...lehet, hogy eljő' az az idő, amikor adottak lesznek a körülmények egy élő-net-jam-re. :) Azt hiszem a Fender honlapján volt ilyesmi, egyszerre 4 zenész egy 'chat-session szobában' csak igen fürge internet kapcsolat kellene hozzá... és hétvége az időeltolódás miatt... De így is nagy élmény ez a virtual band.
Virtuálbendünk' legújabb videója... Kezdő :) B4-esként játszom benne; pont 'beteg' volt a MS laci', ezért csak internal rotary simulation-nal szól az orgona. Úgyhogy OFF: hallgassátok figyelmesen a spanyol violinist játékát... :))) (Ő a kedvencem ebben a nótában)
Gyakran az a bajuk hogy lassúak. Még a Clavia is. Javukra mondva, értettek a szóból, nem véletlenül cserélték le olyan gyorsan a C1-est a C2-re.
Pont abban a háromban változtattam, amire udvariasan megkértem őket.
1: mélyebbre, magasabbra kéne mennie a hangképnek, eq-nak ugyanígy egymástól távolabb szabályozni.
2: a perka némítsa már azt a nyavalyás 1'-ast!
3: szerencsés lenne az összevissza kuszaság helyett nagyjából a mexokott helyére tenni a kapcsolókat.
Nem tudom hogy az én hozzászólásom ebben mennyire játszott szerepet DA által. Feltételezem hogy sok egyéb helyről, Hammond orgonistáktól is ugyanezt kaphatták a nyakukba.
Igazából azért ezt a C1 piacra dobása előtt lett volna szerencsés megtenniük.
Lehet hogy írni kéne nekik. Ha a drawbarokat tolópotikra cserélnék (nem tilos) a szélekre meg tennének 3-4 billenőkapcsolót, nagyon sok zenészt tudnának meggyőzni a cuccukról. Ha nem tudnák hol lehet kapni tolópotit, billenőkapcsolót, majd segítek :-)
Van még egy dolog, de azt majd valahogy direktben feléjük.
A hangszerek fejlesztése általában mint a legtöbb más infromatikai programnak is vmi Visual C+ jellegű programozófelületen történik. Azt azonban kizártnak tartom hogy pl. a Roland áthajintaná a Claviának már meglévő VK-modellező alkalmazását hogy "ezzel csináljátok fiúk..."
Alapvetően mindenki szinusz generálásból indul ki, aztán megmérik a jelátvitelt (ki tudja hogy és mennyire, de biztos van benne pár $ ahogy írtam), csinálnak modelleket, teszteket, aztán valami alfa verziót megépítenek elektronikusan is (persze van itt is, mint a procigyártásnál hardver szimulátor jobb helyeken már) és utánna jöhet a termék bétája. Ez az idealizált út!
Hogy a menet közben felbukkanó, különféle mértékben orvosolható hibák, összhatások mennyivel rontják a hatásfokot egy dolog. Itt gazdasági oldalról is erős faktorok játszanak már (gondolom főleg a marketing osztályok részéről), hogy valamit esetleg teljesen átterveznek, vagy kis módosításokkal "AS-szabvány" szerint (ahogy sikerül) kifuttassák a piacra. Persze itt meghatározó hogy egy cég mekkora, kicsi mint a clavia, vagy mamut mint a Roland. Clavia általában nem sok dologával nyúlt mellé idáig, sok színpadot élínkít pipacs módjára hangszereivel, ellenben Rolandnál egyrészt látni a töménytelen ipari szemét évenkénti hatványozódó előállítását és bizony Frankfurt kapcsán is láttunk már ott olyat, hogy az üvegkalicka mögül pislogó szuper újdonságuk, amiben bevallottan több millió $ feküdt, végül ment a darálóba érthetetlen okokból. (marketingesek aztán nem beszari gyerekek, ha tollvonással kell elintézni valamit ami szerintük nem hozza majd a mutatókat!)
