"Igen, még mindig tényként kezelsz olyan hangalakokat amelyeket maga a szerző sem tekintett tényszerű adatoknak."
Ezen most miért problémázol? Tudsz a világon olyan dologról, mely 100%-ig biztos?
Ha valamit valószínűsítenek az azt jelenti, hogy közel áll a valósághoz, de van egy-két % esélye annak, hogy nem pontosan ugyan olyan...
Egyébként mai nyelvünkben is ismert a csaknem ugyanaz a hangalak ugyan azzal a jelentéssel. Akkor most mi a gond?
"2: Jó régi szótárban nálam a BYSSUS :"
Ez hogy jön össze a "bíbor" szóval? Vagy itt már a hangalaknem számít?
"Tehát ez a szó már eleve a pirosság okán jött létre. Abban azért szerintem megegyezhetnénk hogy a piros az semmiképp sem fehér.))"
Ebben megegyezhetünk.
"Ezt az is bizonyítja hogy gyakran színnév is van előtte , van hogy egy mondatban kettő is amikor " öltözetük kék és piros bíbor" "
Nem előtte van színnév, hanem színnévként szerepel, s nem ruha/kelme/vászon értelemben.
"amethyst and·purple clothing-of·them" [ametiszt és lila ruházatuk (van)]
A King James is pont így fordítja: "blue and purple is their clothing": [Az ő ruházatuk kék és lila]
A Vulgatában is így olvashatjuk: "et purpura indumentum eorum": [ruhájuk lila volt]
"Ez csak annyit jelent hogy ez még a fordítómesterek számára is kihívás volt hogy mikor melyik is ez.))"
Ne várjuk el a fordítóktól, hogy minden szó etimológiájával tisztában legyenek.
A magyar fordításban a bíbor szín választása és megfeleltetése a lilának egyértelmű tévedés, és a két szín - a fehér és a lila - különlegességéből fakadó jó szándékú félrefordítás, mivel uralkodói szín abban az időben az igen drága festékkel festett lilás árnyalatú piros volt. Előtte viszont a fehér.
Miután a hatalmat a fehér/babbar/bíbor szín jelenítette meg, s a fordítók ezt a hatalmi szimbólumot ruházták rá a lila színre is. Így a fehér szín egy hozzáadott, másik, történetesen lila jelentést kapott.
"ami nem igaz. mindegyik ugyanazt a hangalakot hordozza, az egyes hangok (bizonyíthatóan máshol is látható) hangváltozataival."
Ez az, ami nem igaz. Nem tudod bebizonyítani, hogy ugyan azon nyelvben végbement volna ilyen hangváltozás, hiszen ha ez igaz lenne, egységesen kellett volna megtörténnie, de nagyon nem így van. Hangváltozásra egy nyelven belül alig van példa: gunyhó-kunyhó, perel-pöröl...
Sőt! a hangokat nem lehet egymással tetszés szerint felcserélni, mert az esetek nagy többségében teljesen más jelentést fogsz kapni: Pár-bár-már-vár, Pál-bál-mál-vál...
Legföljebb olyan hangoknál történhet hangváltozás, melyek kiejtése nagyon hasonló: P-B-M, vagy F-V, és nem okoz jelentésbeli változást....
A felsorolásodban olyan hangok is szerepelnek amelyek az esetleg elfogadható P-B-M és F-V mellett a P-F, vagy F-B hangváltást tételeznek föl, és különböző nyelvek szavait hasonlítod össze:
Igen, még mindig tényként kezelsz olyan hangalakokat amelyeket maga a szerző sem tekintett tényszerű adatoknak. "Megállapított hangalakok"-ról nehéz vitázni mert most az vagy úgy volt vagy nem. Nem biztos hogy úgy ejtették ahogy, és még inkább nem biztos hogy volna kapcsolat a magyar és a sumer -akkád ? szó közt aminek még a hangalakja is csak feltételezések szintjén létezik. Eleve tök más dolgokat nevezett meg a két nyelv két szava.
