A válaszodban felhozott érvek több helyen is félreértésen vagy hamis interpretáción alapulnak, ezért részletesen cáfolom őket.
1. A Biblia tilalma és a hozzáférés korlátozása
Azzal kezded, hogy az egyház "betiltotta" a Bibliát, "üldözte" "az olvasókat", "lerombolta házaikat" és "keresztes háborút indított ellenük". Ez durva leegyszerűsítése a történelmi tényeknek.
Az egyház soha nem adott ki általános tilalmat a Biblia olvasására vagy birtoklására vonatkozóan. Az úgynevezett "Biblia-tilalmak" mind lokális, sajátos helyzetekre vonatkoztak, és főként az eretnek mozgalmak – mint például az albigensek és valdensek – elleni küzdelem részeként jelentek meg, akik félremagyarázták és manipulálták a Szentírást saját tanításaik érdekében.
2. A zsinatok helyi és ideiglenes intézkedései
A Toulouse-i (1229) és Tarragonai (1234) zsinatok helyi, nem egyetemes zsinatok voltak, amelyek a középkori Európában fellépő eretnekségekre válaszul születtek. Az ilyen intézkedések nem a Biblia általános tiltását célozták, hanem annak biztosítását, hogy az emberek ne kapjanak hozzáférést hamisított vagy hibás fordításokhoz. A tilalom tehát a hamis tanok elkerülése érdekében történt, nem azért, mert az egyház magát a Bibliát akarta volna elzárni az emberektől.
Továbbá, a latin nyelvű szertartások használata nem volt akadálya a Biblia tanulmányozásának. A Vulgáta, amelyet Szent Jeromos fordított latinra, épp azért jött létre, hogy a kor nyelvén szóljon az emberekhez. A középkorban a latin volt az egyetemes nyelv, és a művelt emberek között széles körben ismert.
3. A vernákuláris fordítások és a hamis tanok
Azzal, hogy az egyház ellenőrzést gyakorolt a Biblia fordításai felett, nem a Biblia elérhetőségét akarta korlátozni, hanem azt, hogy a fordítások ne tartalmazzanak tévedéseket vagy hamis tanokat. Wycliffe és Tyndale esetei is főként azért jelentettek problémát, mert fordításaik és kommentárjaik tele voltak olyan nézetekkel, amelyek szembementek a katolikus egyház tanításával. Nem maga a fordítási tevékenység volt a probléma, hanem az a tény, hogy ezek a fordítások teológiai hibákat tartalmaztak.
4. A valdensek elleni keresztes hadjárat
A valdensek elleni fellépés nem a Biblia olvasásának megtiltása miatt történt, hanem azért, mert a valdensek eretnek tanokat terjesztettek, amelyek veszélyeztették az egyház egységét és a hívők hitét. Az egyház fellépése politikai és vallási okokból történt, nem pusztán a Biblia birtoklásáért. Ezek az intézkedések abban a történelmi kontextusban értelmezhetők, amikor a vallási egység fenntartása az államhatalom és az egyház számára kulcsfontosságú volt.
5. A misék és a latin nyelv használata
A miséken használt latin nyelvet sokan értették, különösen a papok és a tanultak. Emellett a latin nyelv egységesítette az egyházi liturgiát és lehetővé tette, hogy az egyház a világ bármely pontján azonos szertartásokat tartson. Az, hogy valaki nem értette tökéletesen a latint, nem jelentette azt, hogy nem férhetett hozzá a Biblia tanításaihoz, hiszen a prédikációk és tanítások mindig a hívek számára érthető nyelven történtek.
6. Tudományos források hamis használata
A Pallasz lexikon idézetei gyakran nem tükrözik a teljes képet. Például VII. Gergely pápa szláv nyelvű Biblia használatának korlátozása Csehországban egyedi politikai és vallási körülmények miatt történt, és nem egy általános döntés volt, amely az egész egyházra vonatkozott volna. Ezek az intézkedések mindig a helyi körülményekre és az adott politikai, vallási helyzetre reagáltak.
Összegzés
Az egyház nem "elzárta" a Bibliát az emberek elől, hanem biztosította, hogy a hiteles és helyes tanítások eljussanak hozzájuk. A vernákuláris fordítások esetleges tiltásai nem magára a fordításra vonatkoztak, hanem az olyan fordításokra, amelyek eretnek tanokat közvetítettek. A középkori egyház nem volt tökéletes, és a politikai körülmények gyakran befolyásolták a döntéseit, de ez nem jelenti azt, hogy a Biblia hozzáférését általánosan korlátozni akarta volna.
Akkor ez hogyan egyeztethető össze ezekkel a versekkel?
Timótheushoz írt I. levél 6. rész
Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,
14. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,
15. A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,
16. Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen."
Úgy kedves Bethsabé, hogy a 14. versben Jézus Krisztusnak az Ég felhőiben való megjelenéséről van szó, a 15. 16. versben padig az Istenről,aki az Úr Jézust a megjelenésekkor mindenki számára láthatóvá teszi. Ők keten az Úr Jézus és az Isten,aki a megváltás befejezéséig az Úr Jézus testében lakozott együtt vannak az Égben. Előbb megmutatja Őt a Királyok Királya és Uraknak Ura az ég felhőiben mindenki számára. Majd mindketten eljönnek a Földre is, konkrétan Jeruzsálembe,
Ahol az Istenek Istene harcolni fog majd a Bárány ellenségei ellen, akiket oda csődítenek majd a démonszellemek a helyre,amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
Ez ennyire egyszerű.Az általad idézett szövegben két személyről van szó. Az Úr Jézusról, és az Izrael Istenéről. Nélkülözhetetlen ezt felismerni a szövegben.
No meg azt is ,hogy a próféciák előre kijelentették, hogy Ők keten az Úr Jézus és Izrael Istene
sok dolgot visznek majd együtt végbe a Földön. Hogy láthatóak lesznek, mindketten, abban biztos lehetsz!
Ésaiás 52:10Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!11Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.12Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!13Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.14Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:15Akképpen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert amit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.
-Szeretném a saját érvelésed elolvasni Jézus második visszatéréséről és arról is, hogyan látják majd meg Jézust akik átszúrták?
---
Mi lehet a két vers között a különbség?
-1Tim 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.
-
1Tim 6,16 Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.
Hagyd el ezt a kenetteljes mentegetőzést. Az egyház olyan nagyon aggódott a "hit tisztaságáért" hogy inkább betiltotta az egészet, üldözte a bibliaovasókat, lerombolta házaikat, elüldözte az embereket, sőt keresztes háborut inditott ellenük. Karddal levágták őket, nehogy a lelkük beszennyeződjön. Ha imádkoztak volna a holtakhoz semmi bajuk nem lett volna....A párduc foltosságát nem lehet elváltoztatni, és a szerecsen bőre se fehéredik ki ilyen szavaktol, hagyd meg inkább Bese-atyának a reménytelen esetek kidumálását.
A latin nyelvő misézéssel meg mire megy bárki is ha nem értett belőle semmit?
Meg van ennek a védőbeszédnek is a helye, máshol, itt nem hiszi el senki.
Igen, maga Jézus mondta a főpapnak hogy megfogjátok látni az emberfiát amint visszatér. Jelenések emliti hogy akik által szegezték-azok is meglátják eljövetelét.
Az általad bemásolt részben mi problémát látsz? Miért gondolod abbol hogy összeegyeztethetelen előbbiekkel?
Sok antikatolikus állítja, hogy a katolikus egyház "akadályozta" a Biblia fordítását a köznép nyelveire, és korlátozta annak hozzáférését."
És nem így volt? Olvasd csak el,amit Ilang-Ilang belinkelt neked!
"Tudod mi az a Biblia-tilalom? Keress rá a Pallasz lexokonában
"a r. kat. egyháznak az egyházi életbe mélyen beható rendelkezése. A Biblia-tilalom ugyan első sorban a bibliának anyanyelvekre való lefordítására vonatkozott, amennyiben a latin nyelvet már VII. Gergely 1080-ban egyházi nyelvvé emelte, és a tridenti zsinat a Vulgatát a r. kat. anyaszentegyház egyedül autentikus fordításának ismerte el, de e tilalom hatását illetőleg, egyértékü a biblia olvasásának abszolut eltiltásával.
VII. Gergely már 1080. eltiltotta Csehországban a szláv bibliafordítás használatát; ugyanezt tette III. Ince (1198), a toulouse (1229) és a béziersi (1233) zsinatok, sőt a tarragonai zsinat (1234.) a bibliának püspöki engedély nélkül való birtoklását is betiltotta.
Rendeletek jelentek meg későbben, melyek a bibliát bármely nyelven való fordításának terjesztésére és bármely laikus által való használatára püspöki engedélyt követeltek, mig végre XV. Gergely (1722) általában eltiltotta a bibliának anyanyelven való olvasását, amely tilalmat XI. Kelemen Unigenitus kezdetü bullájában (1713) megerősített. A r. kat. könyvcenzura egy 1757. kelt rendelkezés szerint már szabadabb irányt vesz, amennyiben megengedi, hogy pápai engedéllyel fordításokat lehessen kiadni, magyarázó, az egyházi atyáktól vett jegyzetekkel.