Szóval rögös az út, de simábbá is tehetnék, ha nem fehér köppenyes bácsikkal építenének hangszereket, hanem mondjuk a leendő felhasználók véleményét is kikérnék. Én pl. erről sosem hallottam mondjuk a "nyúbíszrí" esetén sem hogy a márkánál maradjunk...
Valahogy így, de fordítva. Annyit hallottam rendes összeállítást és úgy megutáltam a szimulációt hogy ha nem figyelek és körömnyi nótbúk hanxórón is hallgatom egyből szembetűnik.
Az igazi lezli lehet bármi, nem szigorúan a Leslie márka, hanem bármi, csak kétrotoros legyen. A mechanika, a valós forgás utánzása még mindig elég gyengén jön át monón vagy sztereón.
Az első lezlim a nagy Allsound LA2700 volt. Ezt 1994-ben vettem. Először Ensoniq SQ2-vel hajtottam szigorúan orgona hanxíneken, majd az Ensoniq hangjait lemintázva Emu Esi32-n. Már ezzel is jó eredményt adott.
1999-től jött a VK7, amit a lezlivel többszáz koncerten használtam. A VK-nak nincs rossz lezlieffektje, de néha amikor azzal kellett játszanom sztereóban, egy kínszenvedés volt a lezli után.
Utána jött az M3, A100 szintén az Allsoundon, majd 351, 122-es, Motion Sound lacik.
Ha az emelés, szállítás körülményei nem kényszerítik ki a lezli otthon, próbahelyen hagyását, akkor mindenképpen azzal érdemes hammondozni.
Én részemről nem vagyok dohányos de azt már észre vettem hogy a jó cigarettának "illata" mig az olcsó másolatoknak "szaga" van és az jobban ivódik/ ez itt egy hasonlat, nem reklám/ A klón gyártók meg szerintem a tervezésnél ugyan azt a szoftvert használják, alapvetöleg azért is szólnak nagyon hasonlóan, és ugyan azt a hibákat követik el . Bár az azért érdekes hogy a nagy profitot minden hangszergyártó gépe jól számolja ....
Lehet hogy nem kevés időt, energiát, pénzt áldoztak bele. Ennek volumenét nem tudom. Az eredménye a mai napig kétséges.
Lehet hogy műszakilag nem lehetséges jobbat alkotni, de az is lehet hogy nem a legmegfelelőbb személyek állnak a fejlesztés mögött. Vagy túl villamosmérnökök, vagy túl zenészek, akik immunisak a hanxerrel összefüggő technikára. Leginkább a kreativitást hiányolom, vagy ha az megvan, akkor a tiszteletleséget.
Sok egyéb effektnél kíválóan létrehozták az analógosító, csövesítő, magnószalagosító effekteket. A B3 hangzásánál erre kevésbé figyeltek oda. Persze ez csak az orgona működésének szimulálására vonatkozik. A lezli térbeli akusztikája még rosszabb eredménnyel zárul. És érdekes, még egy ilyen kézivideós felvételen is egyből másképp jön át az igazi forgás mint a mű. Még érdekesebb hogy ezt most nem az Emu hangkártyámon, a nagy hifin hallgattam, csak egy kis nótbúk picinyke hanxóróján. És még így is átjön.
Kétszer nem léphetsz ugyan abba folyóba /ne ezt sem én találtam ki/ egy zongorát melyben
hur vagy rezgönyelv van, egy hang generátoros orgonát amelyben a motor fordulata változhat akármiért , abból nagy valószinüséggel nem lehet kétszer ugyan azt a hangot
ugyanugy előcsalni és ez benne az izgalmas érdekes egyéni szerintem.
A digitális a mindig a kiszámitható 00010111 et hozza , ha nem akkor lehet szoftver frissiteni...
