Bele tartozom az 50%-ba. A macskáktól nem voltam annyira elájulva, kivéve egy-két azóta igen ismerté vált melódiától. Csárdáskirálynőt nagyon szeretem a maga helyén. Persze a Nürnbergi Mesterdalnokok se kutya.
A dolog egyszerű. A Macskák és a Csárdáskirálynő is eltartja magát - nekem egyébként ebből a kínálatból akkor már inkább Csárdáskirálynő jön be -, ergo nem kell a te adódból támogatni. Azt kell, amit te nem nézhetnél meg, ha nem volna az extra állami apanázs, és persze méltó arra, hogy ilyen hátszéllel juttassák el hozzád. Na, az a sokforintos kérdés, hogy miként választassék ki a "méltó".
Attól függ, honnan nézzük: egészen profin megírt és hangszerelt, viszonylag populáris színpadi zene mindkettő, tehát ilyen szempontból tökegyforma. Egyébként komoly összegbe mernék fogadni hogy legalább 50%-os átfedés van a két dalmű potenciális közönsége (tehát azok, akiknek mindkettő tetszene, ha mindkettőt ismernék) között.
Még a második átkosban mondták, hogy "azért kell elvonni az operett bevételéből és pl. Bartók-hangversenyt támogatni belőle, mert a Bartók-hangversenyt kevesen hallgatják, kevés a bevétel, nem fussa a kiadásokra, és hát a minőségi kultúrát támogatni kell, mert a minőségi kultúra emeli a dolgozó nép kulturális színvonalát.
Nomost: ha kevesen hallgatnak Bartókot, akkor mennyi dolgozó nép kulturális színvonalát emeli?
Állítom, hogy a Macskák jobban növelte a dolgozó nép zenei kultúráját, mint akárhány Kurtág vagy Bartók. Már csak azért is, mert sokkal tobben hallgatták. És talán egy %-a ráérzett, hogy a Macskák zenéje kicsit más, mint a Csárdáskirálynőé.
>nehogy már hivatalnokok döntsék el, mi a jó és támogatásra érdemes művészet.
:-))
A művészet túl komoly dolog ahhoz, hogy művészekre bízzuk. (Nem csinálni, hanem dönteni róla!) Az már értelmezés kérdése, hogy Acél szaki hivatalnok volt-e vagy nem...
A művészet nagy léptékű és stratégiai támogatását az állam dönti el, ott pedig hivatalnokok ülnek. Még ha "kultúrpolitikusnak" is hívják őket.
Nagyjából 10 év különbség van a két példa között. De biztosan voltak különbségek azonos évjáraton, szakirányok között is. A lényeg az, hogy nem lehet általánosítani annyira, mint ami scsabi hszéből levonható következtetés.
Amúgy meg kéremszépen, én az elefánt bal első lábát fogtam :)
"1948 õszétõl 1955-ig a minisztérium szakérettségi tanfolyamokat szervezett. Ez az elõbb egy-, majd kétéves bentlakásos tanfolyam a középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára tette lehetõvé, hogy két középiskolai tantárgyból érettségi vizsgát tegyenek, majd az ezeknek megfelelõ fõiskolai vagy egyetemi szakon folytassák tovább tanulmányaikat. Az szakérettségi tanfolyamok nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket: a túlfeszített tempó "gyorstalpaló"-jelleget eredményezett, és a minõség rovására ment."
Ezzel meg tényleg az a baj, hogy most is vannak ilyen alapon elosztott pénzek: a "kedveltség" preferálása vezet a tinglitangli dömpingjéhez, mert a színigazgató - joggal - úgy gondolja, hogy ja, ha nektek ez kell, megoldom. És tényleg, jön az operett és a saskabaré, ha kell, vattázva, az állam meg fizessen, mert lám, ez egy közkedvelt intézmény.
