Sorozatok minden mennyiségben, ömlesztve. Ha van, amiről lenne mondanivalód, de nincs akivel... itt bontakozz ki!:)) Spoiler-ügyben... inkább ne. Vagy módjával...
Figyelem!
A freeforum-os linkekre mindenki csak a saját felelősségére kattintson rá, adatlopásra alkalmas hely.
Az oda történő beregisztrálás/olvasás után az a veszély is fennáll, hogy az így ellopott jelszavakkal az oldal üzemeltetője belép más fórumokra a sértett adataival és BTK-ba ütköző beírásokat tesz.
Az ottani IRL adatkiadásos esetek miatt a jogi lépéseket megkezdtük, csak az menjen arra a fórumra, aki utána nem bánja, hogy bírósági megkeresésre tanúként vagy tettestársként idézést kap.
Szívtipró gimi, egy időben néztem, de aztán annyira kicserélődött mindenki, hogy hanyagoltam-a Kaliforniai (paprika) álom is ismeretlen nekem, a Helene és a fiúk meg szintén rövid ideig megvolt- aztán amikor francia szakos lettem, hirtelengyorsan tagadni is kezdtem, hogy ismerem:DD
Hát ez cool. Komolyan... :DD - eleddig meg voltam róla győződve, hogy alig néztem sorozatokat 10-15 évvel ezelőtt. Aham... jöhet a confession time...! Na de ami örök szerelem nálam, az a Road to Avonlea:)))
Bennem is ennyi maradt meg, hogy valami nyálkás, csúszó alagúton csúszkáltak le, a címére nem emlékeztem. Végig kérdeztem az összes ismerősömet, de a címe nem ugrott be senkinek. Aztán az egyik torrent oldalon rátaláltam. Viszonylag jó minőségben van fent, 2 nap alatt ledaráltam. :) Beteg egy sorozat.
Theo és Rachel ikrek, akik egy nyári vakáció során, a Kráter-tó partjánál összefutnak néhány gonosz földönkívülivel és egy különös öregúrral, akit Mr. Jones-nak hívnak. A meglehetősen furcsa Wilbeforce családról ugyanis kiderül, hogy nem azért furikáznak halottaskocsival, mert jól menő temetkezési vállalkozók, hanem mert undorító nyálkás szörnyek, akik a Föld elfoglalására játszanak, és a víz alatt közlekednek legszívesebben. Az ikerpár közti misztikus kapcsolat és két, ettől az erőtől piros és kék színben pompázó kavics tudja csak a szörnyű, föld alatti járatokban nyugvó űrféreg felébresztését célzó ördögi tervet megakadályozni. :D
Igeeen tényleg, a Hegy gyomrában, csúsztak le és valami undorító, szörcsögő, cuppogó izék voltak ott, tök félelmetes volt kb. 10 évesen, de valami frenetikusan imádtam:D Naja, már akkor is defektes voltam, ezért lettem megszállott horror-fan. Beperelem a készítőket :P Kicsit Dűnés hangulata volt a Hegy gyomrában-nak, visszagondolva, mert nálam ugyanolyan szorongást váltottak ki a fűszerszörnyek, mint a cuppogó izékák-basszus, a youtube-on muszáj keresnek egy részletet...!:D
Hegy gyomraban? Hogyne! Csak azt en a nyolcvanas evek beli premierjekor kovettem! Mi volt meg? Egy ur az úrbol! Nanu-nanu, Robin Williams bemutatkozik! Meg az Ember az atlantiszrol, az uszohartyas Bobby Ewing! :) Ezek asszem 1981-82-83-84-ben voltak. Szupernagyit meg de gyuloltem! Nekem az nem volt vicces. :) Az asszem 80-as evek vegere datalhato.
A hegy gyomrában című sorozatra emlékszik valaki? A 90-es évek elején adták, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a délelőtti műsorsávban. Parázós kis sorozat volt. Nemrég újranéztem, így azért már kicsit megmosolyogtató volt. :) Egyébként a történetről annyit, hogy ikerpárt rémisztgetnek az űrből érkező iszapszörnyek, vagy micsodák. :)
Sőt kíváncsiságból nemrég megnéztem egy Szupernagyi részt. Nagyon kemény. Hihetetlen, hogy gyerekkoromban miket néztem. :) Pernahajder Campbell! :D
Ohh, hat ezt boknak veszem! En az Isaura idejen olyan 11-12 eves lehettem. Tetszett is, persze nem volt osszehasonlitasi alap, ma mar meg nem neznem... Ilyen brazil szarok kozul en csak a Vad Angyal es a Rosalinda nehany epizodjat lattam, es azokat is csak 1-1 fellebbeno szoknyacska vagy latvanyos dekoltazs miatt. :) Gyerekkori kedvenceim meg mi mas, mint az Orion urhajo (raumpatrouille) de foleg az Alfa holdbazis (Space 1999) voltak. Ezeket 2005-ben ujra is neztem. De az emlitett Idolabirintusbol is derengenek dolgok...
