Itt valami nagyon nagy kavarodás van ezzel a Hollandiával kapcsolatban. Én éppen hogy azt olvastam, hogy kb 30 éve még olyan 70-30 % volt az otthonszülések és a kórházi szülések aránya és ez mára megfordult az ellenkező irányba. De nem is érdemes Hollandiával foglalkozni, mert ott az otthonszülésnek annyira jól ki vannak építve a lehetőségei és annyira régi a hagyománya, hogy teljesen mást jelent az ottani otthonszülés mint a magyarországi.
Különben Hollandiában ambuláns szülés van tudtommal, a nő bemegy, megszül, aztán pár óra mulva hazamegy a gyerekkel a kórházból, az ottani tb meg a pár napos házi segítséget fizeti .. Ott különben is a szülésznőknek sokkal nagyobb gyakorlatuk és lehetőségeik vannak, orvos csak akkor lép közbe, ha orvosi probléma van, ha a szülés megy a maga normál útján, akkor nem.
Magyarországon egyszerűen még nem készült fel a szülésztársadalom arra, hogy nagy százalékban otthon szüljenek a nők (mellesleg remélem ez nem fog bekövetkezni, inkább az fog bekövetkezni, hogy a kórházban legyen minél háborítatlanabb a vajúdás és a szülés, és ne legyen a szülő nőnek olyan érzése, hogy itt és most ő egy beteg...)
Jó, azt írják, hogy az otthon megkezdett szülések "csak" 10%-a végződik kórházban (Jelzem ez annak a 10 %-a, hogy előzőleg ugye mindent teljesen rendjén valónak találtak, mert a legkisebb komlikációnál ami a terhesség alatt bekövetkezik, már elvileg tiltott az otthonszülés), na de mi van ezzel a 10 %-al??? Mert én nem irigylem őket, onnantól kezdve, hogy Geréb Á. leteszi őket a kórházban, onnantól kezdve neki már nincsen ám kompetenciája a szülő nő felett, onnantól kezdve az aktuális kórház aktuális ügyeletes orvosáé mionden felelősség, és higyjétek el, hogy nem nagyon csípják Geréb Ágit - és mindez bánásmódban stb a szülő nőn csapódik le!!!)
És hogyan felügyeli otthon az orvos? Visznek magukkal pl. mobil-NST-t? Létezik ilyen egyáltalán? Mert anélkül pl. hogy veszik észre, ha a baba szívével közben baj van, és menni kéne a műtőbe? Ezen kívül, megismétlem: hogy egy szülés flottul fog-a lezajlani, azt előre abszolút nem lehet tudni. Akkor sem, ha semmi jele nem volt az utolsó pillanatig a komplikációnak.
Ha jól emlékszem (sajnos a könyv 100km-re van tőlem), ez úgy értendő, hogy mondjuk Hollandiában alapból az otthonszülést támogatja az állam (TB), ha kórházba mész, akkor fizetned kell. Tehát a 10% az, aki kórházba megy. (?)
Ezt meg kell néznem pontosabban. Mint minden statisztika, ez az adat is valószínüleg akármerre forgatható.
Ott is orvos felügyeli az eseményeket, amire még az orvosok szerint sem volna feltétlenül szükség egy flottul lezajló szülésnél. Csak ott vállalják, ahol kórház van megfelelő közelségben, és csak azoknál, akiknél várhatóan semmi gubanc nem csúszik be. Ettől még becsúszhat persze, érdekes volna megnézni, mekkora százalékban történik ez meg.
Ne beszéljünk mellé kérem! A gyerekhalandóság nem egyenlő a születéskor fellépő komplikációk miatt meghaltak számával!! Egyébként pedig e honban pillanatnyilag bizony magas ez az érték, az eu-ban 2-3 %, nálunk pedig 5-6%, csak úgy by the way. Tessenek utánanézni!
Hát, hogy a nőt mennyire viseli meg, arról ne nyissunk vitát. :) Több ismerősöm van, aki mindkét módot kipróbálta, egyöntetű véleményük, hogy a császár rosszabb. Sokkal hosszabban fáj, nem lehet mozogni, emelni 6 hétig, a gyereket sem kaphatja meg azonnal room-in-re, csak kb. a 4. napon, 1 hétig van kórházban, nem 3-4 napig, stb. Ez mind igaz, de a gyerek szempontjából viszont sokkal gyorsabb, humánusabb, és sokkal nagyobb biztonságban van. És engem kizárólag az érdekelt míg terhes voltam.
"A császáros babák viszont sokkal szebbek, az tény. :)"
A nem-császáros babák is szépek (nekem minden egészséges kisbaba szép :), de kétségkívűl kevésbé megviseltebbek: a koponyacsontok nem csúsznak össze, nincs hematóma, stb.
El lehet dönteni: regressziós hipnózis. Szakember kezében hatékony módszer. Voltak is ilyen kísérletek, a konklúzió nagyjából az volt, hogy a születés mindenhogyan trauma. Ha egy szűk csatornán kell átpréselődni akkor azért, ha meg kikapják, akkor azért.
A császáros babák viszont sokkal szebbek, az tény. :)
Szerintem nem jó a gyereknek (sem) a császármetszés
Szerinted. Nyilván agyvérzéssel, oxigénhiánnyal születni (és esetleg egy életre megnyomorodni) sokkal jobb.
Pszichológiából is tanultuk, hogy nem mindegy, hogy egy gyerek hogyan éli meg a születését. A koraszülöttek pl. sietve akarják élni az életüket, a császárral születettek meg bizonytalanok lesznek.
Nnna, most már tudom miért vagyok annyira bizonytalan... Vagy mégsem? :>>> És a kislányom is marhára bizonytalan, már most látszik rajta. Mint egy anyakirálynő, annyira.
Feismerik az anyjuk, apjuk hangját, ha magzat korukban beszéltek hozzájuk. Felismerik a magzatkorbna hallott zenét... De tényleg hagyjuk, mert ezt valóban csak ők tudják.
Ha azt mondta volna, hogy "kucorogtam" az hihetőbb lenne... míg "úszik" az anyaméhben az olyan kezdetleges állapot, hogy arra ugyan nem emlékezhet. Mire nagyjából kialakul az agya kezdetleges tekervényekkel, addigra már nemigen van helye neki úszkálni.
"Mire van bizonyíték? Hogy sokat tudnak az újszülöttek? Persze, hogy van bizonyíték. Néhány perc alatt megtanulják az anyjuk illatát, az anyjuk arcát, nekik tetsző és nem tetsző mintákat, színeket választanak ki..."
A tanulás képessége nem egyenelő a tudással.
Szerintem ebbe nem érdemes mélyebben belemennünk, mert úgysem dönthetjük el..
Mire van bizonyíték? Hogy sokat tudnak az újszülöttek? Persze, hogy van bizonyíték. Néhány perc alatt megtanulják az anyjuk illatát, az anyjuk arcát, nekik tetsző és nem tetsző mintákat, színeket választanak ki... (nagyon kevés, ami most eszembe jut, de nagyon sokat tudnak).
