Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Fatusi. "Fatusi, Fatusi, csak ne lennél olyan gyors..." -by Knézy a Grasshoppers-Fradin, miután Babatünde tíz perc alatt lenyomta Inzaghit a "hányszor legyünk lesen egy meccsen" játékban.
Nyíregyről rémlik még egy pápua csávó -igaz, ő csak próbajátékig jutott. Wonkifongnak hívták.
tíz év múlva jókat fogunk röhögni a Patricio, Lobo, Maganghida, Mano-Mano, Tangara vonulaton is.
Rögtön a kapuban a Higuitát megszégyenítő Kosztával. A rengeteg egyszeres gólkirály, Répási, Orosz, Füle. Az erősen napbarnított Nagy Tibi, Romanek. És a vörös démon: PUGLICS! No meg szőke védőtársa, a jugoszláv csatárok réme: Bánfi.
én se úgy gondoltam, csak amikor a bányászból eligazolt a fradihoz nagy számnak számított a városban, erre a lakótelepen majd minden gyerek fradista lett, na ez nálam nem ezen múlt!
közben a Kispestben Árgyelán Jani békéscsabáról (milyen büdös volt a kupadöntő után, a pályán ünnepléskor), Urbányi (egy métert nem futott, teljesen jól illett a Szeibert, Véber vonulatba), Tyukodi, Hamar (alkeszként, a levédetett hajával), Pisont, Plókai Isten Ostora Attila a karaterúgásos felszabadításaival, Broki, Stefanov, Pisont, Sallói...
Mint fradistát én sem különösebben kedveltem, de mikor átjött Kispestre, azt hittem, hogy ugyanakkora alibikirály lesz, mint Hrudi, de ehhez képest a fiatalokat megszégyenítő alázattal és melóval nyomta a meccseken, azóta riszpekt neki.
