Szia! Net közelből költöztök? Nagyon sajnálom. Mindig lementettem Jeremy képeit. Ő a kedvencem! Azért remélem nem végleg felejtetek el bennünket és megpróbálsz képeket, sztorikat írni.
Költözünk... Jeremy már biztositotta magát, Ő is jön.
Egy kis időre elköszönünk, majd talán hétvégeken tudok irni.
Amúgy a varratszedés megvolt, nyugottabb lett őkelme, de még mindig mutat agressziót más kutyikkal, remélem ez még mindig a hormonok műve. Étvágya remek, szófogadóbb, respektál minket jobban, mint előtte. Talán játékosabb is.
No szerdától kicsit akkor szünetelünk, aztán remélem még az idén a nagyfaluból (BP.) tudok visszajönni ide. Addig is vigyázzatok.
Spillo, voltunk nálatok szerdán az L.F.ántba minden rendben van Pannival és a fogkövétől is megszabadult. :) És nagyon szimpatikus volt a doktornő és az asszisztens is. Csak kár, hogy ilyen messze lakunk. :(
Sziasztok emberek, tegnap megismerkedtünk egy 12 hetes kis shih-tzu-val, Tamival hatalmasat játszottak, hála annak, hogy a gazdáinak felénk volt dolguk, és várniuk kellett valakire... :) 15 perc kellett mire Tami már nem félt a harmadakkora kutyától, és még háromnegyed órát játszottak... :) Csináltam fényképeket is:
És valóban engedetlen, öntörvényű és makacs? Csak azért kérdezem, mert egyszer majd én is szeretnék egyet, de a könyvekben olvasott leírása alapján visszatorpantam.
Elnézést mindenkitől, hogy az uszis topicban agárról írok, de nincs egy ismerősöm se akitől ezt mekkérdezhetném! Megértéseteket előre is köszi!:)
Most jöttünk vissza egy nagy esti sétából. Panni póráz nélkül jött és szót fogadott. Túl sokat panaszkodtam rá, most megmutatta, hogy nem is olyan rossz kutya. :)És nem volt nálam semmi jutifalat, meg labda sem.
Én is úgy nevelem nagyából, mint Spillo. De azért a Dobermannomat, ami az uszik elött volt, sikerült elszurnom.
Tudni kell, hogy a dobik se a hülye kutya kategóriából jöttek. Tigi volt a neve, és kan.
Egyszer egy séta alkalmával egy jószagú szukáért elhagyott. Nagyon ideges lettem. Előszőr megpróbáltam az addig jól bevált trükköt, elindultam az ellenkező irányba. De most ez se segített. Na, uzsgyi utána. Persze, hogy nem értem utol. Majd egy órás hajsza után, amikor a szuka eltünt. Vissza jött. Én az idegtől már nem látván jól helybenhagtam. Ez volt életem legrosszabb döntése, már ami a kutyanevelést illeti. Onnan kezdve, ha tüzelő szuka szagát érezte nem tudtam megfogni. Fél éven keresztül, ősztől tavaszig úgy jártam sétálni vele, hogy a zsebembe kb. fél kiló keksz volt. Én is azt alkalmaztam, amit Spillo. Odahítam, megetettem, megdicsértem, elengettem. Néha meg kötöttem rövid időre, majd megint elengettem. A végefele egyre ritkábban kapott már kekszet.
A tanúság: ha rossz a kutya, nem jön vissza és te kapod el, megfenyítheted. De ha még akár egy óra múlva megy vissza, már nem. Ugyanis ő az egészből azt szűri le, hogy hívott a gazdi, odamentem, megvert. Vagyos, legközelebb nem megyek oda. (Majd hülye lennék, hogy jól megverjen.) Azt az apró tényt nem veszi figyelembe, hogy már egy órája hívod.
Lehet, hogy picit hülyén hangzik, hogy Dobermann után uszkárt vettem. Sokan csodálkoztak is az ismerősök közül. De rájöttem, hogy a dobi nem nekem való. Bár én még a dobermannt is nyuszivá neveltem. Valszeg erre mondják: hogy amilyen a gazda, olyan a kutya. :-) Nagyon szófogadó volt. Az engedelmességi vizsgán is szépen teljesített. De igazából soha nem tudtam megszeretni.
Az uszkárt azért választottam, mert annyi sok jót olvastam a természetükről, értelmükről. Nrm hilyába, hogy csak a border colli előzi meg. A németjuhászt is magamögé utasítva.
