Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
„Az, hogy a gravitációs energiát pszeudotenzor méri, csak annyit jelent, hogy ez olyan fajta energia, ami függ a vonatkoztatási rendszertől is.”
Ez azt jelenti, hogy a Föld tömegközpontjában, mint vonatkoztatási rendszerben nulla a gravitációs energia, holott az egész Föld tömegét odaképzelhetjük?
A fizikai szakkifejezéseket nem lehet úgy értelmezni, hogy felütsz egy köznyelvi szinonima-szótárat:
pszeudo = álságos, hamis.
Az, hogy a gravitációs energiát pszeudotenzor méri, csak annyit jelent, hogy ez olyan fajta energia, ami függ a vonatkoztatási rendszertől is. Nagyon egyszerű példa, ahogy egy bizonyos trajektórián haladó repülőgépben el lehet tüntetni a gravitációs energiát, vagyis súlytalansági állapotot lehet előállítani.
„A merevség meg hasonlók inkább anyagi jellemzők.”
Nekem mondod? Akinek nagyon jól kell időzíteni ahhoz, hogy felhasználjam a merevséget. Ami a matematikai álságokat illeti, ahhoz nem értek. Az egyszeregyet sem tudom százig elmondani, mert belealszom.:(
Ha két spirálozva összeolvadó több naptömegnyi objektum gravitációs hullámok kibocsájtásával tömeget veszít, akkor lesz a tömegből távolság manipuláló erő?
Igen, valóban irdatlan nagy energiák sugárzódnak ki és terjednek szét gravitációs hullámok formályában, ha feketelyukak összeolvadásából származnak, vagy hasonló. Nem két teniszlabdáról van szó, hanem naptömegekről.
Nem ilyen anyagi módon kell gondolni a téridőre. Az nem olyan cucc, mint az atomos anyagi kontinuum. Valamekkora metrikahullámzáshoz, konkrétan tartozik valamekkora áramló pszeudoenergia (hogy construct is nyugodt legyen). A Landau könyvben benne van nem számokkal, hanem képletformilákkal.
Már annyiszor elmondtam, negatív energiájú pályán beáramlás csökkenti a kibaszott feketelyuk tömegét, nem pedig kiáramlás. Baszki tényleg annyira nehéz megnézni, mi a frász az a Penrose-effektus??
Kontinuummechanikai módon. Abban van rezisztív (melegszik az anyagrész) és kapacitív is (rugalmasan összenyomódik/tágul az anyagrész), sőt, induktív is (mozgásba lendül az anyagrész).
„A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi. „
Ha a gravitációs hullámnak akkora energiája van, hogy az üres tér „távolságát”megnöveli/összenyomja, akkor az üres térnek kell a legmerevebb, legkeményebb cuccnak lennie. Legalább is ahhoz, hogy a galaxisok közötti távolságot is „átdolgozva” mérhető legyen a Földön.
Mindkettő, de itt nem csak tömeg(pont) hanem anyagi kontinuum kell hozzá. A tömegpontok mechanikai feszültségállapotba nem tudnak kerülni, legfeljebb más helyzeti illetve mozgási állapotba a gravitációs hullámokban.
A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi. „
Ha a gravitációs hullámnak akkora energiája van, hogy az üres tér „távolságát”megnöveli/ö„A térbeli sszenyomja, akkor az üres térnek kell a legmerevebb, legkeményebb cuccnak lennie. Legalább is ahhoz, hogy a galaxisok közötti távolságot is „átdolgozva” mérhető legyen a Földön.
Szóval ha egy töltés gyorsul és sugároz, akkor csak egy meghatározott rövid tartománynak van rá visszahatása.
Eltávolodva a forrástól a fékezési sugárzás már hiába halad át olyan régiókon, ahol a metrika változik, az már visszahatást nem jelent a gyorsuló töltésre nézve. Ellenben az általánosított Bernoulli szerint a hullám transzformálódik (mozgó közegeknél sebeeség és nyomás - mezőknél pedig bejön a gradiens energia, mint vöröseltolódás).
Az ütköző és összeolvadó fekete lyukaknál a tömegvesztés szerintem kizárólag Penrose-féle effektus révén "kerülhet ki" az eseményhorizont alól, vagyis ami negatív pályás beáramlást jelent.
A térhullámok egy bizonyos energiát jelentenek, ezt szállítja transzverzálisan, és amplitúdófüggő a nagysága. Hogy az anyag ekkora méretváltozásokra mekkora energiát szív magába, az a kontinuummechanikai, dinamikai tulajdonságaitól függ.
Közeltéri kicsatolásnál mondhatni közvetlen a visszahatás. A sugárzásból kicsatolásnak meg azért nincs ilyenje, mert a kisugárzás már elvégezte a visszahatást, és így az már függetlenedett. Ott a kicsatolás a sugárzási mezőt rombolja, deformálja, szóval arra hat vissza.
A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi.
A gravitációs hullámok egyaránt húzzák-nyomják az üres teret és az anyagot? A térgyurmázás kevesebb „gravitációs” energiát igényel, mint az anyaggyurmázás?