A bibliatársaságoknak XII. Leótól (1814) és IX. Piustól való ismételt betiltása ezért csak az e társaságok által terjesztett fordításokra vonatkozik. Mind eme tilalmak ellenére is a legtöbb művelt nemzet nyelvén vannak püspöki jóváhagyást nyert és szélesen elterjedt r. kat. bibliafordítások.
-1229 ben a Tolouse zsinat megtiltotta a laikusoknak, hogy a birtokukba legyen akár egy darab biblia, ó, vagy uj szóvetség. ( De lehetett egy szűzmáriás képük)
-Tarragoniai zsinat(1234) elrendelte hogy minden népi nyelvü bibliát be kell szolgáltatni és elégetni.
-1408 Oxfordi zsinat megtitltotta bármilyen szöveg forditását a bibliábol angol nyelvre, aki pedig Wicliff angol bibliáját olvassa kiközösittetik.
-IV Pál pápa (1559) indexre tette és megtiltotta ezen bibliák birtoklását:német, francia, spanyol, olasz, angol, holland, és egyes latin forditásokat
Itt magyarországon is
Komáromi Csipkés György leforditotta a bibliát ami a Károli javitása is volt. Ő a héber és görög nyelvnek legjobb tudója volt a maga korában.
Ezeket a bibliákat a katolikus cenzura lefoglalta és Egerben a jezsuita testvérek elégették."
" Dániel próféta leírta Isten szent szellemének a segítségével, hogy a vég idején tudakozzák majd az írásokat sokan, mert nagyobb lesz a tudás és az igazak majd fénylenek sokan."
Igen....és mint idéztem is a bepecsételés csak Dániel könyvét érinti. A többi könyv nincs bepecsételve, beleértve Jelenéseket is ahol irva is vagyok hogy "be ne pecsételd.
Te most akkor azt mondod a Jelenések is bepecsételt , vagy mit akarsz mondani?
A semmiért? Akkor lényegében be lettek csapva, hiszen Jézus azt ígérte, hogy a Péterre (pontosabban Petroszra) alapozott gyülekezeten még a Hádesz kapui sem vesznek erőt. Az "egy apostol-nemzedéknyi" időt tekintve ezek nem túlságosan nagy szavak meg ígéretek?
----
Káosz van a fejedben, mert nem tiszta gondolkodással ismerted meg a Bibliában leírtakat. Sok mindent összeolvastál már előtte és ezért nem érted meg az igazságot. Sokkal jobban járnak azok, akik mint ateisták kezdik megismerni az igazságot.
-
Jézus soha nem mondta, hogy Péterre fogja építeni a gyülekezetét. A saját gyülekezetét, ami a mennyekben van, a szent Jeruzsálem, hogyan építené egy földi halandóra Péterre?
-Attól, hogy Jézus megszólította Pétert: hogy te Péter vagy, attól még saját magáról beszélt Jézus, hogy az a gyülekezet, melynek a sarokköveit lerakta, az Ő maga Jézus Krisztus. És az a gyülekezet, amelynek a sarokköveit Ő lerakta, az a mennyekben szépen felépül, és a sír kapui nem fognak diadalmaskodni rajta. A mennyekben lesz és nem a földön, ami az enyészeté.
-
Nem kell elhinni azt, amit a katolikus nagy Babiloni vallások mondanak, mert az nem igaz erre a kijelentésre.
Meg kell vizsgálni az írásokat, hogy valóban úgy vannak-e?
-
Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat. Miről beszélt előtte Jézus és Péter? Jézus megkérdezte a tanítványaitól: ...ti mit mondtok, ki vagyok? Péter rögtön ezt felelte: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus ezután boldognak nevezte Pétert, és hozzátette, hogy az egyházát, vagyis a gyülekezetét egy szilárdabb sziklára építi, saját magára, akiről Péter épp most mondta, hogy hisz benne.
15 Így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?”
16 Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
17 Jézus erre ezt mondta neki: „Boldog vagy te, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én égi Atyám.
18 Én pedig azt mondom neked, hogy te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a sír kapui nem fognak diadalmaskodni rajta.
Olvasd el a beszélgetést, hogy mit mondott Jézus és Péter.
Persze, hogy nem fog a sír kapui diadalmaskodni Jézus egyházán, mert a mennyekben nics halál.
A 144000 halhatatlan szentek uralkodnak Jézussal.
-
Jézus az egyházát nem földi halandó pápákra építette fel.
Egyesek azt állítják, hogy Jézus Krisztus földi testben fog visszajönni a földre. Kézzel megfogható és földi szemekkel látható testben, és mindenki megfogja látni, még azok is, akik átszúrták.
😊
-
Akkor ez hogyan egyeztethető össze ezekkel a versekkel?
Timótheushoz írt I. levél 6. rész
Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,
14. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,
15. A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,
16. Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.
A Hetednapi Adventisták, Krisztus második eljövetelébe, vagy adventjébe vetett hitükön alapszik. Az adventisták a nem hivatásos baptista lelkipásztor, William Miller mozgalmából fejlődtek ki az 1840-es évek elején. Tanításuk szerint a Tízparancsolat még mindig érvényben van, ezért a Hetednapi Adventisták szombaton egy szó szerinti sabbathot tartanak. Tagjai közül néhányan szinte bibliai ihletettséget tulajdonítanak Ellen Gould White írásainak, a csoport volt egyik legbefolyásosabb vezetőjének, aki azt állította, hogy isteni látomások sorozatai által megvilágosodást nyert.
-
Ezt egyáltalán, hogyan lehetett kijelentenie akkor Ellen Gould White-nak, amikor még gyerek cipőben járt az igazság kiderítése az 1840-es években még a valóban Istent keresők között is. Még napjainkban is sok a tévedés az igazak között, mert egyetlen önjelölt egyház és önjelölt szekta sem jutott el a teljes délig, pláne akkor nem, ha keverik az Ó szövetségi törvényeket az Új szövetséggel, mint az adventista mozgalom.
Csak egy hit van, ami igaz, az pedig a Bibliában megírtakon alapszik, nem pedig önjelölt álomlátók látomásain.
-
Dániel próféta leírta Isten szent szellemének a segítségével, hogy a vég idején tudakozzák majd az írásokat sokan, mert nagyobb lesz a tudás és az igazak majd fénylenek sokan. Ez nemcsak a Dániel próféciájára értendő, hanem az egész Biblia megértésére. Mert ha úgy vesszük, akkor kiderült, hogy az 1870-es évekig csak botladoztak a bibliában az önjelölt pásztorok és nem jöttek rá a teljes igazságra még a többi könyvből sem.
-
Hogy értették volna meg az evangéliumokat is, amikor az Istent három isteni személynek titulálták.
A szent szellemet Istennek nyilvánítják. A Tízparancsolatot áthozták az új szövetségbe szó szerint, a testi mosakodásokat megtartják és Krisztust szó szerint testben várják vissza, azzal a fizikai testtel amibe elment, ismét megjelenik nekik a felhőben. A többi karizmatikusokról ne is beszéljünk, akik önkívületi állapotban rohangáltak NS-al az élen a színpadon, és a szent szellemmel szájon át kellett
betöltekezniük. Vagy a katolikusok, akik egy földi asszonyt Jézus anyját szentté avattak, és arra kérik Máriát a mennyekben, aki a gyerekszülés ellenére is szűz maradt, hogy imádkozzon érettük mint bűnösökért.
Ezzel elvetve azt, hogy Jézus mindenkiért meghalt és csak Ő lehet közbenjáró Isten és az emberek között. Mert ugye két közbenjáró nem lehet az írások szerint sem.
-
Nem beszélve arról, hogy üldözték a Biblia olvasókat a katolikusok, és máglyán elégették őket. Így a történelem során nem igazán volt olyan idő, amikor az igazak mélyen és szabadon tanulmányozhatták volna az írásokat, mert a Katolikus nagy Babilon leuralta a világot a hamis nézeteivel és a politikai vezetőket is a markában tartotta. Így tiltott volt még a rendszerváltás előtt is az összejövetel a másképp gondolkodóknak.
-
Így a Biblia tudakozás és megértés valóban a vég idejére maradt, és akadt is sok önjelölt és hamis próféta, aki azt állítják, hogy ők a Krisztust követik.
-
Mt 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
---
Máté Evangyélioma 7. rész
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
--
Mt 7,23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Mt 25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
--
Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
" Ezért volt szüksége Rutherfornak is arra az illúzióra, hogy a "ma" (1920-ban) élő emberek közül millióan sohasem halnak meg. Ezért kellett JT-nek is fenntartaniuk azt az illúziót, hogy az 1914-es nemzedék nem múlik el."
De hát ilyen illúziókra épültek az adventisták is! 1844-re Miller várta a világvégét. Majd Russell úgy adta ki az Őrtornyot, hogy az már a kiadása pillanatában is "hidette Isten királyságát", ami 1870-ben valósult meg láthatatlanul. Előtte az adventisták 1870 körülre várták az Urat, aztán nem jött, majd hogy a befektetett tőke el ne vesszen, kitalálták, hogy láthatatlanul jött el 1870-ben. Ez az 1870-es dátum még Rutherford Isten hárfájában is benne van. Aztán az 1870-es dátum elfelejtődött, helyette az 1914-es dátum jött el, de vannak híradások arról, hogy ez a dátum is le lesz cserélve. Bár szerintem még várni kéne 2034-ig, ugyanis 1914+120=2034, mert az Özönvíz után 120 év lett egy nemzedék maximáls hossza.
