...csak évekkel később (többen mint az publikus) ugyanis a gyerek később felnő, és a többségük minden, DE VALÓBAN MINDEN követ megmozgat, hogy megismerje az igazságot. És a "birtokon belüli" luvnya kezdhet szirénázni: "Hát ezt érdemlem TŐLED, lelkemből lelkedzett magzatom, akiért MINDENT megtettem?"
Anyóca, ezt neked és a többi széplelkűnek hoztam, évekkel ezelőtt linkelte még Kakukk a femiben, olvasd végig, milyen technikákkal élnek a gátlástalanabbjai, amikor a láthatási trükkökre kerül a sor: http://www.apaklub.hu/apaklub/node/52
Fene tudja, mit hoz a jövő. Már vannak élethű szexbabák, egyre olcsóbbak és az ágyban sem rosszabbak sok unott feleségnél (a plafont nézni ők is tudják, ráadásul soha nem fáj a fejük). Ha ehhez még hozzájön a mesterséges méh is, tényleg fel kell kötni a gatyájukat a nőknek, mert hamar vége lehet a jó világnak.
Már most is el lehet éppen gondolkodni azon, hogy a nőknek mindig is azért kedveztek, vigyáztak rájuk, óvták őket, mert ők szülték a gyerekeket és tartották fenn a társadalmat. Ha ezt már alig felerészben teljesítik, akkor át kellene gondolni a fenti társadalmi megegyezést, aktuális-e még...
"Olyan igazság meg soha a büdös életben nem lesz , amit mindenki elismer ."
Kivéve az abszolút igazságot. Azt mindenki elismeri :-)))
Van rá megoldás . Éljenek nő nélkül ! Akkor nem lesznek kihasználva szegénykék . A nő meg ha akar gyereket , majd megy a mesterséges megtermékenyítésre , ahová az egyedül élő férfiak pénzért leadták a leadni valót . Férfiak meg keresnek béranyát , ha utódra vágynak . Mindenki jól jár , mindenkinél marad a gyerek . :-)
Hülyeséget félretéve : olyan nincs , hogy mindig a nő , vagy mindig a férfi a hibás . Is-is . Esete válogatja .
Csak marhára elfogultak vagyunk a sérelmeink okán . Olyan igazság meg soha a büdös életben nem lesz , amit mindenki elismer .
Ha egy nő bántalmaz, ha megöli a csecsemőjét, ha hamisan vádol, ha kifoszt váláskor - mind-mind a férfiak hibája...
És ki tudja, talán így is van. Mert hagyták a fejükre nőni a nőket, azok pedig szemmel láthatóan nem mindig képesek maguk féken tartani az ösztöneiket :-(
Ha patriarchátusban élnénk, nem történhetnének meg ilyesmik.
"Ő volt az, aki egyoldalúan felrúgta a szövetséget, ő megy. Gyerek nélkül."
Ezt mondom én is. Az üzleti életben nem lehet csak úgy felrúgni egy szerződést, vagy ha mégis megteszi valaki, akkor ő a felelős minden kárért. Csak a házasság olyan, hogy ha a nő rúgja fel, akkor még többet is nyerhet, mint ha becsülettel betartja az egyezséget. Nem véletlen, hogy mióta megjelent a 'no fault divorce' intézménye, drámaian lecsökkent a férfiak házasodási kedve.
Én arra gondoltam, hogy körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerekek felügyelete nála legyen. Ez nem korrekt. Tehát beleszeret valakibe, otthagyja aput és "természetesen" viszi a gyerekeket. Na, ezzel van a bajom. Nem, akkor gyerek marad apunál alapjáraton, és ő egyezkedjen apuval, és/vagy a bírósággal.
Ha bármelyik fél megcsalja a másikat , attól még szívből szeretheti a gyerekét , akihez körömszakadtáig ragaszkodna .
Házasként hasonló ingerenciát még másik pacákért nem éreztem , de naívan azt gondolom , hogy a megcsaló fél nem azzal a gondolattal küzd , hogy megcsaljam/ne csaljam a hitest , mer' a gyerekem ellen vétek . Bele se gondol ....és nem mert aljas .