2: Jó régi szótárban nálam a BYSSUS : Finom pamut neme, ebből elkészült szövet, vízi virág, zákány dolgokat jelent egyszerre. Még csak szóba sem kerül a fehérség fogalma. Viszont a szövetjelentés "finom pamut"-ként újfent előkerül.
De a görög "BISSZOSZ" is ugyanaz mint a latin társa. Ők a finom gyolccsal azonosítják ezt, ami meg lenszövetből készült. De hajtogatott lepelruha is volt lenvászonból vagy épp pamutból, a lényeg az hogy megint egy "finom szövet" ami a lényeges és nem releváns a színe.
Ezen kívül még mondták zuzmóra és moszatra is amelyek legkevésbé fehér színűek.
3: PURPUR dolog meg egészen más, ez már a PIR(tűz) gyökű szó és a latinnál a PIR(os) színre utal a PIR szóelem. Ennek bizonyítéka hogy a PURPURASCO ----PIROSODIK a jelentése. Tehát ez a szó már eleve a pirosság okán jött létre. Abban azért szerintem megegyezhetnénk hogy a piros az semmiképp sem fehér.))
4: Nem kívánok az angol fordításokkal foglalkozni a Biblia ügyében, mivel több mértékadó magyar fordítás is közvetlenül az eredeti héber és ógörög írásokból első kézből fordított. Ezek közt ugyanúgy van jó régi fordítás is vagy épp újabb mint a SZIT féle fordítások. Viszont a bíbor amikor nem szín, akkor itt is egy finom szövet, amibe leginkább öltöznek. És maradjunk annyiba hogy ritkán fehér. Finom szövet, vagyis egy anyag.
Ezt az is bizonyítja hogy gyakran színnév is van előtte , van hogy egy mondatban kettő is amikor " öltözetük kék és piros bíbor" szerepel például a "Jeremiés próféta 10,9" írásban amit mind a régi és mind az új "modern" hasonlóképp fordít le. Egyértelműen öltözet.)) Egyértelműen nem szín a bíbor hisz előtte szerepel a "kék" és "piros" jelző. Eleve kétféle itt. De sokszor máshol is szín van előtte és gyakorta van hogy az összes fordításban. Olyankor meg nem lehet maga a "bíbor" is szín, ezt azért megállapíthatjuk.
Én is találok olyanokat is hogy mondjuk a 4 fordításból 3 esetén egyértelműen a "finom szövet" anyagra utal, a negyediknél meg "bíborszín" az értelmezése. Ez csak annyit jelent hogy ez még a fordítómesterek számára is kihívás volt hogy mikor melyik is ez.))
Egy biztos, magának a szónak hogy bíbor, a színértelmezésén kívül mindenképpen volt egy "finom szövet" értelmezése...
Az N hang pedig az elterülő, valamin, valahol levő dolgok hangja: kinn, lenn, -on-en-őn,
A gyökökben is ez az értelem tükröződik:
Tenyészik: általában a földön elszaporodó, elterülő, elburjánzó élővilág
Tevés: valamit letesz. A szóalkotó őseink nyilván a földre.
Tény: a földön elterülő, minket körülvevő valóság
Ten(eg-er): Ez is egy földön elterülő dolog.
Tengri: Úgy vélem ez a szó akár Tengeri (tengernyi értelemben is) is lehetne, hiszen Isten(nő)ről van szó, aki mindenütt jelen van.
"A török nyelvészek szerint a sumerdingir („isten”) fogalommal áll kapcsolatban. A „dingir” mint írásjel egyébként is az égboltra (an) és az égistenre (An, akkád Anum) utal, csakúgy, mint Tengri funkciói. Eredetileg Tengir vagy Tenger lehetett, ennek emlékét a kazak és kirgiz nyelvek őrzik. Ez a forma maradt fenn a mongol nyelvben is, ami korai átvételre utal." https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengri
Hozzá kell tennem, hogy a sumer mitológiában (fő)Istennő, minőséget képviselt:
"Tiamat (sumer: „tenger”, eredetileg talán: ti „élet” + ama „anya”) a mezopotámiai mitológiában a sósvizű tenger és az őskáosz nőnemű megtestesítője. Férje Abzu, aki a Tiámatba ömlő folyók képében megtermékenyítette őt, és együtt így hozták létre az első isteneket."
