Lelki problémák nyomasztanak? Itt megbeszélhetjük ugyanolyan kötetlenül, ahogyan ezt eddig is tettük, mintha mi sem történt volna..... Bizakodjunk, nem sokáig lesz ez az átmeneti menedékhelyünk!
Ez komolyan, tényleg K.O. ami ott van. Engem Eszter passzivitása is idegesít. Jártam más fórumokon. Ott a személyeskedés, trágárkodás, offolás egy figyelmeztetés után azonnali kizárással jár. A fórumgazda naponta járt be figyelni ami történik és katonás rend volt. Én kicsit még túlzásnak is éreztem, de legalább ilyeneket nem kellett elviselni.
Csak nem ki tetszett tipegni a csend világából?!:-))) Szuper hírek! Na, bekapcsolom én is a rádiómat, mert a tök csöndben varrogatok, mindig elfelejtem bekapcsolni vagy egy cd-t berakni. Szólhattál volna Freud bácsi miatt, mert nekem az az adó nincs benne a 10 általam figyelt csatornában, műsorilag. Ma délben megint lekörmöltem az álomfejtős műsort, majd valamikor bepötyögöm, már három adást leírtam. Rosssszzzul vagyok a nőtől, aki vezeti, azért túlélhető, mert nem nézek oda, csak körmölöm, miről szól a történet.:-)) Számomra a dalai láma közérthetőbb, mint Jung és Freud, egyhuzamban való olvasásra azért nem ajánlanám senkinek, már mint a dalai lámával készült riportkönyvet, amit nagyon szeretek.
Szia Tamás! Meg szia itteniek! Ma kettőkor volt az M2-n egy műsor Sigmund Freud-ról. Jó volt. Bucira harcolta magát, hogy elismerjék. Nehéz dolga volt. Ma meg ő a non plus ultra pszichét ügyekben.
Tamás! Folyton szólnak ám nálam a régi jó kis OMEGA dalok...
A búra a jelenlegi állapotában nehézkesen áttekinthető, szerintem csak mese tejszínhabbal, bárki is foglalkozna a teljes megújításával.:-( A segítő doki meg jobb lenne, ha nem is lenne, a távirati stílusától rosszul vagyok! Gondolom, erre van lóvé, kicsi lóvé, kicsi teljesítmény!:-( Na, nem mintha bármit is kérdezni szeretnék MP-től, csak leírtam a véleményemet.
Nem sok kedvem van hozzá, minősítsem a most ott folyó állapotokat. Amíg bárki is reagál vagy hozzászól ahhoz a hapsihoz, addig fog ott a saját csapásán kolbászolni, borzolni a kedélyeket. A többi agyamentről akkor még nem is szóltam.
Azon a fórumon, ahol általában lenni szoktam, az csak egy macskás fórum. Na egyszer merészeltem egészségügyi politikai ügyben álláspontot foglalni, amit kaptam a topicgazdától, az mind az enyém volt! Rohadtul nem értettem vele egyet, ugyanakkor tudomásul vettem, ez van. A búrán nincs fórum- vagy topicgazda, mindenki azt csinál, amit akar!
valamit csinálni kéne ezzel a burával, mert ez rettenetes, és nem igaz, hogy nincs rá megoldás...nem tudom, mit lehetne, de most már kissé kikészültem, nem csak ettől, de ez még hozzájön...mivel az egész alapjában áttekinthetetlen, ezért nem tudom, voltak-e javaslatok, vagy valaki dolgozik-e rajta, de nem tudom elképzelni, h ne lehetne csinálni egy moderálható fórumot...mert itt vannak megint, istenem, de elegem van az összes baromból, akik miatt nem lehet olvasni, nem lehet írni, és különben is úgy sz-r az egész, ahogy van...