Sok antikatolikus állítja, hogy a katolikus egyház "akadályozta" a Biblia fordítását a köznép nyelveire, és korlátozta annak hozzáférését. Ez nem igaz. Az egyház már korán támogatta a Biblia fordítását különböző nyelvekre, amint azt a Szent Jeromos által készített Vulgáta is mutatja. A Vulgáta latin fordítás volt, mert ez volt az akkori köznyelv, amelyet a legtöbb művelt ember értett. A korabeli műveltség és írástudás alacsony szintje miatt azonban a Biblia személyes olvasása nem volt széles körben elterjedt.
Az állítás, miszerint a katolikus egyház ellenezte a Biblia vernákuláris (köznyelvi) fordításait, szintén félrevezető. Például Szent Cirill és Szent Metód már a 9. században lefordították a Bibliát óegyházi szláv nyelvre, hogy elérhetővé tegyék azt a szláv népek számára. Továbbá több középkori vernákuláris fordítás is létezett, amelyek hivatalos egyházi jóváhagyást kaptak, mint például a 16. századi Douay-Rheims Biblia angol fordítása.
Az Egyház mindig is engedélyezte a fordításokat, de fontosnak tartotta, hogy ezek hiteles és helyes fordítások legyenek, hogy elkerüljék a szentírás szándékos vagy véletlen félremagyarázását. Például a Toulouse-i zsinat (1229) és a Tarragona-i zsinat (1234) regionális jellegű döntések voltak, amelyek a korabeli eretnekségek (pl. Albigensek) ellen irányultak, és nem jelentettek általános tilalmat a vernákuláris fordításokra.
Sokszor idézik VII. Gergely pápát és III. Ince pápát, de ezek az idézetek nem helyezik megfelelő kontextusba a történelmi eseményeket. Fontos kiemelni, hogy soha nem létezett olyan általános döntés a Katolikus Egyházban, amely a Biblia tiltásáról vagy arról szólt volna, hogy a hívek számára tilos lenne a Szentírást megismerni. Az Egyház mindig is elismerte a Biblia központi szerepét a hitben és a tanításban, és folyamatosan arra törekedett, hogy az írások helyes értelmezését biztosítsa a hívek számára. A problémák általában akkor merültek fel, amikor bizonyos fordítások téves értelmezéseket vagy eretnek nézeteket közvetítettek, amelyek veszélyeztethették a hit tisztaságát és egységét.
Sok antikatolikus azt hiszi, hogy a reformáció előtt a katolikus egyház teljes mértékben akadályozta a Biblia elérhetőségét, és csak a reformáció hozta meg az áttörést. Ez egyszerűen nem igaz. A reformáció idején a katolikus egyház nemcsak továbbra is támogatta a vernákuláris fordításokat, hanem ellenállt a hamis tanítások terjedésének is. Luther Márton és Tyndale Bibliafordításai esetében a probléma nem maga a fordítás volt, hanem azok teológiai értelmezései, amelyek szembementek az egyház hiteles tanításával.
Az olyan egyének elítélésénél, mint Husz János, William Tyndale vagy John Wycliffe, nem pusztán a Biblia lefordítása volt a vád tárgya, hanem az eretnek tanok terjesztése és az egyház tanításai elleni lázadás. Ezen személyek fordításai gyakran tartalmaztak teológiai eltéréseket és magyarázatokat, amelyek ellentétesek voltak a hivatalos egyházi tanokkal. Az egyház tehát nem a Biblia lefordítását, hanem a benne lévő hamis tanok és félrevezető kommentárok terjesztését ítélte el.
Azt állítani, hogy az egyház "rendszeresen égetett" Bibliákat vagy embereket üldözött önmagában a Biblia birtoklása miatt, torzítja a történelmet. Az Egyház kizárólag csak a hamisított, eretnek fordításokat semmisítette meg, amelyek torzították a szentírást. Ezek az intézkedések nem a Biblia ellen irányultak, hanem annak védelmében történtek, hogy a hiteles, helyes tanítást biztosítsák.
A Tridenti Zsinat (1545–1563) célja a reformációval szembeni válaszadás volt, és a hitelesség megőrzése érdekében előírták, hogy a Biblia fordításait hivatalosan ellenőrizzék, és ne tartalmazzanak eretnek tanokat. Ez nem azt jelentette, hogy az egyház tiltotta volna a Biblia olvasását, hanem azt, hogy biztosítani akarta a helyes fordításokat és értelmezéseket.
A Katolikus Egyház története során mindig is voltak hivatalosan jóváhagyott fordítások, amelyet széles körben használtak, és különféle nemzeti nyelvekre is készültek fordítások az egyházi jóváhagyás alapján. A problémák akkor merültek fel, amikor ezek a fordítások nem kaptak hivatalos egyházi jóváhagyást, és félrevezető tartalommal vagy magyarázatokkal kerültek terjesztésre.
1. A latin nyelv szerepe és VII. Gergely
A régi egyházi szláv nyelvű fordítás Cirill és Metód nevéhez fűződik, és a 9. század végére tehető. A fordítások körüli viták a régi egyházi szláv nyelv használatával kapcsolatban időnként feszültséget okoztak. Szent Metód szerint hivatalosan engedélyt kapott VIII. János pápától 880-ban, hogy használja a szláv nyelvű fordítást. A vád, hogy VII. Gergely pápa (1080-ban) eltiltotta a szláv Biblia használatát, félrevezető. A pápa aggályokat fogalmazott meg, hogy a Bibliát félreérthetik a kevésbé tanult emberek, és téves értelmezéshez vezethetnek.
Amikor VII. Gergely nem engedélyezte a szláv nyelvű liturgiát, az egyház nem a Szentírás elleni fellépésből tette ezt, hanem abból a félelemből, hogy a helytelen értelmezések elterjedése eretnekségekhez vezethet.
VII. Gergely pápa tehát nem a Biblia "elrejtésére" törekedett, hanem az egyházi egység megőrzésére. A latin volt a közös egyházi nyelv, amely biztosította az egyház tanításainak egységes közvetítését az egész keresztény világban. Az, hogy a szláv nyelvű Biblia bizonyos helyeken nem volt megengedett, a nyelvi és liturgikus egység fenntartásának eszköze volt, nem pedig a Biblia elzárása a hívektől.
2. Ince pápa és a zsinatok: Toulouse (1229), Béziers (1233), Tarragona (1234)
Ezek a zsinatok, különösen Toulouse (1229) és Tarragona (1234), a korabeli eretnekségek, mint például az albigensek és a valdensek miatt vezettek be szigorításokat a Biblia használatára vonatkozóan. Az albigensek eretneksége saját bibliaértelmezéseken alapult, amelyek veszélyesnek bizonyultak a korabeli egyházi közösség számára. A cél az volt, hogy a Szentírás félreértelmezését és eretnek tanok terjedését megakadályozzák.
Toulouse zsinat (1229): A zsinat elsősorban az eretnekek (albigensek) által terjesztett hamis bibliaértelmezések elleni intézkedésként hozta meg a döntést, hogy a laikusok nem tarthatják birtokukban az Ó- vagy Újszövetséget saját használatra. Ez a döntés azonban nem vonatkozott az egyházi liturgiákra vagy a teológiai oktatásra.
Tarragona zsinat (1234): A rendelkezés, hogy a nem egyházi jóváhagyással rendelkező fordításokat el kell égetni, szintén az eretnekség elleni védekezést szolgálta. Ezek a fordítások gyakran tartalmaztak tévtanokat, amelyek veszélyeztették az egyházi tanítások egységét és a hívők lelkét.
A Toulouse-i zsinat (1229) és a Tarragona-i zsinat (1234) nem tekinthetők egyetemes zsinatoknak, hanem helyi vagy regionális zsinatok voltak, amelyeken az adott kor és térség sajátos kihívásaira válaszoltak. Ezek a zsinatok nem hoztak olyan doktrinális vagy dogmatikai döntéseket, amelyek az egész egyház számára kötelezőek lettek volna, hanem inkább helyi szabályozásokat vezettek be, hogy kezeljék az eretnekmozgalmak, például az albigensek és valdensek által jelentett fenyegetéseket.
Ezek a zsinatok tehát nem minősülnek a hit és erkölcs kérdéseiben tévedhetetlennek, mivel nem egyetemes zsinatok voltak, hanem regionális gyűlések, amelyek célja az adott helyzet megoldása volt. A korai középkorban az egyház különféle eretnekségekkel nézett szembe, és ezek a zsinatok főleg az egyházfegyelmi kérdésekre és az eretnekség terjedésének megakadályozására összpontosítottak. Például a Biblia birtoklásának és fordításainak korlátozásai is leginkább ezen eretnekcsoportok tevékenységeihez kapcsolódtak, nem pedig a Szentírás hozzáférésének általános akadályozásához.
Fontos megjegyezni, hogy ezen helyi zsinatok döntései nem vonatkoztak az egész katolikus egyházra, és nem tekinthetők a teljes egyház hivatalos tanításának. A katolikus egyházban csak az egyetemes zsinatok (például a Tridenti vagy a Vatikáni zsinatok) rendelkeznek olyan hatalommal, hogy az egész egyház számára kötelező erejű dogmatikai döntéseket hozzanak.