Nyilván van a két szó közt jelentésbeli különbség, ami a szótárból nem igazán derül ki. Viszont értelmetlen dolog két, egyazon jelentésű szót összerakni. (kivéve, ha többesszámot akarunk kifejezni vele) Tehát az TI a földre vonatkozik úgy általánosságban a KIU pedig annak élhető, kellemes voltára. Összeolvasva: élhető/élő Föld.
Ugyan ez a "képlet" más távolkeleti nyelvekben (japán, koreai..) is megtalálható.
ami nem igaz. mindegyik ugyanazt a hangalakot hordozza, az egyes hangok (bizonyíthatóan máshol is látható) hangváltozataival. mint már írtam: P-R alap, ahol a P lehet p-f-b-v, az R lehet r-l.
Pap Gábor és V. Géza hozza összefüggésbe a tenyész, tény szavakkal.
Ugyancsak szoros lehet a kapcsolat Athéné, Tehennu istennő nevével is.
Az ős-istenanya lenne a Ten név.
A Cz-Fo szerint a tej szónak, ami valójában fehéret jelentene, a változata talán a ten szó.
Itt volna a magyarázat a Tejút nevére is, ami az anyaisten kozmikus tápláló erejét adja, a bőséget.
Nem a valóságtól elrugaszkodott az a feltételezés sem, hogy a ten szó a tesz, tevés, tevény, levény alakjának is lehet egy összevont alakja. (Cz-Fo: tény)
Azért nehéz ezeket a szavakat elemezni, mert rengeteg átvitt értelmet ragasztottak hozzá az idők folyamán a különböző népek és mi is, ráadásul nem tiszta, hogy ezért az összevonás milyen szavak összevonása ténylegesen.
"Itt van mindjárt a "ma" ősgyök. Mozgást, vagy felmagasodót jelent, magasat, magasságosat (bölcset, tudót)?
Nehezen tudom elképzelni, hogy egy nép önelnevezése az lenne, hogy ma-og (összevontan megy).
Ezt én sem tudom elképzelni... Már azért sem, mert a ma-og vagy mag nem azt jelenti, hogy megy akkor sem, ha a két jelentés távoli rokonságban van egymással.
"HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp."
Igen, ez lehetséges...
"HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ)"
Hon-gyarapító? Az meg mi? Hogy lehet hont gyarapítani?
"Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is."
Én a legegyszerűbb megoldást választom, a MAGGAR-ból indulok ki, mivel a MAG szó értelmes, és elég sok helyen előfordul: MAGor, MAGura, stb.
A GAR szintén értelmes szó, sokaság (nép) jelentéssel. A kettő együtt a "mag-nép" jelentést adja. Ennek párhuzama a Hungar, amely "hun-nép" jelentésű.
Ennél egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldást nem látok...
A Megyer eredeztetés nálam szóba sem jöhet, mivel a szláv nyelvekben Madar, azeriben, kurdban Macar, arabban Madzsar.
Velük is egyeztetni kellett volna, hogy a Magyar szót a Megyerből fabrikáltuk...
"Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen."
Nekem egyáltalán nem egyértelmű, mert a magyar nyelvben is eredetileg fehéret jelentett.
"De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. "
- 1. @Carnuntum idézete szerint a magyar nyelvben a bíbor fehér szövetet, azaz fehéret jelentett:
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma is fehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
- 2. A Wiki szótár szerint a bíbor etomológiája a sumer babbar-ra vezethető vissza:
HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp. Nagyon sok hegycsúcs neve is ez szerte a Kárpát-medencét körülölelő magaslatokon is.
HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ) , MAGYAR tömören akár MAG-GYAR(APÍTÓ) Ne felejtsük hogy a GYÁR és GYÁRT fogalmai is erről szólnak hogy GYARapítunk dolgokat.
Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is a G+GY egymás utánra írva, és bizonyos népek is igen hangsúlyosan ejtik szó ezen részét, az arabok is például.
Ezen szavakban a HON és a MAG szótő tűnik a legesélyesebbnek. Főleg hogy könnyen indokolható a folytatás is.
MEGYER : vissza kéne mennie valakinek időben mikor ez a szó született. És ha már arra jár akkor megkérdezhetné hogy akkor ez most melyikből lett.))
1: A MAGYAR szó tudatos hangalak változata. 2: MEGY/MEGYE szavainkhoz valami módon kötődik . És hogy ne csak 2 közt választhassunk : 3 : Tök másból van, mondjuk legyen ez az ősi MEGGYtermelők országos szövetsége.)) Akik ERŐvel is megvédik a gyümölcsfáikat ha kell.)) MEGGYER...
-------------------------------------
De azért a 3. verzió kevésbé esélyes. Valami azt súgja finoman.))
MEGY igéből épp kizárni nem tudom. Ha épp egy szokásosnál nagyobb távokat bejáró , az átlagosnál mozgékonyabb törzs volt akkor még simán logikus is lehetne ebből képezni a nevet. MEGY mindenfelé ha szükséges. Szóval ennek még volna is valami értelme.
Viszont azt gondolom az a legesélyesebb hogy leginkább a MAGYAR szóhoz van köze és közvetlenül. Talán csak el akarták különíteni az össznépi nevet és a törzsi nevet...
Igen ezzel egyetértek. Ha Labat történetesen jól tudott volna magyar nyelven, nagyságrendileg jobb és pontosabb hangzásokat állapíthatott volna meg.
Nagyjából ami talán a legpontosabb lehet, az mondjuk a királylistájuk/személyneveik, illetve jó eséllyel a földrajzi neveik tartozhatnak még ide. Amelyek amúgy már első olvasásra is sokszor igen erősen hasonlítanak a magyar nyelvre...
Egy nő esetleges férfinak hazudása semmilyen hatással nincsen a mi konkrét BÍBOR szavunkra. Ami BÉ-BOR is ismert volt.
Van hogy 7 féle fordítás nevezi a bíborból (finom szövet, lenszövet) készült öltözetet bíbor ruhának. Amely anyagból épp lévén hogy textil, mást is készítettek, ez is kiderül a Bibliából,, mert van hogy takaró a dolog, meg van kötél is belőle. Igen, mivel jó erősek a rostjai ezért jó kötél is készíthető volt ebből a bíborból.
Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen. Értelme se volna elcsalnia egy írónak ezt másra, minek tenné bárki. Ezt semmilyen ideológiának nem állhatott érdekében meghamisítania. Javaslom te se tedd.)) Csak egyedül a Biblia 300+ említéséből leszűrhető hogy mi ez. Egy finom textilanyag. Amit persze festettek, így később mint uralkodó színét is jelenthette de akkor eleinte mindig meg is különböztették a SZÍN szóval. Mint a VAJ és VAJSZÍNŰ Ettől még a VAJ tejtermék marad továbbra is ami elVÁLik az írótól, a lényege nem változik meg.
De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. Kábé semmi konkrét, van egy "megállapított hangalak" amit nem is tudhatunk biztosan hogy hogyan is hangzott ténylegesen. Ráadásul egyáltalán nem csak "fehér" jelentést tulajdonítanak neki, sok mást is.
Van egy ékjel, amit szintén vagy 15 féleképpen is értelmeznek. Bocs de így az egész hipotézisek és találgatások szintjén mozog mindössze. Bizonytalan jelentések és még bizonytalanabb valós hangalakok
története ez, bizonytalan és sokszor önkényes értelmezésekkel ami esetenként itt-ott helyenként valóban betalálhat. Ennél azért több kéne sokkal.
Ez még a közvetett alátámasztástól is igen távol, lévén hogy a történetben minden van csak fix és konkrét elem semmi. Ráadásul Labat ezt a szótárát saját bevallása szerint is "akkád értelmező szótár" aminek készítette, azaz erősen tisztázandó hogy ez azért közel sem egyező a sumer nép által használt írással és a sumer valódi füllel hallható hangalakokkal még ha bizonyára sok is a közös benne. Akkor is más történet.