Hát pont ezaz, hogy elképzeltem! De nem hiszek a szememnek, ill. a képzeletemnek! :-) Elküldenéd e-mailbe? Ha akarod lekicsinyítem és visszaküldöm neked, vagy beteszem helyetted. Címem: michel@citromail.hu
Hát igen. Gondolom, hogy nem 2 euróért meg a két szép szememért fognak kutyát adni nekem Skandináviából.
Igen, ezt már nekem is mesélted, hogy nem állt meg a kutyád a járdán és hogy nevelted meg. Nálam az a baj, hogy ha a Pannit elengedem, akkor ő olyan mintha ágyúból lőtték volna ki és ha szólok neki, határozottan, haragosan, mert valami rosszat csinál még messzebbre fut. Főleg ha talál valami finomságot az utcán. Akkor elvonul, elcsócsálgatja és 1 óra múlva odajön. És ha már odajön...volt már hogy leszúrtam talán kb. úgy mint Te, volt már hogy dícsértem. De később ugyanúgy nem jött oda. De ennyi rosszat szerencsére csak a környékünkön csinál, mert ott ismeri a terepet. Idegen helyen már egy kicsit bizonytalanabb és figyel rám folyamatosan. Ott sokkal megbízhatóbb.
Amennyire már tudom, egy külföldi kölyök 1000 Euro. De szerintem ha igazán jót szeretnék, akkor ettől az összegtől indul. Nem olcsó, de ha már belevágok valamibe, akkor az legyen jó. Ha találok valami említésre méltót, szólok majd neked is! :) Az uszijaid milyen magasak?
Ez a póráz nélküli sétáltatás tényleg jó dolog, én is el merem engedni bármikor Dollyt, pedig nincs nagyon megfegyelmezve, hanem ez amolyan gazdi kutya közötti kapcsolat, hogy figyel rám és..... nem tudom jól leírni.
Van egy vicces történet: Dolly utálja a cicákat és van, hogy a házunk előtt kint van velünk az utcán, mert éppen mi ott tevékenykedünk, pl gazolunk. Amikor meglát egy macsekot, szerencsére nincs az, mint belül az udvaron, hogy keményen üldözőbe veszi, hanem fogja magát és mint az őrült beszalad az utcáról az udvarra, hogy majd ő onnan jól megugatja azt a cicát! :)) Ez aztán az őrző-védő kutty! :D
Ja, ha mind igaz, amiket az óriásokról mondtok, akkor egyszer mindenféleképpen. :)Addig kinézek, egy jó kennelt és szemmel követem. Van egy finn fehér óriás kennel, ahol nagyon szép kutyák vannak.
Igen, emlékszem, hogy Te a két ezüst lányzót póráz nélkül sétáltattad. De a Panni...járunk kutyasuliba. Ott sokszor mi mutattuk be a feladatokat, mert a Panni nagyon jól csinált mindent, pedig akkor még csak 4-5 hónapos volt. De itthon, ahol ismeri a környéket. Persze jön utánam, követ, de össze-vissza rohangászik. Megkerget egy-két galambot, macskát, békát, lepkét (egyszer a Feneketlen tóba is beugrott a vadkacsák után :)). Az előző uszim inkább olyan volt mint a Te ezüstjeid. Simán sétáltam vele póráz nélkül, nem is vittem magammal pórázt. Panninak már a nevében is benne van az ördög. Ez elátkozta :) Kíváncsi vagyok, hogy ha lesznek kölykei, akkor szülés után komolyodik-e. Amúgy kedves anyukája (biztos tudod ki, barna közép) agyra nagyon hasonló mint a Panni. És ő nem sokat komolyodott a szülés után.
Egy esetben halad láb mellett a Panni póráz nélkül. Ha labda van a kezemben. Labdaőrült, úgyhogy majd később kéne, hogy menjünk agilityzni. Akkor bizti jobban figyelne rám.
Pesten most nem lesz őszi CACIB, mert nem rendezhették meg a Hungexpo területén. Helyette Tatán lesz okt. 29-30. Mindkét nap lesznek uszkárok. Talán 1. nap több.
Jelenleg 3 apricot óriás van, vagyis akiket idén hoztak az országba. Ők mindannyian még 1 évnél fiatalabbak. Kecskeméten 1. nap az egyik tuti ott lesz.
