....és mielőtt bedobozoltam , elmondtam a gyerekeknek , hogy az apjuk beleszeretett a kolléganőjébe . Előtte meg amikortól kitudódott (októbertől decemberig) tőlem járt el félrevirágzani apuka (úgy , hogy hallgatólagosan tudomásul vettem) . Addig a gyerekek se tudtak semmit , mert magam sem tudtam , kibírom-e , vagy nem .
Látod lelkiszemeid előtt a szitut ? Apu hazajön a melóból , fürdik/tiszta ruhát vesz (amit te mostál/vasaltál) , megvacsorázik (amit te főztél/és mosogatsz utána) , és beül a kocsiba , mert várja a szerelme .... Te meg (aki olyan marha vagy , hogy még majd 20 év után is szereted , és mindig hű voltál) ott állsz , mint a bálám szamara , és nem tudod hogyan bírd ép elmével , és titkold a gyerekek előtt a sűrű esti kiruccanások célját .
Utólag se értem , hogy tudtam ezt egyetlen napig is csinálni .
Azt nem vagy képes megérteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a különélő szülő az oka annak, hogy a gyerek nem akar hozzá menni, és nem kell ehhez direkt tiltás, direkt ellennevelés, apa szidása, stb.
Bőven elég, ha a gyerek úgy érzi, az apja az oka annak, hogy a szülei szétmentek, lojális a megbántott anyához, és onnantól kezdve nem ő dönt.
az van, hogy az esetek nagy reszeben anyuka hazudik a bantalmazasrol.
az ai-nal peldaul az abuzus esetek 100%-rol bizonyosodott be, hogy hazugsag volt.
viszont magam is lattam olyan rendorsegi hatarozatot, nyomozas megszunteteserol, ahol anyuka pofozta a gyereket, de az nevelesi celzattal tortent, igy semmilyen hatosagnak nem kell lepni a bantalmazas ugyeben.
Sok gyerek szenvedni kénytelen ettől a látásmódtól, mert a nárci szülőnek jobb, gazemberebb ügyvédre telik, mint a bántalmazott félnek. És ez nagyon szomorú.
Én nem vonom kétségbe, h létezik olyan anyuka is, aki bosszúból, személyes indíttatásból csinál cirkuszt a gyereke körül. Bizonyára ilyen is előfordul.
Te egyáltalán a jelenséget magát vonod kétségbe. Pedig létezik ilyen. Nem is kis számban. Sajnos. Életek mennek tönkre abban, h a bántalmazónak joga van továbbra is bántalmazni a gyerekét.
olvastam, 90-99% a nok aranya. ez elsosorban az o szokasuk, joval kevesebb ferfi csinalja ezt. (de azert elofordul sajnos.)
oktatas, mediacio kellene (es a mediaciobol valo kilepest a birosagnak negativ tenykent kellene kezelnie, jelenleg nem foglalkoznak ezzel sem, semmi gond, ha edesanya nem akar megegyezni, kompromisszumot kotni)
Nem én döntök, hanem a 2 szülő közösen, és igen, egy gyereknek sokkal nagyobb biztonságot ad, ha a 2 szülője, akikben bízik együtt dönt a család további működéséről, mint ha neki kéne ezt megtennie. A normális pedig a váltott felügyelet lenne abban az esetben, ha mindkét fél alkalmas a gyereknevelésre.
Az egyik fél elköltözik albérletbe, a másik marad a közös lakásban, közösen fizetik az albérletet, a gyerekek meg egyik héten itt, másikon ott. Ez is lehetne egy megoldás.
Tudom, most erre lehet azt mondani, hogy a pasik nemigen szoktak ragaszkodni ahhoz, hogy náluk legyen elhelyezve a gyerek. Nos, ha a pasi nem kér ebből, akkor nincs gyerekelhelyezési vita. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha a fent vázolt szitu lenne a nők fejében is az alapszitu és nem az, hogy enyémgyerek, akkor hány apa szeretné ezt a felállást. Szerintem jóval több, mint aki a gyerekek teljes felügyeleti jogához ragaszkodna. És a gyerekeknek is ez lenne a legkedvezőbb megoldás.
Ha valaki nem akar önszántából valakihez menni , arra a valakire nincs szüksége . Ha rábeszéled , hogy mégis menjen , olyanra kényszeríted , amit nem szeretne . Ez jobb a gyerekednek ?
(nem írtam , hogy sose mentek a gyerekek az apjukhoz , de a kipróbálás nem sikerült valami jól .... gondolom , az volt a továbbiak oka) .
Igazán sajnálom , hogy nem tudsz kielégülni abbéli igyekezetedben , hogy lelkifurdancsot ébressz bennem , de kár erőlködni . Nem fog menni . Nekünk hármunknak jó volt így , és valószínűleg apunak is , mert kísérletet sem tett a változtatásra . Most mondd meg .... a disznaja ! Pedig harcolhatott volna értük , legalább egy kicsit !