Ja és még valami, a lenvászon természetes natúr formájában nem is fehér, hanem szürkés vagy barnás inkább. Az csak akkor lesz fehér ha kifejezetten kifehérítik. Azaz még ez a "fehér" kapcsolódás is erősen véleményes...
"Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. "
Amit az első mondatban elvet, azt a következőben bizonyítékként használ. Micsoda logika!!!...:D.
És ezt minden gondolkodás nélkül tényként kezeli:
"és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő – hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata." - Neki ennyi épp elég...
Az kicsit sem zavarja, hogy két nevünk is van, egy magyar/maggar/maghar/mahgar, meg egy hungar...
Vegyük észre, hogy ezek összetett szavak, mindkettőben az egyébként ma is ismert GAR gyökszó szerepel. A jelentése pedig sokaság, erő, nép.
Hozzáteszem, nem csak a magyar népnévben: Bul-gar, Uj-gur...
Az előtag pedig mag/mah és hun. A hun nevet nem kell ecsetelnem, a mag/mah némi magyarázatra szorul, de ez is érthető, hiszen ugyan ez a gyök van jelen a mag, mag-vas, mag-as, mag-os szavakban is egyértelmű jelentéssel, amit a mág-us, mág-ia, mag-asztos, szó is alátámaszt.
Nem utolsó sorban a 'mah' a sumerben magas, ragyogó, emelkedett,
" Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy."
A 'mag' - és a többi sem - nem megy sehova, legföljebb hordozza az élet csíráját, az élethez szükséges "tudást".
Persze, ettől függetlenül összehozhatók egymással a jelentések, hiszen a magból fejlődik ki "megy" a csíra, és a magas is felfelé törekszik, és a tudás is előbbre visz, ha nem is a szó szoros értelmében...
"Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel."
És ezt tudják az arabok is? Mert ők szerte a világon madzsarnak neveznek...
"Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek.."
Ugye, a tűz-nek és a pir-nek is ugyan az a jelentése, mégis teljesen más a hangalakjuk.
Ugyan ez a helyzet a bíbor és a fehér szavakkal, mindkettő jelentése gyakorlatilag azonos, mert a Bab(b)a, a sumereknél Bau az égi Bába, az életadó (fő)Istennő. A hettitáknál Kubaba (jelentése Szent/fenséges Baba). Mindkettő Napistennő. A Bibliában Jézus anyja is így szerepel: Napba öltözött asszony. Tehát a fénnyel, fenségessel rokonítható a jelentése.
A fehér, fenséges pedig a gyök kezdő hangja alapján jelenti ugyan azt.
E két szó rokon jelentésű annak ellenére, hogy a hangalakjuk kicsit sem hasonló.
"Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". "
Ebben igazad van. Ha Labat tudott volna magyarul, talán még pontosabb lett volna a sumer írásjelek hangzósítása....Ti. nagyon úgy fest, hogy a mi nyelvünk meglehetősen pontosan őrizte meg a jelek kiejtését.
Épp ezért a hasonló kiejtésű szavakat inkább lehetne a mi kiejtésünkhöz igazítani mint a teljesen idegen sémi utódnyelvekéhez.
"Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))"
Nem fogom mind a 300 verset leellenőrizni, de biztos vagyok benne, hogy nem ruhára értette a szerző, ha egyáltalán előfordul a 'bíbor' szó az eredetiben, mert ez is erősen kétséges.
A bibliai félrefordításokról annyit, hogy az ÚR/Adonáj ennél jóval többször szerepel, s az eredetiben a legtöbbször női Istenre vonatkozik... (Elohim-ra, Él-Shaddy-ra) Olyannyira, hogy minden szótár mindkettőt férfi-istenként aposztrofálja...
" Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN." (Cz-Fo)
Pontosítsunk egy kicsit a rend kedvéért. Az Él Istennév kánaáni eredetű, már az ugariti írásos emlékekben is ez a név szerepel.