Az egyházi dokumentumok, amelyek különböző pápák és zsinatok által hozott határozatok, mind egy közös cél köré épülnek: a Szentírás védelme a téves értelmezésekkel és az eretnekségek terjedésével szemben. Ezekben a dokumentumokban az egyház nem arra törekedett, hogy a hívek elől elzárja a Bibliát, hanem arra, hogy biztosítsa a Szentírás helyes értelmezését és megelőzze a félreértelmezéseket, amelyek eretnekségekhez vezettek volna. Összefoglalom a dokumentumok releváns részeit.
Hujusmodi salutationis nostrae (1080): Ebben a dokumentumban a pápa kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a laikusok és a különböző eretnek csoportok félreértik és helytelenül értelmezik a Szentírást. A pápa kiemelte, hogy a helytelen értelmezés veszélyes lehet, mivel a hívek könnyen tévedhetnek, ha nem megfelelő teológiai alapokkal közelítik meg a Bibliát. A dokumentum hangsúlyozza az egyház szerepét a Biblia értelmezésében, és arra figyelmeztet, hogy az egyéni értelmezés helyett az egyházi hagyomány és a teológiai tanítások útmutatása szükséges.
Cum ex injuncto (1199): III. Ince pápa által kiadott levél, amelyben a valdens és más eretnek mozgalmak ellen szól, amelyek a laikusok körében terjesztették a Szentírást saját, az egyházi tanításoktól eltérő értelmezésekkel. Ince pápa ebben a levélben elismeri, hogy a Szentírás olvasása hasznos lehet, de csak akkor, ha az egyház hivatalos útmutatásai alapján történik. Az eretnek fordítások és értelmezések elterjedése veszélyt jelentett a hívek lelkére, ezért az egyház intézkedéseket hozott ezek terjedésének megakadályozására.
Sicut Ecclesiarum praelatis (1199): Ez a dokumentum a laikusok bibliahasználatával foglalkozik, különösen az eretnek mozgalmak, például a katharok és a valdensek által terjesztett fordításokkal kapcsolatban. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a laikusoknak nem szabad saját maguknak értelmezniük a Bibliát, mivel ez veszélyes lehet az egyház egységére és a hívők hitére nézve. Az egyház célja az volt, hogy megakadályozza a tévtanok elterjedését, amelyek gyakran félrevezető bibliaértelmezésekből fakadtak.
Ea est in fovendis (1199): Ebben a levélben Ince pápa három ciszterci apátnak ír, és ismételten megerősíti az egyház szerepét a Szentírás értelmezésében. A pápa utasítja az apátokat, hogy fokozott figyelmet fordítsanak az eretnekek által terjesztett helytelen értelmezések és fordítások elleni fellépésre. A dokumentumban kifejezett aggodalom az volt, hogy ezek az értelmezések aláássák az egyház tekintélyét és megingatják a hívők hitét.
A felsorolt egyházi dokumentumok mind arra irányulnak, hogy megakadályozzák a Biblia téves értelmezését, különösen az eretnek csoportok által terjesztett fordításokon keresztül. Az egyház célja nem a Szentírás elzárása volt a hívek elől, hanem annak biztosítása, hogy a hívek helyes, az egyház tanításaival összhangban álló értelmezést kapjanak. A dokumentumok hangsúlyozzák az egyház központi szerepét a Szentírás értelmezésében, és az eretnekségek elleni védekezést tartották szem előtt.
III. Ince pápa csak az eretnekek által végzett Biblia-fordításokat ellenezte, amelyek valóban eltértek az egyház hivatalos tanításaitól. Az eretnekségek és hamis tanítások elleni védekezés céljából léptek fel, nem a Biblia hozzáférésének általános tiltásaként.
3. Oxfordi zsinat (1408) és Wycliffe
Az Oxfordi zsinat (1408) kifejezetten a lollard mozgalom ellen hozott rendeleteket. A lollardok, John Wycliffe követői, olyan tanokat hirdettek, amelyek ellentmondtak a katolikus tanításoknak, és saját fordításaikban népszerűsítették ezeket. Az egyház célja nem az volt, hogy megakadályozza a Szentírás elérhetőségét, hanem hogy megakadályozza az eretnek tanok terjedését, amelyek gyakran hamis vagy félrevezető bibliafordításokon alapultak.
4. IV. Pál pápa és az Index (1559)
IV. Pál pápa valóban bevezette az Index Librorum Prohibitorum-ot 1559-ben, amely tartalmazta a tiltott könyvek listáját, beleértve bizonyos bibliafordításokat is. Azonban ez az intézkedés a reformáció idején megjelent számos félrevezető, gyakran protestáns szempontokat tükröző bibliafordítás ellen irányult. Nem minden nemzeti nyelvű Biblia volt tiltott – kizárólag csak azok, amelyek tévtanokat tartalmaztak vagy helytelen értelmezéseket népszerűsítettek.
5. VII. Piusz pápa és a Biblia társaságok (19. század)
VII. Piusz pápa és későbbi pápák valóban ellenezték a protestáns Bibliatársulatokat, de nem önmagában a Biblia terjesztése ellen, hanem az ellen, hogy ezek a társaságok olyan fordításokat terjesszenek, amelyek eltértek a katolikus hit alapjaitól. VII. Piusz pápa aggodalma abban rejlett, hogy a helytelen értelmezésű vagy hibás fordítások teológiai zűrzavart okozhatnak.
6. William Tyndale és Wycliffe bibliafordításai
William Tyndale és John Wycliffe bibliafordításai valóban tiltottak voltak, de ez nem azért történt, mert a Biblia fordítása önmagában tiltott volt, hanem azért, mert ezek a fordítások eretnek nézeteket tartalmaztak, amelyek ellentmondtak a katolikus egyház tanításainak. Tyndale fordítása számos protestáns tanítást csempészett be a szövegbe, és Wycliffe fordításai is hasonlóan vitatott teológiai tartalmat képviseltek.
7. Komáromi Csipkés György Bibliájának esete Magyarországon
A Komáromi Csipkés György által készített bibliafordítás lefoglalása és elégetése azért történt, mert az egyházi revizorok hibásnak vagy veszélyesnek tartották a fordítás tartalmát. Ez nem magának a Szentírásnak elzárását jelentette, hanem annak biztosítását, hogy a hívek helyes tanítást kapjanak. Az egyház mindig támogatta a helyes fordításokat, de csak akkor, ha azok hűek maradtak a katolikus tanításhoz.
8. A katolikus egyház hozzáállása a Biblia olvasásához
A középkorban és a reformáció idején az egyház aggódott amiatt, hogy a helytelen értelmezések teológiai zűrzavart és eretnekséget eredményezhetnek. Ugyanakkor a katolikus egyház soha nem "zárta el" a Szentírást a hívek elől. A liturgiákban rendszeresen felolvasták a Bibliát, és a híveket tanították a hit igazságaira. Amikor pedig elérhetővé váltak a nyomtatott Bibliák, a katolikus egyház maga is készített és terjesztett saját hivatalos bibliafordításokat, mint például a Douay-Rheims Biblia.
Összegzés
Összességében tehát az egyház soha nem "tiltotta" a híveknek, hogy a Szentírást megismerjék, csupán az volt a célja, hogy az írásokat helyesen értelmezzék, és elkerüljék az eretnek tanok terjedését.
A Katolikus gyház hozzáállása a Biblia fordításaihoz és terjesztéséhez mindig a helyes teológiai tanítás megőrzésére és az eretnekség elkerülésére irányult. Az egyház nem tiltott minden bibliafordítást vagy olvasást, hanem gondosan szabályozta azokat, hogy a hit egysége megmaradjon. Az antikatolikus vádak, miszerint a Biblia teljes elzárása történt volna, erősen torzítják a történelmi tényeket, és nem veszik figyelembe az egyházi döntések mögötti valódi indokokat.
A Katolikus Egyház soha nem próbálta "elzárni" a Bibliát az emberektől. Az Egyház szerepe mindig is a Biblia megőrzése, hiteles fordítása és tanításainak védelme volt. Az olyan egyedi események, mint a vernákuláris fordítások ellenőrzése vagy a hamisított bibliafordítások elégetése, nem azt jelentették, hogy az egyház ellenzi a Szentírás hozzáférhetőségét, hanem azt, hogy biztosítani akarta annak hitelességét és helyes értelmezését.
Jézus apokalipszisét bizony nem érték meg, de szerinted huzzák-e emiatt a szájukat hogy ez csak egy kettősprófécia, akik ott voltak egy nagy nyomoruságban ami még soha nem volt, hogy a gyerekeiket főzték meg a cipőtalpat és a bőrövet?
Hidd el hogy az a nemzettség nem osztoztak a csalódottságodban akik elmenekültek Titusz seregeimek visszavonulásakor Jeruzsálemböl.
