valószínű ez a népirtás inkább az ókori zsidók utólagos önfényezése, inkább lassú beszivárgás történhetett, a héber nomádok letelepedtek a városokban és idővel ők lettek a többség
A tengeri népek támadásai Egyiptom ellen a 13.században, Merneptah fáraó idején. Köztük voltak az akhájok, az etruszkok ősei, lükiaiak, szardíniaiak, szíciliaiak.
A sivatag és a puszta kihozza a legrosszabbat az emberekből, az iszlám hódítás is a sivatagi arab törzsek harciasságán alapult, akik előtte karavánok fosztogatásából éltek mellékállásban.
érdekes, hogy ezek a "békés", a vallásos miszticizmusra is hajló pásztornépek bizonyos körülmények esetén meglehetősen rövid idő alatt rabló, hódító fegyveres csoportokká tudtak összeállni, lényegében vérengző hordákká, akiktől a népirtás sem volt idegen.
Lásd Kánaán zsidó törzsek általi meghódítását.
Bár sok történész vitatja, hogy az valóban az Ószövetségben leírt módon ment volna végbe és a népirtás, a kánaánita őslakosság kiirtásának tényét is sokan tagadják a modern történészek közül.
Az a baj az ilyen cikkekkel, hogy nagyon erősen le vannak rövidítve, nem ismertetik részletesebben a kutatási eredményeket, ill. sokszor a megfogalmazásuk sem elég precíz, ezáltal többféleképpen értelmezhetőek.
Azt egyébként már igen régen feszegették bizonyos régészek és történészek, hogy Egyiptom közvetlenül az Óbirodalom kialakulása előtti időszakban a Termékeny Félhold térségéből kapott szupersztrátumot, egy a hatalmat megszerző elitet, akik a Nílus völgyébe a magasabb rendű civilizációt hozták.
Ez persze nem valami szemita népség volt, hiszen azok akkoriban még primitív pásztorkodásból éltek a városias civilizáció és a sivatagok határvidékén, hanem valamely szemiták előtti, magas civilizációjú népcsoportból kerülhettek ki, pl. Urartu vagy Sumer vidékéről.
Nem csak a vallás, hanem jórészt a népesség is kicserélődött, átalakult. A koptok azt állítják, hogy ők az ősi egyiptomiak leszármazottai (ami egyébként jórészt igaz is, ugyanis az egyiptomiak anno felvették a kereszténységet, muszlim viszont nem térhetett át). Más a kulturáltságuk, a viselkedésük és a megjelenésük is. Koptok iskolázottabbak, nyitottabbak, bensőségesebb a családi életük. A kairói Kopt Egyetemre járhat muszlim, a világ leghíresebb muszlim egyetemére, a kairói al-Azharra meg nem vesznek fel más vallásút...
Jártam többször Egyiptomban, magán szervezésben is voltam, ami ott unikum. Aki fogékony rá jó eséllyel ránézésre kiszúrja ki a kopt... mint a Baltikumban, hogy ki az orosz és ki a balti. A nevek is beszédesek lehetnek, mert vannak "keresztnevek" amelyet csak koptok, mást meg csak muszlimok használnak, s hogy izgalmasabb legyen vannak olyan nevek is, amelyet mind a kettő :)
Érdekes mennyire mások a mai egyiptomiak mint az ókoriak, akkor még tele voltak ötletekkel és tetterővel, virágzott a művészet, a tudomány és a gazdaság, ma meg egy átlagos iszlám ország, a szokásos hátrányokkal.
Jártam az egyik piramisban, teljesen üres, csak a kő. Néhány, a cikkben is látható képet, ábrát, leírást elhelyezhettek volna az egykori temetkezési szokásokról az arabok.
Az élelmiszer probléma első számú oka, hogy ugyan azzal a 4.000 éves technológiával termelnek ma is jórészt a deltában, mint egykoron, vagyis elpazarolják a víz 98 százalékát, ahelyett, hogy áttérnének az izraeliek által kitalált csöpögtetésre, s a maradék vízzel óriási újabb területeket öntözhetnének... jártam ott, láttam.
Igaza van a Wikinek, utánanézve rájöttem, hogy a spanyol író (Javier Sierra) is azt írta, hogy a fáraók uralkodásának 30. évében és nem azt, hogy 30 éves korukban.
Ez is azt mutatja, hogy a piramisok valójában nem temetkezési színhelyek vagy bármiféle kozmikus jelképek, hanem valamiféle titkos regeneráló bázisok voltak, nyilván csak a legfelsőbb elit, és főleg a fáraó számára.
