Zuroff véleménye szerint az. Akinek semmiféle diplomáciai akkreditációja, meghatalmazása nincs. Egy egyszerű - bár hathatós háttérrel bíró - magánnyomozó.
De egy nyilvánvalóan a végletekig elfogult magánnyomozó véleménye még nem ítélet! Remélhetőleg Áder János is tisztában van ezzel, és nem enged az etikátlan nyomásnak, nem rendeli alá Magyarország elfogadott jogrendejét Zuroff igényének.
Nem elsősorban Csatáryról van szó, hanem Magyarország önrendelkezéséről, melynek esküvel fogadott első számú védelmezője Áder János.
"A magyar társadalom közel 70 éve mást sem tesz, mint szembenéz a tényekkel, bűnösként vezekel, megtépi a csuháját és hamut szór a fejére, miközben a mai magyar népesség túlnyomó része abban az időben nem is élt."
Ez természetesen ordas hazugság. A magyar társadalom abban a háborút követő pár évben sem volt hajlamos szembenézni a tényekkel, amíg egyáltalán volt szó róluk. Aztán még csak szó sem volt róluk, amiről persze nem a magyar társadalom tehet, hanem a diktatúra. De felnőtt úgy húsz-huszonöt évjárat, amelyik csak informálisan értesült arról, hogy egyáltalán vannak zsidók, de ahhoz nálad jelentősen okosabbnak, műveltebbnek és kíváncsibbnak kellett lenniük, hogy arra is rájöjjönek: a szégyenlősen a "nácizmus üldözötteinek" nevezett csoport a zsidókat jelenti. Aztán jött a rendszerváltás és a szólásszabadság, és kiderült, hogy a szekrénysor tetején díszelgő rézmozsarat a nagyi egy patika kifosztása során lomizta, miután a zsidó patikust a családjával együtt elhurcolták. Hát nem az a benyomásom, hogy ezzel olyan sokan szembe szeretnének nézni.
Nem azért érdekes a per, mert mi lesz csatáryval, hanem azért, hogy ennek kapcsán szembesül-e a magyar társadalom azzal a ténnyel, hogy 1944-ben ártatlan civil magyar polgárokat küldtek a halálba tízezerszám a magyar állam és a hatóságok aszisztálásával, teljesen törvénytelenül.
nekem meggyőződésem, hogy itt már nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy ez a per, a születendő ítélet további kártérítési perek alapját képezhesse :(
a múltunkkal már rég szembenéztünk, a bűnösöket (nagyon helyesen) elítéltük. akik ezt nem tették meg tévúton járnak. remélhetőleg egyszer ők is eljutnak arra szintre, hogy belássák ezt. DE végre azt is be kellene látni, hogy az unokák, dédunokák nem felelősek ezekért a tettekért. hagyjanak már végre békén minket. vannak saját belső problémáik, oldják meg azokat, és ne minket cseszetessenek mindenért.
Persze, fontos tudni, hogymi történt valójában,- különösen, hogy ne lehessen utólag revolverezni vele,-de az is fontos, hogy meddig terjed egy rendőrségi fogalmazó hatásköre?
A bizonyítékok esetében azonben az másodlagos, hogy a szakértő mit állít. Az a lényeg, hogy a bíró mit fogad el igaznak.
A félreértések elkerülése érdekében. nekem sem kutyám, sem macskám sem Csatáry, sem Zuroff. Egyetlen dolog érdekel: Az igazságszolgáltatásnak korrekt módon kell működni.
Egyszer hallottam egy bíróval egy riportot. Ő azt mondta, hogy először tisztázni kell, hogy mi történt. Csak azután érdemes megvizsgálni, hogy ez hogyan viszonyul a törvényekhez.
Ezen gondolat mentén az idézett levezetés hibás. Egy jogszabályból nem lehet levezetni azt, hogy valami nem történt meg. Legfeljebb azt, hogyha megtörtént, az szabályellenesen történt meg.
A Kossuth Rádió Esti Krónika című műsorában hétfőn elhangzott: a kirendelt szaktanácsadó szerint Csatáry 1941-ben nem tartózkodott Kassán, és lehetősége sem lett volna beavatkozni a deportálásokba. A hírműsorban kitértek arra, hogy Csatáry Lászlót, a kassai internálótábor volt parancsnokát kétszer jelentette fel Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Először az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások miatt.
Az 1944-es kassai eseményekkel kapcsolatban a Budapesti Nyomozó Ügyészség a múlt hónapban háborús bűntett miatt gyanúsítottként hallgatta ki a most 97 éves férfit. Az 1941-es kassai deportálásokkal, vagyis a munkaszolgálatból visszahívott, majd haláltáborokba küldött emberekkel kapcsolatban azonban a kirendelt történész szaktanácsadó tisztázta Csatáryt. Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a műsorban elmondta: „A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a feljelentő állításával szemben a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji deportálásokkal nem hozható összefüggésbe.”
