A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Feltételezhetjük a tér kvantumosságát is, de szerintem csak az idővel együtt. A végtelen nagy energiának egy a végtelen parányihoz közeli, energia megnyilvánulásaiból áll a téridő kvantuma. Más megfogalmazásban, a végtelen nagy folytonos, végtelen kicsihez tartó kvantumosokká „alakul”, méghozzá az átalakulás folyamatosságát fenntartva. A folyamatosan megújuló diszkrét elemekből álló téridő-halmaz, ad lehetőséget a további átalakulásokra, például az anyag elemi részecskéinek felbukkanására, sorba-rendeződésére. Nagyon leegyszerűsítve, mindennek a kiinduló alapja a diszkrét elemekből álló téridő, ami az ember számára kontinuumnak látszik. A téridő-kvantumok fluktuációja, (a létezés-nemlétezés közötti ingadozása) „összemossa”közöttük a határokat. Az anyag elemi részecskéi is pontszerű, lokalitásnak mutatják magukat. Egy téridő-kvantumhoz képest, azonban igen nagy kiterjedtségük van.
Magam is úgy gondolom, hogy az Ember, életre keltette az idő fogalmát és már nem tud kibújni az irányítása alól. Az általunk teremtett Idő fogságában élünk? Ki tudná ezt jobban, mint a filozófusok, költők. Azonban, a tudomány emberei sem tudják nélkülözni. Ezért gondolom úgy, hogy a valóság része, ami anyagi szellemi dualitás.
A téridőről alkotott „elképzelésemet”, lehet már leszűrted a fórumon talált írásaimból.:)
Nem értem, hogy miért ragaszkodsz ahhoz, hogy az idő egy valóságosan létező valami.
Ha valami valóságosan létezik, akkor rendelkezik fizikai tulajdonságokkal. Például egy sült csülök valóságosan létezik, mert van szaga, íze, nagysága, alakja, súlya, keménysége, színe, hőmérséklete, stb.
Az időnek milyen fizikai tulajdonságai vannak? Van szaga, íze, nagysága, alakja, súlya, keménysége, színe, hőmérséklete?
Nincs.
Talán van sebessége? Mennyi ez a sebesség? 10 km/óra? Vagy mennyi?
Van az időnek hosszúsága? Meg tud nyúlni? Mennyi a hossza? 10 méter?
Van az időnek vasfoga, amellyel mindent megeszik, vagy ez csak a dolgok múlandóságát jellemző költői megfogalmazás?
Mindezekből látszik, hogy az idő nem egy valóságos valami, hanem csak egy ember által alkotott (és gyakran használt) fogalom, amit azért talált ki az ember, hogy egyszerűbben tudjon beszélni az események egymásutániságáról, a természeti folyamatok egymáshoz képesti sebességéről, a mozgásról, a változásról, az elmúlásról, stb.
De az emberek egy része elkövette azt a hibát, hogy az idő fogalmát "életre keltette" és már úgy tekint rá (tévesen), mintha az idő egy létező valami lenne, ami irányítja az eseményeket.
Azonban idő nem létezik, csak az emberek agyában. A természetben csak az anyag létezik, amelynek a mozgását eseményeknek, folyamatoknak, történéseknek, egyszóval változásnak nevezzük. Csak ezek léteznek a valóságban. De az idő nem, az csak egy fogalom.
Ha a mozgást egy eseménynek tekinted, akkor azt időtartam nélkül nem tudod mérhetővé tenni. Időtlen, vagy mozdulatlan eseményről hallottál már? Azt általában két mozgásállapot közé szokták passzítani. Az ilyen mozdulatlan események egymásutániságát is időnek szokták nevezni.
"...vagyis mozdulatlanság közötti mozgást mivel méred? Netán az idővel?"
Nem az idővel, hanem egy másik mozgással.
Az előzőekben leírtam, hogy amikor azt hiszed, hogy egy futó sebességét az idővel (stopperrel) másodpercekben méred, akkor tulajdonképpen a futó mozgását a Föld forgásához (mozgásához) hasonlítod. 1 másodperc a Föld 1 körbefordulásának a 86400-as része.