"Namost tudom, hogy első olvasatra ökörségnek tűnik a megfiatalodás elmélete, de én pl. el tudom képzelni, hogy a fáraót a piramis belsejében szakavatott orvosok és ápolók vették kezelésbe, esetleg eltüntették a ráncait, fiatalosra festették az arcát stb., hogy tényleg úgy tűnjön, mintha megfiatalodott volna."
Jókora naiv elképzelés. XDD
Nyilván létezhetett egy olyan (biológiai-orvosi) technika is, ami tényleg képes volt a megfiatalításra, ha nem is 10-20 évet, de valamennyit bizonyosan. Az egyiptomiaknak volt annyi eszük, hogy nem hagyták az utókorra (miként pl. az írásuk átírását más kortárs nyelvekre sem).
Ez persze egy csomó kérdést is felvet, amit a regényírónak ki kell egészítenie.
De nem baj, hiszen magyarok őseinek ebben a korban megtartott megfiatalodási szertartásairól még kevesebbet tudunk, azt sem hogy kik előtt ki milyen épületbe ment be, vagy magyar szedfutás létezett.e?
Szégyellhetjük magunkat hogy ennyire képtelenek vagyunk a történelmünket dokumentálni.
Annyit hogy a Sed ünnepségek hagyománnyá vált az ókori Egyiptomban.
Amit írsz az csak egy átmeneti periódus lehetett.
Annyit tudok a Szed szertartás Djoser fáraó alatt már zajlott (piramis nélkül).
Az újbirodalomra a szertartásból meg már népünnepély lett és ez már nem 30 évenként hanem 3 évenként volt.
A fáraónak ekkor már nem kellett bemenni a piramisba, hanem az életerejét egy szimbolikus futással bizonyította. Ez a sed futás, meg kellett tennie két oszlop távolságát ami a birodalom határait szimbolizálta.
Létezett még egy oszlopfelállítás is ami szintén fáraó erőnlétét szimbolizálta.
A szakrális jelentősége alább hagyott és inkább nagyszabású népünnepély volt.
Szerintem a piramis fiatalodás inkább a középbirodalomban lehetett divat? Nem tom.
Az óbirodalomban a fáraók istenként a néptől elzárva éltek, legföljebb a papság és előkelők elött végezhették a piramis szertartást.
Az új és középbirodalomtól demokratizálódott a fáraói státus.
Az újbirodalomban pedig már 3 éves népünnepéllyé vált ez az egész.
Nyilván a 92 éves II. Ramszesz nem rohangált a plebs előtt.
Arról hallottál-e már, hogy az ősi Egyiptomban a fáraókat 30 évenként az ún. szed-szertartásnak vetették alá. Ennek az volt a lényege, hogy a gízai nagy piramis közepében, egy kamrában be kellett feküdniük egy kőszarkofágba és ott 1 napot eltölteni. Állítólagosan teljesen egyedül, de gyanítható, hogy néhány beavatott főpap azért ott lehetett a közelben.
A szed végeztével a fáraó állítólag megfiatalodva jött elő a piramis belsejéből, a nép persze őrjöngve ünnepelte és a lábaihoz borult ekkora misztérium láttán.
A fáraókat először 30, a másodszor 60 éves korukban vetették alá a szertartásnak. Kettő volt a maximum, harmadik gondolom, hogy azért sem volt, mert egyik sem élte meg a 90. életévét.
Namost tudom, hogy első olvasatra ökörségnek tűnik a megfiatalodás elmélete, de én pl. el tudom képzelni, hogy a fáraót a piramis belsejében szakavatott orvosok és ápolók vették kezelésbe, esetleg eltüntették a ráncait, fiatalosra festették az arcát stb., hogy tényleg úgy tűnjön, mintha megfiatalodott volna.
Nem biztos, hogy ennek az egésznek van valami alapja, de hátha te tudsz róla valamit.
Én egy spanyol író regényében olvastam, némi fenntartással is kezelem, mert a spanyolok és a portugálok állítólag jó sok hülyeséget össze tudnak hordani, ha belendül a fantáziájuk.
A mai Egyiptom lényegében egy időzített bomba, iszonyatosan túl van népesedve.
Több mint 90 millió ember zsúfolódik össze a Nílus szűk völgyében.
Már rég nem tudják ellátni alapvető élelmiszerekkel a saját népességüket, élelmiszerimportra szorulnak, ami mindig veszélyes dolog.