A gond akkor kezdődik, amikor nem talál más alanyt a bántalmazó fél, és a volt családját szekálja, támadja, stb.
ez tipikus elidegenito szulo duma
van meg a zaklatas is (peldaul a kulonelo szulo telefonon zaklatja a gyerekeit :P)
sajnos nem vagyok csaladjogi biro, a te es anyoca szovegeiben is millo olyan kifejezes szerepel, amit meghallva azonnal raknam at a gyereket a kulonelo szulohoz. tipikus noi hazugsagok, amikor a masik szulo irant erzelmeitek meghajlitjak a valosagot (es a multat is persze.)
Mondjuk, azért ahol az egyik fél hónapokig tartó kapcsolatot tart fenn mással,ott azért felmerül a kérdés, hogy tényleg minden rendben volt-e otthon...
De ha elfogadsz egy tanácsot, általános témákról beszélve nem kell mindent a te személyes eseteiden át nézni.
Kérdés, miféle tapasztalás ez. Egy olyan tapasztalás, hogy a gyerek kvázi nem látja az apját, mert az mire hazaér, a gyerek már alszik és mikor elmegy a gyerek még alszik, ha meg találkoznak, akkor sincs érdemben a gyerekeivel, vagy olyan tapasztalás, hogy a gyerek hallja, hogy anya "szidalmazza" apát. És még nem is gondolok nagy dolgokra.
Ez jókis nane agriprop, csak azt nem vágesz, h a bántalmazással könnyen lehet ám vádaskodni, és ilyen esetben a nők arra használják, h ellehetetlenítsék az apa gyerekkel való kapcsolattartását.
a gyerekek meg a bantalmazo szulokhoz is ragaszkodnak.
Igen, ez így van. És az esetek többségében szerencsére a bántalmazó szülő nem nagyon ragaszkodik a gyerekéhez. Feltéve, ha időközben talál másokat, akiket bántalmazhat. Mert ez nem más, mint hatalomgyakorlás.
A gond akkor kezdődik, amikor nem talál más alanyt a bántalmazó fél, és a volt családját szekálja, támadja, stb. A gyereknek, mégha akar is, akkor sem érdeke, h a bántalamzó szülővel tartsa a kapcsolatot, mert ez normává emeli az erőszakot a pszichéjében. A hatalmi pozícióért alkalmazott erőszakot el kell utasítani, és zéró toleranciát tanúsítani vele szemben. Nem még kötelezni a gyereket arra, h nemhogy elfogadja, de még tisztelettel, (szeretettel) forduljon az alkalmazója felé...
Mint ahogy te is ragaszkodhattál volna a lakáshoz, csak korrekt voltál. De itt arról van szó, h sok nő nem korrekt, és mégis a tvek őket védik. Ésmég államilag fizetett gittegyletek által tele van sírva a média a nők kínjairól egyes, szélsőséges esetekre hivatkozva.
Jóvanna' .:-) Csak mert ez a csillámporos belém állt valamelyik nap , és szerinte én szakítottam szét a családom (mert apu hónapok óta tartó kapcsolata csak egy félredugás volt , amit meg kellett volna emésztenem) . Bocs' !
Köze nem volt hozzá a nememnek . Honnan veszed ezt a hülyeséget ? Lakást eladtuk , árát megfeleztük , Ladát vitte apjuk , aki a bíróságon tollbamondta' , hogy nincs szándékában a gyerekeket is vinni . Slussz . Nem egy beszari alak volt , ha akart volna , ragaszkodhatott volna a gyerek elhelyezésről saját javára .
De tény , hogy szerencsénk volt , mert neki is volt anyja , meg nekem is ..... (akiknél egy darabig lakhattunk) .
Hja, aki a saját erejéből, a másik kifosztása nélkül életképtelen, az ne akarjon válni, hanem örüljön szépen annak, hogy valaki eltartja és lakást ad a fölé.
Azért anyóca, mert a gyerek valszeg tudta, hogy apa félrekúrt (legalábbis apa valami rosszat tett anyával), anya meg emiatt megbántódott. A gyerekek meg ahhoz lojálisak, akikről úgy érzik, szomorúak, csalódottak.
Egy gyereknek normális esetben semmilyen formában nem szabadna tudnia, hogy mi az oka annak, hogy a szülei már nem jönnek ki jól egymással. Egy házasság megromlásában mindkét félnek szerepe van, nem normális az, ha a gyerek felé azt kommunikáljuk, hogy az egyik, vagy a másik egy szer alak, ezért szétmegyünk.
Márpedig, te bedobozoltad apát, és kihajítottad. A gyerekeid számára ez egyértelmű helyzet.