Idő a valóságban nincs, az csak egy fogalom, amit az ember alkotott.
De időtartam az van ugyebár. Ha mozgástartamot mondsz, akkor azt is be kell határolnod valamivel. Két állás, vagyis mozdulatlanság közötti mozgást mivel méred? Netán az idővel?
"Ha viszont képleteket is használnál, meglepődnél néha. :-)"
dezsőke, ismét nem tudod, hogy mit beszélsz.
A képletekben nem az idő szerepel általában, hanem időtartam, amit ugyanúgy kezelünk, mint minden más fizikai mennyiséget. Sajnálom, hogy erre 44 éves korodig nem okított ki senki, és tőlem kell megtudnod.
Minek jártál egyáltalán egyetemre, ha még ezt sem tanultad meg?
1. Nem tudod, hogy mi a különbség a valóságos (abszolút) sebesség és a relatív (látszólagos) sebesség között. Pedig már leírtam néhányszor.
2. Én sehol nem használok inerciarendszert, mert olyan a természetben nem létezik. ("Nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk." -írja Einstein.)
Csak te hiszel még az inerciarendszerben, de már Einstein is tudta, hogy nincs ilyen.
Itt csak te bohóckodsz a lapos agyaddal. Bár lehet, hogy ezeket a butaságokat komolyan gondolod. Az még rosszabb rád nézve.
A természetben olyan, hogy idő nem létezik. Ez csak egy hasznos fogalom, amelyet az ember talált ki az események és folyamatok leírása, rendezése céljából.
Mivel a valóságban idő nem létezik (csak események és folyamatok), az időnek nincs és nem is lehet sebessége. Sebessége csak a folyamatoknak van. Ezeknek a folyamatoknak az egymáshoz képesti sebességét tudjuk összehasonlítani.
Például, amikor az "időt mérjük", akkor két folyamat sebességét hasonlítjuk össze. Ha arra vagy kíváncsi, hogy egy futó milyen gyors, akkor megméred, hogy hány másodperc alatt futja le a 100 métert. Ilyenkor a futás sebességét (egyik folyamat) hasonlítod össze a Föld forgási sebességével (másik folyamat). Ugyanis 1 másodperc a Föld egyszeri körbefordulásának 86400 -ad része.
Ha azt akarod tudni, hogy melyik futó a gyorsabb, akkor a két futó futási sebességét hasonlítod össze. Ha megnézed, ezekben sehol sem szerepel az "idő". Csakis három folyamat sebessége. Az egyik futó sebessége, a másik futóé és a Föld forgási sebessége.
Egy folyamat "idejének" megmérésén azt a műveletet értjük, amikor egy ismert periodikus folyamattal (pl. a Föld forgásával, vagy annak tört részével, vagy egy atom rezgésével) hasonlítjuk össze a mérendő folyamat sebességét.
Az idő tehát csak egy fogalom, nem valóságosan létező valami. Ezért magának az időnek nincs sebessége, sem semmilyen más fizikai tulajdonsága. Nincs íze, szaga, mérete, alakja, stb. Így nem is tud lassulni vagy gyorsulni, nem tud nyúlni, sem dilatálni.
Persze ettől a költők még használhatják, mint fogalmat, amelyet gyakran meg is személyesítenek.
"Az idő ellop, eltemet" - írja Shakespeare.
De ha egy "tudós" beszél az idő sebességéről, akkor tudni kell, hogy az illető nem tudós, hanem tudatlan sarlatán.
Verseket csakis költők, legfeljebb ha szépírók írjanak... fizikáról (ami kevésbé esetleges műfaj, mint a rímes tájleírás,) kizárólag fizikusok folytassanak diskurzust; amely időtöltés társalgás (általában) azért marad improduktív, mert döntően ugyanabból a (szent) forrásból merítve beszélik el ugyanazt; mégis vitatkozva egymással – rendszerint minden eredmény nélkül.