Szerintem ma arról beszélni, hogy Jézus milyen testben jön el, teljesen nevetséges. Hiszen bárki hologramját levetíthetik és még én is eljöhetek úgy, hogy minden szem meglát :-)
Nem érte meg! Szerintem az a nemzedék, csak Máté 24-ben elmondott próféciának egy részét érte meg, körülbelül addig, hogy "a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;". A többit pl. a napelsötétülést nem érték meg, holott Jézus azt mondta:
"Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek." (Máté 24:34)
Ezért hitték az első keresztények, hogy Jézus még az ő életidejükben (vagy legalább gyerekeik életidejében) eljön. Ha Jézus megmondta volna nekik világosan (igen-igen-nem-nem alapon), hogy még 2000 év múlva sem jön el, akkor minden tanítványa hazament volna. Ezért volt szüksége Rutherfornak is arra az illúzióra, hogy a "ma" (1920-ban) élő emberek közül millióan sohasem halnak meg. Ezért kellett JT-nek is fenntartaniuk azt az illúziót, hogy az 1914-es nemzedék nem múlik el. Tovább már nem merték ezt ebben a formában fenntartani, hanem helyette egy olyan bonyolult indoklást találtak ki, hogy gyakorlatilag nem 1, hanem 3 nemzedék életidejét lehet számítani. De már erről sem beszélnek. Nem mernek beszélni és remélik, hogy JT elfelejtik ezt a jövendölést. A fiatalok már nem hallanak róla, az öregek meg kihalnak. A könyveket fokozatosan beszedik, aztán már csak a kimondott kutatók fognak róla tudni, azok meg úgyis Sátán befolyásolta entellektűelek, kevesen vannak, nem hitelesek, ezért nem is veszélyesek.
A Jelenések könyve 12. fejezete is rámutat Mária különleges szerepére, ahol egy asszonyt látunk, aki koronával van megkoronázva, ami a katolikus hagyomány szerint Máriára utal."
Ez szintén csuszós talaj. Az itt emlitett napba öltözött asszonyt üldözte a sárkány, Máriát viszont nem üldözte senki és semmi.
Én amugy nembánom, ha nagyon akarod legyen ez az asszony Mária, de akkor meg vedd tudomásul hogy sem szüz nem volt, és Jézus sem volt egyke.
A Jel 12,17 emliti hogy voltak még "egyebek" akik az asszony magvábol valók és a sárkány üldözi őket.
"2. A Biblia hozzáférhetősége és a római egyház szerepe
Az a vád, hogy a katolikus egyház "elzárta" volna a Bibliát az emberek elől, teljesen alaptalan. Bár igaz, hogy a középkorban a Biblia nem volt széles körben elérhető a nyomdászat hiánya és az írástudatlanság miatt, az egyház folyamatosan olvasta és magyarázta a Szentírást a hívőknek. Az egyház nem zárta el a Bibliát, hanem éppen hogy megőrizte azt, különféle fordításokat és kommentárokat készítve."
Rendszerint elég pontos vagy de ezen a téren elkap az irói lendület és magával sodor mint az árviz
A Bibliában több helyen is látható, hogy ez a szó nem csak vér szerinti testvéreket, hanem tágabb értelemben vett rokonokat, esetenként unokatestvéreket, vagy spirituális testvéreket jelöl."
További pédák: 1Mózes 13,8; 14,14.16; 24,15. 47 sk; 29,12.15; 31,23; MTörv 23,7; 1Krón 15, 5-18; 23,21-22; Neh 5,7; Jer 34,9 (nézd meg a Septuagintában!) – Ezeken a helyeken a testvér szó unokatestvért, vagy még távolabbi rokonságot jelöl.
Akkor vegyük szépen sorjában:
1. Mózes 13:8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között, hiszen atyafiak vagyunk.
Önmagában a szövegből nem derül ki valóban, hogy Ábrám Lótnak nem testvére, azaz nem egy apától és anyától vannak.Ahhoz azonban, hogy biztonsággal kijelentsük, hogy esetleg unokatestvérekről lehet szó, szükség van az ezt megerősítő információra. Ezt az információt a Mózes írása tartalmazza is.
Más a helyzet azonban a Jézus testvéreire történő utalások esetében.
Jézus testvérei anyjuk Mária kiséretében jelennek meg, nem Mária valamely rokona kíséretében, ami megerősíthetné, hogy Jézus unokatestvérei lehetnének:
Máté 12:47És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
Márk Evangéliuma 3:31És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hívatván őt.
János Evangéliuma 2:12Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja, és a testvérei, és tanítványai, és ott maradának néhány napig,
Nem tartod ellentmondásnak, hogy Jézus unokatestvére mindig Mária azaz Jézus anyja kiséretében
jelenjenek meg, ahelyett, hogy a saját anyjuk vagy apjuk kiséretében járnának?
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
Ugyanez a helyzet, amikor Jézus és testvérei közötti beszélgetésről számol be János:
1És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.2Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.3Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.4Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.5Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.6Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.8Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.9Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
Ebben a beszámolóban Jézus és testvérei együtt voltak Galileában. Unszolásuk ellenére nem akart felmenni Jeruzsálembe.
Tudtommal Jézus anyjának a testvére Erzsébet Jeruzsálemben lakott, mert Férje Zakariás pap
ott tartózkodott. Jézus unokatestvérei esetleg Erzsébet gyermekei lehettek volna. De azok mit kerestek volna Jézussal együtt Galileában?
Értem én, hogy egyházad múltban elkövetett nagy tévedését Mária örök szüzességével kapcsolatban
szeretné valahogyan az írásokkal igazolni. De ez lehetetlen. Hisz, ha még használták is a görög adelphosz kifejezést unokatestvérek megjelölésére,lehetetlen azt abban az esetben alkalmazni,
amikor a Szentírás nem nyújt támpontot annak igazolására,hogy a Máriával együtt megjelenő Jézus testvérei valaki másnak a gyermekei - mint például azt Ábrahám és Lót esetében Mózes írása megerősíti.
"Dániel 12:4-el kapcsolatban írtad hogy "meg lett jövendölve, hogy az igazság csak a végidőben lesz újra prédikálva."
Ez mennyire tipikus mikor az ember kiragad valamit a szövegkörnyezetből és arra épit egy egész tornyot.
A bibliai 66 konyvéböl 65 NINCS LEPECSÉTELVE. Adja magát a kérdés hogy ez a 65 könyv talán nem tekinthető "igazságnak" amit lehet prédikálni?
Jel 22,10Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
Tehát az általános értelemben vett igazságnak mindig is voltak hirdetői, a prófétáktol kezdve az apostolokon át az ősegyház idején a reformációig is. Bizonyság mellettük hogy szinte minden korban üldözték őket....
Mégis akkor miről beszél bethsabe testvérnő, mi van bepecsételve?
Az egész bibliábol 1 könyv a Dániel könyve Dn 12,4 Azon belül is a 8.fejezetben leirt 2300 estéröl és reggelröl kapott látomás.
Dn 8,26És az estvéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.
Ezután az angyal elmagyarázza Danielnek a látomást és a 2300 éves időegységet tagolja,
-Jézus születése,( A Jeruzsálem újraépítésére (az utcákról és városfalakról van szó!) kiadott rendelet után 69 évhéttel - ami (69x7) egyenlő 483 évvel - fel fog lépni (Dán. 9:24).
-halála (A fellépést követő hét (= 7 év) közepén hal meg. "Kiirtják a Messiást" (Dán. 9:26-27)),
-egyház megszuletése, 1260 év,1290 év es a többi időegysegek, amit mind kutattak és az idő előrehaladtával egyre jobban megértették a keresők
Amúgy külön érdekes számomra a napkeleti bölcsek esete akik megfejtették és kiszámolták a Messias fejedelem szinrelépésének idejét, mig a zsidó irástudók előtt rejtve maradt, fogalmuk se volt rola. De hát bepecsételt konyv ..
Ha jól tudom az őrtorony szerint ezek a bölcsek valamifele sötét mágusok lehettek pedig sem a matematika sem proféciák értelmezése nem örödögtöl való.
"Most először mondasz valami igazat! Tényleg még az apostolok nemzedékében ("nem múlik el ez a nemzedék - Leslie szerint nemzetség -) VÁRTÁK, míg "mindezek" meg nem lesznek. Ezt egy régi Őrtorony is elismeri, mely úgy fogalmaz, hogy az apostolok idejében nem volt ésszerűtlen az a "érzés", hogy Jézus még az ő életidejükben visszatér"
Az egyház folytonossága és az apostoli hagyományok
Azt állítod, hogy a Római Katolikus Egyház eltért volna az apostolok tanításaitól, és saját tévtanításait hirdeti. Az apostoli folytonosság alapja azonban nem egyszerűen a tanítások megtartása, hanem az a megbízás, amit az apostolok közvetlenül Krisztustól kaptak, hogy tanítványokat képezzenek és az egyházat vezessék. Ez a hagyomány Pétertől kezdve megszakítás nélkül folytatódik a mai napig. A katolikus egyház ezt a folytonosságot nemcsak tanításai, hanem szentségei és liturgiája révén is fenntartja. Az eretnekségek ellen küzdő egyházi zsinatok és tanítóhivatalok pedig megvédték az igazságot a téves tanításoktól, ahogy azt Jézus ígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az egyházon (Máté 16:18).