Ez nem héber istennév, hisz az ő Istenük az aranyborjú volt, később lett Jahu/Jahó, amint ezt az Amherst-papiruszok (bc 664-525) igazolják:
Eloah/Elohim pedig a női Isten, Él párja. És bármilyen meglepő, a Bibliában ő volt a teremtő, nem pedig Él. Ezt persze sehol nem reklámozzák...
Ezt a rabbik is pontosan tudják.
"...És szólott Elokim: »Teremtsünk embert!«" Mikor pedig Sim'on rabbi e szavakat idézte: "Titok az Úr azoknak, akik őt félik" (Zsolt. 25,14), maga a Vének Véne emelkedett szólásra: "Sim'on! Ki az, akiről azt mondja az Írás: »Szólott Elokim: Teremtsünk embert«? [...]
Elokim - egyszer a fenti építőmester, a fenti anya, másszor az alanti építőmester, [...]
Ez pedig [az anya] így szólott: "Mivel tehát az ember bűne által éppen az anyához és nem az atyához kapcsolódik, ezért az én képemre fogom őt megteremteni."
(Zóhár, A sekhina részt vesz a világ művében c. fejezetből.)
"Isten mint mindenek előtt való Első, Előd nevét értjük, visszük át minden élő megnevezésekor."
Csak az a gond, hogy a hangalak még véletlenül sem stimmel. Isten=/=Első.
A hangalaki azonosság Él névben keresendő. Él=él, létezik.Le sem kell fordítani. Így szerepel a Bibliában is, mikor Mózesnek bemutatkozik: Vagyok, aki vagyok (azaz élek).
A mi Isten nevünk a hatti Estan név hangalakjával és jelentésével hozható párhuzamba. Él pedig a sumer/akkád Il/Ilu istennévvel.
"A hattiktól nemcsak a hettiták vettek át vallási elemeket, a magyar isten szó eredetének egyik jelöltje is a hatti Es-tan 'Nap-isten'. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hattik „Makkay János (1998/30,47) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hettita [Estan] szó jelentése "napistennő" (tehát nem férfi isten!),” http://claw.fw.hu/History/isten.html
A férfiisten kultusza egyrészt a sztyeppei honfoglaló törzseknek, (Hargitaosz mondakör) másrészt a páli judeo-kereszténységnek köszönhetően terjedt el.
A magyarok másik, Délre mutató legendái a Nimród- Boldogasszony-mondakör.
"A magyar nép és főleg a nyelv eredetét is már sok legenda övezi, de ezeket messze felülmúlja magának a magyar elnevezésnek a származásáé. Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. Tehát tényként kezelhetjük azt – és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő – hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata. Ezért nem is lehet semmilyen közvetett, „ember” értelme, hiszen minden bizonnyal a többi törzs tagjai is annak tekintették magukat, legalábbis ugyanannak a népnek a keretein belül. Viszont megvizsgálhatjuk e törzsnévnek a rokonságát, amelyik a mai nyelvben szerencsére elég „népes”.Absztrakt bevezető
A szó rokonait a mé* szóbokorban találjuk, aminek az elvont jelentése az m elemi fogalomból és az é lativusi magánhangzóból tevődik össze, így mint „megfoghatatlanul odébb” kiválóan jelképezi a mozgás, haladás alapfogalmát. Ez az elsőrendű rendhagyó igék 6. fogalomköre, amelyben még egyelőre nem kell megkülönböztetnünk a két, egymással ellentétes irányt. Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy. Ebben a gy tulajdonképpen egy palatalizált d (gy=d+j), amiért az igénk esetében a haladás gépiesen ismételt mozgás következménye. Ezért ha esetleg főnevet képeznénk belőle, akkor egy ilyen megy* alakú szó olyasmit jelentene, hogy „járó terület”.