Ha megszűnne valami oknál fogva az élelmiszerimport, a népesség kb. egyharmada viszonylag rövid időn belül éhen halna.
Egyiptom, amely a hellenisztikus korban, de még a római kor egy részében is a világ "gabonaraktára" volt.
Amellett a mai Egyiptomban a túlnyomórészt muszlim népesség egyre nagyobb része radikalizálódik, amely részben szintén a túlnépesedés és az ebből fakadó túlzsúfoltság, a növekvő társadalmi-gazdasági feszültségek és a növekvő szegénység egyenes következménye.
Arról hallottatok már, hogy Napóleon Bonaparte az 1799. évi egyiptomi hadjárata során egy titkos beavatási szertartáson vett részt a gízai nagypiramis belsejében?
hellenisztikus matematikus, földrajztudós, csillagász, filozófus, költő, zenész. Irigyei eleinte „Bétának” hívták, arra utalva, hogy sok mindennel foglalkozik ugyan, de mindenben csak a második legjobb tud lenni (a görög ábécében a béta a második betű). Később tisztelői inkább az öttusázó atlétát jelentő „Pentatlosz” ragadványnéven emlegették sokoldalúságáért.
.
A mai Líbia területén állt Kürénében született, de tanulmányait már Alexandriában kezdte meg, főként a Nagykönyvtár akkori igazgatója, Kallimakhosz költő irányításával. Húszéves korától tíz évig Athénban képezte magát tovább, ahol a sztoikus khioszi Arisztón, a szkeptikus Arkeszilaosz, a festő Apellész és Bión, a szellemes író voltak mesterei. I. e. 246-ban III. Ptolemaiosz Euergetész, Alexandria királya hazahívta, és Kallimakhosz utódaként megbízta könyvtár vezetésével, majd ötvenéves korában rábízta a trónörökös nevelését is. Itt barátkozott össze Arkhimédésszel, akivel később is levelezett: Arkhimédész hozzá írta a Módszer néven híressé vált levelét. Öregkorában megvakult, és efölött érzett elkeseredésében halálra éheztette magát.
.
Mint költő, Kallimakhosz nyomdokain járt. Költeményeiből három nevezetesebb: a „Hermész” című az isten életét beszélte el, az „Anterinüsz” című Hésziodosz halálával szólt. Leghíresebb az „Érigoné” volt.
.
Foglalkozott irodalomtudománnyal is (ő nevezte először filológusnak magát, és ezzel a szóval valószínűleg mindenirányú érdeklődését kívánta jelölni), fontos volt a „Peri arkhaiasz kómódiasz” (Az ókomédiáról) című műve.
.
ét, történelmi tárgyú munkája, a Khronographiai és az Olümpionikai afféle mérföldkő a történetírásban: ezek voltak az első olyan történeti művek, amelyekben a szerző tudományos igénnyel és pontossággal próbálta meghatározni, mikor és milyen sorrendben is történtek az egyes, említett események.
.
Fő matematikai munkájának, a Platónikosznak egy rövid kivonatát ismerjük szmürnai Theóntól. Sikerrel foglalkozott a kockakettőzéssel (déloszi probléma), és eszközt is készített annak megoldására. Ezt a sikerét az alexandriai Ptolemaiosz-templomban elhelyezett márványtáblán versben és prózában is megörökítette; az eszköz bronzmakettjét a tábla fölött helyezte el. Hatékony módszert talált fel nem túl nagy sokaságokból a prímszámok kiválogatására; ezt az eljárást róla nevezték el Eratoszthenész szitájának. Peri mezotéton című, a különböző középértékek elméletével foglalkozó művéről csak Papposztól tudunk.
.
Elfogadta azt a tételt, hogy a holdfogyatkozást a Föld árnyéka okozza, az árnyék megfigyeléséből pedig egyértelműnek tűnt, hogy akkor a Föld gömb alakú. elvileg helyes módszert talált a Föld kerületének számítására eredménye 39 250 km, ami a ténylegesnél mindössze 2 %-kal kevesebb. Másfél évezred múlva, amikor ismét elkezdtek foglalkozni a gömbölyű Föld eszméjével, annak méretét Eratoszthenésznél jóval pontatlanabbul, többnyire jelentősen kisebbnek becsülték – egyebek közt Kolumbusz is ebben a hitben vágott neki első útjának. Ebből az eredményből kiindulva képes volt meghatározni a Hold méretét, valamint a Föld és a Hold távolságát is. Ennek elméleti alapjait már korábbi gondolkodók lefektették, de a számításhoz ismerni kellett a Föld átmérőjét – így miután ezt Erasztothenész meghatározta, a többi számítással viszonylag egyszerű dolga volt.
