"(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik."
Én egy kissé másképp látom.
Eleve kétféle jelentése van a VERET szónak:
Az egyik főnév (veret) s a jelentése a "patinás, ódon, régi, régies, ősi, antik, értékes" szavak jelentésével szinonim.
Ebben az esetben a -(e)t toldalék főnévképző. Lásd még ir-at, men-et, néz-et...
Veret van a régi könyveken, szíjakon, bútorokon, stb. Olyan fémből készült tárgy, amit gondos kézi munkával kalapálással (veréssel) alakítottak ki és díszítő (sokszor közlő) funkciója is volt, ezért ma a régi, míves tárgyak jelzője: veret-es.
A másik pedig műveltető ige: Valakit (meg)veret egy másik személlyel, vagy eszközzel, pl. levereti a port valamivel, mondjuk vízzel... Ez utóbbi esetben átvitt értelemben tisztító jelentést (is) hordoz. De ennek kevés köze lehet az IGAZSÁGhoz (VERITAShoz)
A szó gyöke mindkét esetben a VER (üt, ütöget), s feltehetően a latin veritas esetében is.
Mi köze a verésnek az igazsághoz? Alapjában véve semmi. Azonban azt gondolom, hogy a VERETÉS szó átvitt értelemben kapta az IGAZSÁG jelentést.
A VERITAS a VERETÉS szóval mutat alaki hasonlóságot, s ekképp az eredeti jelentésüknek is azonosnak kell lenniük azaz mindkét esetben (meg)veretés jelentésűek.
- Egyfelől az ókorban a vallatás (verés, veretés) az igazság kiderítését szolgálta, kiverték a bűnösből az "igazságot".
- Másfelől az elkövetett bűn ellentételezéseként veréssel "igazságot" szolgáltattak, a bűn mértékével hozzávetőleg azonos verést kapott az illető elkövető.
Tehát mindkét esetben szoros összefüggés van a verés és a jogi értelemben vett igazság között.
A latinban ma az IGAZ szónak elsősorban a IUSTUS felel meg, s az igazságot is ebből képezték: IUSTITIA.
A IUSTUS szó jelentése: Törvénnyel azonos, törvénnyel megegyező, elhatározott, elrendelt, parancsolt.
Persze használják az igazság másik latin megfelelőjét is: VERITAS, illetve "verum [veri]", ami a VERUS (verés?) szóból képzett.
A VERUS szó jelentése is hasonló: Igaz, jogszerű, észszerű, valóságos...
Érdekes elgondolkozni, hogy a veritas latin szó valójában honnan eredhet.
Az igazság a magyarban veretes, azaz pőre, letisztult, napvilágra került.
(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik. Ezen veret igében a különben áthatókat képző t az önható igeképző d helyett áll, minél fogva szabályszerüleg vered volna, honnan a középige verdik (= veredik) is. Hasonló betüváltozással képződtek a viszket, reszket, ezek helyett: viszked, reszked. Hangra nézve egyezik vele némely értelemben, a latin verno, pl. angvis vernat (a kigyó bőrét hányja)." /Cz-Fo/
"A Veritas az őszinteség római erényének elnevezése , amelyet minden jó rómainak az egyik fő erényének tartottak. Az igazság görög istennője Aletheia ( ógörögül : Ἀλήθεια ). Martin Heidegger német filozófus amellett érvel, hogy az aletheia által képviselt igazság (amely lényegében „rejtetlenséget” jelent) különbözik a veritas által képviselt igazságtól , amely a helyesség római felfogásához, végül pedig a nietzschei igazságérzethez és a hatalom akaratához kapcsolódik. ."
Ezt Heidegger némileg túl gondolja.
Maradjunk az eredeti felfogásnál, a "rejtetlenségnél" ami tökéletes összhangban áll a magyar veretes jelentéssel.
Amennyiben a hamisság levedlését értjük alatta, akkor könnyen megeshet , hogy egy etruszk-magyar szó átvételéről beszélhetünk.
ZAPPA : KAPA ----- Egy K-Z csere az elején és megszületik az "idegen" szó.)) Ugye a KAPA az egy olyan szerszám ami földbe bele KAP, így a szót a nyelvünk tudja értelmezni is.
Az olaszok többfélét is felhoznak rá, ha a SKAPÁNE dolgot vesszük, akkor a KAPA szavunkról van szó, amennyiben a TSAPPA vagy SAPPU vesszük figyelembe, akkor meg a CSAPÓ szavunk lehet a megoldás.