Akkor tolom a frankót Egy x tömegű fekete lyuktól még élhető távolságban elidőzve vagy egy évig, a Földön 1+n év telik el. Mi változik másként? Az idő? Mihez képest tud az idő változóan múlni, nyúlni és rövidülni? A fekete lyuk közelségében eltöltött egy év alatt ugyanannyit ver a szívem, pont annyi vért szállít, mint amennyit/ahogyan a Földön is tette volna – avagy ugyanazon évnyi életidő alatt, ugyanannyit kellett volna öregednem.
Az idő, mint a változás változó sebessége
De mitől függ a változás (ez esetben a testünk öregedésének) dinamikája, ha nem a képlékeny, mert viszonylagosan relatív időtől?
Netán a biológiai óránk aváltozó időhöz szinkronizálja magát, amiért is az idő múlásánaksebességének függvényében változik a testünk öregedésének üteme… vagy e változás(se), mégsem az idő függvénye?
Mi múlik azon az időn, mit befolyásol az az idő, amit mérünk?
Amit tudni vélünk: az idő, abszolút relatív
Amit mi (tér)időnek nevezünk, az a(z örökös, elkerülhetetlen) változás viszonylagos, nem környezetfüggetlendinamikája; az anyag/energia térbeli helyzetének/állapotának módosulása abban az inerciarendszerben (térben), illetve ahhoz képest, ahol az bekövetkezik.
Ha az idő abszolút relatív, akkor a fénysebesség, relatív abszolút… és, ha már ilyen jól bele jöttem: vajon milyen csalfa tulajdonságokat magukra öltve, mennyit időzhetnek e zónákban azok a fények, melyek alapján, hát nem majdnem másodpercre pontosan tudjuk kiszámolni az univerzum korát?:-)
Az előzőekben láthattuk, hogy a relativizmus teljesen tévútra vitte a fizikát.
Hogyan lehet ezt helyretenni?
Nos, úgy, hogy a mozgást újraértelmezzük.
Láttuk, hogy a régi időkben kizárólag az abszolút mozgásban hittek.
Ma pedig éppen ellenkezőleg, csakis a relatív mozgásban hisznek.
A megoldás kézenfekvő.
A mozgás kétféle értelmezése ugyanis egyáltalán nem mond ellent egymásnak. Sőt.
Létezik a valóságos mozgás, amikor a természet által kijelölt bázishoz képest mozog egy test. És létezik a nyugalom is, amikor a természet által kijelölt bázishoz képest nem mozog egy test.
De a mozgás értelmezhető relatíve is, mert valamilyen célszerűségi okból a relatív mozgásnak is lehet jelentősége. Mondok egy példát.
Az egyszerűség kedvéért, (de csakis azért) átmenetileg vegyük úgy, hogy a Föld környezetében a Föld a természet által kijelölt bázisa a valóságos mozgásnak. (Nem egészen így van, de most úgy vesszük, mintha a Föld lenne a bázisa a valóságos mozgásnak).
Ezzel a feltevéssel élve, ha egy gépkocsi áll az út szélén, akkor abszolút nyugalomban van.
Ha a gépkocsi halad az úton 100 km/óra sebességgel, akkor az abszolút sebessége (vagyis az úthoz, mint bázishoz mért sebessége) 100 km/óra.
Ha szembe jön egy autó 60 km/óra sebességgel, akkor ennek az abszolút sebessége (vagyis az úthoz, mint bázishoz mért sebessége) 60 km/óra.
Ezzel az abszolút sebességgel kell számolnunk, ha azt akarjuk megtudni, hogy az autók egy adott idő alatt milyen messzire fognak eljutni.
Most tételezzük fel, hogy a két autó szemből összeütközik. Mitől függ, hogy a két autó mennyire fog összeroncsolódni? Az abszolút sebességüktől? Nem. Hanem a relatív (vagyis az egymáshoz mért) sebességüktől, ami most 160 km/óra. Ugyanolyan mértékben törnének össze akkor is, ha az egyik gépkocsi 120-al ment volna, a másik pedig csak 40 km/órával, mert a relatív (vagyis az egymáshoz mért) sebességüktől most is 160 km/óra.
Tehát van amikor az abszolút sebességet kell figyelembe venni, és van amikor a relatív sebességet.
Vegyünk egy másik példát!