Amúgy nálam pl. a fasz= a klufi sahárral... :) Sajnálom, de ez van... Szóval nálam a fasz csakis Királyfi lehet! :)
Minden egyéb is van, de az a pöcs kategória, ami nem = a fasszal! :)
Fasznak lenni dicséretes, drága szép tulajdonság.
A Fasz: bátor, erős, okos, humoros, nyugodt, magabiztos (nem öntelt), nagylelkű, meleg szívű, halk szavú, stb... (mer' tuggya, h az övé mindenkiénél nagyobb, és ez önmagában megnyugtatja, és nem is szándékozik beszállni a kis pöcsök egymással való versengésébe)
Nővéremék is elváltak, van egy közös gyerek. Sima válás volt, a kötelező békéltetőn kívül semmi nem történt, mindent közös megegyezéssel csináltak. A gyerek annyit volt az apjával, amennyit csak akart, és az apja is a gyerekkel. Mindkettőjüknek új család már unokával, a mai napig teljesen jó a viszony, és mindig is az volt, holott a tesómat szintén nem érintett jól, amikor később lett egy új nő, pedig ő volt, aki feltette a pontot az í-re, de eszébe nem jutott volna akadályozni a volt férjét a láthatásban. Sőt, inkább azon törpögött, hogy túl keveset vannak együtt, és volt is egy hét itt, egy hét ott időszak. A gyerek baromira élvezte, más volt apánál és más anyánál. De ehhez kellet az, hogy a két fél megeméssze a saját kudarcukat és ne keverje bele a gyereket.
Ő volt az, aki egyoldalúan felrúgta a szövetséget, ő megy. Gyerek nélkül. Fordított esetben a nő leszarja, hogy ő rúgta fel az egyezséget, körömszakadtáig harcol a gyerekért, holott erre semmilyen erkölcsi alapja nincs.
plusz hozzatennem, hogy en valtoltt elhelyezest akartam, kozos felugyelettel. soha nem akartam, hogy eltunjkon a gyerekek eletebol, nekik mindket szulore aktivan szukseguk van.
es valahogy igy indultunk, csak mivel nem volt a kapcsolattartas birosag elott szabalyozva, szep lassan 0-ra csokkent az idom (kb. 1/3-rol indult, az kvazi valtott elhelyezes)
nagyon nem tetszett neki, hogy lett csajom (jobb, csinosabb no), utana jottek a balhek, elidegenites, stb...
amint felmerul a gyerekbantalmazas, csak felugyelt kapcsolattartas lesz. ennek oromere hamis vadak tomkelege van a valofelben levo noktol. szankcio semmi.
"De őszintén szólva magam sem értettem a döntését , hogy elsőre miért hagyatékozta rám a gyerekeket vita nélkül . Megnyugvást is , meg csalódást is éreztem egyszerre . Fordított esetben én körömszakadtáig harcoltam volna értük."
Azt nem tudhatom, hogy mi vezérelte, de így a korrekt. Ő volt az, aki egyoldalúan felrúgta a szövetséget, ő megy. Gyerek nélkül. Fordított esetben a nő leszarja, hogy ő rúgta fel az egyezséget, körömszakadtáig harcol a gyerekért, holott erre semmilyen erkölcsi alapja nincs. Látod, te is ezt tetted volna.
Erről vakerál az olvtárs, akit párszor már lehülyéztél. A nők egy része aljas, ez van.
Akkoriban még nem voltam hülye (dehogynem ! :-D) , most meg még nem vagyok amnéziás .
Sose mismásoltuk a témát , ha vita volt valamiről . Melléduma nélkül , világosan , bele a szemébe .
Rámunt oszt' annyi .... és kéznél volt akibe beleszerethetett . Húsz év nagy idő , plánehogy' a szinte gyerekszerelem óta sokat változhattunk . Mi ebben a létezhetetlen ? Ki tudja ....ha ismerte volna őt is már akkoriban , nem belé szeretett volna-e már akkor is helyettem ....
Nem így volt. Talán lehetett volna így nagyon sok pszichológiai kivizsgálás, meg nem tom én még milyen bírósági hercehurca árán, amik alatt engem szarrá abuzált volna még tovább a rendszer. Szerencsére a fater le se szart. :)