SICURO : biztos, biztonságos, biztonság ------ Szerintem ez a SZIGORÚ szóhoz lesz köthető, a sokfelé meglévő hasonmás hangalakok még gyakran megőrizték a vélhetően eredeti G hangot a szavakban.
A SZIGORÚ biztonsági intézkedések ma is népszerű kifejezés . G-vel hangalakok: bolgár SIGUREN (SZIGORÚAN) , katalán SEGUR (SZIGOR) , spanyol/portugál SEGURO, román SIGUR, olasz SEGRETO is létezik ami a SZIGORÍTÓ képzésre hajaz, török SAGLAM is ide tartozó lehet.
Ugyanezen logikán alapulva azt hiszem ezt a SECRET (angol titok) szót is érdemes alaposan átvenni a közeljövőben, mert több mint gyanús hogy ez is ide tartozó.
ARANCIONE : narancssárga, narancsszínű ---- Vagyis ARANYSZÍNŰ lehet jó eséllyel. Az egész narancs dolognak lehet ehhez köze. A NARANCS szó világszerte megvan kezdőmássalhangzó nélkül is, és N kezdőhanggal is, mint a nyelvünkben. Ez valami pluszt vihet bele a szóba, talán a NYÁR is így már benne van, lévén hogy ez trópusi gyümölcs adna is értelmet bónusz még a szónak.
ORANJE tán ARANYJA/ARANYLÓ , a walesi OREN a színre (ARANY), spanyol NARANJA (ARANYJA) , lehet a NYÁR ARANYA összehúzva. Ősrégi szó lehet, amely eszméletlen időkön át velünk lehet már, ez amikor azt mondom világszerte megvan, akkor ez szó szerint értendő. És a magyar nyelv megint tudja értelmezni ezt a dolgot, nem beszélve a több mint gyanítható szóképzésekről/ragozásokról.
Az Óceánia Vanatu szigetén beszélt bislama nyelvén ARANIS a gyümölcs megnevezése, ARANYOS a bolygó másik oldalán. Maláj OREN ARANY, maori ARANI, tamil, szanszkrit, hindi, perzsa mindenhol különböző formákban jelen van. Mikor az olasz nyelv egy kósza gondolattá kezdett felmerülni, ez a szó már élte a ki tudja hány sok ezer éves életét már szerte a világon, és valaha ez is egy bolygószintű hangalak volt amit mindenki megértett.
GIUSTO : megfelelő, helyes, IGAZságos, méltányos -------- Ha képzem/ragozom akkor az IGAZÍTÓ a pontos szavunk, aki helyre IGAZÍT dolgokat az az igazságos.
A kezdő I hangot már elhagyták valahol. A Proto-Italic JOWOS az más dolog, az inkább már a JOGOS szavunk elbarmoltan. De a JOG szó alapja a JÓ , az IGAZ egy másik építmény. IGAZSÁG és JOGOSSÁG persze rokonértelmű, ettől még a hangalakok persze másképpen épülnek fel.
A finn nyelv az IGAZ szóból OIKEUS (igazság náluk) dolgot barmolt össze, viszont az iráni perzsa GÁZI szava még IGAZI majdnem))...
MASZK : ezt német jövevényszónak hazudják össze. Minden része érthető magyar nyelven. Mert a MASZK egy MÁS illetve MÁSIK külsőt/arcot mutat mint ami valójában van.
1793-ban még így írták le hogy X és Y MÁSKBA van, épp hogy csak szó szerint nem az van írva hogy a MÁSIKBA. Tehát a német MASKE a magyar MÁSIK elváltoztatva. A szó maga is egy maszkot vett fel.))...
Alapvetően Cz-F is ezt a két dolgot hozza fel, az egyik a "néz" kapcsolat, a másik nála is a "ne vagy nem" tagadószó. Ő leírta mindkét ötletet, de nem foglalt állást a kettő közül már hogy szerinte melyik az esélyesebb.
Nálam több dolog is a NÉMA kapcsán a NEM szóval való közvetlen kapcsolatra utal.
1: Maga a NÉMA szó nem csak a NEM beszélő embert jelenti , sokkal több ennél a szó. Bármi és akármi ami csendes, mert NEM szólnak hangok belőle. Leggyakrabban jelzőként a csendes szinonimájaként használatos egyébként is. Nem kell hozzá feltétlen bámészkodni mint a borjú.))