Aristarchus Samius(kb. Kr. e. 310, Szamosz – kb. Kr. e. 230, Alexandria) görög matematikus és csillagász.
.
.
Alexandriában lampszakoszi Sztratón természetfilozófus tanítványa volt. Elsőként vizsgálta, hogy milyen összefüggés van a kör középponti szögei és az azokhoz tartozó húrok hossza között, így lényegében eljutott a mai értelemben vett szinuszfüggvény fogalmához. Ezért a munkásságáért a trigonometria előfutárának tekintik.
A heliocentrikus világkép hirdetője. Ő volt az első olyan tudós, aki Athénban már 1800 évvel Kopernikusz előtt is azt tanította, hogy a Föld a Nap körül kering és saját tengelye körül forog – maga a Nap pedig nem istenség, hanem csak egy izzó kőgolyó. E tanáért, aminek előfutára a csaknem száz évvel korábban élt pontoszi Hérakleidész volt, Kleanthész istentelenséggel vádolta, ezért el kellett menekülnie a városból.
A Nap és a Hold relatív távolságának meghatározása. Háromszögelős módszerekkel ő számolta ki először elvileg helyesen, de a mérések kezdetleges technikája miatt jelentős hibákkal a Nap és a Hold távolságát.
Arkhimédész így ír róla: „Hipotézise lényegében abból áll, hogy az állócsillagok és a Nap állnak, ellenben a Föld körpályán mozog a Nap körül, mely a rendszer közepében van. ... Az állócsillagok szférája ugyanazon központ körül forog, mint a Föld, s az állócsillagok távolsága a Földtől úgy aránylik, mint a gömb középpontja a felületéhez.” Ez utóbbi nagyon fontos kijelentés, mert ezzel azt állapította meg, hogy a földpálya elenyészően kicsiny a Világmindenség méreteihez képest. Ezzel kivédte Arisztotelész ellenérvét, amely az állócsillagok elmozdulására vonatkozott.
Arisztarkhosz még több érdekes tételt is kimondott, mint például: 1. A Hold a Naptól nyeri fényét. 2. A Hold két széle egymástól 0,5º-nyira van.
Minden logikájának dacára eredményei annyira nem illeszkedtek a kor nézetrendszerébe, hogy Arisztarkhosznak nem voltak se tanítványai, se követői. Halálával a heliocentrikus világkép gyakorlatilag feledésbe merült; eközben megalkotójáról mint a legnagyobb csillagászok egyikéről emlékeztek meg rendszeresen. Tiszteletére becsapódási krátert neveztek el róla a Holdon, az Arisztarkhosz-krátert.
Demetrios Phalereus (i. e. 350 körül Athén – i. e. 280 körül Alexandria)
.
.
Athéni szónok, államférfi filozófus, Arisztotelész és Theophrasztosz tanítványa, az alexandriai könyvtár első vezető könyvtárosa.
.
Korának híres szónoka volt, Démoszthenész kortársa, Démoszthenész öreg korában neki mesélte el, hogy akadozó beszédén a szájába vett kavicsokkal igyekezett javítani.
.
Miután Kasszandrosz a diadokhoszok háborúi során i. e. 318-ban meghódította Athént, i. e. 317-ben Démétrioszt nevezte ki helytartónak, aki türannoszként kormányozta a várost. (nesze demokrácia)
.
Egyik első rendeletében i. e. 317-ben korlátozta a „sírluxust”, ezentúl csak szerényebb síremlékeket lehetett állítani. Démétriosz érdeme volt, hogy a peripatetikusok egy telket kaptak az athéni Lükeionban.
.
Békés kormányzásra törekedett, fejlesztette a gazdaságot, hogy megédesítse a makedón uralmat. (nem is olyan jó dolog a demokrácia, ha van annál jobb is).
.
Pártolta a művészeket, barátságába fogadta a szintén Theophrasztosz-tanítvány Menandrosz komédiaköltőt. Türannoszi pozícióját 10 évig megtartotta, amíg i. e. 307-ben Démétriosz Poliorkétész 250 gályával el nem foglalta az athéni kikötőt, Pireuszt. Phaléroni Démétriosz hamar megadta magát és Démétriosz Poliorkétész visszaállította a demokráciát, azaz a vezetők ezután az ő parancsait követték. Phaléroni Démétrioszt biztonsága érdekében kísérettel Thébaiba küldte.
