" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Sajnos az idén elég durva fügehullás van, minden fajta szórja le a gyümölcsöket ugyanúgy, mint a Tiéd.
Nem hiszem hogy tápanyaghiány miatt lenne, mert tápanyagban gazdagabb és szegényebb talajban lévők is ugyanúgy hullatják a gyümölcsüket.
Egy dologra tudok gondolni, az elmúlt 2 év aszályos nyarai tehettek be neki, a füge talán úgy "gondolta" , hogy mivel múlt éven a szárazságban önmagát is nehezen tartotta életben, nem ám még gyümölcsöt is növesszen, ezért ledobálja.
Ennek mondjuk ellentmond hogy rendszeresen öntözött fügék is szórják le, szóval nem egyszerű megmondani, mitől van.
Sziasztok! Rendszeresen olvaslak Benneteket, sok értékes infóval gazdagodva. Most kérdeznem kell Tőletek, tanácsokat várok!
Van egy 3 éves Babits fügebokrunk, idén hoz először jelentősebb mennyiségben (80 db-ot számolt a párom) tavasszal fejlődő terméseket, kezdtünk is örülni nekik. Valami miatt pár napja sajnos elkezdtek sokan sárgulni. Ez mit jelenthet? Szelektálni kezdett a pici bokor, mert túl sok van rajta a bokor méretéhez képest? Vagy valami tápanyaghiányban szenved? Egyébként lassabban fejlődött eddig a bokor, mert nagyon kötött, agyagos a talaj, viszont rendszeresen van a tövénél lazítva és kapott komposztot is.
Szeretnék az esetből okosodni, ha valamit jobban csinálhatnék...
A fügének az ágait, vagy a fiatal növényt tövig nem zabálják le úgy, mint pl. az almát. Télen azonban a zöld csúcsrügyek kíváncsivá teszik őket, de láthatóan, miután leharapták, elmegy tőlük az étvágyuk, nem folytatják a pusztítást az ág további részén. Tavasszal viszont a suhángok kérgét nem kímélik az agancsukkal.
A korábbi években is mutattam jó pár példát arra vonatkozóan, hogy a káki milyen hálás "együttműködő partner" a metszésben. Az ágvégek visszametszésére rengeteg alapi rügy "beindításával" reagál. Ezekből az alapi rügyekből olyan hajtások keletkeznek, amelyek a következő évben kiválóan fognak teremni. Ezért a káki ifjítása nem okoz gondot és lehetővé teszi, hogy az ágvégekre lenövő termőrészek helyett az ágak tövéhez közelebbi termővesszőket neveltessünk vele. Ezek azt is biztosítják, hogy a fa kompakt jellege folyamatosan fennmaradjon és elkerülje a "szomorúfűz-effektus" kialakulását.
Úgy érzékelem, hogy az itt szereplő kertészkedők többségének a ház körüli kertben/udvarban vannak a növényei.
Lakott területtől távolabb eső telkeken azonban nagyon sok bosszúságot okoznak a vadak. Tavaly egy nagyon szép, többéves japánnaspolyámat ettek meg (szó szerint) az őzek, az idén derékba törtek egy kákisuhángot, télen egy csomó füge csúcsrügyet leharapdáltak, legutóbb pedig az alábbi képeken bemutatott kár ért. Tavaly is kipróbálták ugyanezt a fügét, de akkor csak az első képen látható kéreghorzsolást okozták. Most az egyik vázágról teljesen lehántották a kérget.
Az elmúlt napok viharos szelei elég sok kárt okoztak. A szél a kivi legnagyobb ellensége. Könnyen letörheti a vesszőket, ledarálhatja a leveleket, hajtásokat. Nem véletlenül mondjuk, hogy több megfontolás alapján sem szabad a kivivesszők/hajtások útjába mesterséges akadályokat (a kelleténél több huzalt, rácsot, stb. ) képezni, amelyek erős szél esetén darálóként működnek.
A baromfiudvari kivin is jól látható, hogy sérülések/csonkulások ott keletkeztek rajta, ahol a vesszők/hajtások akadályba ütköztek. A szabadon lengő vesszők teljes épségben maradtak.