Na és minden sorozatok ősanyja? Isaura?:D Bár szerintem itt mindenki az a korosztály, akik még nagyon kicsik voltak, voltunk, amikor az ment, viszont a nagymamám előszeretettel nézte, rám vigyázás közepette, szóval predesztináltan néztem én is... a ruhák már akkor is lenyűgöztek, meg a bajszos Leonszió volt a lényeg, öreganyám szidta, mint a bokrot...
:DD látom, mindenkinek voltak ilyen guilty pleasure-jei:D A Homok titkai csak rémlik, na meg egy amerikai sorozat, a Sunset Beach volt még ilyen visítozós-tanuláshelyetti izé, aminek sosem lett vége:D Hülyék levették a műsorról, azóta sem tudom, vajon Ben Meget vagy mittudoménkicsodácskát választotta, és emlékeim szerint még volt a sztoriiban egy dögös pap (ez milyen olcsó, de mindig bejövő húzás már:D), és egy csaj, akivel kavarcolt... ehh:D
A Soñadoras hatalmas volt, de nekem a Homok Titkai marad az etalon :DDD Ha már úgyis minden sorozat belefér, hadd említsem meg a Betty La Feá-t, ami az eredeti Csúnya Betty meg annak egy leképezését, a Verliebt in Berlin-t, azt egyszerűen imádom, megveszek érte, mindig újra szoktam nézni, akárhol is adják :) abban a leghelyesebbek a pasik az összes feldolgozás közül :)
Beeezony, NLK-Sonyadoras rulz!:DD Abban volt valami idióta iskola szelleme, ugye?:DD Én a végét vártuk,hogy mijazisten lesz azzal... és Enrique (he?), aki meggyógyult, mert meglátta a pápát, és Julieta, aki bulímiás volt, és Don, aki... Don volt:D Istenem, még emlékszem rá, nemhiszemel:D
Akkor én máshogy látom kicsit, mert attól függetlenül, hogy a Heroes a második évadtól kezdve botrányos volt, attól a mai napig kedvelem Sylart, Charlie és Ted-et.
Vagy ott a FF. A másik iskolpéldája, hogy egy jól induló sorozatot, hogy kell elrontani. Ennek ellenére Janis az egyik kedvenc karakterem.
Nagyon szeretem a Kill Bill-t, Az Alien filmeket, az Édesek és Mostohákat, Az Armageddont, a Jövő kezdetét, A Gyűrűk urát, A G. I. Jane-t, A Végső állomásokat, Az olasz melót vagy pl a Hair-t stb. Kismilló kedvenc filmem és ebben kismilló kedvenc karakterem van, de akkor sem fogok soha hozzájuk annyira kötödni, mint a sokkal több szituációba keveredett sorozat karaktereimet. :)
Ez így van, én is szívesen elnéznék sok filmes karaktert egy sorozatban.
Viszont mennyire kevesebbet jelentene számomra Starbuck, Athéna, Pullo vagy Vorenus, ha a csatorna és a készítők hülyesége miatt a sokadik évadban kiforgatják és tönkreteszik őket, majd a sorozatot vagy rondán elkaszálják, vagy olyan gyenge véget kap, hogy az egészet kidobom a kukába.
Másrészt meg cirka huszonöt újranézés után még egy másfél órás film karakterei is úgy hozzám tudnak nőni, mint az évekig nézett sorozatszereplők. :-) Úgy érzem, ha a Firefly karakterei csak egyetlen jó filmben szerepeltek volna, akkor is imádnám őket.
NLK: LOL, ez tetszik. NLK a videóra felvevős korszakomat éltem. Aztán ha a genyók éjjel egyre tették a Dark Angelt, előtte dögunalmas nemzetiségi műsorokkal, és esetleg félórákat csúsztak, néhanapján meg elfelejtették leadni a Dark Angel epizódjait, akkor szívtam, mint a torkosborz. NLK nagy előnye az, hogy még az eldugott csatornákon futó, nem túl népszerű félgagyi sorozatokat is felveszi valaki, majd digitalizálva fellövi a netre.
Számomra, a hosszúságuk miatt, akkor is sokkal többet nyújtanak a sorozatok mint a filmek. Ahogy írtam: "Az évek alatt a sorozat szereplői, ha jók a karakterek, az ember szívéhez nőnek, tőrődik velük, izgul értük, velük együtt nevet, sír stb. Ilyen fajta kötődés egy film esetében jóval kevésbé alakul ki. Hisz az csak nettó 2-2,5 óra szemben a sorozat több tucat órányi játékidejével."
Sokkal kevesebbet jelentene számomra Jayne, Reynolds kapitány, Sawyer, Juliet, Starbuck, Athena, Crixus és Spartacus karaktere az életük, és a történetük, ha csak filmben láttam volna őket.
