Nem, de egyidőben odaadással figyeltem ottani cselekedeteidet, és eccer, ha bebocsátást kapok, szívesen tenném a tiszteletemet.
Bevallom: tisztességben megőszült, konzervatív traszológus vagyok, a helyszíni szemlét mindig az óra járásával ellentétes irányban hajtom végre, és hulla közelében sose dohányzom.
csak megerôsít abban, hogy egyedül nyomni az ipart, az célszerű. de ha nem célszerű, akkor is
azt javaslom, hogy mindenképpen váltsa le a médiatervezôjét. vegyen fel helyette egy másikat.
Nem, ez nem ilyen, idegbajba kerget, amikor a pofámba nyomja az elérési költségeket, és folytonosan kioktat, mennyibe kerülök én neki, meg a megbízójának, hö.
Jó ügyvéd? Miről teccik beszélni? A nem egyenlő nem-Á-val. Jó nem egyenlő ügyvéddel.
erre én csak egyetlen megnyugtató megoldást találtam eddig életemben: elhajtani, vagy elhatárolódni, lényeg, hogy húzzon mindenki, és maradjak békében. állítom, hogy használ.
Sajnos nem. De ha közelítenek, akkor iszonytatóan el kezdem csikorgatni a fogamat, télleg, fülsértő tudok lenni, és ettől meghátrálás tapasztalható a támadó erőktől.
"Igen, igen, azt írtad", mondta Mr. Médiatervező, "hogy te egy hivatásos csodálkozó vagy. Nos, mit nem csinál egy hivatásos csodálkozó? Fogadjunk, hogy nem találod ki. Mi az az egyetlen dolog, amit nem tehet meg egy Hivatásos Csodálkozó, ha tényleg hivatásosnak tekinti magát?"
Kifújtam az orromat. A bejárati ajtónál megveregette a vállamat, majd emlékeztetett arra, högy rövidesen elő kell jönnöm valami Oz-sztorival, meghogy ajánljam fel vmelyik nicknek, hogy átkísérem a szivárvány fölött, meghogy adandó alkalommal tereljem a témát Boorman felé, meg a rosszalkodó nickeket fenyegessem meg azzal, hogy Zardoz másodnicken fogok visszatérni.
Végezetül megjegyezte, szar, hogy még nem jár a számláló 900-nál, ennél tehetségesebb fickónak tart. Még mindig.
Verax megmondta a tutit. részben.
másik része lehet, hogy bizonyos fokú ignorancia egyenletesen garantálja a nyugalmat.
a nyugalom nem mindig unalmas szart jelent, én pl. ezt megtanultam.
szerintem a médiatervezô, hö, a kutyaszaros Kenneth Davidson cipôjében, tulajdonképen megfeddte magát a számlálópörgetésért.
de egy jó médiatervezô olyan, mint egy jó ügyvéd, muszáj vele ôszintének lenni, aztán sikerre mennek vele a dolgok.
mondjuk, az a kockázat is fennáll, hogy nem, és akkor a rács másik oldalán sóhajtozik. Egy hónapig vasárnapi húslevest küldet, aztán pedig egyre ritkábban jelentkezik.
"Belekiabálod a világba, hogy csodálkozol, amiért kifingott a topicod? Csodálkozol azon, hogy nyalogatnod kell a sebeidet, mert ugyebár, vazze, kurvára sebesültnek érzed magad? Csodálkozol azon, hogy csodálkozol? Nem gondolod, hogy egy kissé inkonzisztens a viselkedésed, baszod alássan?"
"Mié, te mit tennél a helyemben?", kérdeztem.
"Feltételezem azért hívtál ide, hogy megmondjam."
"Nagyjából", mondtam.
"Akkor megkérdeznék tőled valamit, te nyárihülye. Vissza tudsz emlékezni arra, hogy az adataid között a bemutatkozásnál mi írtál oda? Hogy mit írtál oda a megállapodásunk szerint?"
Takonycsap lógott akkor már az orrom hegyéről.
na, nekem le köll fekünni alunni, mer fáj a lábam.... és könnyen elbánik vele.... meg az orromat is tisztíccsa. meg.... telihpold is van, ami ellenem dolgozik alvásilag, úgyhogy a lábam és a hold ma érdekes éjjelt produkál, de ma gyógyszernapot tartok és altatót is vettem be.
na, nem annyit, hogy örüljetek, valszeg azért fel bírok még ébredni.