A Római Katolikus Egyház soha nem tért el az apostolok által tanított hittételektől. A folytonosság elve azt jelenti, hogy az egyházban az apostoli hitet a püspökök és a zsinatok örökítették tovább, védve azt az eretnekségekkel és hamis tanításokkal szemben. Az apostoli hitet a szentségek, a hitvallások és a zsinatok őrizték meg, mint például a Niceai Zsinat (325) és a Konstantinápolyi Zsinat (381). Az apostoli örökség tisztán megmaradt az egyházban a pápák és a püspökök hivatala által.
Az állítás, miszerint az egyház eltért volna a hit igazságaitól, nem támasztható alá történelmileg. Az egyház tanításai mindig az apostoli hithez kapcsolódnak, és az eretnekségek (pl. arianizmus, pelagianizmus) elleni fellépés éppen annak a jele, hogy az egyház őrzi a tiszta keresztény hitet.
A hamis tanítók megjelenése nem jelentette az egyház bukását
A Biblia figyelmeztetései a hamis tanítókról nem azt jelentik, hogy az egyház teljesen elbukott volna. A Máté 16:18-ban Jézus megígérte, hogy „a pokol kapui sem vesznek erőt rajta” az egyházon. Ez egyértelmű ígéret arra, hogy az egyház fennmarad, és semmilyen hamis tanítás nem tudja teljesen elpusztítani.
A hamis tanítók mindig is léteztek, és az egyház feladata az volt, hogy fellépjen velük szemben. Ez a folyamat része annak, ahogyan az egyház megőrzi a hit tisztaságát. Az egyház soha nem szűnt meg létezni, és a hit folytonossága az apostoloktól kezdve fennmaradt.
Pál apostol figyelmeztetései
A Rómaiakhoz írt levél idézeteit használod annak bizonyítására, hogy már Pál apostol idejében is probléma volt Rómában. Azonban ez a levél éppen azt bizonyítja, hogy Pál figyelmeztette a hívőket azokra a tévtanítókra, akik elferdíthetik a hitet. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény egyház megszűnt volna, vagy hogy Pál nem tartotta volna a római közösséget kereszténynek. Épp ellenkezőleg, Pál apostol sokszor dicséri a római hívőket, és biztatja őket, hogy tartsanak ki a hitben. Az, hogy voltak erkölcsi problémák, nem jelenti azt, hogy az egyház megszűnt volna kereszténynek lenni.
Galata 1:6-9 félreértelmezése
A Galata 1:6-9-ben Pál apostol arra figyelmeztet, hogy a Krisztustól kapott evangéliumot senki ne ferdítse el. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az egyház el is tért volna ettől. A figyelmeztetés arra szolgál, hogy az egyház hű maradjon az igazsághoz, és ne engedjen a hamis tanítóknak. A katolikus egyház folyamatosan védte a hit tisztaságát, például a korai zsinatokon, ahol az eretnekségekkel szemben állt ki. Az egyház tanítása a hit tisztaságának és a Krisztus evangéliumához való hűség megőrzésének része.
Tertullianusz és a "kihívottak":
Hivatkozol Tertullianuszra és arra, hogy ő elítélte a római egyházat. Tertullianusz valóban kritikát gyakorolt az egyház fölött, de ő sem vitatta az egyház apostoli hagyományát vagy folytonosságát. Tertullianusz inkább a saját radikális nézetei miatt távolodott el a katolikus egyháztól, és végül egy eretnek mozgalom követője lett. Ez a tény pedig csak azt bizonyítja, hogy az egyház minden időben védte a hitet és fellépett a tévedések ellen.
Az állítás, hogy Tertulliánusz elhagyta a Római Egyházat, mert alkalmatlannak találta annak hierarchiáját, történelmileg pontatlan. Tertulliánusz csatlakozott a montanista mozgalomhoz, amely szélsőséges, fanatikus elemeket tartalmazott, például a prófétálásra való túlzott hangsúlyt. Ez nem a katolikus egyház tanításai elleni hiteles teológiai kritika volt, hanem egy radikális szektás mozgalomhoz való csatlakozás. Tertulliánusz nem azért hagyta el az egyházat, mert az "igazságtól" tért volna el, hanem mert maga a montanista mozgalom radikális nézeteket vallott.
A katolikus egyház és a pedofília-botrányok
A modern kori botrányokra hivatkozold, hogy igazold az egyház erkölcsi hanyatlását. Bár ezek a botrányok mélyen elszomorítóak és helytelenek, nem szabad elfelejteni, hogy az egyház maga is törekedett ezen visszaélések feltárására és kezelésére. Ezen egyének tettei nem érvénytelenítik az egyház tanításait vagy annak apostoli folytonosságát. Az egyház maga is felismerte és elítélte ezen visszaéléseket, és komoly reformokat vezetett be a jövőbeli esetek megelőzése érdekében. Fontos megjegyezni, hogy az egyház a szentek közössége, nem pedig egyes bűnösök tettei alapján kell megítélni.
A pedofília botrányok sajnálatos események az egyház történetében, és az egyház bocsánatot kért ezekért a hibákért. Azonban ezek a botrányok nem az egyház tanításának vagy teológiai álláspontjának részei, hanem egyes egyének bűnei, akik nem képviselték az egyház hivatalos tanításait vagy értékeit. A botrányok nem érintik a hit tisztaságát, amelyet az egyház folyamatosan őriz. Az egyház tanítása Krisztus tanításain alapszik, nem pedig az egyének bűnein.
Összegzésképpen, az a vád, hogy a katolikus egyház eltért volna az apostolok tanításaitól és megszűnt volna létezni, sem történelmi, sem teológiai alapokkal nem bír. Az egyház mindig is Krisztus alapításán nyugodott, és hűségesen őrizte az apostoli hagyományokat. Az egyház folytatta Jézus misszióját, és annak szilárd alapjai ma is érvényesek.
Az állítások, amelyek szerint a katolikus egyház eltért volna a Krisztusi tanítástól, történelmileg és teológiailag is hibásak. Az egyház folyamatosan megőrizte az apostoli hitet, és a hamis tanítókkal szemben mindig is fellépett. A korai egyházatyák és zsinatok tanúsága szerint a hit folytonossága megszakítás nélkül fennmaradt, és Jézus ígérete, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt az egyházon, mindvégig érvényben marad.
Bár az vitathatatlan, hogy a Makkabeusok könyve nem tartozik a zsidó Tanakh kánonjába, azt sem szabad elfelejteni, hogy a keresztény világon belül több felekezet, különösen a katolikus és ortodox egyházak, kánoninak tekintik. A Makkabeusok könyvét a Septuaginta tartalmazta, amelyet az első keresztények használtak, így a keresztény hagyomány szempontjából teljes joggal foglal helyet a Szentírásban. Az Ezsdrás kánonjára való hivatkozás tehát nem releváns a keresztény kánon meghatározásában, különösen a katolikus egyház szempontjából.
Az első állítás azzal próbálja meg aláásni a katolikus tanítást, hogy a 2. Makkabeusok könyve nem része az eredeti kánonnak, amelyet Ezsdrás állított volna össze. Azonban ez az érvelés két okból hibás:
Történelmileg: Az Ezsdrás általi kánon létrehozásáról szóló állítások nem megalapozottak. A zsidó kánon véglegesítése fokozatos folyamat volt, amely nem Ezsdrás idejében történt, hanem jóval később. A keresztény egyház a Makkabeusok könyvét is részeinek tekinti a Szeptuaginta gyűjteményében, amely az ókori görög fordítása volt a héber Szentírásnak. A Makkabeusok könyve is ebbe a gyűjteménybe tartozik, amelyet az első keresztények széles körben elfogadtak.
Teológiailag: A katolikus egyház elismeri a Deuterokanonikus könyveket, beleértve a Makkabeusok könyvét is, amelyek fontos tanításokat tartalmaznak az imáról és az elhunytakért való közbenjárásról. Bár egyes keresztény felekezetek nem fogadják el ezt a könyvet, a katolikus egyház számára az isteni kinyilatkoztatás részei.
A halottakért való imádkozás bibliai alapja
A válaszod azt sugallja, hogy a halottakért való imádkozás és engesztelő áldozat bemutatása nem összhangban áll az isteni törvénnyel. Ez a feltételezés azonban nem helytálló. A katolikus egyházban a halottakért való imádkozás hagyománya mélyen gyökerezik az egyházatyák tanításaiban, és nem csupán a Makkabeusok könyvére épül. Például Szent Ágoston is beszél a halottakért való imádkozásról, és a korai keresztények szokása volt, hogy imádkoztak az elhunyt hívek lelki üdvéért. Továbbá a 2. Makkabeus 12:45 nem egy puszta vélemény, hanem egy elismert szentírási szakasz, amely az engesztelő áldozat bemutatását az elhunytak bűneinek megbocsátása érdekében írja le. Ez a katolikus tanítás egyik alapja, amely támogatja a halottakért való imádkozást.
A 2. Makkabeusok 12:44-45 tanúsítja, hogy Júdás Makkabeus hitt a halottak feltámadásában és helyesnek tartotta, hogy imádkozzanak értük, hogy megszabaduljanak bűneiktől. Ez nem csak egy személyes vélemény volt, hanem egy átgondolt és jámbor vallási cselekedet, amely összhangban volt a feltámadásba vetett hittel.