Egy elektron ha valóságosan (a természet által kijelölt bázishoz képest) áll, akkor nincs mágneses mezeje. Ha viszont valóságosan (vagyis a természet által kijelölt bázishoz képest) mozog, akkor viszont már van mágneses mezeje. Itt a valóságos mozgás számít, ugyanis a valóságosan mozgó elektron mágneses mezeje mérhető, azt semmiféle viszonyítgatással (relatív értelmezéssel) nem lehet eltüntetni.
Vegyünk egy harmadik példát!
A Föld forgása abszolút mozgás, mert a forgás által létrejövő centrifugális erőt meg tudjuk mérni, de a centrifugális erőt semmiféle relatív értelmezésével nem tudjuk eltüntetni.
A példákból jól látható, hogy a valóságos mozgás nélkül a természet nem működhet. A mozgásnak a jelenlegi értelmezése totálisan hibás, mert csak relatíve értelmezi a mozgást. Erre a téves relativizmusra épült a jelenlegi modern fizika. Ezért kell lecserélni egy sokkal jobban működő, helyes alapelvekre épített fizikával.
(Már csak egyetlen egy feladat maradt. Az, hogy megmondjuk, mi a természet által kijelölt bázis, amely a valóságos mozgás alapja. Ezt megtudhatjátok a hamarosan megjelenő Szuperfizika könyvemből.)
Most pedig nézzük meg, hogyan jutottak elődeink a téves relativista felfogáshoz!
A tudomány kezdetén a mozgást valóságos mozgásnak tekintették. Ami a földhöz képest mozgott, azt tekintették valóságos mozgásban lévőnek. Ami a földhöz képest állt, azt tekintették abszolút nyugalomban lévőnek.
Ennek oka a tapasztalat volt. Ha az ember mozgott (pl. futott), akkor erőt kellett kifejtenie, de ha nem mozgott (pl. feküdt) akkor nem kellett erőlködnie. Tehát régen a mozgást valóságosnak (abszolútnak) tekintették, a földet pedig abszolút állónak és így a valóságos mozgás bázisának.
Ez jól működött a laposföld idejében, és még akkor is, amikor már rájöttek, hogy a Föld, mint bolygó nem lapos. Ekkor az abszolút nyugvó Földet már a világmindenség középpontjának is tekintették, egyházi hatásra. Vagyis az abszolút nyugalmat megtestesítő égitest és a világmindenség középpontja összekapcsolódott, mindkét szerepet egyaránt a Föld töltötte be.
De az 1500 évek vége felé jöttek a problémák. A csillagászati megfigyelések révén rájöttek, hogy a Föld nem lehet a világ közepe, de még a Nap sem. Sőt Giordano Bruno már azt hirdette, hogy a világmindenségnek egyáltalán nincs középpontja. Ezzel a mozgó Föld, mint égitest elveszítette az abszolút nyugvó státusát, és ezzel együtt a központi szerepét is, és már nem tekintették a valóságos mozgás bázisának.
A későbbiekben még tettek kísérletet a bázis megtalálására (lásd Lorentz mozdulatlan étere), de a mozdulatlan étert nem tudták kimutatni. Így nem találtak olyan égitestet (vagy más viszonyítási alapot) ami az abszolút mozgás bázisa lehetett volna, ezért végül elvetették magát az abszolút mozgást is. Ez hiba volt.
Tehát két hibát követtek el:
1. A világ közepével együtt elvetették a valóságos mozgás bázisát is
2. A bázis hiányában elvetették magát a valóságos mozgást is.
Ekkor lépett színre Einstein. Ő azt mondta, hogy a mozgás csakis relatíve értelmezhető, abszolút mozgás nem létezik. (Érdekes, hogy rögtön tett egy kivételt, mert a fény terjedését abszolút mozgásnak vette, és a fénysebességet abszolút állandónak.)
Ez a teljesen hibás felfogás uralkodik ma is a modern fizikán. Mik a hibák?
1. A fény haladási mozgása abszolút (tehát ez helyből kivétel)
2. A forgómozgást azóta sem sikerült relatív mozgásként értelmezni
3. A tapasztalat is ellentmond a relatív értelmezésnek. Pl. az álló elektronnak nincs mágneses mezeje, a mozgónak pedig van. Ez csak úgy lehetséges ha létezik az abszolút (valóságos) mozgás.
