Egészen pontosan ezért hoztam, hogy ezt az oldalát is lásd a szép új világnak.
Bennem akkor dőlt össze a sjw (sunyi jogvédők) által vetített alterverzum, amikor nekiálltam utánanézni a statisztikahamisításoknak az ensz nőket érintő hátrányos megkülönböztetésekkel foglalkozó szekciójában (csak egy példa, ott volt olyan adatmanipuláció a szexuális munkára kényszerítettek összeszámolásánál, hogy 25év(!!!) volt a nagykorúság határa, hogy a kiskorú prostik száma minél elrettentőbb legyen, a konklúziót pedig félreérthetően szövegezték, hogy lehessen mit lóbálni azok előtt, akik nem olvasták és követték végig a teljes logikai láncot).
Na, azóta szoktam rá arra, hogy statokat is le kell csekkolni, honnan érkeznek, mert szemérmetlenül hazudnak a feminista szekció propagandistái még ebben is és lengetik a hasonlóan manipulált adatokat, hiszen valahogyan meg kell indokolniuk, az ő munkájukra miért van egyre nagyobb szükség és miért hívhatnak le egyre nagyobb központi támogatásokat. Ezért is kell a csbe-"adatokat" kellő kritikával kezelni, amiket a nane és hasonló tsai lobogtatnak.
"Az a narratíva, amely szerint Angela Merkel, Ursula von der Leyen és Theresa May a vaginája miatt automatikusan áldozat, a gyári munkát végző, az albérletben nyomorgó meg az aluljáróban alvó férfi pedig a pénisze nyomán automatikusan elnyomó ..."
Ugyan ez a kérdés a középkorra: A lovászfiú mint elnyomó és a grófnőt mint elnyomott ...
a számtan (amit az ujjaidon ki tudsz számolni) is NAGYON gyanús, de a MATEMATIKA (amihez a 10 ujjad nem elég) az egyértelműen az elnyomó pátriárkák trójai falova!
Az anya idegeníti el a gyermeket a bántalmazó apától?
A szakértő egy új eszközre is felhívta a figyelmet, ami a szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS). Amikor a gyermek nem akar kapcsolatot tartani bántalmazó apjával, ahelyett, hogy az apa vállalná a felelősséget az erőszakos viselkedéséért, az anyára hárítja a felelősséget, és azzal vádolja, hogy az anya „elidegeníti” a gyermeket. Nem egyszer mindez a szakértők felkészületlensége miatt ahhoz vezet, hogy az apa megkapja a gyermek felügyeletét.
"Ezzel szemben az isztambuli egyezmény ratifikálásának monomániás követelése nem több mint arcátlan pótcselekvés és ideológiai bujtogatás. Nem azt kellene inkább elvárni, hogy a rendőrség tartassa be a jogszabályokat? Nem azt kellene inkább kikényszeríteni, hogy az Országgyűlés olyan szabályozást hozzon, amely a törvények érvényesítésének nagyobb hatékonyságát biztosítja? Nem kellene több pénz a megelőzésre és az áldozatvédelemre? Ehelyett mindig és csakis a gendermanifesztumról szól a vita, amelynek három kifejezetten ideologikus mondata körül évtizedek óta folyik az őrjöngő világnézeti háború. Az áldozatok sorsa senkit nem érdekel.
[...]
A nők elleni erőszakkal szemben folytatott kampány és politika már az alapjainál elhibázott, ezért nem vezet eredményre. Ez nem női probléma. Ez nem feminista ügy. Ez nem jó alkalom politikai haszonszerzésre. S míg az, addig csakis azokat szolgálja, akik nyerészkedni akarnak rajta. A társadalmaknak az erőszakkal kell szembeszállniuk: a gyengék, a kiszolgáltatottak, a bántalmazottak pártján kell állniuk. Az a narratíva, amely szerint Angela Merkel, Ursula von der Leyen és Theresa May a vaginája miatt automatikusan áldozat, a gyári munkát végző, az albérletben nyomorgó meg az aluljáróban alvó férfi pedig a pénisze nyomán automatikusan elnyomó, soha nem teremt társadalmi békét. Egy ilyen világnézet mellé tömegek csakis végletekig korbácsolt félelemmel és gyűlölettel állíthatók – ez a félelem és gyűlölet pedig megmarad, és az elviselhetetlenségig mérgezi a mindennapokat. Nem a nők az áldozatok, és nem a férfiak az ellenség. Mi, emberek vagyunk az áldozatok – és az erőszak az ellenség."
