Amúgy nincs összefüggés. Az nem a család érdeke, ha presztízskérdést csinálunk dolgokból. Ha nem kezelem jól a pénzt, attól még főzhetem én a legjobb kajákat, és takaríthatok szebben, netán csinálhatok jobban valamit, amit a férfiak szoktak.
Pl. mi most autóvásárlás előtt állunk, és én vagyok az, akinek nagyobb affinitása és kedve van ahhoz, hogy böngésszen, informálódjon, listázza az esetlegese buktatókat, stb.
Nálunk én vagyok a pénzügyes, de általában a férjem vásárol, mert ő jár el a faluból városba dolgozni, minek fussam én is le ugyanazt a kört? Plusz benzin, plusz idő. Nagybevásárolni meg együtt megyünk, és ha ez lehetséges, én még jobban rühellek vásárolni, mint a férjem. :) Amit neten lehet, azt neten rendelünk.
Látod püfi? Én kezelem a pénzt, de a férjemmel vásároltatok be. :))
Persze ez hülyeség, közös bankszámlánk van, van otthon egy kp. boríték, aztán használjuk. Nincs elszámoltatás, nincs hiszti. A számlákkal én foglalkozom (ez ugye csak teher), nagyobb kiadások megtervezését meg közösen végezzük. Ennek fényében én nem is tudom értelmezni azt, hogy a férj hazaadja a fizetését, asszony meg elkölti.
Azt valahogy mindig kifelejted, hogy a házimunka nem a főzés, mosás, takarítás kombó! Egyébként igen, az a normális, hogy közösen végezzük el az otthoni munkákat függetlenül attól, hogy ki a pénzügyes. Nyilván az, aki jobban ért hozzá.
Aki a társas kapcsolatában azon agyal, hogy ki a nagyobb áldozat, az szálljon ki belőle, nem neki való.
Nem ez volt a lényeg. Hanem hogy ami évszázadokon át megszokott volt, csak a férfiakkal szemben (totális gazdasági erőszak), az senkit sem zavar, de ha egy nő nem költheti el bármi hülyeségre a család pénzét, az már elnyomáááás.
Elgondolkodtam, hogy ha egy férfi adna egy nőnek egy kis zsebpénzt a nő keresetéből, és a többi felett ő rendelkezhetne, akkor micsoda visítás lenne arról, hogy 'gazdasági erőszak'. Tehát elmondhatjuk, hogy a férfiak évszázados gazdasági bántalmazás elszenvedői voltak. Durva, mi?