A mai modern fizika tehát tévúton jár.
Ezért van szükség egy teljesen új alapelvekre épülő új fizikára.
A Szuperfizika (egy lehetséges változata az újfizikának) az előzőekben boncolgatott hibákat kiküszöböli, és a mozgással kapcsolatos mai ellentmondásokat helyreteszi.
Most pedig nézzük meg, hogyan jutottak elődeink a téves relativista felfogáshoz!
A tudomány kezdetén a mozgást valóságos mozgásnak tekintették. Ami a földhöz képest mozgott, azt tekintették valóságos mozgásban lévőnek. Ami a földhöz képest állt, azt tekintették abszolút nyugalomban lévőnek.
Ennek oka a tapasztalat volt. Ha az ember mozgott (pl. futott), akkor erőt kellett kifejtenie, de ha nem mozgott (pl. feküdt) akkor nem kellett erőlködnie. Tehát régen a mozgást valóságosnak (abszolútnak) tekintették, a földet pedig abszolút állónak és így a valóságos mozgás bázisának.
Ez jól működött a laposföld idejében, és még akkor is, amikor már rájöttek, hogy a Föld, mint bolygó nem lapos. Ekkor az abszolút nyugvó Földet már a világmindenség középpontjának is tekintették, egyházi hatásra. Vagyis az abszolút nyugalmat megtestesítő égitest és a világmindenség középpontja összekapcsolódott, mindkét szerepet egyaránt a Föld töltötte be.
De az 1500 évek vége felé jöttek a problémák. A csillagászati megfigyelések révén rájöttek, hogy a Föld nem lehet a világ közepe, de még a Nap sem. Sőt Giordano Bruno már azt hirdette, hogy a világmindenségnek egyáltalán nincs középpontja. Ezzel a mozgó Föld, mint égitest elveszítette az abszolút nyugvó státusát, és ezzel együtt a központi szerepét is, és már nem tekintették a valóságos mozgás bázisának.
A későbbiekben még tettek kísérletet a bázis megtalálására (lásd Lorentz mozdulatlan étere), de a mozdulatlan étert nem tudták kimutatni. Így nem találtak olyan égitestet (vagy más viszonyítási alapot) ami az abszolút mozgás bázisa lehetett volna, ezért végül elvetették magát az abszolút mozgást is. Ez hiba volt.
Tehát két hibát követtek el:
1. A világ közepével együtt elvetették a valóságos mozgás bázisát is
2. A bázis hiányában elvetették magát a valóságos mozgást is.
Ekkor lépett színre Einstein. Ő azt mondta, hogy a mozgás csakis relatíve értelmezhető, abszolút mozgás nem létezik. (Érdekes, hogy rögtön tett egy kivételt, mert a fény terjedését abszolút mozgásnak vette, és a fénysebességet abszolút állandónak.)
Ez a teljesen hibás felfogás uralkodik ma is a modern fizikán. Mik a hibák?
1. A fény haladási mozgása abszolút (tehát ez helyből kivétel)
2. A forgómozgást azóta sem sikerült relatív mozgásként értelmezni
3. A tapasztalat is ellentmond a relatív értelmezésnek. Pl. az álló elektronnak nincs mágneses mezeje, a mozgónak pedig van. Ez csak úgy lehetséges ha létezik az abszolút (valóságos) mozgás.
A mai modern fizika tehát tévúton jár.
Ezért van szükség egy teljesen új alapelvekre épülő új fizikára.
A Szuperfizika (egy lehetséges változata az újfizikának) az előzőekben boncolgatott hibákat kiküszöböli, és a mozgással kapcsolatos mai ellentmondásokat helyreteszi.
Azonban még mielőtt megvizsgálnánk, hogyan jutottak a modern fizikusok erre a helytelen relativista álláspontra, nézzük meg milyen következményei vannak.