A szóvivő rámutatott: a kirendelt szaktanácsadó szerint dokumentumok bizonyítják, hogy Csatáry László az 1941-es deportálások idején nem tartózkodott Kassán, ráadásul akkori beosztása miatt nem is tudta volna befolyásolni a háromszáz hontalan zsidó deportálását. A szaktanácsadó kiderítette azt is, hogy az akkor hatályos jogszabályok alapján hontalan zsidókat nem küldhettek munkaszolgálatra, így őket Csatáry nem is hívhatta vissza. Az 1944-es deportálásokkal kapcsolatban azonban az ügyészség tovább vizsgálja Csatáry szerepét – tette hozzá.
De ezeket is csak azokból az ellenőrizetlen tanúvallomásokból tudod.
És
1. Nem "valamiféle képnek kell kialakulni", ahogy írod, hanem főbenjáró vádban, megalapozott bizonyítékok alapján kéne ítéletet hozni.
2. Ebben se értek egyet :
"Nem azért érdekes a per, mert mi lesz csatáryval, hanem azért, hogy ennek kapcsán szembesül-e a magyar társadalom azzal a ténnyel, hogy 1944-ben ártatlan civil magyar polgárokat küldtek a halálba tízezerszám a magyar állam és a hatóságok aszisztálásával, teljesen törvénytelenül."
Bár értem, hogy valakinek, sokaknak szubjektíve ez a fontos belőle.
Viszont ez egy valóságos ember, valóságos és igen súlyos vád, valóságos per. Ez az elsődleges tartalma - hogy az igazságszolgáltatás ne kövessen el visszaélést, hibát - hanem működjön rendesen. Ez a feladata ugyanis.
Az összes többi - szembenézésesdi, társadalmi hatások, miegymás - ez után jön.
"De ezek nem mai, rendesen körüljárt tanúvallomások, hanem a kassai népbírósági perben anno tett, ellenőrizetlen tanúvallomások."
Ha a tanuvallomások jellemzően egy irányba mutatnak, akkor azt lehet értékelni, mégha nyilván perdöntőek nem is lesznek.
Persze hogy apró morzsák alapján kell majd valamit megállapítani.
Vannak levéltári anyagok, vannak tanuvallomások.
Abból valamiféle kép kialakul.
Nem azért érdekes a per, mert mi lesz csatáryval, hanem azért, hogy ennek kapcsán szembesül-e a magyar társadalom azzal a ténnyel, hogy 1944-ben ártatlan civil magyar polgárokat küldtek a halálba tízezerszám a magyar állam és a hatóságok aszisztálásával, teljesen törvénytelenül.
Az, hogy csatáry valszeg egy vérnősző barom volt, aki élvezte az emberek megalázását, az ebből a szempontból másodrendű kérdés.
Mert élvezte, mert egy üres tejesüveg miatt csesztetett éhező deportáltakat meg kirendelt bakákat.
"Az a feneség ezekben az ügyekben, hogy van a tanúvallomásokon, történelmi könyveken alapuló nyomás, a szörnyű helyzetek bemutatásával, emlegetésével."
A tanuvallomások azért bírnak bizonyítóerővel általában.
A történelmi tényeket sem érdemes kutyába venni.
Nem könnyű a bizonyítás de nem is lehetetlen.
Pusztán azért már csak nem kéne felmentést adni valakinek az elkövetett cselekedetei miatt, mert páran kételkednek, meg csak azt hiszik el, amiről filmfelvétel van, vagy esetleg beilleszkedik a prekoncepcióba.
Hogyan derülhetne ki a valóság? Miféle bizonyító erejű források alapján? Előkerül egy UFA film, amin Csatáry korbácsolja a foglyokat, miközben aláír néhány kivégzési parancsot?
Az a feneség ezekben az ügyekben, hogy van a tanúvallomásokon, történelmi könyveken alapuló nyomás, a szörnyű helyzetek bemutatásával, emlegetésével. És nem rendes, korrekt bizonyításra-perre készülhetünk, hanem arra a meccsre, hogy ennek a nyomásnak a hatására a bíróság eltekint-e a valóság korrekt bizonyításától, csakhogy ebből a kínos helyzetből megszabaduljon és Magyarország ne bélyegződjön újra neonácivá.
"a deportáltak számában a népszava és az origo cikkei is eltérnek"
Nincs lényegi eltérés.
"Kassa vasúti parancsnokának jelentése szerint Kassáról 1944. V. 15-én indították az elsõ vonatszerelvényt Auswitzba. Ezeken 7 684 kassai zsidót szállítottak a haláltáborba. Május folyamán még két, június 3-án pedig még egy szerelvény indult el, további 9 013 kassai és környékbeli zsidóval."
"Azt nyilván nem gondolod te sem, hogy ma Magyarországon valakinek kára származhatna abból, hogyha hír megy, hogy hősies zsidómentő (vagy általánosabban: életmentő) volt a vészkorszakban."
Keserüen ironikus reakció volt a topikban eluralkodott közvélekedésekre, miszerint is az akkori magyar jogszabályokkal ellentétesen cselekedni, idegen hatalomnak kiszolgáltatni ártatlan civil magyar állampolgárokat, az tulajdonképpen nem bűn.
