" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
"PS" tapasztaltad, ez mit jelent? Példa és ellenpélda, lehet hogy azt jelenti hogy fajtán belül vannak eltérések?
Ezeket 3 éve gondozzuk. Első évben kaptak egy viszonylag erős alakító metszést, ekkor semmi termés sem volt. Következő évben elmaradt a metszés, és rengeteg apró alma lett, lehetetlen volt győzni ritkítással, akkor határoztam el hogy metszeni fogom. Idén metszettem, és olyan lett a terméssűrűség amilyennek képzeltem, ritkítani kell majd, de elviselhető mennyiségben.
Későn érő alma, szeptemberben még ehetetlenül zöld ízű volt. Októberre finom ropogós, savas, friss lesz az íze, ezt tartja novemberig. Aztán is jóízű még, de valamennyit már veszít a frissességéből. Tárolni jó, mert ha romlik akkor egyben barnul, tisztán és fertőzésmentesen hagyja a többit.
".. de én csak termő friss hajtásokat találtam,.."
Ha nincs rendesen metszve a gloster akkor 1 évben "tetőtől-talpig" virágba borul a fa--és a következő évben "kihagy". Alig van rajta virág...alma még kevesebb és ez 2..3 évenként ismétlődik.
PS tapasztaltam a Flaisz /alias"kakas"/ ültetvényében 1997,,2000 között és az ellenkezőjét /évi rendes termés/ az Elma Rt ültetvényében../ mindkettő a valaha volt Hosszúhegyi ÁG telepítette..!
Már megint a nyakamba lett akasztva valamelyik kedves ismerősöd :) Már voltam fügekivágós, és klímahülye, most éppen a termőág likvidáló van soron :)
Ha azt csináltam akkor jövőre nem lesz alma a fán! Ehhez képest szerintem én a tavalyi hajtásokból csak azokat metszettem le amik keresztben, vagy túl sűrűn voltak, és amik a fa tetejéről indultak túlságosan felfele.
Köszi, tényleg seprűs lett a metszett termő ágak vége. Már írtad hogy Glosternél a másodéves vesszők teremnek, direkt néztem, de én csak termő friss hajtásokat találtam, de majd még megnézem jobban.
Figyelem a termést, és majd az alapján döntök a metszésről. 8 fából kettőt sikerült seprűsre metszenem ezek szerint.
Valóban. Egy zivatar kifutószele produkálhat ilyet rövid időre. De hogy egy ilyen erejű szél 24-36-48 órán át tartson május hónapban, ez abszolút rendkívüli. Amint a cikkemben utaltam rá, minden tekintetben atipikus elemekkel van tele a jelenlegi klíma. Egyáltalán nem érhető benne tetten semminemű évszakos típusosság, bármikor bármi történhet benne. Télen nyárra jellemző mozzanatok, nyáron pedig a télre jellemzők. Mediterrán ciklon és "hidegcsepp" egymás hegyén-hátán. Rettenetes!
De hol vannak a tavalyi, az idén berakodó (a jövő évi termés) ágai..?
Ugyanúgy hiányoznak, mint az általam "vitaindítóként" bemutatott fákról. Sőt, az én emberem minden éven letermeli az éves vesszőket, tehát az egyéves kort sem érik meg.
A bal felső egyedül állót figyelve, igen. /de ha fejbevágod véle a kutyád és meghó'..akkor bizonyosan az. /kemény szine hasonló a gáláéhoz...de kissé csúcsos. (nem annyira mint starking)
" vessző virágrügyekig lett visszavágva, ahol jelenleg termés van,."
Termő ágat nem vágunk vissza! Mert növekedésre késztetjük, szép seprű lesz a végén--amit tavasszal úgy is levágunk..(((
De hol vannak a tavalyi, az idén berakodó (a jövő évi termés) ágai..?
Az időjárással kapcsolatban, gondolom, azért nem születik semmilyen hozzászólás, mert túl van a minősíthetőség határán. Már rosszra se értékelhető. A nyelv eszközeivel kifejezhetetlen!
Tisztázandó teszek fel képeket, első kérdés hogy szerinted ez Gloster? Német tulaj volt, csak azt mondta hogy az alma nagyon jó fajta. Gyümölcsfás fórumra feltettem már, ott nem cáfolták.
Tavalyi vesszők ritkítva, és 2/3-ra vágva
csak ritkítva teljes hosszban a vesszők
itt látszik hogy a tavalyi! vessző virágrügyekig lett visszavágva, ahol jelenleg termés van, és az idei új hajtások. Itt látszik hogy jövőre több metszeni való lesz mint azon amelyiknek meghagytam teljes hosszban az ágait. A fa nekem mégis valahogy kompaktabbnak néz ki, - mi a megfelelő jelző rá?
Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg erről. A kutatók többsége hőmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkező évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század első éveiben néhány tizedfokos középhőmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkező átlaghőmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhőmérséklet emelkedés elsősorban a nyári évszak magasabb hőmérsékleteinek volt köszönhető. Jóllehet a klímaelemzők többsége utalást tesz az időjárás szélsőségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsősorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkező időszakban különösen, egy melegedő klíma tanúi lehetünk. A nevezett időszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az időjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhető tetten, mintsem az azt megelőző időszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hőmérsékleti tartományban történő megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtől, és kiemeltem a hőmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentős középhőmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentős középhőmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan működő mezőgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentősége van az ezen belül bekövetkező szélsőséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tűréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhető abszolút minimumokban megjelenő különbségek, amelyek az átlagok közt meglévő eltérésektől függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetőségeket illetően. Az időjárási eseményeket figyelemmel kísérő gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsőségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehűlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb időszakok ilyetén szélsőségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetően szaporodott a pusztító zivatarok és jégesők száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hőmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.
Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai időjárást alapvetően meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történő mozgását időről-időre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az időjárási menet korábbi időszakokra jellemző, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.
9. térkép
A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran előforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedő légköri képződmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén időről-időre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli időszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsőségesen meleg időszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelőtt még szinte kizárólagosan melegedésről és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsőségesen hideg telű éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.
A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”
Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az időjárási eseményeket, sőt azok következményeit a „bőrén érzi”, egyértelműen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó időjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az időszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsődleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentős része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képződő csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi időszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sőt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemző, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, időnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott időjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken.
Egy ilyen kicsi növényt még meg lehet védeni: megkarózni, lágy, elasztikus kötözővel rögzíteni, egy kimustrált szekrényt a szél felől, szélfogónak mellétenni. 3000 kivipergolettát picivel nehezebb védelmezni!
Fekete füge, téli telepítés után ninovarga láthatóan hasznos tanácsára mélyre ásva
fazekas füge
Egerági füge cserépben nevelve, majd jó mélyre ültetve bevált tanács szerint
3. éve fagyásmentes fügebokor
nem vagyok biztos benne, csak ezt találtam legvalószínűbbnek.
Tavalyi vesszők ritkítva, és 2/3-ra vágva
csak ritkítva teljes hosszban a vesszők
itt látszik hogy a tavalyi! vessző virágrügyekig lett visszavágva, ahol jelenleg termés van, és az idei új hajtások. Itt látszik hogy jövőre több metszeni való lesz mint azon amelyiknek meghagytam teljes hosszban az ágait. A fa nekem mégis valahogy kompaktabbnak néz ki, - mi a megfelelő jelző rá? 