Aragorn és mindenki senkije a Lost-topikon belemerültek a sorozat kontra filmek témakörbe, gondoltam, a saját hozzáböfögésem inkább ide írom, ha már van egy külön sorozatos topikunk. :-)
Hogy az örök sablonnal indítsak, két külön világról beszélünk. A sorozatok már felnőttek a filmek mellé, és pár szempontból verik is őket, de a (jó) filmeknek meg van egy hatalmas előnyük: az összeszedett forgatókönyv. Hogy a készítők már az első forgatási napon tudják, mi lesz a vége. Nincsenek felesleges üresjáratok, feleslegesen beleírt majd eltüntetett mellékszereplők, felkapott majd elejtett szálak. A filmek rövidebbek, ezáltal jóval kevesebb idő jut a szereplőkre, de a rövidséget pótolja, hogy van eleje, közepe, vége.
Szóval nem értek egyet azzal, hogy sorozat > film, mert sorozat = 13x40 vagy 24x 40 perc, film = 90-120 perc szórakozás. Egy sorozatnál túl sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy arra a pár, vagy akár száz résznyi szórakozásra később ne úgy tekintsek, hogy "hát legalább elütöttem valamivel az időt" (mert arra tényleg jók), hanem később jó szívvel ajánljam, és később hajlandó legyek újranézni.
A sorozatokkal az a nagy baj, hogy ha nem kábelesek, akkor máris agyon vannak cenzúrázva, ha kábelesek, akkor meg átesnek a ló másik oldalára. (Bár inkább essenek át, mi több, vigyék magukkal a nyerget is, minthogy minden életszerűséget kiirtsanak belőlük.) Ha minisorozat, akkor általában nem jut rá elegendő pénz, és ez messziről üvölt róla, ha nem minisorozat, akkor meg ki van szolgáltatva a nézettségnek és a csatorna igényeinek, aztán vagy száz évig tart és ellaposodik, vagy idő előtt lelövik. És még sorolhatnám. Ezért kevés az olyan sorozat, amire azt mondom, hogy nemcsak jó volt nézni, jó újranézni, de még rossz szájízem sincs a sorsa miatt.
Skywalker mester összefoglalta, mi a gond: de engem azért kiborít, h van egy rohadt érdekes téma, felizgat, utánamegyek, rákattanok, közösségek alakulnak, beszélgetek, aztán elkaszálják! és életem végéig nem tudom meg, mi is volt a sztori vége, ami miatt meg nekiálltam nézni! most ne mondd, h ezt nem lehet megérteni! :)
Igen, és ha önmagában nem elég jó az a sorozat (Firefly, Dark Angel), akkor a kasza után anyázás, kuka és a feledés homálya jön.
a másik meg az, amikor a siker miatt elkezd "leértékelődni" az egész és méltatlan lesz
Pontosan, ez a (jobb esetben) harmadik évad után bekövetkező értéktelenedés és rétestészta-effektus, aminek általában az a vége, hogy valaki könyörüljön már meg a lovon, és lője le. A Nip/Tuck és a Gilmore Girls nálam ebbe a kategóriába tartoznak. De például a Vészhelyzetet lehet, hogy a nyolcadik-kilencedik évadnál abbahagytam, és csak néha néztem bele, valamiért mégis úgy érzem, hogy az rendben volt.
Jelenleg csak a BSG-re és a Csengetett Mylordra tudom azt mondani, hogy minden klappol. Mármint vannak hibáik, de még időben befejezték őket, rendesen bántak a karakterekkel, és a végük is tetszett. A Róma a második évad feléig szinte tökéletes, csak aztán a készítők megtudták, hogy nem lesz harmadik évad, és nagyon durván fel kellett gyorsítaniuk a történetet. Persze a finálé hatalmas (ilyen színészekkel? naná), és az egyik legnagyszerűbb sorozatnak tartom, amit valaha láttam, de attól még kilógott a lóláb.
A Firefly zseniálisan szórakoztató, de az ember szíve megszakad (jó, amennyire egy sorozatért szakadhat :-)) a kasza miatt. A Serenity meg csak félig-meddig tudta lezárni a történetet, és történt benne két olyan esemény, amit nem fogok megbocsátani neki. :-) Dark Angel (sci-fi), Christy (kosztümös családi) dettó. Jó sztori, korai kasza, "most mi van?" érzés.
A most futó kedvencekre (Bones, Castle, TBBT) meg azért nem mondok semmit, mert még bőven lezülleszthetik őket. A Lost pedig egy időre elvette a kedvem a high-concept sorozatoktól. Mint írtam, az öt évig tartó találgatás és haverkodás azért nagyon jó volt, de újranézni csak jóval később és erősen szelektálva fogom.
Összefoglalva, nincs az a sorozat, ami lenyomhatná az olyan kedvenceket, mint a Gyűrűk Ura, Star Wars, Aliens, Leon, Elizabeth, satöbbi, satöbbi. Ha egyáltalán hasonlítgatni kell, akkor azt mondom, hogy a BSG az nekem sorozatban, ami a GYU filmben. Illetve valahol a nagyonszentéskedvenc (persze nem hibátlan) GYU és a nagyonkedvencdeazérteléggéproblémás SW között van. A Rómát meg a kedvenc történelmi filmekkel állíthatom párba.
