózva, egyedül él, nem számítva az idős hölgyet. Ezt az időt azzal tölti, hogy sajnálja magát, mint galádul elhagyott férjet
Akkora adag önsajnálata van, három embere is elég. Az egykori bécsi katonaiskola köszön vissza, no de azóta nagyot változott a világ!
A vendégért sem rajongok különösebben, hiszen mint kiderült, a szülei nyakán élősködött, mindent kiszedett belőlük, amit csak lehetett, holott szerintem szégyellte is őket. És még most sem bánja!
Az sem tette rokonszenvessé, hogy kiakadt azon, amikor a kulik több fizetését követeltek. Szerintem ez igencsak indokolt kérés lehetett!
Ő is tartotta magát a katonatiszt K. u. K, fogalmához. Szerintem döbbenetes meglepetés érte, amikor rájött, hogy Angliában nem okvetlenül az jelenti a tiszt és úriember fogalmát, mint amit ő idáig tartott róla. Mondja is, hogy végig egyfajta udvarias: távolságtartással fogadták, amit nem csodálok.
Hiánylom Krisztina történetét, hiszen őt csak más szemüvegén keresztül ismerhetjük meg. Figyelemreméltó nő lehetett!
Mindhárman arra vártak, hogy a másik szólaljon meg, döntsön már végre, de egyikük sem tette! Illetve Krisztina igen, bár nem szóval fejezte ki az érzéseit.
Egy azért becsületére válik a tábornoknak: elégette a felesége naplóját.
Na, most abbahagyom a leszólást. Két dolgot el kell ismernem. Az egyik a nagyon erős hangulati hatás, sokáig nem tudtam szabadulni tőle. A másik a remek színészi alakítás, mindkettő megfogott.
Olvastam, de nem túlzottan kedvelem. Valahogy olyan feudális színezetű. Kész szerencse, hogy nem falaztatja be a hűtlen feleségét. Igaz, régen olvastam, nem árt, ha ismétlésül megnézem.
Márai önéletrajzi könyvét sem kedvelem, bosszantott, hogy ez ÉN-en kívül nem nagoyn ismer más személyes névmást.
Esetleg emlékszel a címére? talán fent van az elektronikus könyvtárban, elolvasnám.
*
Befejeztem mindkét kisregényt Molnár Ferenctől. Szeretem olvasni, ahogy pereg ki a kezei közül a szó, annyira gördülékeny, ugyanakkor választékos, szép beszédű, hogy többször is visszaolvastam, és ez nem csak a stílusát jellemzi, hanem a tartalmát is.
A másik két regény a Felvidéken játszódik, egy bányavárosban, falusias környezetben, ahol Pestre úgy tekintenek, mint valami erkölcstelen, mérgező hely, ami kiforgatja az embert eredő értékeiből, ahol a léhaság az uralkodó. Hát így festi meg a vidéki embert.
Volt bennem kis félsz, hogy valami happy end-el rukkol elő, hogy a sok csavar, fordulat után vége jó ha minden jó, de szerencsére ez nem következett be, ennél sokkalta jobban helyén kezelte az emberi kapcsolatokat, az anyagi társadalmi helyzetből adódó különbözőségeket.
Azt hiszem mindhárom regény kiváló kamaradarab lehetne.
És ha minden igaz, lehet még számítani eddig ki nem adott írásokra, az amerikai élet alatti munkásságból.
Alighanem ezzel a bűnüggyel van kapcsolatban - vagy legalábbis innen indult ki - egy Karinthy-novella, amiben a tettes vallja be az elkövetett bűntényt, egyre jobban szépítve azt, amit elkövetett.
vagyis inkább az alap történet felhasználásával, mert mégiscsak játékfilm, nem dokumentum.
Közönségtalálkozósan láttuk, a rendező Szász Jánossal és a Kodelkát alakító Hegedűs D. Gézával, az ilyen alkalmak még egy gyenge film élményt is képesek felturbózni. Mire a film mozikba került, Hegedűs ledobta a film kedvééért felszedett több, mint húsz kilót, döbbenet volt látni a filmen a hájtól eltorzult hentest, majd tíz perce múlva a visszafogyott embert.
Amúgy a budapesti séták keretében van olyan, ami ilyen ismert bűnesetek helyszíneit járja be, ismerősöm volt.
Nem, sajnos nem, csak olvastam az esetről valami olyan bűnügyi könyvben, ami a régebbi bűnügyeket taglalja, főleg a nevezetesebbeket, pl. a szintén híres-hírhedt Kodelka esetet.