.
Könyvtárszervező
.
Démétriosz gyűjtötte össze az i. 4. század végén Aiszóposz meséit. I. Ptolemaiosz a századfordulón alapította a Muszeiont, azaz az alexandriai könyvtárat. Megszervezésére Démétrioszt kérte fel, aki II. Ptolemaiosz trónra léptéig, i. e. 282-ig dolgozott itt.
Egyiptomi hellén filozófus, matematikus és csillagász, az ókorivilág egy kimagasló egyénisége. A matematikus Alexandriai Theón lánya, aki kezdetben az Alexandriai könyvtár tanára, majd vezetője is volt. Brutális halálát a Kürillosz püspök által felbuzdított és fanatizált keresztények tömegei okozták, pogánynak titulálása és újplatonista tanai miatt. A halálát követően műveit elégették, és egy levelén kívül semmi sem maradt az utókorra. Ma őt tartják számon, mint az első ismert matematikusnőt. Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Szókratész Szkholasztikosz antik keresztény 4 - 5. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című művében, erre a könyvre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói. A 7. századi nikiui János kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről. A 10. századi bizánci Szuda-lexikon regényes feldolgozásban ír róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozott.
.
Hüpatia műveinek legendás híre volt az antik világban. Diophantosz Aritmetikájához, valamint Apollóniosz Konikájához és a matematikus, csillagász Klaudiosz Ptolemaiosz műveihez írt magyarázatokat. Miután Athénben filozófiát tanult, azt követően hazatért Alexandriába, és tanítani kezdett, nem csak a Muszeionban tartott előadásokat és felolvasásokat, hanem saját otthonában is. Különösen az újplatóni és az arisztotelészi filozófiával foglalkozott mélyebben, hanem összhangba kívánta hozni a két filozófiai rendszert is. 383-ban a platonikus iskola tanára lett, ezt követően 400-tól a vezetője is. Bölcsességével nagy hatással volt környezetére, a tudását a legmagasabb körökben is méltányolták. Távoli vidékekről is látogatták iskoláját. Hüpatia látogatta a férfiak gyűléseit, és bölcsessége itt is nagy tiszteletnek örvendett. Megismerkedett a keresztény vallással, de hű maradt a hellenizmushoz. Szünesziosz püspök „anyám, nővérem és tisztelt tanítóm”-nak szólította, és még a római prefektus, Oresztész is nagy tisztelője és barátja is volt egyben. Hüpatia jó kapcsolatokat tartott fenn a politikusokkal.
.
A római prefektus ellensége volt Kürillosz püspök, aki úgy vélte, hogy Hüpatia ellene hangolja barátját, továbbá mágiával és a tömegek hipnotizálásával is vádolták. Kürillosz egyébként is türelmetlen és kegyetlen volt azokkal szemben, akiket a kereszténység ellenségeinek vélt, csak az alkalmat várta, hogy leszámoljon velük. Hüpatiát tanai miatt (neoplatonizmus és matematika) eretnekséggel vádolták. 415-ben a fanatizált tömeg megtámadta a Muszeionból hazatérő matematikusnőt, a Cesariumnak nevezett templomba vitték, és ott brutálisan megölték, elsőnek ruháit letépték, testét kövekkel és kagylókkal összekaszabolták, testrészeit szétszórták Alexandria szerte. Más források szerint vadállatokkal tépették szét, Szókratész szerint maradványait elégették, a későbbi források is erre a leírásra támaszkodnak. Művei közül csak egy levele maradt az utókorra, mert meggyilkolása után azokat elégette a feldühödött tömeg. Matematikai kommentárok mellett csillagászati canont is készített. Egyes források szerint a tudósnő fejlesztette ki az asztrolábiumot, de legalábbis értett a készítéséhez. Csillagászati előadásain, felolvasásain kísérleti eszközöket használt, amivel ámulatba ejtette hallgatóságát. A természettudományokban többre tartotta a kísérleti bizonyítást az elméleti okoskodásnál. Egyes történészek szerint a hidrométert ő találta fel, de erre kevés a bizonyíték. Műveiről tanítványai írásaiból van tudomása az utókornak. Halálával az alexandriai matematikai iskola is hanyatlásnak indult, ugyan még az athéni iskola egy ideig működött, de hamarosan már azt is bezárták.