(bocs, csak néha olyan jó lenne egy olyan hely, ahol az ember ...áááááááá mindegy:(
Egyáltalán nem vagyok gyógyult, orvosilag semmiféleképpen. Ez a kényszeres cucc szerencsére az én esetemben nagyon idejében lett elkapva. Egyelőre az alvásra kell fokozottan figyelnem, hajlamos vagyok a gyógyszerosztásomat nem felügyelni, s meglepődöm, éjjel 2-kor még fent vagyok. Pedig ezzel még nem volt gondom eddig, igyekszem figyelni most már erre is. Más különösebb problémám nincs, mert igen erősen rajta vagyok, ne lehessen!
Nekem ez a hölgyemény nem volt éppen a szívem jobbik csücskében, ugyanakkor a halála meglepett. Már sokféle verzió kering evvel kapcsolatban (gyógyszerre ivott, ez (is) okozhatta a halálát, stb.), a részletek nem érdekelnek különösképpen, minden halál tragikus, főleg hogy ő ehhez fiatal volt még. Erkölcsileg nem tudom elítélni, a saját életét mindenki úgy éli le, ahogyan azt neki a belső normái diktálják, közöm nincs hozzá. Róla is köztudott, nem kevés depressziós korszaka volt, ha jól emlékszem, ő is volt anorexiás. talán még fiatalabb korában.
Valóban vonzódom a kövekhez, az ésszerűség határain belül. Szeretem a gyógyító köveket, bár nem ilyen célzattal gyűjtöm őket, csupán a szépségükért.
Örülök, a párod felé is nyitottál, fontosnak tartom, tudatosítsd önmagadban, nem egyedül élsz abban a lakásban, el tudd fogadni, ő az életed része, el tudott fogadni olyannak, amilyen vagy. Van, aki erre képtelen, lásd Carment.
Én úgy gondolom, Albert Györgyi folyamatosan készült a halálra. Többször mondta is, hogy meg fogja tenni újra. Már nem kell megtennie. Az égiek másképp döntöttek. Már nem szenved.
Én többször is írtam neki levelet. De egyszer sem válaszolt. A szeretethiány, a kiközösítés, a tönkrement legutóbbi házassága, az alkoholtól várt segítség visszajuttatta a gödör aljára. Próbálkozott ujra és újra, de szívének törött darabkáival már csak eddig bírta. Gyors halála volt. Hirtelen vitte el a csend. Sokan épp ilyenről álmodnak. A hosszú szenvedés büntetés. És kibírhatatlan.
Nagyon lassú a fórum odaát. Nehéz olvasgatni benne.
.... akkor még valahogy reggel be-be tudtam menni, haza már nem, ..... - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Sokszor olvasok nálad olyan dolgokat, amiket én is hajszál pontosan úgy éltem meg, ahogy te. Reggel valahogy, mindig kialvatlanul, kínkeservesen bementem a munkahelyemre. Reggel 8-ra. Sokszor bizony elkésve. És este kilencig _úgy fél éven át_ képtelen voltam hazaindulni az irodából. Minden este a biztonsági őr tett ki akkor, amikor be kellett élesítenie a riasztót. Azt hitt lettem, hogy ilyen dolgokat senki sem csinál rajtam kívül. Mintha odaragasztottak volna az irodai forgószékemhez. Jószerivel még WC-re sem mentem. Mikor már jó ideje tartott ez a dolog, májustól-decemberig, hívatott a főnököm. Attól a naptól kezdve, minden délután fél négykor nála kellett jelentkeznem, mint egy gyereknek, hogy az irodából való távozásomat ellenőrizhsse. Iszonyú helyzetbe hozott ezzel a kollégák előtt. Az állapotom csak romlott... romlott... S mikor az irodából hazaindultam fél négykor, volt, hogy akkor is csak estére értem haza. Csak kóvályogtam a mérhetetlen depimmel a városban. El sem hinném talán másnak ezt, ha nem velem történt volna meg. Több mint három évig tartottam magam _hibernált_ állapotban. Ma már képtelenségnek tűnik, amiket akkor tettem és átéltem. De ahogy itt írsz magadról, a bennem szunnyadó régi borzalmak felelevenedtek. Visszaköszönt az egész depiben átélt életem. A memóriámnak azidő alatt a háromnegyede kútba esett, nem tudtam eldönteni az életeseményeimről, hogy jók-e nekem, vagy inkább patkánymérgek. Nehéz volt a felállás. Katasztrófának tűnt akkor újra az élet futószalagjára lépni és tenni, amit tennem kell. Azt hittem belepusztulok. De mégis tettem, amit egy picit is jónak hittem. Illetve nem is én magamtól, hanem a dokim nézett ki a fejemből helyettem. Én csak a folyamatot segítettem. Aztán a végére, már magamtól is működni kezdtem. Minden általam elképzelhetőnél nehezebb volt az indulási manőver. Amíg egészséges az ember, elképzelni sem tudja, hogy az _akaromdemégsemtudom_ létezhet. Csak az festheti le a depresszió valóságát, aki évekig élt benne. Vippus, órákat tudnék átdumálni veled. Hála magamnak, mostmár én is kívülről szemlélek. Végre. Piros ruhába ötözve.