Amikor én vettem az anyát, akkor még az ország ban csak fekete és fehér volt. Pár évre rá láttam már ezüstöt is, s ha jól emlékszem apricotot is. Sajnos már évek óta nem járok kiálításokra, pedig mindig nagyon élveztem.
Arra emlékszem, hogy van egy hölgy, aki törpéket és óriásokat is tenyészt. Ő hozta kintről ezeket. Egyszer régen még írtam neki is. De olyan borsos árat mondott, hogy az nekem megfizethetetlen volt. Pedig tényleg gyönyörűek voltak a kutyái.
Pont olyanok, amik nekem tetszenek, hosszú lábú, hosszú nyakúak és jó magasak. Nem tudom, hogy ha már nem lesznek meg az enyémek, akkor lesz e még kutyám, s ha lesz milyen fajta. De most teljesen elkapott a vágy, hogy egy óriást beszerezzek én is. Ha vennék, vagy ezüstöt, vagy apricotot választanék. Szólj, ha már beszéltél valakivel. Kíváncsi lennék, hogy most milyen árban mennek. 15 éve 24 ezerért vettem én. De 2,5 év múlva a kölyköket még ennyiért se tudtam eladni, oltva tetoválva. Talán ezért is annyira ritka, mert nem igazán keresik őket.
Szerintem úgy vannak vele az emberek, hogy ha nagy testű kutyát akarnak, az valami agresszívabb fajta legyen. Most sajnos ezek mennek.
A királyuszik univerzálisak, kiváló munkakutyák, és társak.
Tényleg. Tudja valaki, hogy mikor lesz Pesten az őszi CACIB? Teljesen elkapott a vágy...
Kettőnél több kutya sétáltatására én se válalkoznék. Ahoz már mindnek nagyon jólneveltnek kellene lenni.
Az enyémek is inkább a labdát választották mindig, mint a többi kutyát. Vagyesetleg még egymással játszottak. De ma már olyan öreg a Zena, hogy nem igen játszik. Bár, egy kis macska űzésbe mindig szívesen beszáll. :-)
Komolyan szeretnék egy óriást és igaz idén idő hiánya miatt nem, de tavaly nézegtettem a kiállításon az óriásokat, már amennyi volt belőlük. Jó lenne találni itthon jó minőségű kiskutyát, de már megbarátkoztam a gondolattal, hogy csak külföldről fogok tudni apricot óriást venni. Lassacskán pedig fel fogom venni a kapcsolatot néhány külföldi kennellel...valahol el kell kezdenem, bár tudom, hogy nem lesz egyszerű még kint sem, hogy valóban jó vérvonalú legyen majd a kicsi. (értem ezt betegségek, stb..)
Hát, Taminak szerencséje van... Megszokta, hogy szüleimnél a kertes háznál rohangálhat, amerre csak akar, és ebben a testvére is segítségére van... :) Itt a "parkban" meg figyelnie kell, hogy én merre vagyok, mit szeretnék tőle. Persze ő azért is szerencsés, mert én naponta legalább 6-7-szer leviszem, szaladgálok vele, apportírozunk, más kutyákkal, és emberekkel is találkozik... És ezek között a séták között nem egy fél óra fölötti akad... :)
Az igaz, hogy sokszor egymagukban nem rohangásznak. Bár ez is típustól függ. Az én kutyám is, ha valahol éppen egy kertes házban tartózkodunk, nem nagyon megy el mellőlem.
És persze, ha egy-két kutya van egy lakásban, őket még le lehet vinni együtt sétálni. De többet már nem, kivétel ha mehetnek póráz nélkül. De mi nem olyan helyen lakunk, ahol bátran el engednék 2 kutyát is. Főleg, hogy az én kutyám nem láb mellett halad szabadon. De ezt nem is várom el, ha végre megszabadul a póráztól.
Ma reggel tettünk egy nagy sétát a Gellért hegyen. Hát a labdájával szívesebben játszott mint más kutyákkal, velük nem is törődött.
"Meg azért csak jobb, hogy ha kiengedhetek egy ekkora kutyát a kertbe rohangászni"
Nagy tévedés, hogy a méret a fontos. Egy izgága picinek sokkal nagyobb szenvedés a lakás, mint egy nyugis nagynak.
De a gazdátán is sok múlik. Pl. hogy hányszor és mennyi időre viszi le a kutyát.