A feudalizmus leckéje
Talán kezdjük történelmi utazásunkat a honfoglalás utáni időszakban, amikor a keleti síkságokról érkező magyarok kezdtek megismerkedni az európai feudalizmus fogalmaival. Ezek egyikének késői leszármazottja a porkoláb, ami őrzi az emlékét a leginkább idegen várnagyok keserű önkényuralmának. Ezért egyáltalán nem valamiféle történelmi emlékezetkiesésről van szó, hanem pont ellenkezőleg, a korabeli német és később osztrák Burggraf-ok emlékének tudatosan a fonákjára való fordításáról.
Ez a német feudális cím magyarul azt jelenti, hogy „a vár grófja”, amit latinul úgy neveztek, hogy comes castri. A címhez tartozó birtok neve comitas volt, aminek a mai megfelelői az angol county és a francia comté. Ennek ellenére sok német nem ismeri már a Komitat fogalmát, amivel manapság legfeljebb csak Magyarországon találkozhat. Ez utóbbi ugyanis a megye szavunk német megfelelője.
Ez pedig annyira beleilleszkedik az általunk vizsgált fogalomkörbe, hogy a szlávnak mondott eredete erősen kérdéses. Először is, ez a szó nem rokona a tényleg szláv eredetű mezsgyé-nek, sem hangtanilag, sem értelmileg. Ez utóbbi az indoeurópai médium származéka, aminek között, közti a jelentése, tehát semmi köze nincs az eddigi fogalmakhoz. Másodszor, a közigazgatási terület neve sokkal könnyebben értelmezhető, ha a magyaron belül maradunk.
Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a szó kifejezetten a várnagy méltóságának fent említett latin elnevezésére utal. A comes ugyanis útitársat jelent, szó szerint azt, hogy „vele menő, ill. járó”. Ezt valamilyen sajátos magyar félreértelmezéssel nem a vár urára, hanem annak birtokára, a comitasra alkalmazták. Így lett a vármegye az eddig elmondottak értelmében a várral járó terület. Ennek fényében azonkívül rögtön értelmet kap a megye alegysége is, amit ezek szerint jogosan neveznek járás-nak.
Menjünk tovább
A szintén rendhagyó vesz igének is van egy vegy* alakja, amit a felszólító módban használunk. Ez ugyan kevésbé érdekel minket, mint az a tény, hogy az utóbbiból melléknevet is szoktunk képezni. Ez a vegyes, ami amolyan hangulatfestő bazár-szerű kínálat, amely választásra késztet bennünket, mondván „Végy egyet!”.
Hasonlóan a családnevekben található *megyes sem a gyümölcsfákkal teli meggyes-re vonatkozik, hanem (kijelentő módban) olyan hely, amin menni vagy járni lehet. Ezért a -Y (Y=i,y) „nemesi” képzővel olyan Me(Đ)gyesY-féle neveket eredményez (amiben a Đ=d,gy), melyek viselőjüket a járandósági területhez tartozónak tüntetik fel.
A Megyer tulajdonnevet pedig éppen fordítva, csak legfeljebb tévesen, minden -megyer-re végződő helységnév névadójának tartják.
Hova tovább?
Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel.
És most már szükségünk van a mozgás két lehetséges irányára, de meg kell vizsgálnunk ennek az aspektusát is:
Ez a kis táblázat tulajdonképpen a mellékletek összefoglalása. Például az első oszlopban a két irány rendszeres megkülönböztetése kiderül az I. mellékletből, a második oszlop a IX. melléklet eredménye. A harmadik pedig szorosan összefügg a III. melléklet alkalmazásával többek közt az olyan szavakban, mint a reggel, forradalom, stb. Ugyanis azt mondhatjuk, hogy az itt elvontan „rendszeresen ismétlődőnek” nevezett szemlélet természetes megtestesítője a körforgás, aminek feltűnően gyakori jele az r.
A bejárható területekhez visszatérve, a *megyer a vármegyéhez képest úgy látszik sokkal áttekinthetőbb terület, mert a szóvégi r-je által körbejárható. Ezért rögtön megértjük Békásmegyer vagy Káposztásmegyer nevét, ami nyilvánvalóan nem jelenthetett soha „békás vagy káposztás Megyer törzsbelit”, hiszen nemigen valószínű, hogy egy embert „békásnak” hívtak volna.