Az éjszaka is lehet néma, vagy egy elhagyatott táj néma csendjében is lehetünk. NEM szól semmi éppen.
2: A szláv nyelvekben több helyen pontosan még ma is NEM a konkrét szó erre. Szlovén mondjuk. Persze a magyar semmit sem vett át itt a szlávból, épp ellenkezőleg. Ők használják a "NEM" és az ebből képzett szavainkat.
3: A szláv nyelv a NEMA hangalakot többfelé használja még ma is, és ez "nem rendelkezik" és "nincs" jelentésűek. Azaz a NE és NEM szavaink vannak gyakorlatilag felhasználva erre, ami nincs az NEM van. Így is mondhatnánk, sőt nagyon rég tán így is mondtuk ezt.
4: A latin NEMO : senki ---- NEM szavunkból van ez is. Mi meg a SE tagadóból indulunk a "senki"-nél.
NEMO UNUS : egy sem---- azaz NEM egyes. Ők ezt így fejezik ki, tagadószóval.
Érdekes még a NÉMA kapcsán ezek a nemzetköziben előforduló hangalakok, amelyek már nem a tagadószavunkkal kapcsolatosak, hanem egy másikkal, fel fogjuk ismerni könnyedén :
A latin MUTUS, angol MUTE, francia MUET/MUETTE , olasz MUTO és a többi meg azonosíthatóan a MUTAT szavunk elváltoztatott formái, és logikus is hiszen aki nem beszél és így kommunikál, az MUTAT.
MUTITAS : némaság ------ azaz a MUTATÁS lehet a konkrét magyarul képzett és ragozott szavunk ebben az esetben...
Az N/Ny a nyúlós, hajlékony dolgokat jelentő hang, beleértve a hajlamot is. Lásd a feltételes mód -na-ne jelét, ahol kifejeződik az alany hajlama (hajlékonysága) a cselekvésre.
A néma szónak ez alkotja az első részét, a második pedig a MA ősgyök, aminek egyik jelentése: széteső, szétszórt (nem koncentrált) tehetetlen, tétlen, azaz cselekvésre képtelen.
A két ősgyök összeolvasva: hajlam a (beszéd) tétlenségére, azaz né-ma...
Természetesen a NÉMA szavunk NEM szláv , mindent megértünk magyarul. Mert a NÉMA az NEM beszél és szólal meg, azaz a tagadószavakhoz lesz erősen köze...
"A magyarok megértették az avarok nyelvét, de a frank, morva idegen volt tőlük. Nem értették a germánokat sem. Rajtuk is ragadt a „nyeméc” név, mivel állandóan azt hallották tőlük, hogy „nem écc magyar, nem écc!”"
----
néma = aki semmit sem szól, csak néz, bámul értetlenül. (Nem ószláv jövevény. *něm- (mint néma) ősszáv szó szerintem nincs. A szbhv. nem, -a, -o; szlk. nemý, -á, -é; or. нем(ой) - eredete magyar.
né (ni) + *-mɜnévszóképző (nészóképzőt tekintve vö.: ÚESz: élelem, álom). Az *-m névszóképző kapcsolódása attól függően "em/am/om", vagy "me/ma/om", hogy az *-m mássalhangzóhoz, vagy magánhangzóhoz kapcsolódik a szó végén.
ÚESz: ni A: 1548 ne (RMKT. 4: 127); 1583–1584 ni (MNy. 72: 314); 1604 né(Szenczi Molnár: Dict. En a.); 1863 Nė (Kriza [szerk.] Vadr. 510) J: ’nézd csak!, odanézz!
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Szórövidülés. | ⌂ A ’nézd, lásd’ jelentésű nézd ~ nízd szóból, amely a →néz E/2. személyű felszólító módú alakjából jött létre; vö. →ne¹. 2 Onomatopoetikus szó. | ⌂ A csodálkozás kifejezésére szolgáló onomatopoetikus szó. Ebben az esetben a ’nézd csak’ másodlagos jelentésként alakulhatott ki. A szó gyakran kettőzött alakban fordul elő, ilyenkor leginkább nyomatékosító szerepet tölt be; vö. nene (1794: NSz.); nini (1763: NSz.); (N.) nënë (MTsz.); stb.
CzF.: "...Vagy egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni, s a részesülőben puma am. mutató."
"a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér."