Az hangszergyártok meg szépen vissza jövöbe elv alapján a "siker" hangszereiket
próbálják ujra eladni fényes ledekkel USB vel és csoda szoftverekkel . Kisérleteznek
a Japánok a gondolattal vezérelhető hangszerekkel / internetes hirforrás szerint/
Minden esetre az azért az nem lesz semmi ha az ember gyerekét pl fogmosás, vagy egyébb teendöi közben kapja el az ihlet, vagy mi....
Marha érdekes ez tudjátok, napjainkban annyi klón van már mint régebben sose és mindenkinek az jön le hogy valahogy mégsem az igazi. Tubenek volt pár éve egy jó mondása, "olyan mint ha valamit egyszerre túl sóztak, borsoztak, cukroztak volna"!
A gyártóknak sem kevés munkaórájuk és pénzük van egy ilyen kifejlesztésében, de az analóg szellemet valahogy sosem sikerül az IC-k lábai közzé beerőszakítani... :)
Kíváncsian várom az elkövetkező 5-10 év mit fog hozni orgona fronton!
A 415-ös lezlit jól bemutatja ez a videó. Az ugyanis rotosonic. Itt határozottan kijön a dobrotor. Talán túl határozottan, már már zavaróan. Így sok. Tanulság: érdemes emiatt a négy hangerőszabályozóból a rotóra vonatkozót egész halkra állítani.
Az nyilvánvaló hogy már ezzel a tranyós rotóval is nagyságrendekkel jobb a mexólalás mint bármelyik lacistimulátorral.
Jó ez a NORD teszt, legalább sikerült megfogalmaznom miért is nem tetszik nekem ez a hangszer maradéktalanul Egy hónapon keresztül lakott nálam egy 3as Performance Synthesizer ami még ráadásul virtal analóg és mechanikus és MINDEN is volt
Mint már irtam szimpadi hangszernek ideális/az ergonomiai dolgokat ne vegyük figyelembe/
mégis mi a fene bajom volt vele? Nagyon egyszerű , a hammond " hammondabbul" szólt mint az eredeti , de ez igaz volt rhodes hangra , és clavinetre végképp. Tehát akinek az eredeti hangképe egy hangszernek benne "lakik" az agyába az biztos hogy folyamatosan tekergeti a 3 ast és keresi benne a "szellemet". Gyártodnak olyan cső emulátorok amelyekben cső ugyan nincsen de "csövesebben" szól , valahogy ez a lesli hanggal is ez volt az érzésem Ezopusz béka meséje jutot eszembe a békáról aki fujta fel magát
és közben mindig kérdezte hogy vagyok e már akkora mint a tehén ...
És ahogy a régi ÁVH-s mesék végzödtek, aki nem hiszi annak utánajárunk ....
költözés miatt kénytelen leszek eladni egy Hammond M-3 -t. Van hozzá egy Dynacord M-100-as laci, egy új Soundcraft compact 4-es keverő és egy tartalék erősítő teljes csövezéssel. Együtt, vagy külön, ahogy mondják: minden megoldás érdekel.
Nálam 847mm-er az öt oktáv. Egy fehér billentyű pedig 22mm széles.
Más. Egyelöre összerakom a Hammondot, hogy működjön most így egy darabig. Elfogadható a hangja, de vannak generátorok aminek vissza kell venni a hangjából a jel/zaj viszony miatt.
Érdekelne pontosan, hogy mitől generálódik feszültség a pick-up tekercsein, mert amit lehet állítani vasmagokat, azok nem mágnesesek. A hangkerekeket mágnesezték fel, vagy valami más módon van jelen a mágneses tér a generátorban?
Tervezem helyreállítani az "ősi" rendet az orgonában egy 100V-os, 100W-os erősítővel. A koncepció már meg van, csak a szakikkal kell konzultálnom majd a megvalósításról. Kimenő trafót biztosan kell majd tekercselnem:-)
Ezek a hangszerek nálad vannak? Bővebb tapasztalathoz jutva hogy alakultak a benyomásaid róluk?
