"Ne próbáld Bacchiocchi nyomán magyarázni nekem, hogy voltak ilyen-olyan eljárások az ókorban, melyekkel a mustot hosszú időre tartósítani lehetett, illetve meg lehetett szabadítani a hasmenést keltő hatásától. Ha voltak is ilyenek, semmiképpen nem tételezhetjük fel, hogy általános elterjedtségnek örvendtek, hiszen még ma sem könnyű dolog az ilyesmi. Ráadásul ezzel ismét a puszta sovány lehetségesség bizonyítását kísérelnéd csak meg."
Örülök, hogy nem zárod ki - mégha kénytelen-kelletlen is - azt, hogy az ókorban igenis tudták tartósítani az erjedetlen bort, s így megmarad annak a "sovány lehetségessége", hogy a kánai menyegzőn mégiscsak erjedetlen bort ittak, ha már úgyis elismered, hogy az oinos nemcsak alkoholtartalmú italt jelenthet, s a methuskhei nemcsak megrészegedést, noha kijelented önkényesen - bár nem bizonyítod -, hogy együtt való előfordulásuk esetén csakis alkoholtartalmú italt jelölhet az oinos, s a methuskhei csakis megrészegedést. Persze ez nem igaz - csupán a Te önkényes kijelentésed -, hiszen a Jn 2:10-ben együtt fordul elő az oinos, s a methuskhei, s mégsincs szó ott sem alkoholról, sem pedig megrészegedésről...
12. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. 13. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: 14. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
EndB()
Az "Én tudom, mit gondolt Jézus" mozgalom képviselőjeként ezennel kinyilvánítom, hogy ahol a Biblia bort, ojnoszt, italt vagy bármilyen folyadékot említ, azon gyümölcslevet kell érteni, ahol pedig vérről van szó, ott piros gyümölcslevet. Nem azért van ez így, mert a Bibliában ez áll, hanem mert én tudom, mit akart Jézus mondani. Punktum.
Én se megyek bele a dedóba. Ha érdekel valami a moderációt illetően, akkor ajánlom a Vallfil moderálása című topicot. Ha viszont csak dedózni akarsz, akkor a Büfét. Itt ez az utolsó hozzászólásom a témában.
Igen. S azt már megtudhattuk, hogy mi Neked a "tisztességes mérték": ittasodj meg alkoholtól, s utána guríts le még "pár korsóval". Csak azt mondanád meg végre, hányszor egy évben: egyszer, tizenkétszer, ötvenkétszer, háromszázhatvanötször...?
1. Az alkoholfogyasztásnak az a "tisztességes mértéke", hogy megittasodsz, s legurítasz még "pár korsóval"? És hányszor egy évben: egyszer, tizenkétszer, ötvenkétszer, háromszázhatvanötször? MI a keresztény "tisztességes mérték"...?
2. Jézus támogatja, bátorítja, jóváhagyja a részegeskedést, hogy alkoholtól megittasodott embereknek ad még "pár korsóval"...?
3. Miért baj, hogy a maradékot nem dobták ki, hanem összeszedték...?
Ezt csak kend mondja, mert nem tud érveimre cáfolatot adni. Még akkor sem tudott, amikor nem neveztem kendet vitaképtelen alaknak meg hasonlóknak. Olcsó trükk, de megjósoltam, hogy ez következik. Kend most beállt a sarokba, s ott szipog.
No legyen kendé az utolsó szó; van hasznosabb dolgom is, mint a kend kétbites vernyákolásait sorról sorra leugatni.
No még annyit ideírok, Ödönke mintájára, hogy nem "vádolom" az Urat azzal, hogy "lerészegít" embereket, mert:
1. Van a borivásnak egy tisztességes mértéke is, még ha némelyeknek nehezükre esik is, hogy ezt elfogadják és megállapítsák, netán elismerjék, hogy ha ők szektás elvakultságukban nem képesek erre, másvalaki talán még keresztyén szabadságával okosan és jámborul élve meg tudja állapítani e mértéket;
2. Azok az emberek saját elhatározásukból ittak bort, a saját elhatározásuk mértékéig, Jézus pedig nem tett mást, mint hogy a kifogyott bort pótolta;
3. Ezzel az erővel (ha az első pontot valaki cáfolat nélkül félretolja) az a vád is elhangozhatna Jézus ellen, hogy a falánkságot pártolta, hiszen úgy megszaporította a kenyeret, hogy több ezer ember jóllakott belőle, és még számos kosárra való megmaradt. Miért nem árad mégsem holmi kenyérkerülő ideológia ebből a feltátott adventista szájból?
Amit kend még összehabog itt, arra megvan a válasz az általam már írottakban. Magamat köpném arcul azzal, ha a kend papagájszerű önismételgetésére ugyanazt beírnám még egyszer.
"A több mint 80-120 literes edények nem egyszerűen hordozható valamik." - Egy valamirevaló boroshordó nagyobb náluk.
"Viszont minek ennyi víz a hagyományok szerinti tisztálkodáshoz?" - Ennél még a papoknak is nagyobb kellett a templomban.
"És ha már itt tartunk, lett volna olyan zsidó, aki a kézmosásra használt edényekből akár nektárt is ivott volna?" - Nem onnan ittak ők sem, hanem a merítésre szolgáló korsókból, illetve a poharaikból.
"A násznagy (valójában ünnepség rendező) és a szolgák onnan meríttetett volna?" - Násznagynak nevezzük, mert magyarul ez a legközelebbi hasonló jelentésű önálló szó, no meg Károlinál is ez áll. Csak a szolgák merítettek, mivel tudjuk, hogy a csodának nem ment híre. Nekik pedig (a valószínűleg bennfentes) Mária szólt, hogy nyugodtan tegyék meg, amit Jézus mond. János látta előre ezt az ellenvetést.
"A történet János teológiáját követi és képletes a tartalma." - Az biztos, hogy János nem véletlenül írta le ezt az első csodát, mert annak volt a boron túlmutató tartalma is.