Alapvetően hamis ez az állítás, noha van valóságtartalma, de az más okra vezethető vissza. Azért hamis, mert nem általánosítható, azaz nem cserélhetők fel "bűntetlenúl" egymással ezek a hangok, mert mindkettőnek van saját, jól körülírható jelentése, amit a vele alkotott gyök jelentéséből is kiérezhetünk..
Pl: A BE- gyök hangját nem cserélheted P-re, A PATTOG hangját sem cserélheted B-re, és még hosszasan sorolhatnám.
"Fogarasi János foglalkozott a hangok jelentésével!"
- Mindenek előtt köszönöm a linket, ezt a művet nem ismertem.
- Nem azt mondtam, hogy nem foglalkozott, hanem azt, hogy felismerte:
"Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését."
Ugyanakkor hozzátettem:
"De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján." - A szótár etimológiai elemzései alapján ez derült ki számomra. És a citált linkből is ezt olvasom ki.
Kiemelve egy mondatot, amivel maximálisan egyet tudok érteni, s amit hónapok óta próbálok az itt fórumozókkal is megértetni:
"Mivel a hangzók első elemei a beszédnek; nagyon hihető hogy talán elsőben csak hangzókkal beszélettek az első emberek *). És igy ezeknek módosításaival ügyekeztek a mondományokat kifejezni."
És nála itt a pont... A továbbiakban, - mikor már a hangok jelentését tárgyalja - azok kiejtésbeli csoportosításából, a hangok rokonságából indul ki, s nem a hangok eredeti jelentéséből. Persze, vannak jó meglátásai, de alapvetően hiányzik a hangok jelentésének eredetére vonatkozó felismerés, történetesen azok hangutánzó szerepének meglátása, a hangok megfeleltetése valamilyen természeti hangnak, ami alapul szolgálhat a hang jelentésének körülírásához.
Nem véletlen, hogy a hangok jelentésének tárgyalásánál rendre félresiklik és olykor meglepően hibás magyarázatot ad. Tulajdonképpen soha nem próbálja megfejteni a hangok önálló jelentését, azt a jelentést, amiről a fent idézett mondatban írt. Ehelyett többnyire félreértelmezett megoldást ad, mint pl. a P hangra, amit az alappal hoz összefüggésbe:
"...olyan valaminek, mely több részekre oszol alapja;..."
Pedig a végére odaírja a természetes hang eredetét reprezentáló szavakat:
Mi köze van ezeknek a szavaknak az "ALAP"-hoz? Semmi... Ezekben minden esetben egy pillanatnyi jelenség értelmét hordozza a P hang. Ugyanis a P hang ezt a jelenséget utánozza!!! Az őseink nem foglalkoztak azzal, minek hány részre oszlik az alapja, vagy, ha igen, az a gyökér lehetett, de abban nincs P hang...
a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér.
"A sémi arabban "raBaa" alakban megvan a raB szó. A "finnugor" finnben "raPPaan" alakban szintén ott van."
Ezért finnugor eredetű a mi nyelvünkben...:D
Persze, a hangváltozásokkal mindent meg lehet magyarázni... Csak azt nem, miért nem változott a mi nyelvünkben is P-re a B hang.
"...végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését. De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján. Pedig a felsorolás adta a lehetőséget, (latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen,) hiszen ezek a szavak csupán jelentésükben hasonlóak, és csak az R hangjuk közös.
A nyelvészek azt gondolják, hogy a különböző nyelvekben található hasonló - de nem azonos hangsorú - gyökök valamiféle átvételek, s ezek a gyökök valamilyen hangváltozásokon estek át. (B»P»F, stb.) pedig ez egy orbitális tévedés.
@Igazság80 felsorolásában egyik helyen sincs hangváltozás:
--A zürjén és udmurt-nál is van "RAB" --Az odia nyelvben CORAIBA, olyan min a KIRABOL --egy afrikai "kabuverdianu" nyelven RABATA, REBETÁ --japán DOROBOU és a ROBA szavaik, amelyek RABOL jelentésűek... Miért nincs??? Mert nincs ilyen szabály! Ha lenne, akkor ezekben a nyelvekben is megtörtént volna egy B»P hangváltás. Vagy a németben a B»F (raffen)
De a fordítottja (P»B) sem történt meg, hiszen mindkét változat ma is "él".
Az effajta különbségeknek csak egyetlen magyarázata lehetséges:
Ugye, a mássalhangzók általában hangutánzók, s a P, B.. hangok kiejtve nagyon hasonlóak, így ugyanazt a természetes hangot mindkét hanggal lehet utánozni.