A területként való értelmezés ellenben még a tulajdonnévvel társított helyneveknél is ugyanolyan észszerű: Bélmegyer, Pócsmegyer, Nógrádmegyer, stb. Ez talán akkor a legszembetűnőbb, ha a -megyer végű helységneveket összehasonlítjuk egy másik törzsnév, pl. a Keszi vagy Keszű kizárólag tulajdonnévi jellegű származékaival.
Talpra magyar!
A *megyer köznévi értelmezése ezek szerint alany központú. De miután a vizsgált szóbokor alapigéje tudatos cselekvés, ezért a tulajdonnévi származékait tárgy központúnak kell tekintenünk. Tehát az a Megyer, aki egyszerűen körben jár. Kevésbé prózaian kifejezve ezt úgy is mondhatnánk, hogy az a magyar, aki körös-körül portyázik.
Hasonló magyarázattal már találkozhattunk az avar szócikk alatt, mint annak a török értelmezésére való hivatkozásként. Annak ellenére, hogy a honfoglalás előtti magyar törzsek etnikai rokonsági foka az akkori ogur török népekkel a mai napig tisztázatlan, érdekes, hogy épp az a két nép viseli a nomadizálásra való utalást a nevében, amelyik a történelem folyamán területileg is hasonló utat járt be Közép-Eurázsiától egészen a Kárpát-medencei letelepedéséig.
Ha továbbá a címszavunkat az említett mé* szóbokor ma* ágához tartozónak vesszük, akkor megértjük makacs szavunkat is, és ennek a csökönyösséghez vezető, ismételt kicsinységekből (vö. kilenc), vagyis rossz szokásokból álló fejleményét, a makranc(os)-t is. Lehet hogy azt, hogy a k „önhivatkozó”, nem mindenki tudja, de azt bárki megmondhatja, hogy a makacs mindig a saját feje után megy."
Ezek a szavak pedig nem hiába rokonai népünk nevének…
"Szó szerint minden ÍZ-ében iZeg-Zizeg, mint aki izgalomban van, vagy éppen csak izmos. :)"
A Z hang eredeti jelentése az a mozgás/tárgy, aminek természetes hangját utánozták elődeink a Z hanggal.
Ez pedig egyértelműen a repülő rovar hangja. Nagyobb rovarok hangját mélyebb, a kisebbekét magasabb hangrendű kiejtéssel jelölhették amit ma a, o, u, ö, ü, e, i hangokkal írunk, s ennek megfelelően kerültek bele az összetett, háromhangú gyökökbe is. pl. za-j, zo-rd, zö-rög, zú-g, zü-mmög, ze-ne, zi-zeg.
"2. az a különbség, hogy a jelentés (és a szóalak) együtt határoz meg összetartozást"
Általában igaz ez a megállapítás, de olyan szavaknál, ahol van valamilyen hozzáadott jelentés (átvitt értelemben használatosak) már nem feltétlenül egyezik a két hasonló hangalakú szó jelentése. És persze, előfordulnak azonos jelentésű, de merőben más alakú gyökök is...
Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". Igen, érdekességként jó és időnként fel is lelhetünk tényleg egyértelmű kapcsolatokat is.
De ez nem jelenti azt hogy akkor már minden valamihez "hasonlónak megállapított" hangalakot tényként kell kezelni, egyáltalán nem biztos hogy az a valós hangalakja. És ha még az is volna sem bizonyítaná hogy a bíbor szavunkhoz volna is bármi köze.
Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek...
Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))
A BÍBOR anyagként leginkább ruha, de ilyenből készült fonal, törölköző, takaró, sőt még kötél is lehet. Ez csak úgy jelző mint mondjuk a "farmer" anyag. Mondhatjuk hogy farmerdzseki és így a dzseki jelzője.
De ha úgy mondja valaki hogy ma farmert vesz fel, akkor nem jelzőként használja a szót hanem teljes jogú főnévként.