A relativisták azt mondják, hogy egy 1 méteres rúg hossza lehet 80 centiméter is ha egy gyorsan mozgó rendszerből mérjük. És ez a 80 centiméteres hossza a rúdnak ugyanolyan valóságos, mint az 1 méteres hossza. De egy méggyorsabb rendszerből mérve akár 60 centiméter is lehet, és ez is ugyanolyan valóságos, mint az 1 méter vagy a 80 centiméter.
Vagyis a rúdnak nincsen egy valóságos hosszúsága. Mindenkinek olyan hosszú, amilyennek épen méri.
Ez egyenes a következménye a relativista felfogásnak, és az einsteinista fizika így is tanítja. Ebből keletkezett a sok paradoxon (rúd-pajta paradoxon, stb.)
Természetesen ez a képtelen relativista felfogás elfogadhatatlan a valódi tudomány számára. A valóságban a rúdnak csak egyetlen egy valóságos hosszúsága van, (az 1 méter, amit a rúd rendszerében mérünk), de ezt egy távoli megfigyelő, vagy egy mozgó megfigyelő mérheti más értékűnek, ami természetesen nem változtat a rúd valóságos 1 méteres hosszúságán.
Lássuk, hogyan jelenik meg a relativizmus a fizikában!
Leginkább a mozgás relativitásának kérdésében.
A jelenlegi relativista fizika azt mondja:
A mozgás csakis relatíve értelmezhető. Nincs abszolút vagy valóságos mozgás. Egy test mozoghat vagy állhat, attól függően, hogy mihez viszonyítunk. Például szerintük nincs értelme annak, hogy a Föld mozog, vagyis kering a Nap körül, mert ha a Föld rendszerét választjuk viszonyító rendszernek, akkor a Nap kering a Föld körül, vagyis a Nap mozog.
Ez a felfogás természetesen helytelen. A helyes felfogás a következő:
A mozgás értelmezhető valóságos (abszolút) mozgásként is és értelmezhető relatív mozgásként is.
Mi a különbség a kettő között?
A relatív mozgás esetében bármit szabadon választhatunk viszonyítási bázisnak. A valóságos mozgás esetében ezt nem tehetjük, mert a természet már kijelölte a bázist. (csak a modern fizikusoknak ezt a bázist nem sikerült még megtalálni).
A továbbiakban azt fogjuk megvizsgálni, hogyan jutottak a modern fizikusok erre a helytelen relativista álláspontra.
A jövő fizikája szakítani fog a relativista szemlélettel.
De mi is ez tulajdonképpen?
Nos, a relativista szemlélet abban mutatkozik meg, hogy nem is mer el egy fix bázist, hanem minden relatívnak tekint. Konkrétebben pl. tagadja egyetlen valóságos világ létezését. Azt mondja, hogy mivel mindenki másképpen érzékeli a világot, mindenki számára más és más világ létezik. Annyi világ létezik, amennyi szemlélő van. Ezek a "világok" egyenrangúak, vagyis nincs közöttük egyetlen valóságos, hanem mindegyik egyaránt valóságos.
Természetesen ez tévedés. Valóságos világ csak egyetlen egy létezik, de ezt a különböző megfigyelők érzékelhetik más és más formában.
Ennek a téves relativista szemléletmódnak két változatát ismerjük. A szubjektív relativizmust és az objektív relativizmust. A szubjektív relativizmus esetében a megfigyelő belső látásmódja (szubjektuma) miatt érzékeli másképpen a világot. Az objektív relativizmus esetében pedig a helyzete, a távolsága, a sebessége (vagyis objektív körülmények) miatt érzékelik másképpen a világot a megfigyelők.
Az általunk vizsgált fizikai relativizmus (amelyet Einstein is képvisel) az utóbbi kategóriába esik.
" Az idő egy fogalom, nem valóság, vagyis fizikailag semmi. "
Az idő egy függvényváltozó. Az idődilatáció pedig folyamatok időigényének megnövekedtére utaló kifejezés.
A Föld középpontjában a gravitáció elméletileg nulla, az ottani óra viszont lassabban járna, mint egy fentebb lévő. Az elmélet szerint az órák járása tehát azzal függ össze, hogy milyen gravitációs potenciálon vannak.