Egyik nyelvterületen B, a másikon a P hang töltötte be ugyanannak a természetes hangnak a "másolatát". A két hang jelentése ebben az esetben kvázi azonos. (más esetben már nem biztos), így érthető, miért szerepel mindkét hang (és jelentése) a hasonló jelentésű, de egymástól függetlenül alkotott gyökökben.
Megjegyzem, még a magyarban is előfordul olyan eset, mikor a gyök - noha más, de azonos jelentésű hangokból épül föl - azonos jelentésű. Lásd: PúP, BúB.
De nem azonos a P, vagy B hang jelentése sok más gyökben: Bukkan-Pukkan, Por-Bor, Pár-Bár, Pirul-Birodalom, Piros-Birka...
Ugyanis egy hangnak nem csupán egyetlen jelentése van, hanem egy fogalomkört jelölt egykor.
Jó példa erre az R hang is, mely gyorsan ismétlődő mozgást, ezen keresztül egy dinamikus cselekvést, illetve erőt jelent.
"Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható."
Igen, s ez az ősnyelv az a nyelv volt, amikor még csak hangok léteztek, gyökök pedig még nem.
S miután ezekből az ős-etimonokból (ősgyökökből) épültek föl a gyökök, teljesen természetes, hogy a különböző nyelvekben ugyanazzal a jelentéssel kerültek be a hasonló jelentésű gyökökbe.
A sémi arabban "rabaa" alakban megvan a rab szó. A "finnugor" finnben "rappaan" alakban szintén ott van.
"E szóban, amennyiben ,rabol' is innét ered, az erőszakos fosztás alapfogalma rejlik, s végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
(Cz-Fo)
Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható.
ha azt akarod bizonyítani, h a rabol nem IE eredetű, akkor más, nem IE nyelvekből kell kimutatni.
finn ryövätä
nagyon nem néztem utána, de úgy néz ki, se a törökben, se a kaukázusban, se a japánban, koreaiban nincs meg, a hindiben viszont megvan
az etimológiai szótár szerint
rabol [1512 k.] Vitatott eredetű. 1. Német jövevényszó, vö. német rauben, bajor-osztrák rôbm: ’erőszakkal elvesz, fosztogat’. A német szó germán eredetű, vö. gót bi-raub#n ’kirabol’. 2. Belső fejlemény. Származékszó, a rab főnév -l igekézővel ellátott alakja. A német eredeztetésnek hangtani nehézségei vannak, de lehet, hogy az ige hangalakja a rab főnév hangalaki fejlődésének hatására alakult.
rab [1424 tn. (?), 1536] Délszláv, közelebbről talán horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb rob ’szolga, rabszolga’, horvát-szerb régi nyelvi rába ’szolgáló’, óegyházi szláv rab , rob ’szolga, rabszolga’, bolgár [rab] ’isten hű szolgája; akarat nélküli szolga’, [rob] ’rabszolga; leigázott ember vagy nép; rabja valakinek vagy valaminek’, szlovén rob ’rabszolga’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. latin orbus ’árva’. Nyelvünkben a szó a török hódoltság korában honosodhatott meg, mikor sokakat rabszolgaként hurcoltak el
NUOVO : új, újdonság, újabb --------- Világszerte megvannak a hasonlók, és arra jutottam hogy erős a sansz hogy ez a NÖVŐ kifejezés lehet. A természetben nagyrészt ami új, az NÖVŐ dolog lesz. Egy új hajtás a növényen, egy megszülető utód, vagy épp maga a NÖVÉNY szó is ezt a növekedést hordozza magában.
És még ott van az újhold kifejezés is, amit másképp NÖVŐ hold ahogyan még szokás ezt mondani.
Az angol NEW már egy rövidebb történet. A latin NOVO /NOVUS még egészen jól hasonlít a NÖVŐ/NÖVÉS formákra.
RUBARE : ellop, lop. RABOL ------ Ez a kiemelt a pontos szavunk. Szintén sokfelé ott a nyelvekben különféle formákban, a ROBBERY vagy a RAPTOR is a RABOLÓ/RABÍTÓ szavakból készültek el.
Az olasz forma régebben "RAUBA" is volt . Latin RAPO a RABLÓ szavunkból.
