Nos, az egyforma sorok nem bizonyítanak semmit. Vegyük például a Grimm-meséket. A Prisok&Farkas sztoriból olvastam olyat, aminek a vége annyi volt, hogy a Farkas megette a lánykát és a nagyit. Piroska néha sütit visz, néha cipót, néha bort, néha szörpöt, néha virágot szed, néha csak úgy találkozik a Farkassal az úton - de mindegyikben ugyanaz a párbeszéd (a Miért olyan nagy a ... rész). Ez tán azt jelenti, volt egy kézirat? Nem. Azt jelenti, ez a pár sor népszerű és könnyen megjegyezhető volt.
Találtam valamit ami tetszeni fog: Mostani kérdésem - bár lehetne számos, de minek? - ez: Hány csodát tett Jézus? Konkrétan: hányadik "csoda" volt a százados szolgájának meggyógyítása? Márknál, Máténál, Lukácsnál kismillió "gyógyítást" és egyebet tett Jézus (amik sokkal kevésbé lenyűgözőek ha láttál már pár TV-s prédikátort, vagy akár Gyurcsók Józsefet), ellenben János határozottan kijelenti, hogy ez volt a második, összesen a MÁSODIK természetfeletti tette.
"Jézus mondta: A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem) talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen."
"Jézus mondta: Aki az én számból fog inni, olyan lesz; mint én; én azzá válok, aki ő.* És azok, amik el vannak rejtve, kijelentetnek neki."
Pl: Menj fel és mutasd be az áldozatot amit Mózes rendelt, amikor meggyógyítja aleprást.
Hogy mindhárman szó szerint ugyanazt írták jelenti azt, hogy ugyanaz a papirusztöredék állt rendelkezésükre a Q ból.
Továbbá az arám szavak tanúsítják, hogy amikor próbáltak ragaszkodni az arám nyelvű Q-hoz, akkor írták le arámiul, ahol fontosnak tartották, hogy ne veszítse el az eredeti jelentését!!!
Én a Q-dokumentumot úgy hívom: néphagyomány. "Máté" és "Lukács" körbejárt az embörök közt történetekért Jézusról hogy felturbózzák kicsit "Márkot". Ha párhuzamosan olvasod az evangéliumokat, akkor feltűnik, hogy szinte nincs két tökéletesen egyforma sor bennük.
Állítólag ez is egyházi koholmányokra épül, vagyis suggalja, hogy léteznie kellett, pedig egyáltalán nem volt Quelle!
Lukácshoz vonzatják, hogy ő is egy ilyen forrást használhatott, pedig az evangéliumában nem említette, sem azt, hogy honnan szopta a történeteket is, avagy ki is mesélte el neki!
Inkább az van, hogy több tucat úgymond örömhír volt forgalomban, majd a kánonnál négyre redukáűlták megfelelő szövegzettel!
Jézusnak nincs "eredeti tanítása" amit követni lehetne. Ha volt is, mára tökéetesen megsemmisült.
De vannak ún. Jézus-mondások( 'Jesu Logion').
Bibliakutatóknak más rég feltűnt, hogy Máté és Lukács munkáiban Jézus példabeszéd-mondás-bölcseletek azonosíthatók, jellegzetességük szerint csoportokba sorolhatók. Feltételezték, hogy ezek a versek korábbi 'Logia'(mondás) gyűjteményekből kerültek el a szerzőkhöz. Ezeket 'Q'-nak nevezték el a német Quelle – forrás – kifejezés rövidítéseképpen. (Azért német, mert német teológusok foglalkoztak vele, tárták először elénk.) Három ilyen rétegeződést, ami 3 őszsidó-keresztény felekezetet meglevőségét, ill. azok vallási gyakorlatában már meglévő gyűjteményről van szó, amit Márk nem használt, de Máté és Lukács ezekből iktattak be kb. harminc verset evangéliumaikba. Konzervatív bibliamagyarázók a Q. dokumentumokat i.u. 30-70 körülire becsülik és Palesztinát jelölik meg területnek, ahol a logiák megszülettek. Ez csak beleerőltetett magyarázás: „ha már letagadni nem lehet, akkor simuljon bele.”
Nem az iratokban van ellentmondás, hanem azokban, akik úgy intézték, hogy
ellentmondásosak legyenek. Ez többféleképppen is megvalósítható:
- az eredeti források átírása, megválogatása, eltüntetése. Eufemizmussal (megszépítő kifejezéssel, "tudományosan";): "kanonizálás", a "kánon"="mérővessző" szóból:
nyílván volt egy zsinórmérték, amihez képest valami "ihletett" (milyen bájos kifejezés), vagy nem. Persze ezt az "ihletettséget" hatalmi szóra, zsinatokon döntötték el... ebből sejthető milyen "spirituális érvek" alapján történt mindez... ;)
Valakik eldöntötték (persze nem "mezitlábas" szellemi látók, felemelkedett, újjászületett lényű lelkek :), hogy mi az elfogadott és mi nem.
