Azért erről az jut eszembe, amikor egy gyerek megkérdezi: és azzal a szakmával sokat lehet keresni?. Erre az a válaszom, hogy nem az a fontos, mert tudok néhány foglalkozást, ahol sokat keresnek és mégsem tülekednek, pl. a halottöltöztető...
Á, tudod, tegnap hazajött egy év után Angliából a legjobb barátom. Tavaly ősz óta már ott volt már tanár, nem Budán, mint azelőtt. A tanév végén megkapta a teljes állást, ez elég négy ember eltartásához, így augusztusban megy vele vissza a család is.
Egész este a régi helyek környékén kóboroltunk, és egyszer csak azon kaptam magam, ha valamire azt mondja, "nálunk", akkor már Angliára gondol.
Az jutott eszembe az este, amikor néztem ezeket a képeket, hogy ha a tükörből kibámulva huszonöt évvel ezelőtt láttam volna, hogy mára ez lesz, vajon valami rendes foglalkozást választottam volna-e, amely a világ más pontjain is működőképes.
Fene tudja, persze, de akkor legalább lett volna választási lehetőség.
Nem csak az lehetett az ok. Az aszfaltot könnyebb tisztán tartani, slaggal fellocsolni, söprögetni, főleg nagyobb forgalom esetén. Kavicsos talajról macerásabb ősszel pl. az avart rendszeresen feltakarítani :)
Már ha kavics volt, és nem murva. Ami kellemetlen horzsolásokat okoz, ha nem is kell minden esetben csipeszt használni. Az anyukák magassarkú cipőjét nemis említem.
>Ma sem értem, miért kellett pl. aláaszfaltozni a hintákat.
Akkoriban mondta a rádió. Az aszfaltos játszótér karbantartási költsége kisebb volt, mint a kavicsosé. Ami a tervgazdálkodásban fontos szempont volt. A gyógyászati költségek meg más rubrikában szerepeltek.
A korlát nem a hármas hinta középső és szélső hintái között volt, hanem előttük, így éppen nem tudott onnan a gyerek egyenesen kimenni, így ütötte meg valamelyik szélső hinta.