A fene tudja, mi a megoldás. Igazán lelkesítő volt a TAO, hogy a gazdaság szereplői effektíve az adójukból ajánlhattak fel pénzt a kultúrának - aztán úgy alakult, hogy ma már bölcs ember focicsapatoknak kínálja fel ugyanezt a pénzt. Ebben az országban reménytelen, hogy a minőségi kultúra a piacról tartsa el magát. Szóval az egész rendszer alapjaiban rossz, és ehhez képest a hujberferi csak azért menjen el a fenébe, mert ő még büszke is a csalásra.
Viszont a közönségsiker-alapú támogatás könnyen vezethetne silányodáshoz - tessék csak megnézni, hogy minek van sikere a tévékben. Művészetet nem szabad pusztán a siker alapján mérni.
(Őszintén szólva én nem vagyok híve az ilyen normatív jellegű támogatásoknak. Szerintem alanyi jogon ne járjon pénz, hanem konkrét feladatokra, költségekre lehessen kérni. Persze egy ilyen rendszernek is lennének hátrányai, de hátha jobban megoldható.)
Szerintem az állami apanázst aszerint kellene osztogatni, hogy egy szinház milyen sikeres. Ja jó darabokat jól adnak elő = telt ház, akkor több apanázs jár, mint ahol vacakot adnak elő rosszul és kong a nézőtér az ürességtől.
Javitsatok ki ha rosszúl tudom. A régi nagyok idejében még nem is igen volt állami szinművészeti főiskola és mégis igen híres és jó szinészek játszottak a szinházakban, aki tudtak pontot tenni a mondat végére, jól artikulátak, nem hadartak, stb. Lehet, hogy akkoriban mindenki őstehetség volt. Manapság tudtommal helyes beszédet, retorikát, már nem is tanítanak a szinművészeti"egyetemen", pedig sok ifju tehetségre nagyon ráférne a tanulás e-téren is.
Nem tudom, hogy ezek a követelmények miből vezethetők le. A doktori címet (főállású) egyetemi adjunktusi kinevezéhez követelik meg, a tansegeknek csak a doktori képzést kell megkezdeni. (az adjunktusi kinevezéshez szükséges követelményt az oktatói kinevezéstől számított nyolc éven belül kell teljesíteni) Ha nem főállású (óraadó) az oktató, akkor oktatói munkakörhöz nem kapcsolódó címként kaphat a c. e/f docensi, vagy tanári címet is. Óraadóként a magántanári címhez kell csak a doktori fokozat.
Amúgy, emlékeim szerint, amikor én felvételiztam, akkor még nem kellett érettségi a művészeti felsőoktatási intézményekbe való felvételhez.
>Elvileg kíváncsi voltam hogy a Queen-nek a stadionos koncertjéhez kellet-e ORI vizsga? :-)))
Azt nem tudom, de azt igen, hogy Komjáti János (a János nem biztos) cirkuszi oroszlánszelídítő munkaügyi besorolása Műszaki-gazdasági ügyintéző II. volt.
A Zeneakadémián hamarosan csak doktori előtaggal lehet majd tanítani. Szerintem egyszerű kenyérharc.
Viszont elfogadom hogy állami fizetésért valaki az állam által meghatározott feltételekkel dolgozzon, mégha ez a doktorit túlzásnak tartom.
De egy piacon tevékenykedő művész esetében tök értelmetlen.
1986-ban letettük az ORI vizsgát. Annyit "nyertem" vele, hogy 1 hónapot nem volt nyáron munkahelyem, majdnem KMK, és leraboltak vagy 1200 forinttal '88-ban.
A 3600-as fizetésemből tiltották le. Abban a hónapban egy hangot nem játszottam.
Elvileg kíváncsi voltam hogy a Queen-nek a stadionos koncertjéhez kellet-e ORI vizsga? :-)))
Az ősbűn persze az, hogy a népi demokrácia az egységes felsőoktatásba vona be a művészképzést, ami akkor biztos jó ötletnek tűnt - pl. a művészek ideológiai képzése szempontjából -, de ma már akár változtatni is lehetne rajta. Ehelyett egyetemesítették a főiskolákat, és most már az egész establishmentnek (művésztanárok) érdeke a rendszer fenntartása.