CARRIOLA : talicska -------- azaz GURULÓ itt a szavunk, ez barmolódott el ilyenné, ott van a szóban a magyar képzés/ragozás is. A latin CARRULUS még "szekérke" és "kis kocsi" jelentésű volt. Ami meg pontosan a GURULÓS Az angol CAR is ezekből van. A GUR-GÖR, gurulás-gördülés itt mindben a lényeg.
Asszámi GARI, Bengáli GARI, Hindi GÁRI, Maláj már K-val mondja, KERETA a szavuk, ez a GURÍTÓ megfelelője...
CORTO : rövid, alacsony ------ Természetesen a KURTA itt a mi szavunk, ez is már a nyelvünk által van képezve. Világszerte megvannak a hasonmásai ennek is. Az angolnak mondott SHORT is ebből deformálódott a mai alakjára . Régi germánban még SKURT szerepel. Perzsa KUTÁH meg az R hangot hagyta el valahol már.
NUOTO : úszni --------- Szintén előfordul sokfelé a világban hasonló, NYÚJTÓ mozdulatok ezek, a vízben nyújtózás amiről itt szó van. És akkor újfent magyarul ragozott szó van már eleve előttünk.
PAFFUTO : kövér, dundi, dagadt ----------- PUFFADÓ a mi szavunk vagy a PUFFADT . Így is úgy is a magyar nyelv által képzett kifejezés. Angol PUFFED az "felfújt" , és ezáltal valóban PUFFAD(t) . jól mondják---- méghozzá mindezt magyar nyelven.))
FIUME : FOLYAM ---------- FOLYAM szavunk megváltoztatott külsőben. Ez pont ugyanaz. Annyi épp lehet hogy így a FOLYAMI képzés a pontos, ez már részletkérdés.
Ezt ők úgy vezetik vissza hogy van most FIUME----> volt előtte FLUMEN -----> volt FLUO -------> és volt FLOWO is a dolog. Azt "elfelejtik" közölni hogy itt mind a 4 szó magyarul van már ragozva és felépítve .))
--FIUME lesz a FOLYAM(i)
--FLUMEN lesz a FOLYOMÁNY
--FLOWO lehet a FOLYVA alakja, vagy a FOLYÓ nagyon torzítva.
ARRIVO : érkezés, megérkezés, célba beérés... ----------- Azaz a helyszínre ÉRVE történnek itt az események meg, a régi francia ARIVER mondta, a mai ARRIVER írja már le. Világszerte léteznek hasonlók, az angol ARRIVE is jól ismert lehet számunkra ami ugyanez a dolog lesz.
ÉRVE---ARRIVE átváltozás, magyarul ragozott a szavunk. A ragozás már önmagában eldönt itt mindent. Ugyanis megvan angolul a rövidebb ARR forma is, ami a még toldalékoktól mentes ÉR szavunk eldeformálva.
POCO : kevés, kis, alig, kisszámú ------- Azaz PICI, jól értjük magyarul ezt is. Van POCHI is majd ilyen jelentéssel. Az angol PIECE némiképp megváltozott jelentéssel ugyanez lehet.
A kicsi nőre mondott PETITE formák meg a már nyelvünkön többszörösen ragozott PICIKE szó amelyek lesznek egy elbarmolt külsőben. A magyar toldalékolás mindent eldönt. PICI, PICINY, PICUR, ICI-PICI, POCI, POCAK, PACI mind kicsinyítettséget jelent, a PIKOLÓ mértékegység is ezt a PICI mennyiséget rejti, csak itt K-ra megírva.
DENTRO : bent, befelé ------- BENTRE a szavunk mindenképpen, mondhatnánk akár hogy csak a kezdőmássalhangzót átcserélték. De ők mindenképp ragaszkodnak a "deintro" felépítéshez, ez a lényegen mit sem változtat, sőt így még magyarosabbak lesznek a dolgok. Az INTRO a BENTRE szintén csak lehagyott mássalhangzóval. Ahogyan az angol ENTER is BENTRE . Az olasz meg ha nem simán BENTRE akkor meg IDEBENTRE is lehet, amit szabadon választva a magyar nyelv is kifejezhet így is és úgy is.
DURO : kemény, nehéz, súlyos, DURVA ------ Ez utóbbi kiemelt a mi szavunk, a latin DURUS a régen gyakrabban használt DURVÁS melléknévként alkalmazott szavunk lehet. A gyökszó a hangutánzó alapú DIR-DER-DOR-DÜR-DÖRR, amelyekre igen komoly méretű szóbokor épül a magyar nyelvben...
