Ma sem értem, miért kellett pl. aláaszfaltozni a hintákat. Mondjuk én a kartörést odahaza, az ajtóba akasztott hintán tapasztaltam meg (az unokabátyám épp megtanított kiugrani belőle), de a mai eszemmel felfoghatatlan, hogy a gyerekkor elmúltáig a többség életben maradt. Pár hete elvittem a húgom hármas sorszámú gyermekét játszóterezni, és egészen elképedtem. Bokáig érő homok, gumi koppanó felületek... Itt legalább az esély megvan, hogy ne törje össze magát.
Keblemre tehtube, te is Ransome-rajongó? Ezt az alapművet legalább tizenötször olvastam. Kábé az egyetlen könyv, amelynek nagyjából fel tudnám mondani a cselekményét. :-)
>a hármas hinta középső hintájához akart menni a gyerek, ...
A hármas hinta előtt és mögött meg volt egy korlát, hogy a gyerek, még ha akar is, ne tudjon a középső hintától egyenesen elmenni. De tényleg rossz az az agyonszabályozás...
>naponta ötször kötelező lenne sterilizáltatni a játékokat, ...
Az élet az ellenkező irányba megy. Ma az az álláspont, hogy a gyerekek túlzott tisztán tartása miatt nem fejlődik elég erősre az immunrendszerük.
Nagy-Britanniában készítenek piszoktablettát, amivel ellenőrzött fajtájú és szabályozott mennyiségű szennyeződés jut a gyermek gyomrába, hogy a szervezete megtanulja felvenni a harcot ellene.
>egy üzemben sokkal szigorúbb előírások szerint kellett tervezni egy hágcsót (a balesetvédelemre amúgy kiképzett dolgozóknak), mint amilyen elvárás volt a gyerekek számára készült játszótéren.
Hát persze. Ha egy üzemben leesik a dolgozó a hágcsóról, az az üzemnek pénzébe kerül. Ha meg megállapítják a hanyag tervezést vagy elkészítést, egyéb bajuk is lehet belőle.
Ha egy gyerek esik le a játszótéren a hágcsóról, úgy járt.
Akkor még azt sem kellett kiírni, hogy "... mindenki csak saját felelősségére veheti igénybe!" Bele volt értve a dologba.
Amikor Amerikában tájfun közeledett a munkahelyünk felé, mindenkit hazazavartak. :-))
Ha a munkahely szakad a fejünkre, az ügyesebbje kiperli a céget a vagyonából. Ha a saját házad, az meg a te bajod :-))
Azok a sziklák voltak az igaziak. Nagyon néztem, mikor rengeteg év után elmentem arra nosztalgiázni. Nem találtam semmit, csak néhány hajléktalant.:-(((
„A jövő nemzedéknek, a gyermekifjúságnak, elsősorban a városi gyermeknek harmonikus testi és lelki fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy megfelelő berendezésű, pormentes játszóterekhez jusson, ahol a cél érdekében megkívánt felügyelet mellett, szabad levegőn játszhasson” – szögezte le 1928-ban, a gyermekjátszóterek létesítését szorgalmazó rendeletében Klébelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mely felhívás eljutott valamennyi törvényhatósági joggal felruházott, valamint rendezett tanáccsal bíró város polgármesteréhez.
Némi infókat leltem, sajnos az ott belinkelt oldal már nem működik. De ez is sokkal több a semminél:
"Irigykedve olvassuk a játszóterek történetéről szóló írásban (www.jatszoter.com), hogy az 1931-ben létesített, harmadik kerületi Hunor utcai játszótéren természetesen volt zuhanyozó és öltözőhelyiség, az 1949-ben elkészült játszóterek közül kettőn bábszínház is működött, és ivókutak, zuhanyozók épültek a hinták, homokozók, röplabdapályák mellé. Akkor még gyerekcipőben járt ez a szakma, a játszóterek száma igen csekély volt. Aztán jött az aranykor, amikor minden utcasarkon, házak közötti kis placcon hinták, homokozók, csúszdák sokasodtak a gyerekek kedvére. Most nagy fordulatnak vagyunk tanúi és részesei: a mai gyerekeknek kevesebb, de minőségi játszótér jár. Felkerekedtünk tehát, s nyakunkba vettük a várost. Mindannyian őriztünk magunkban gyerekkori emlékeket és/vagy friss élményeket saját gyerek révén."
Nem szivesen megyek bele gyerekes témába, miután nekem akaratlagosan nem volt gyerekem. De azt láttam, hogy régebben és ez pl. a svédeknél még ma is megvan, sokkal szabadabban nőttek fel a gyerekek. Nem voltunk agyon óvva és dédelgetve. Mindenki dolgozott és emellet nem is lett volna idő. Én magam soha nem voltam "kulcsos" gyerek, de számtalan osztálytársnőm igen. Mind felnőtt baj nélkül.
Az meg ugye természetes volt, hogy 6 éves korban iskolába kellett menni minden különösebb előzmény nélkül. Nem ismerték az iskolapszichologust nem vizsgálták, hogy ki iskolaérett és ki nem. Ahogy olvasok itt a forumon gyerekes topicokban csak ámulok, hogy mi minden féle készségfejlesztőre meg mire hordják a gyerekeket mielőtt iskolába mennek. Az én szememben normálisabban álltak a szülők a gyerekekhez mint ma, de mint mondtam és hangsulyozom nem vagyok kompetens.