Az előzőhöz csak annyi hogy nekem is az jutott minap eszembe, hogy anno az volt a dicsőség ha olyat építettek, ami 20 év mulva is egybe volt, ma meg pont az lett trendi hogy évente az újjal rukkoljon elő aki vagány. Gondoljunk csak az autópiacra szinoním! Régen egy Mercedes az a minőség záloga volt 10 év múlva is, most ha 10 éves Mercivel jelenne meg aki menőzni akar, hááát...
A gyártónak mégis jó, mert lassan minden tömegtermékké válik és ő többet adhat el a gyengébb minőségből, régen meg ugye jól megkérte az árát ezért lehetett kevesek kiváltsága, meg státusszimbólum.
Anyag az van benne, méghozzá minőségi. A hanggenerátor is egy komoly vas, de a millió billentyűkontakt, annak a háza szintén nem lepkesúlyú versenyző. Hála az öreg Laurensnek és perfekcionista szemléletének hogy az örökkévalóságnak dolgozott, ezek a szerkezetek nem öregednek.
Ahogy az azonos típusú Hammondok egyéni hangja is nagyon eltérő lehet, úgy a billentyűzete is.
Sokban függ a filcezés állapotától. Leginkább a billentyűk közepe alatt található fémhorgokra szegecselt kis filckockáktól (keycombs).
Ezek vezetik meg vízszintes elmozdulás ellen alulról a billentyűket. Természetesen mivel a lenyomásokkor súrlódik, szép lassan kopik is. Az újaknál előre számolhattak a kopással, úgyhogy szerintem azok kissé "bejáratósak" ami feszes, túl feszes billentyűzetet eredményez. Kíválóan megtapasztalható a kopás a fölső manuál 4. oktávjában, ugyanis ezenszokot mindenki a legtöbbet kavarni. Emiatt a filckockák széle itt a legkopottabb. Gyakran egymáshoz is koccanhatnak a billentyűk ami inkább esztétikai hiba. Érdemes ellenben összevetni az alsó manuál legfölső oktávjával, ami általában a legkevésbé igénybevett. Itt nem találkoztam lötyögős, kikopott billentyűzettel.
A leérkező és felérkező hosszanti filcszalag stop nem játszik különösebb szerepet a jáékban.
Fontos még a visszahúzó rugó, ami valójában egy acéllapocska. Annak a kismértékű előre-hátrahajtásával is változtatható a rugóerő, vagyis a billentyű fel-le irányú feszessége. Kivétel a háború előtti példányok. Azok még igényesebben, tekercsrugóval szereltek. A rugóban csavarszár van és a végén az anyacsavar húzásával vagyis a rugó összenyomásával lehet a billentyűfeszességet állítani. Már a nyegvenes évektől jól nyomonkövethető a Hammond B típusokon a folyamatos kismérvű módosítások nyoma, ami a gyártást hivatott egyszerűsíteni, olcsóbbá tenni. Kb. 8 helyen tudnám bemutatni.
- A szokásosnál keményebb billentyűzet lehet egy még keveset használt vagy frissen újrafilcezett változat. Erre hajaz a Fatar waterfallja.
- Az általánosan közepesen kopott a legjobb, amit hammondos el tud képzelni. Csak előnye van. Ehhez az A33-at tudom hasonlítani, ámbár az kissé lassúbb. Valószínűleg ilyesmihez érhettél.
- A kopottabb, kocogós billentyűzettel még szintén jókat lehet virgászni, de az oldalirányú kismértékű elmozdulások picit zavaró tényzőként hatnak. Érdemes a filckockákat lefúrni, újraszegecselni, vagy venni új keycombot és beszerelni. (van egy komplett dupla készletem:)
Egyetértek a Come Home to Hammond szlogennel. Halkan megjegyezném hogy a kevesebb, több. Ahogy nemrég bemutattam a hárommanuálos evolúcióját. Egyfolytában azon igyexik hogy minnél jobb B3 hangot csiholjon ki belőle és közben talán észre sem vette hogy immár többe van neki mint egy A100-as.