A sziromhullás utáni első reményre jogosító jelenség a termések szárának a vastagodása és erekciója. A vékonyan maradó száron, csüngő helyzetben maradók előbb-utóbb (inkább előbb) lehullanak.
A kötöttnek tűnők sem biztos, hogy nem szórják le a terméskezdeményeket. Az egyelőre fán lévők közül nem mindegyik marad meg. Sok le fog még hullani. Várjuk ki a végeredményt! Utána valamivel okosabbak leszünk.
Én isporozgattam ecsettel az asimináimat. Két egyidős egyedről van szó, de az egyiken csak 3 virág volt, a másikon viszont rengeteg. Igyekeztem kereszbe porozgatni, de volt amikor a kis fa nem is adott viràgport,mègis a nagy fa tele van kötésekkel, a kis fa pedig már elvetélt két virágot és még egyetlen virága maradt függőben. Én a nagy fát önmaga virágporával is ecsetelgettem.
Lehet, hogy az én nagyobbik fám mégis öntermékeny?
A virágok harang alakúak, a szirmok tökéletes ernyőt képeznek a bibe fölött/körül. Nehezen elképzelhető szél általi beporzás. Mindenképpen megfelelő rovar, vagy mesterséges beporzás szükséges.
A baromfiudvari asiminára sikeresen ráoltottam egy ágat a saját fámról, az idén már volt is rajta néhány virág, de a beporzást nem mertem erre bízni. Ugyanakkor a saját fámra is oltottam a baromfiudvariról, de az sajnos a második évben leszáradt. Így marad az ecset (hosszabbítóval).
Ezért kerestem fel a múltkor bemutatott két példányt, amelyek közül az egyik tavaly még úgy sem hozott termést, hogy a másik ott van a közelében. Úgy gondoltam, segítek a legalább egyszeri beporzással, és a tulajdonosnak azt a tanácsot adtam, hogy az ecsetelést ismételje meg többször a továbbiakban nyíló virágokon.
Igen. Sajátossága a gyenge kötődési hajlam, azért is mert a méhek elkerülik, mivel kellemetlen szagú a virága. Ezért inkább a legyek lepik, azok sem túl nagy meggyőződéssel. Tapasztalatunk szerint akkor is érdemes ecseteléssel segíteni a beporzást, ha nem egyedüli példányról van szó, hanem egymás közelében kettő, vagy több egyed is van.
A magonc asimina zsákbamacska. Amikor elülteted semmit nem tudsz róla: milyen méretű, milyen ízű gyümölcsöt fog teremni. Nagy eséllyel önterméketlen, de véletlenül az is előfordulhat, hogy öntermékeny. Ha a közelében nincs egy másik egyed, vagy nem porzod be másik asimináról származó, idegen virágporral és mégis köt, akkor az a ritka szerencse ért, hogy az asiminád öntermékeny. Ezért minden egyes magányos példányt tesztelünk így. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy szinte kivétel nélkül önterméketlenek. Ez a tapasztalat egybeesik az asiminára vonatkozó amerikai leírásokkal.
A környezetünkben eddig előfordult magonc asiminák mind önterméketlenek. Mindig abban reménykedünk, hogy egyszer lesz szerencsénk egy öntermékeny és amellett szép gyümölcsöket termő példányhoz. Ezért a teszt.
Nem volt porozva, mivel az első virág megjelenése után három évig minden egyes példányt öntermékenységi teszt alá vetünk. Az azt követő években pedig eltérő gyakorisággal/intenzitással porzunk. Az idén maximális gyakorisággal/intenzitással poroztam az udvari fát. Eddig igazolódott, hogy a termésmennyiség ennek a függvénye. Ha minden igaz, akkor most az eddigieknél bővebb termésnek kellene lenni rajta.
A vadonba ültetett asimina magonc, akárcsak korábban, az idén is megbukott az öntermékenységi teszten: a kilenc virágból egy sem kötött, elvirágzás után mind lehullott terméketlenül.