Az elhunytakért való imádkozás hagyománya már az ószövetségi időkben is létezett, és a katolikus egyház ezt a gyakorlatot folytatta és bővítette a miséken keresztül. Bár az Újszövetség nem tartalmaz explicit utalást a halottakért mondott imákra, az egyház folytatta az apostoli hagyományokat, amelyeket az egyházatyák is támogattak. Az olyan szentek, mint Szent Ágoston és Szent Jeromos is írtak az elhunytakért mondott imákról.
A bálványimádó katonák példája
Az érvelés, miszerint a Makkabeusok könyvében szereplő katonák bálványimádók voltak, nem cáfolja a halottakért való imádkozás gyakorlatát. Júdás Makkabeus azért imádkozott az elhunyt katonákért, mert hitt a feltámadásban és abban, hogy a halottakért való imádkozás hasznos és szükséges. Még ha ezek a katonák bűnt követtek is el, Júdás úgy ítélte meg, hogy érdemes volt imádkozni értük, hogy megszabaduljanak bűneiktől. Ez a cselekedet összhangban állt az akkori zsidó vallási gyakorlatokkal.
Szerinted a 2. Makkabeusok 12:39-45 bálványimádó katonákért mondott imákról szól. Valójában az írás nem állítja, hogy Júdás tévedett volna. Júdás Makkabeus nem a bálványimádást támogatta, hanem abban a reményben imádkozott katonáiért, hogy Isten kegyelme által megszabaduljanak bűneiktől és részesülhessenek a feltámadásban. Az elhunytakért való imádkozás tehát nem bálványimádás, hanem a bűnbánat és Isten irgalmának kérése.
A halottakért mondott imák hiánya az Újszövetségben
Az érvelés azt állítja, hogy az Újszövetség nem tanítja a halottakért való imádkozás gyakorlatát. Azonban, bár az Újszövetségben közvetlen utalás valóban nincs erre, a keresztény hagyomány és a korai egyházak gyakorlata széles körben támogatta ezt a gyakorlatot. Az egyházatyák írásaiban számos példa található a halottakért való imádkozásról, és ez a gyakorlat az első századoktól kezdve folyamatosan jelen volt a kereszténységben.
Bár nincs közvetlen parancs az Újszövetségben a halottakért való imádkozásra, nincs tiltás sem. Az egyház a hagyomány, a Szentírás és a kinyilatkoztatás alapján alakította ki gyakorlatait. Az apostoli hagyomány fontos része a katolikus hitgyakorlatnak, és a Szentírás mellett segít megérteni Isten akaratát. Az elhunytakért mondott imák is a hit folytatásának részei, ahogyan a korai keresztény közösségekben is láthatjuk.
A szentek tisztelete és a védőszentek
A szentek közbenjárása és a védőszentek iránti tisztelet nem áll szemben a Szentírás tanításaival. Jézus közbenjáró szerepe mellett az egyház elismeri, hogy a szentek, akik Isten előtt élnek, imádkozhatnak értünk, ahogy a Jelenések könyve 5:8-ban is láthatjuk, hogy a szentek imákat mutatnak be Isten trónja előtt. A védőszentek kultusza az egyház történetében mély gyökerekkel rendelkezik, és a Krisztus-testben való közösséget jelképezi, ahol az élők és a holtak egyaránt részei az üdvözültek közösségének.
Összefoglalva, a halottakért való imádkozás és mise a katolikus egyház mélyen gyökerező hagyománya, amely bibliai alapokon, az egyházatyák tanításain és a keresztény közösség korai gyakorlatán nyugszik. A 2. Makkabeusok könyvében található utalás ennek az alapjait adja meg, és bár nem minden keresztény felekezet fogadja el a Makkabeusok könyvét, a katolikus egyház számára ez egy hiteles és érvényes forrás.
A katolikus egyház halottakért mondott imáinak gyakorlata nem ellenkezik a Szentírással, sőt, a 2. Makkabeusok könyve megerősíti ezt a hagyományt. Az elhunytakért való ima a feltámadásba vetett hit megnyilvánulása, és a keresztény hit közösségi dimenzióját hangsúlyozza.
Az az állítás, hogy a keresztény egyházat az "antikrisztusok" teljesen uralták volna János apostol halála után, félreértelmezése Jézus ígéreteinek és a Szentírás üzenetének. A kereszténység természetfeletti védelme és fennmaradása nem kötődött csupán az apostolok fizikai jelenlétéhez, hanem Krisztus örök ígéretéhez, amely szerint az egyházra épített közösség soha nem fog elbukni.
Jézus világosan kijelentette Máté 16:18-ban, hogy "a pokol kapui sem vesznek erőt" az általa alapított egyházon. Ezt az ígéretet nem korlátozta időben, és nem utalt arra, hogy az apostolok halála után az egyház gyengébbé válna vagy elbukna. Az apostoli tanítások és a Szentlélek védelme az egyház egész életében megmaradt, és ez az, amit a kereszténység közel kétezer éves folyamatos történelme is alátámaszt.
Az antikrisztusokról és hamis tanítókról szóló figyelmeztetések (1János 2:18) nem azt jelentették, hogy az egyház teljesen elbukik, hanem hogy mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják félrevezetni a hívőket. Ez a veszély ma is fennáll, de nem jelenti az egyház vereségét, hanem inkább annak szükségességét, hogy hűségesek maradjunk a krisztusi tanításhoz.
Az egyházat végig a történelem során megtámadták különféle erők, de az igazság tanítása fennmaradt, és a keresztény közösségek, bár kihívásokkal szembesültek, fenn tudtak maradni és elterjedtek a világ minden részén. Jézus nem ígért könnyű utat a hívőknek, de biztosította őket arról, hogy mindig velük lesz és hogy az egyházának nincs végzete a bukásra.
A kereszténység tehát nem "csapta be" az első keresztényeket, hanem biztosította őket arról, hogy az egyház, amelyet Krisztus alapított, végig fenn fog maradni, és a Szentlélek vezeti és védi azt az idők végezetéig.
1. Az "utolsó óra" és az antikrisztus megjelenése
Az "utolsó óra" kifejezés, amelyet János apostol használ az 1 János 2:18-ban, nem utal arra, hogy a kereszténység tisztasága hamarosan elveszne, vagy hogy a gyülekezetet teljesen eluralnák az antikrisztusok. János figyelmeztetése arra vonatkozik, hogy a keresztények legyenek éberek a hamis tanítókkal és az antikrisztusi szellemmel szemben. Az antikrisztusi szellemmel való küzdelem a keresztények állandó feladata volt az apostolok korában és ma is.
Azonban Jézus világosan kijelentette, hogy az egyház alapja szilárd és megdönthetetlen. A Máté 16:18 szerint Jézus azt mondta: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Ez egyértelmű ígéret arra nézve, hogy az egyház megmarad és nem bukik el, még a legnagyobb ellenségek sem tudják azt elpusztítani.
2. Az egyház védelme és a kereszténység fennmaradása
Az az állítás, hogy Isten természetfeletti védelme csak az apostolok haláláig tartott, ellentmond Jézus ígéretének és az egyháztörténet valóságának. Jézus nemcsak az apostolokra bízta az egyházat, hanem megígérte, hogy az egyházon keresztül mindig jelen lesz (Máté 28:20: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”). Az egyház tehát nem csupán az apostolok idejére korlátozódik, hanem folytatja küldetését az idők végezetéig.
Az egyházat nem lehet egyszerűen emberi erővel vagy gonosz hatalmakkal elpusztítani. Az üldöztetések, a hamis tanítók és a belső problémák ellenére is fennmaradt az egyház. Ez mutatja, hogy az egyház folyamatosan megőrzi Krisztus jelenlétét és igazságát.
3. A "teljes hitelhagyás" elmélete
Jehova Tanúi azon elmélete, miszerint a kereszténység teljesen eltűnt, és csak 1800 évvel később jelent meg újra, amikor Russell „felfedezte” az igazságot, logikailag és teológiailag is hibás. Ha Krisztus megígérte, hogy egyháza fennmarad, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta, akkor hogyan lenne lehetséges, hogy 1800 évig teljesen eltűnt volna az igaz hit? Az igazság folytonos és megszakíthatatlan jelenléte a kereszténységben alapvető hittétel. A hit fennmaradásának folyamatos bizonyítéka van az egyházatyák, az egyháztörténelem és a szentségek révén.
4. A korai egyház és a katolicizmus
Az állítás, hogy a korai kereszténységet hamarosan teljesen eluralta volna az antikrisztusi erő, és hogy a katolikus egyház „antikrisztus egyház” lenne, történelmileg alaptalan. A legkorábbi egyházatyák, mint Szent Polikárp vagy Szent Ignác, szorosan kapcsolódtak az apostolokhoz, és folytatták az apostoli tanításokat. Az egyház folyamatosan hitelesen őrizte a keresztény hitet a püspökök és zsinatok által.
5. A kereszténység "kihasználása" és a Matrix analógia
Az emberi igazságérzet kihasználása és a „Matrix” film analógiájának alkalmazása a keresztény hitrendszerre egy érzelmileg manipuláló érvelés, amely távol áll a teológiai valóságtól. A kereszténység lényege nem az emberi erőforrások kihasználása, hanem az igazság, a kegyelem és az isteni szeretet terjesztése. Isten szándéka soha nem az, hogy az embereket kihasználja, hanem hogy megváltsa őket és részesítse az örök életben.
