Lelki problémák nyomasztanak? Itt megbeszélhetjük ugyanolyan kötetlenül, ahogyan ezt eddig is tettük, mintha mi sem történt volna..... Bizakodjunk, nem sokáig lesz ez az átmeneti menedékhelyünk!
Den, ne beszélj butaságokat, miért zártad volna ki magadat?! Tuti hogy megvan valahol neked is, mi kézben kaptuk meg, nem e-mailben.
Tudsz nekem a Gloomyéból Vippa névre egyet csalni erről a képről?:-) Sajnos, én ezt nem tudom átszerkeszteni, az még nem megy!:-( Ha sikerül, csak küldjed el nekem emilkében. Köszi előre is!:-))
A recepicéje: Almát és répát tisztítás után lereszelni, alma levét kinyomni, 3 evőkanál citromlét vagy 1 citrom levét beletenni, mézzel, búzacsírával és reszelt keksszel (készen is kapható) kókuszreszelékkel (1 csomag vanilincukorral) megfelelő állagúra elkészíteni, kis golyócskákat formázni, azokat kókuszreszelékben meghempergetni. Nagyon fini!:-)
Édesem, nagyon sajnálom, hogy eltűnt.:-(( Én is nagyon őrzök minden fényképet róla, borzasztóan hiányzik.:-( Most azért már sokkal könnyebb elviselni a hiányát, hogy Tündérhegyen sikerült nagy nehezen úgymond elengednem őt, csak hát ugye ő a mi gyerekünk volt - szó szerint - orvos tanácsára fogadtuk be magunkhoz, a sok személyes problémám miatt. Nem tudom, te hogy vele, én még néha az orromban érzem az illatát, s ez olyan jó.:-) Álmodni nem álmodtam még vele, bár van itt az indexen egy ilyen tudatos álom topic, abba néha bele szoktam olvasgatni, én viszont azért nem szeretnék vele tudatosan álmodni, ha csak úgy spontán jönne egy ilyen álom, az más. Mondjuk egy cacib-győztes élménybe belemennék, annak úgy tudott örülni, tudta, ő nyert, hiszen okosak ők, megérzik az azt megelőző feszültséget.:-) Voltunk egyszer fajtagyőztesek is, meg a nap szépe kutyusa is lett. Pedig igazából nem is tudtuk, amikor befogadtuk, ő milyen "flancos" kutyi, csak később derült ki róla. Biztosan egy keverék kutyuskával is nagyon boldogok lettünk volna.