Tetszenek a köveid. Nekem is van egy nagy halom csiszolt kövem. Valaki azt mondta, tegyek pohárba célzottan néhányat és öntsek rá vizet. Hagyjam állni egy éjszakát, aztán igyam meg. Ezzel erősíthetem, ami bennem jelenleg gyenge. Az IKREK ásványa a macskaszem, tigrisszem. De van nekem mindenféle. Olykor egy bőrzacskóban néhányat a nyakamba teszek. A JADE-t szeretem. Meg a mágnesezhető MAGNETITet.
Én is úgy gondolom, mint te. Nyitottam is. De érzelmek nincsenek. Dominózunk, füvet nyírunk együtt, borozunk, beszélgetünk (! a 30 év alatt nem túl gyakran tettük), sétálunk, fagyizunk. De már nem engedem be a legbelső lélekszobácskáimba. Maximum a társalgóig jöhet. Aztán estefelé vacsora után ki-ki megy a maga szobácskájába. TéVézni, aludni. Érdekesen alaku(gat) újra a kapcsolatunk. Februárban leszünk 30 éves házasok. Minden olyan megszokott és monoton. Nem érzelemmentes és nem is hideg. Olyan minden mindegy. Ha van jó, ha nincs, úgy is jó. Meg kellett tanulnom a terápiámban alaposan az egyedüllétet. Az önállóságot. Elég sok pénzem és időm ráment. De már elég jól megy.
Olvastalak ám titeket tegnap este, csak sok kedvem nem volt írni semmit. Nem kellene hogy bosszantson, amit az a hapsi ott előad, csak annyira dühít, ha valaki nem látja be, beteg.:-(
Visszatérve arra, amit ott leírtál, az ember nem úgy születik, tudja, éppen egy kialakuló agorafóbia tünetei jelentkeznek nála, a kényszeres munkaalkoholizmusról nem is beszélve. Már annyira utáltam hazajárni, azt elég nehéz lenne itt megfogalmazni. Szegény tudatom meg csak szolgált hűségesen, ne is tudjak hazamenni, ha egyszer már ezt sugalltam neki.
Örülök nagyon, ennyi mindent meg tudtál már tenni, kezdenek értelmet nyerni a minden napjaid. Bár nem kellene erőltetni, egyelőre csak véletlenszerűen, nyitnod kellene a párod felé is, olykor-olykor - anélkül hogy ő ezt észrevenné - suttyomban bevonni egy-egy programodba.:-) Nagyon úgy érzem, ha valaki, hát ő megérdemelné, teljes életet élhessetek együtt. Csak egy kósza gondolat részemről!:-)
Nehéz boldogulni odaát. Lelessult nagyon. Egyre kevesebb kedvem van odajárogatni. Inkább bosszúság már, mint haladás. De a te topikodba mindig benézek. Nagyon tetszik, ahogyan fogalmazol. Olyan jó olvasni. Van benne humor is, a múltad boncolgatása is, tanácsok is, tapasztalatok is, segítség is, jó szív is, állatszeretet is. :)