Összegzés:
A kereszténység nem egy rövid időszakra korlátozódik, hanem folyamatosan fennmarad Krisztus ígéretén alapulva. A hamis tanítók megjelenése nem jelentette az egyház bukását, hanem inkább annak próbája volt. Az igaz hit nem szűnt meg, hanem folyamatosan fennmaradt az egyházban, amely Krisztus alapításán és védelmén nyugszik. Az, hogy az apostolok halála után az egyház továbbra is fennmaradt, bizonyítja, hogy Krisztus jelenléte és ereje végig az egyházban maradt.
Az állítás, hogy a katolikus egyház eltért volna az eredeti keresztény tanítástól, szintén hibás. Az egyház folyamatosan őrizte és hirdette az apostoli hitet, és a különböző eretnekségekkel szemben is fellépett, amelyek próbálták eltorzítani Jézus tanításait."
De csak szerinted hibás az állítás, no meg az egyházad tévtanítói szerint,hogy a Római Egyház
eltért volna az apostolok által képviselt khrisztoszi tanítástól.Nemcsak részben tért el a Római Egyház
az apostolok által képviselt khrisztoszi hanem minden tekintetben.
Amit őrzött,az nem a khrisztoszi igaz tanítás volt, hanem a saját tanításait őrizte az igazakkal szemben, akik rámutattak a Római Egyház eredendő bűneire.
A Római egyház tanításának a vizsgálata nem igényel teologiai végzettséget, hisz Pál apostol
a Galatabeliekhez írt levelében ennek egyszerű módját közölte:
Gal. 1:6Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.7Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.8De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.9Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.
Elég hozzá ismerni az Úr Jézus és az apostolok tanításait, és azok alapján megvizsgálni a Római Egyház tanításait. A mindenkori pápáinak, püspökeinek, papjainak magatartását - mint árulkodó jelt- pedig a Rómaiakhoz írt levél alapján lehet megállapítani. A Rómaiakkal már Pál apostol idejében is nagy volt a baj:
Rómabeliekhez 1:21Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.22Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;23És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.24Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;25Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és álták a teremtő helyett aki mind örökké áldott. Ámen26Annakokáért,adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:27Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.28És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;29Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
Az eredmény pedig nyilvánvalóvá lett az egész világ számára:
Az érvelés több ponton is téves következtetéseken alapul, amelyekkel szemben a katolikus tanítás világos és jól alátámasztott. Vizsgáljuk meg részletesen:
1. Az „adelphoi” jelentése:
Az állítás, miszerint az „adelphoi” (testvérek) kifejezést Jézus és az apostolok csak tanítványokra használták volna, nem állja meg a helyét. A Bibliában több helyen is látható, hogy ez a szó nem csak vér szerinti testvéreket, hanem tágabb értelemben vett rokonokat, esetenként unokatestvéreket, vagy spirituális testvéreket jelöl. Példaként említhető Lót és Ábrahám kapcsolata, akiket a Septuaginta (a görög Ószövetség fordítás) szintén „adelphoi”-nak nevez, holott Lót Ábrahám unokaöccse volt (Ter 13,8). A héber és arámi nyelvek, amelyekből az Újszövetség kultúrája eredt, nem rendelkeztek külön szóval unokatestvérekre, ezért a "testvér" (ach, אַח) szó gyakran kiterjedt a szélesebb rokonságra is. További pédák: 1Mózes 13,8; 14,14.16; 24,15. 47 sk; 29,12.15; 31,23; MTörv 23,7; 1Krón 15, 5-18; 23,21-22; Neh 5,7; Jer 34,9 (nézd meg a Septuagintában!) – Ezeken a helyeken a testvér szó unokatestvért, vagy még távolabbi rokonságot jelöl.
2. Jézus féltestvérei:
A Szentírás nem ad közvetlen bizonyítékot arra, hogy Jézusnak vér szerinti testvérei lettek volna. Az „adelphoi” kifejezés, amelyet Jézus testvéreire használnak, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezek az emberek unokatestvérek vagy esetleg József előző házasságából származó gyerekek voltak, amint azt több korai keresztény hagyomány is tanítja. Az evangelisták jelzik, hogy akik Jézus testvérei nevén szerepelnek, azok idősebbek, mint Jézus: féltékenyek a befolyásukra, gyámkodni akarnak fölötte (Jn 7,1. Mk 3,21). Az az erőszakos föllépés Jézussal szemben, amit Mk 3,31-35 és Jn 7,2-5 említ, az ókori közel keleten fiatalabb testvérek részéről elképzelhetetlen. Ha pedig idősebbek voltak, nem lehettek Mária gyermekei.
Az evangélium sehol sem említi József és Mária gyermekét, csak az emberek emlegetik úgy, mint József fiát (Jn 6,42), ill. Mária fiát (Mk 6,3). Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni. Az evangéliumok egyértelműen különbséget tesznek Jézus anyja, Mária, és más Máriák között. akik Jézus testvérei nevén szerepelnek, soha sincsenek Mária fiainak mondva. Például, Máté 27:56 és Márk 15:40 említi „Jakabot és Józsefet” másik Mária fiaként, ami arra utal, hogy ezek a "testvérek" nem Jézus vér szerinti testvérei.
3. Mária örök szüzessége és a törvény:
Az állítás, hogy Mária nem tehetett volna szüzességi fogadalmat, mert férjes asszony volt, téves feltételezésen alapul. Az egyház hagyománya szerint Mária már Jézus születése előtt szüzességi fogadalmat tett, és József a hagyomány szerint elfogadta ezt a különleges hivatást. A katolikus tanítás nemcsak Mária szüzességét hangsúlyozza Jézus születése előtt, hanem azután is, ami nem áll ellentétben a zsidó hagyományokkal, különösen Mária különleges szerepét figyelembe véve.
4. Mária istenszülősége:
Az, hogy Máriát Istenszülőként tiszteljük, nem jelenti azt, hogy Máriát magát istennek tartanánk. Az „Istenszülő” (Theotokosz) kifejezés Krisztus isteni természetét hangsúlyozza, aki emberré lett, de megmaradt teljesen Istennek. A kifejezés az efezusi zsinaton (431) lett hivatalosan dogmává, hogy megvédje Jézus Krisztus kettős természetét: teljesen Isten és teljesen ember. A Theotokosz cím Jézus isteniségét és emberségét erősíti meg, nem pedig Mária isteni státuszát.
5. „Nem ismeré őt, míg meg nem szülé”:
Az a kritika, miszerint a „nem ismeré őt, míg meg nem szülé” kifejezés (Mt 1:25) arra utal, hogy József és Mária később házaséletet éltek volna, félreértésen alapul. A „míg” (héosz) szó a Bibliában gyakran nem változást jelez, hanem egyszerűen egy adott időpontot hangsúlyoz. Például, 2 Sámuel 6:23 szerint Saul lánya, Mikál „nem szült gyermeket halála napjáig” – ez nem azt jelenti, hogy a halála után gyermeket szült volna. Így Mária esetében is a szöveg csupán azt hangsúlyozza, hogy Jézus születése előtt nem volt testi kapcsolat Józseffel, de nem jelenti, hogy utána lett volna.
Ha az van mondva: «mielőtt egybekeltek», abból nem következik, hogy utóbb egybekeltek, hanem az Irás csak azt mondja, ami nem történt meg. Olyan ez, mint ha pl. azt mondom: "Mielőtt a kikötőben megebédeltem, Afrikába hajóztam"; "Pál mielőtt Spanyolországba indult, Rómában börtönbe került"; "Helvidius mielőtt megjött az esze, meghalt." Ugyanígy mikor a Szentírás azt mondja: Nem ismerte meg József a feleségét (a házas érintkezésben), míg meg nem szülte Jézust, ez nem jelenti azt, hogy ez utóbb megtörtént. Bibliai párhuzam: «Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem» (utóbb is az Atya jobbján ült!) [Zsoltárok 110:1; cf. Ter 8,7].
További példák: Ter 8,7; 28,15; 2Sám 6,23; Lk 20,42-43; 1Tim 4,13.
6. A pápai tévedhetetlenség és az egyházi hagyomány:
Az első vatikáni zsinat pápai tévedhetetlenségről szóló dogmája kizárólag hit- és erkölcsbeli kérdésekre vonatkozik, amikor a pápa „ex cathedra” beszél. Azonban a pápai tévedhetetlenség tanítása nem teremt új tanokat, hanem megerősíti az egyház több évszázados hagyományát, amely már korábban is jelen volt. Mária örök szüzességének, istenanyaságának és a Szentháromság tanának alapjai szintén visszanyúlnak a korai egyházba, és ezek a tanítások nem a pápai tévedhetetlenségen alapulnak, hanem a kinyilatkoztatott igazságon és a Szentírás, valamint a hagyomány értelmezésén.
Következtetés:
Az érvelés, amely Mária örök szüzességét és istenanyaságát bírálja, félreérti a katolikus tanítások alapjait, és hibás értelmezést nyújt a bibliai szövegekről. A katolikus egyház nem „hókuszpókuszra” építi tanításait, hanem évszázados teológiai reflexióra és az Apostoli Hagyományra, amely Jézus Krisztus teljes isteni és emberi természetét, valamint Mária szerepét és különleges hivatását védi és tiszteli.