Ahogy én visszaemlékszem Ratkóék idejében kezdték ezt a gyerekközpontuságot szorgalmazni akkor volt fontos a gyerekek játszótere, napközije stb. De lehet, hogy csak Ratkó nagyon beletaposott a lelkembe és képzelődöm.:-)
Gondolom a mászókának használt fenyőfa alatt nem betonburkolat volt, hanem a jó anyaföld :)
De a Fenyvesen sokszor láttam én már telt házat, másfél évestől felfelé korosztállyal. Annyi, és olyan fenyő el se férne, ami a felmerülő igényeket kielégítené. Máshol meg nem nagyon lehet szabadon engedni a gyerekeket. A vasas pályát szoktam sasolni, nagy, tök üres, friss fű. Na egy ilyet el tudnék képzelni gyereklegelőnek, mindenféle felszerelés nélkül, a felszabadult futkosásra tökéletes lenne.
" Szerintem a mai értelemben vett játszótér valami népidemokratikus vivmány volt. "
Próbálom ezt értelmezni, de nem megy :)
A gyerekek nevelése, oktatása, szórakoztatása, készségfejlesztése, azok eszközei folyamatosan fejlődtek, minden társadalmi formációban. De most maradjunk azért Európában. :)
Elég sok volt a baleset abból, hogy a hármas hinta középső hintájához akart menni a gyerek, vagy attól eljönni. Ezért ma már csak kettős hinta készülhet.
Azért nem az ördögtől való vigyázni a gyerekre. Én még emlékszem jónéhány komoly játszótéri sérülésre, beleértve két saját kartörést. És én még mindig jobban jártam, mint az az osztálytárs, aki fejre esett a gömbből, vagy aki hanyatt a himta korlátjára.
A Fenyves téren volt piros csőből meg kék csőből egy-egy hármas hinta. Az egyik alacsonyabb volt a kisebbeknek. A szoborhoz közel. Lejjebb a fák között homokozó. Többre nem emléxem. Úgy 10-12 évet ott "laktam". Kíváló mászókák voltak a feketefenyők is. Számuk jelentősen megfogyatkozott és szerintem a parkfejlesztők jóvoltából.
Nekem erről a játszótér túlszabályozásról a Fecskék és fruskák c. könyv eleje jut az eszembe, amikor a távolban élő papa írja az anya aggodalmára, "ha nem mulyák nem fulladnak, ha mulyák úgyis belefulladnak".
Én nem emléxem semmiféle komolyabb balesetre, főleg nem a hegesztett alkalmatosságok miatt. Az egész "jószándékba" csomagolt előírásrendszer szerintem csupán erőszakos piacszerzés, semmi egyéb. Tovább is lehetne fokozni, mint hogy naponta ötször kötelező lenne sterilizáltatni a játékokat, ill. az esélyegyenlőség nevében minden mászókát, csimpaszkodót, akadályt a kerekesszékes, vagy csak begipszelt lábú gyermekek részére is akadálymentesíteni kelljen.
A játszóeszközök voltak előbb, a szabályozások később jöttek, nyilván a balesetek tipusa, gyakorisága következtében. Az ipari munka, és eszközei esetében is ez volt a sorrend.
Nem is tudom, hogy mióta van kimondott játszótér, olyan hely, vagy körülhatárolható parkrészlet, amit ilyen ügyességfejlesztő, vagy egyszerűen szórakoztató elemekkel szereltek fel. Olyan, ami önálló, nem iskolához, óvodához köthető. Elsősorban Pesten kezdődhetett.
Gyerekkori emlékem a libikóka, a hinta, és valami nagy, forgó kerek doboz, amire fel lehetett kapaszkodni, és szédülésig hajtani. Ennyi. Viszont messze volt, ritkán használtam.
Valamikor aztán, amikor egyre több nő állt munkába, szaporodtak az óvodák, és játszóterek, ahová a különböző gyárak, üzemek, TSz brigádjai csináltak különböző mászókákat, tereprendezést társadalmi munkában. Ügyeskezű ezermesterek előnyben voltak. Ezért eleve nem volt balesetmegelőző szabályozás, mint egy üzemnél. Erre világítottál rá a vaslépcső esetében :) Főváros, nagyváros, aztán leszűrődött a kisebb településekre.
Az ipari formatervezés erősítésével/erősödésével kerültek előtérbe ezek a célorientált feladatok.
Fél éjszaka törtem a fejemet, hogy láttam-e egyáltalán játszóteret gyerekkoromban. Ez a 40-es évekre esett. Homokozóra emlékszem a Margit szigeten és Szegeden talán a Móra parkban, de olyan mai értelemben vett szigorú előírásoknak megfelelő agyonszabályozott játszóterekre nem. Az 50-es évek elején volt valami a Fenyves téren Pasaréten, de akkor én már rég kinőttem belőle. Szerintem a mai értelemben vett játszótér valami népidemokratikus vivmány volt. Örülnék ha volna itt velem kb. egykoru aki felvilágosítana az esetleges tévhitemről.