"A holt betű megöl, a szellem az, ami megelevenít" - hiába, az "igehelyeket" nem csak
"Sok történész hívta már fel a figyelmet a mithraizmus és a kereszténység közt fennálló számos elképesztő hasonlóságra.
A hívők „a Világ világossága”-ként, az igazság, igazságosság és a hűség szimbólumaként utaltak Mithrászra. Közvetítő volt a menny és a föld között, s tagja volt egy Szentháromságnak. A perzsa mitológia szerint Mithrász szűztől született, kit az 'Istenanya' címmel láttak el. Az isten egész életében szűz maradt, s imádói körében nagyra becsülte az önuralmat, az önmegtagadást és az érzékiséggel szemben tanúsított ellenállást. Mithrász olyan etikai rendszert képviselt, mely a gonosz erőivel szembeni szövetkezés érdekében támogatta a testvériséget.
Mithrász imádói erősen hittek az égi menny és az alvilági pokol létezésében. Hittek abban, hogy az isten jótékony erői szánják szenvedésüket, s az eljövendő világban megadják nekik a halhatatlanság és az örök megváltás végső igazságosságát. A végső ítéletnapra vártak, melyen feltámadnak a halottak, s egy végső összeütközésre, mely minden dolgok fennálló rendjét elpusztítja, hogy előidézze a fény diadalát a sötétség felett.
A hívőktől megkívánták, hogy rituális „megkeresztelkedés” révén megtisztuljanak, s részt vettek egy olyan ceremónián is, melyben az isten testét és vérét szimbolizáló kenyeret és bort ettek-ittak. Szentnek tartották a vasárnapot, s minden év december 25-én ünnepelték az isten születését. Miután az isten befejezte földi küldetését, társaival együtt részt vett az utolsó vacsorán, mielőtt felszállt volna a mennybe, hogy fentről védelmezze a hívőket mindörökké."
Jézusnak nincs "eredeti tanítása" amit követni lehetne. Ha volt is, mára tökéetesen megsemmisült. Ha azt próbálod követni, csaka saját fantáziádat követed - azaz a nagy semmit.
Márkot nekem is mostanra sikerült kihozni győztesnek. Ez a práhuzamos olvasás legalább arra jó, hogy lássam, hogyan változott a sztori, és így máris kidobhattam 3 evangéliumot az ablakon. Márknál még várok a tuti hibára.
Nem véletlen, hogy a korai formálódó "hivatalos-kereszténység" a legnagyobb "figyelemmel" (enyhén szólva) fordult a misztérium-vallások, gnosztikusok, Jézus belső tanítványi köre, apokrifok, stb. iránt! A legnagyobb "vetélytársuknak" tartották, az eredeti belső-keresztény vallási irányzatokat, és népszerűségük komolyan aggasztó volt.
A kor egyik legnépszerűbb (és legtisztább!) ilyen belső-vallása, a Keletet Nyugatot egyaránt meghódító a Mithrász-kultusz volt, ami a római katonák vándorlásaival sok helyre eljutott:
"E. Renan írja egy helyütt: „Ha a kereszténységet lesújtotta volna valami halálos »kór«, a világ mithraizálódott volna”. Vagyis a világ Mithrász vallását vette volna fel. Számos kutató egyetért abban, hogy a mithraizmus volt a kereszténység legkomolyabb, s egyúttal legvonzóbb riválisa, amivel valaha találkozott."
Azt a felvetést azonban, hogy az ókori világ a kereszténység felvétele helyett mithraizálódhatott volna, fenntartással kell kezelnünk. Tudniillik a kereszténységgel való eredményes versenyhez a mithraizmusnak saját színvonalát lejjebb kellett volna szállítania :)" - persze csak a kora-keresztény, megszülető hivatalos "kereszténységhez" képest, és nem a belső-keresztény, pl. gnosztikus vagy más misztérium-vallásokhoz képest :)
Egyébként minden vallásnak megőrződött a belső, ezoterikus, "eredeti" irányzata:
a zsidóknál ilyen a Kabbala, esetleg a haszidok, az iszlámban a szúfi.
"Eretnekek": ezzel illeték őket sok időn keresztül, és ugyanúgy elpusztították egy részüket Keleten a szúfiknak, ahogyan Nyugaton is irtóhadjáratot folytattak az "eretnekek" ellen.