"Nő és férfi egyenlő megítélés alá tartozik – az pedig alapvető elvárás a hatóságokkal szemben, hogy tartassák be a hatályos törvényeket, normájuk a fizikai erőszakkal szemben pedig zéró tolerancia legyen."
(Nem tudom, érdemes-e párhuzamot vonni az isztambuli egyezmény ratifikálása és a szigorúbb drogpolitika között. Szerintem nem...)
Pedig ez bármilyen problémánál így működik, ahol "a játékos a közönség segítségét kéri".
Legfeljebb a zsigeri esetekben (ilyen a nemi erőszak) a szekértáborok is zsigeribbek lesznek.
Nem ritkán a problémakezelés maga túlnő az érintetteken és tulajdonképp önjáróvá válik (lásd pl. a problémákat a saját, önös céljaikra felhasználó NANE-t és társait, akik nem a problémák megoldásában, hanem az eszkalálásában érdekeltek).
Az érintettek meg csak pislognak, mint hal a szatyorban, hogy mire használják a nevüket és honnan is kapják segítséget, vagy épp a pofonokat.
a szexuális erőszak bűncselekmények elképesztően kis hányada, csupán 0,24%
vs
Az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetéséből arra a becslésre juthatunk, hogy a nemi erőszak elkövetőinek legalább 99%-a Magyarországon büntetlen marad.
jo lenne, ha kitalalnatok mi van, mert itt van egy 4x szorzo. tudom aprosag az eredeti hazugsaghoz kepest, de hat akkor probaljatok mar meg precizen hazudni
ha jol latom, magyaroszagon 100000 emberre 6.1 nemieroszak jut, vagyis kb. evi 600, vagyis szerintetek 250000 koruli az eves nemi eroszakok szama. mindez kb. 2 millio 18-60 ev kozotti nore, vagyis minden 8-ik not megeroszakolnak minden evben.
es tudod mi a legrosszabb? hogy baratnok, forumtarsak, ugyvednok nem hutik az ilyen picsakat, hogy hagyjak abba, hanem plusz tippek jonnek, kiokositjak (megerdemli a kocsog es hasonlo a kommentar)
"A bántalmazók újabb és újabb generációjának kinevelését támogatjuk, ha nem merünk szembenézni vele, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy"
"a szexuális erőszak bűncselekmények elképesztően kis hányada, csupán 0,24%, a nők ellen elkövetett fizikai erőszakkal járó bűncselekmények 0,5%-a kerül mindösszesen regisztrálásra a rendőrségen"
"A rendőrök nem egyszer lebeszélik az áldozatokat a feljelentésről, az érintett nők áldozathibáztatással szembesülnek már a rendőrségi kihallgatás során, a távoltartásról hiányos információkat kapnak és nagyon kevés esetben rendelik el a hatóságok a végzést, a bírósági folyamatok évekig elhúzódnak, és az érintett nő biztonsága ez idő alatt a legkevésbé sem garantált"
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy sokan azért maradnak a bántalmazó házastárs mellett, mert nem mernek elmenni. Egyébként nem is nekik kellene elmenekülniük, hanem a bántalmazót kellene lekapcsolni róluk. Halálfélelmük van, és nem merik megszakítani a kapcsolatot, mert tudják, hogy veszélyben van az életük. Vagy a gyerekük élete. Az csak legenda, hogy azért marad, mert annyira szerelmes a férjébe. A bántalmazott nők jelentős része nagyon szeretne megszabadulni a férjétől, de vagy nem mer elmenni, vagy nincs lehetősége. Hová menjen? Ott él egy faluban egy 40-50 éves bedolgozó, van három gyereke, akik oda járnak iskolába, ott az otthona - merre induljon? Ez azért nem olyan egyszerű.
Elképzelhető, hogy sokaknál az erőszak ellenére megmarad az érzelmi szál az agresszorhoz?
Van ilyen is, ez egy furcsa pszichológiai folyamat eredménye. Ezek a nők egy olyan hosszan tartó manipulációnak és agymosásnak vannak kitéve, aminek az eredményeképpen eljutnak odáig, hogy azt gondolják, ők erre jók, ennyit érnek, hogy ilyen kapcsolatban éljenek. Hogy annyira csúnyák, kövérek és rossz háziasszonyok, hogy örülniük kell, ha egy ilyen drága jó ember elviseli őket. Aki tizenöt éven át azt hallja, mennyire semmirekellő, annak nulla önbizalma marad a végére."