Amióta kertesházban lakunk talán még kevesebbet mozognak, mint amikor városban voltunk (ez rám is igaz). Sokkal ritkábban megyünk sétálni. A kutyák se hülyék, nem fognak csak azért "tornázni" mert kertben vannak. Ugyanúgy fekszenek, egész nap, mint amikor a városban laktak. Kivéve, ha egy macska vagy a postás jár arra. :-) Na de akkor se rohangálnak őrültként fel és alá a kertben. Csak a hangszálukat erősítik, na meg az én idegzetemet.
És még valami. Szintén saját tapasztalat: minden kutya ott érzi magát a legjobban, ahol felnőtt, amibe nevelkedett, amit megszokott.
Vagyis, egy-két fajtát leszámítva, mindegyiket lehet kertben is és lakásban is tartani. Inkább a gazdi tűrőképessége szab határt.
Amint már említettem az enyémek városban nőttek fel és most falun is lakásban lakó kutyák maradtak. Szívesebben tartózkodnak bent, mint kint. Főleg télen.
Ha engem megkérdeznének, én városba csak uszkárt ajánlanék mindenkinek. Bármekkora méretben. Kertesbe meg nem ajánlanám őket. Sokkal nehezebb rendbetartani a bundájukat.
Én nem is arra gondoltam, amikor valami kényszer hatására keverik a méreteket. Az más.
Az örök téma:
Sajnos az öröklődő betegségeket, vagy a viselkedés beli zavatrokat nem szűrik a kiállítások.
Ezt a "lelkiismeretes tenyésztőkre" bízzák. Nem hiszem, hogy ebből a fajtából túl sok lenne. Főleg, ha valaki kintről vesz, kimondottan tenyésztésre, egy fajtatiszta kutyust, egy vagyonért. Mire kijön a rejtett hibája, addigra rengeteg pénzt bele ől. Hátha még meg is szereti és nem csak a pénforrást látja benne...
Persze nem mindig örökölt egy-egy rossz magatartásforma, sok esetben a helytelen kutyatartás a gond. Amikor egy kutyát kenelben tartanak, s csak akkor veszik elő, amikor kiállításra viszik. Sok ilyet is tapasztalni.
Amit írtál azzal teljesen egyeértek. Egy izgága kicsi sokkal több bajjal jár, mint egy nyugis, kiegyensúlyozott nagy kutya. Fajtától függetlenül. Az enyémek, amikor még városban laktunk, szinte egész nap csak feküdtek. De amikor jött a sétaidő, rögtön aktivizálták magukat. :-)
Ahogy Michelke is írta, valóban az óriások mások mint kisebb méretű rokonaik. Sokkal higgadtabbak, nyugisabbak. De azért kölyökként ők is biztosan mint minden más fajta tudnák ám rosszat csinálni. Meg azért egy 55-62 cm-es marmagasság. Ha a szüleimtől külön élnék, akkor nem okozna gondot nekem, de miattuk biztos, hogy lakásba nem. Meg azért csak jobb, hogy ha kiengedhetek egy ekkora kutyát a kertbe rohangászni. Az utcán az autók miatt a közepemet sem merem póráz nélkül sétáltatni, csak kutyafuttatókon engedem el.
Már mi is kertesben lakunk 2 éve. De elötte a városbanvolt a 2 óriás. Sokan (persze nem kutyások) meg voltak rökönyödve, hogy "vajon mit csinálhat a lakásba, lakással 2 kutya". Nem győztem magyarázni nekik, hogy kettő még annyit se, mint egy. Így legalább amikor elmegyünk otthonról, nincsenek annyira egyedül.
Mivel ezek már elég idősen költöztek ki vidékre, ők már szoba kutyák maradnak. Bár nagyon szeretnek kint lenni, de ha jön az este, behúzódnak. Ha nagyon hideg van télen, akkor az öreget úgy kell reggelenként kidobni, hogy legalább a dolgát végezze el.
Egy kis érdekesség: Amikor kiköltöztünk, a szomszédok kissé hülyének néztek. Ugyanis a kutyákkat rendszeresen sétáltani kellett, ki kellett menni velük az utcára, mert a kertben nem voltak hajlandóak WC-zni. :-) Nem, hogy szobatiszták, de kert tiszták is voltak. Eltelt pár hónap, mire rájöttek, hogy nélkülünk, a kertben is menni fog a dolog. :-)
